„Merjünk felfedezők lenni!”

– Miért érdemes Ön szerint útra kelni, nem csak olvasni vagy a televízió műsorát nézni egy adott tájról?

– Bevallom, én már attól boldog vagyok a mai világban, ha természetfilmeket vagy utazási magazinokat néznek az emberek. Ennek is örülni kell, mert ha természetfilmeket vagy úti filmeket néznek a fiatalok, a felnőttek vagy az idősebbek, az talán inspirálja őket arra, hogy kimozduljanak. Hogy miért érdemes útra kelni? Nagyon sok érvet tudok e mellett. Talán a legfontosabb, hogy a mozgás boldogsághormonokat szabadít fel, egészségesebbek, fittebbek leszünk, inspirál bennünket, növeli a kreativitást. Az íróasztal mellett nem lehet kreatívnak lenni, és csak bizonyos ideig lehet figyelni, tanulni. Ha útra kelünk, akkor szép tájakat látunk, és a tudást élményszerűen tudjuk megszerezni a növényekről, a domborzatról, a kőzetekről, az állatvilágról, a tájépítészetről, a történelemről, a népművészetről, az emberekről. A végtelenségig tudnám sorolni, miért fontos, hogy útra keljünk. De az, hogy elinduljunk, persze munkával jár. Először is fel kell emelni magunkat a fotelből vagy a számítógép mellől, és ez egy nagyon nehéz elhatározás. (nevet) Ha már pár alkalommal fölállítottuk magunkat, és útra keltünk, utána ugyanúgy, mint az egyéb sportoknál, teljesen függővé lehet válni. Szerintem ez a legjobb függőség a Földön. Tehát nyugodtan hagyjuk magunkat függővé válni a kirándulás, az utazás terén. Mert ha elindulunk egy útra, akkor utánanézünk, hova megyünk, mit láthatunk ott, kipróbálunk új ételeket, esetleg onnét viszünk ajándékot, tehát kulturálódunk. A kirándulás közben a magyar borászatot is megismerhetjük. Szerintem azért fontos, hogy a fiatalok megismerjék a magyar borászatot, a jó borokat, mert ez elősegítheti, hogy ne alkoholizáljanak, hanem ínyencekké váljanak. És ha valaki ínyenccé válik, az a legkisebb százalékban lesz alkoholista. 

– Milyen utakat, helyszíneket, programokat ajánlana Marcsi diákoknak, tanároknak vagy egyáltalán az utazó embereknek a nyárra?

– Sajnos a legtöbbször azt látom, ha az emberek utaznak, akkor az első úti cél mindig „külföld”. „Menjünk külföldre!” De miért menjünk külföldre? Ha engem egyszer valaki meg tud győzni arról, hogy ott jobb, én megemelem a kalapom. Persze, az is érdekes, de aki még nem látta a saját országát, a saját hazáját sem, az előbb itthon nézzen körül! Hiszen itt nálunk minden van. Csodálatból csodálatba lehet esni! Lehet napozni, fürödni, lehet hegyet mászni, biciklitúrázni, evezni, úszni, itt is mindent lehet csinálni, és közben sok mindent tanulunk az országunkról. Én azt szoktam mondani, hogy ne a világot fedezd fel, hanem itthon fedezd fel a mi világunkat! Ez az első. Csak utána fedezd fel majd a világot.

– Az imént is kerékpáron érkezett, és ebből rögtön adódik a kérdés, milyen eldugott tájakat javasolna, amelyet nem autóban ülve és onnét szemlélődve nézhetünk meg, hanem bizony dolgozni kell érte, akár kerékpározni, akár gyalogolni.

– Nagyon nehéz kiemelnem bármit is, mert sok, nagyon szép eldugott része van ennek az országnak. Talán kezdjük a szülőföldemmel. Én bácskai lány vagyok. Ott is nagyon jól lehet kerékpározni. Nálunk mindenki kerékpáron közlekedik, szinte az egész gyerekkoromat kerékpáron töltöttem. Madaras egy határszéli falu, az Alföldnek nem az a része, ahol a nagy rónaság van, egy kicsit buckásabb ez a vidék. Sok szép dolgot meg lehet itt nézni, például a Mátyás templom kicsinyített mását. Át lehet menni a kishatárátkelőn Palicsra, és a palicsi tó körül gyönyörű biciklitúrát lehet tenni, ami azért nagyon érdekes, mert itt rendezték meg az első nemzetközi kerékpárversenyt. Közel van ide Baja, ott el lehet menni a Sugovicához fürödni, a kis homokos parton még napozhat is az ember, fantasztikus! A Sugovica a Petőfi-szigetet határolja, ott lehet egy kis kenutúrát tenni, de ha kicsivel odébb megyünk, akkor egy Dráva-túrára is el lehet menni, az is nagyon izgalmas, mert a Dráva vadregényes, csodálatos.

