Menekülés az értékekbe

Debreczeni Tibor pályája 90 éve nagy ívű, sikeres életút.

A Rákosi-korban megélt traumákkal érkezett fiatal pedagógusként a debreceni Tóth Árpád Gimnáziumba, ahol ezreket nevelt, nemcsak tanári munkája során, hanem irodalmi színpadi rendezéseivel is. A levert forradalom évében fiatal értelmiségiekből irodalmi színpad szerveződött Debrecenben, és teremtett több mint tíz éven át varázslatos irodalmi nyilvánosságot a versnek, a költészetnek. Debrecenben az irodalmi estek végül már 900 bérletes nézőt vonzottak.

Akkoriban nem volt annyiféle díj, mint manapság. Debreczeni Tibor ezért a tíz évért 1966-ban Kiváló Népművelő kitüntetést kapott. Azóta többféle kitüntetést is odaítéltek neki, ennél jobban mégsem lehetne őt jellemezni: KIVÁLÓ NÉPMŰVELŐ. Így, csupa nagy­betűvel.

Egy jó értelemben megszállott ember, aki idejét, energiái jó részét és tudását ennek az ügynek szenteli, és mindig képes maga köré csapatot szervezni. Generációk tanultak tőle irodalmat, versmondást, előadó-művészetet, drámapedagógiát, menekülést az értékekbe vagy egyszerűen csak igényt a szép szóra.

Budapesten a Népművelési Intézet munkatársaként kulturális mozgalmat indított el. Kidolgozta a pódiumi színjátékok dramaturgiáját. Máig működő országos fesztiválokat szervezett. Felfedezte, magyarra adaptálta a drámapedagógiát, megírta az első műhelytanulmányokat, és megjelentette az első drámajátékkönyvet. Megalapította a Magyar Drámapedagógiai Társaságot, szerkesztette a Drámapedagógiai Magazint.

Rendezőként az akkori Budapesti Műszaki Egyetem Vári Irodalmi Színpadával olyan előadásokat hozott létre, amelyeket a magyarországi avantgárddal foglalkozó színháztörténészek is számon tartanak. Lírai oratóriumformával, szertartásos színjátékkal kísérletezett, kereste a pódiumi színjátékok új eszközeit, kifejezési formáit. Az amatőr mozgalom kísérletei az akkori hivatásos színházra is újító hatással voltak.

Előadóművészként is jelentőset alkotott, önálló műsoraival bejárta az ország kulturális intézményeit. 85 éves koráig tanított drámapedagógiát a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karán Nagykőrösön, ahol diákjaival megalapította a Karácsony Sándor Színpadot. 1990-ben Tiszaladányi jeremiád címmel dokumentumjátékot rendezett a Szovjetunióba málenkij robotra elhurcoltakról. Műsoraikkal 23 éven át járták a Kárpát-medence magyarlakta településeit. 2000-től működteti a Játszó Ember Alapítványt, ötvenfős társaságnak szervezve rendszeres összejöveteleket – így folyamatos a kapcsolat a tanítványokkal.

Gazdag életútját kiegyensúlyozott családi háttér segíti: feleségével nemrég ünnepelték 68. házassági évfordulójukat – két gyermek, három unoka és nyolc dédunoka alkotja a családot.

Isten éltesse a 90 éves Debreczeni Tibort további alkotóerőben, jó egészségben!