A szülőhelyemen kívül az Őrség nagyon fontos nekem, mert azt gondolom, ez az egyik legkülönlegesebb tája Magyarországnak. Egy kicsit már az Alpokalja, más az időjárás, a dombok, már majdnem hegyek, más a növényzet, és teljesen mások az emberek a táj őrvidék mivolta miatt. Kicsit zárkózottabbak. A riadólánc azonnal megindul, ha jön valaki, és nagyon jól lehet biciklitúrázni, annak ellenére, hogy ez már egy dombosabb terület. Itt van a „Fény temploma”, Veleméren, ami a vizsolyi templom (szintén fénytemplom) párja. Az egyik a nyugati, másik a keleti határszélen van. Mindkettőnek megvan a 800 éves falfreskója, ami nagyon érdekes látnivaló. Persze Vizsolyra is érdemes elmenni, vagy Göncön a Huszita-ház is nagyon izgalmas a pincerendszerével. Az már nagyon közel van Zemplénhez, és a másik kedvencemhez, a Hegyközhöz – különben ott van a tokaji borvidék a környéken. Mindenképpen be kell menni a Hegyközbe, és valami egészen különleges Telkibányának a hangulata. Szerintem az egyik legszebb falu az országban Telkibánya, a kopjafás temetőjével, az aranybányáival, ahol az erdőben a felszínen hegyi kristályokat lehet találni, ásni sem kell hozzá, csak simogatni az avar alatt a kőzetet. Lehet itt gombászni, azon a környéken minden településen találni gombaszakértőt.

Aztán érdemes elmenni a Hortobágyra, de nem a turistaútvonalakon, hanem elindulni a tanyák felé, az igazi, élő pásztorcsaládok felé. Nagyon kevesen vannak. Például Csontos Gyuri bácsiék családját érdemes megismerni, tárt karokkal fogadják a vendégeket. Ők sok generációs pásztor család, óriási tudásuk van, ismerik a pásztorénekeket, a faragás, a sajtkészítés, a birkapörkölt-készítés titkát. De Budapesten is érdemes kirándulni, például a szecessziós városrészbe, hiszen rengeteg gyönyörűséges szecessziós épületünk van, olyan történetekkel, ami egészen lenyűgöző. Tulajdonképpen a VIII. kerületet így is lehet nézni, hogy a világ egyik legszebb szecessziós kerülete.

– Márciustól Ég, föld, férfi, nő címmel új utazási magazin indult az M1-en, amelynek Ön a főszerkesztője. Mi a műsor koncepciója, hiszen ilyen széleskörű tudással, országosan ismert személyiségként nehéz lehetett belevágni egy új műsor elindításába.

– Nem volt nehéz, ugyanis a Fő tér, az Egy nap, a Vörös és fehér szintén országjáró műsorok voltak, de ilyen a Gasztroangyal is, és már akkora mennyiségű információ van a birtokomban, illetve a szerkesztőségünk birtokában, hogy ezt szerettük volna az azóta felnövő nemzedéknek is megmutatni. A Gasztroangyallal három éve főként a gasztronómiai értékeinket mutatom meg, bár nagyon törekszem arra, hogy minden adásban kulturális, építészeti, néprajzi értékeket is bemutassak. De nem lehet annyit, mint amennyit szeretnék. Ezért indult el az Ég, föld, férfi, nő, mert az égen és a földön mindent megpróbálunk megmutatni, és mert a két ember, a férfi és a nő, máshogy utazik, mást vesz észre. Az egyikük romantikusabb, a másikuk kirándulósabb, tehát mindig más szemszögből látnak egy-egy témát. Sajnos nem lehet megmutatni mindent. Egy-egy műsorba én összeírnék 15-20 témát, de csak hat-hét fér az adásba. Ezért majd vissza-visszatérünk egy-egy helyszínre, ha folytatódik ez a sorozat.

– Egy ilyen új műsornál, mint az Ég, föld, férfi, nő, hogyan közelíti meg a más műsorok forgatásakor, vagy éppen az utazásai során már megismert vidéket? Apróságokra tér vissza, vagy éppen a két szemszög, a férfié és a nőé adja a műsor érdekességét? Mint a műsor főszerkesztője, hogy dönt ilyenkor?

– Nagyon nehéz kérdés. Ez minden egyes műsor tekintetében máshogy zajlik. Összegyűjtünk tíz-tizenöt, vagy még több témát, és megpróbáljuk a hangsúlyos pontokat kijelölni. Mi az, amit tudunk, hogy ott van, illetve mi az, amit nem tud a nagyközönség, hogy ott van, de érdemes megmutatni, és melyek a karakteresen erre a vidékre jellemzőek. Ezekből kiemelünk egyet-egyet. Például a repülőtérre csak nagyon kevesen juthatnak be, de szeretnék tudni, mi van ott. Akkor azt azért mutatjuk meg, mert a magazinműsor nézője nem fog oda bejutni, és melléteszünk egy sor olyan helyszínt, ahova bejuthat az érdeklődő, ha tudja, hogy ott van.

Bemutatunk olyan gazdálkodó pásztorembert, akivel bárki beszélgethet, ha megkeresi, annyira nyitott, akinek a személyén keresztül a bugaci pásztorokat és Bugacot magát meg lehet ismerni. Bugac nagyon fontos a futóhomok dombokkal, az ottani élővilággal együtt. Ezért elmondjuk az alapinformációt, hogy tulajdonképpen ez egy homokra épült város, a homok körül történik minden, a homokon tanultak meg gazdálkodni, a homokból tanultak meg élni. Meg kell mutatnunk azt is, milyen különleges élőlény él ott, milyen a homoki vipera.

Tehát sarokpontokat keresünk, és szomorúan elhagyjuk, ami nem fér bele a műsoridőbe. Fontosak ezek a sarokpontok, hogy keresztmetszetet kapjanak az emberek. Próbálunk sokrétűen összeválogatni egy-egy műsort. Legyen benne romantika és izgalom, legyen benne sziklamászás, legyen benne élővilág, néphagyomány, portré, egy-egy ember, akit érdemes megszólítani. 

– Mi a legfontosabb üzenete, célja ennek az új magazinműsornak?

– Azt szeretném ezzel üzenni, úgy kiránduljunk, hogy merjünk szóba állni az ott élőkkel, hiszen tőlük tudhatjuk meg a lényeget. Ne a jól ismert utazási könyvek alapján menjünk, mint a zombik egy útvonalon, hanem ha már kirándulunk, merjünk felfedezőkké válni. Lépjünk le az útról, menjünk be egy kis ösvényen, kérdezzünk meg egy helyi embert, hogy ő mit tart fontosnak, mi az, amire büszke. Mindig örülnek az emberek, ha valaki érdeklődik irántuk, és segítőkészek a vidéki magyar emberek, élmény találkozni, beszélgetni velük.

A magazinműsorral megpróbáljuk arra inspirálni a nézőket, hogy álljanak fel a foteljeikből, induljanak el. Ha csak egy-egy téma tetszett meg egy ilyen kiránduláslistából, akkor legalább azt az egyet nézzék meg, és merjék megszólítani az embereket, merjék otthon érezni magukat ezeken a vidékeken. Most az egész országban azt látom, hogy kicsit elindult a túrázás, a kirándulás megint. A túra-útvonalainkat felújítják, kezd egy réteg visszafordulni a természet értékei felé. Ezek a túrák nem kerülnek pénzbe, vagy legalábbis ez kerül a legkevesebb pénzbe. Csak elhatározás, és tényleg csak akarat kérdése, hogy valaki – mint a beszélgetésünk elején is mondtam – feláll és elindul. A környezetünkhöz közelebb eső részeken kell kezdeni, és aztán lehet bátrabban, messzebbre is jutni.

– Ön egy boldog ember.

– Igen, az vagyok. (nevet) De ez bárkinek megadatik, mert a boldogság nem rajtunk kívül álló dolog. Ez egy elhatározás. Nincs nagy titka. Ha valaki tud örülni apró dolgoknak, ha mindenben a jót keresi, akkor boldog lesz. És hogyha ezt át is tudja adni, akkor még boldogabb, mert a körülötte lévő emberek visszamosolyognak, ez így gerjeszti önmagát. De azért van ebben munka! Időnként az embernek le kell ülni, magába kell nézni, és azt kell mondani, hogy nem! Nem leszek savanyú, nem leszek rosszkedvű, én nem akarok ilyen ember lenni!  Nem kell számomra a boldogsághoz nagy dolog. Elég egy jól működő bicikli, vagy elég egy szép virág, amivel, tudom, sokszor a stábomnak, a kollégáimnak meg a családomnak az idegeire megyek. Mert én el tudok ájulni egy szép növénytől és minden állattól, a békától is, mert imádom az állatokat, szinte a mozgatórugóim. Odavagyok a csodálattól, milyen fantasztikus az élővilág! Odavagyok attól, hogy elvetem a magokat a kertemben, és elkezdenek kibújni, majd egy pici palántán terem később 10 kg paradicsom. Én ezektől boldog vagyok. Boldog vagyok attól, hogy reggel fél 7-kor kigazolhatom a kertem, meglocsolhatom a növényeimet, és utána indulhatok. Nekem nincsenek ékszereim, nincsenek bundáim, mert nem vágyom rá. Szerintem a boldogság tényleg azon múlik, hogy magunknak gerjesztünk boldogságenergiát, palántázással, kirándulással, a családtagjainkkal, a barátainkkal. Örülök, ha jön hozzánk valamelyik családtagunk, és örülök, ha én mehetek hozzájuk. Ilyen egyszerű. Nem vágyom nagy dolgokra. Mert aki nagy dolgoktól várja a boldogságot, sose lesz boldog. Soha