Olvasási idő: 
7 perc

Megújuló tanárképzés – országos konferencia Pécsett

2013. május 6-án és 7-én Pécsett rendezték meg azt a kétnapos konferenciát, melynek témája a tanárképzés megújítása volt a 21. század oktatási-képzési igényeinek megfelelően. A konferenciát az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI), valamint a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Bölcsészettudományi Kara és Természettudományi Kara szervezte közösen.



A konferencia sajtótájékoztatóján Dr. Hoffmann Rózsa köznevelésért felelős államtitkár elmondta, régóta időszerű volt a tanárképzés megújítása. A tanárképzés a bolognai rendszer 2005-ös bevezetésének legnagyobb vesztese volt, továbbá az elmúlt években megújított köznevelési rendszer is indokolta a kétszakos pedagógusképzés visszaállítását. Az egyik legfontosabb újdonság a felsőfokú tanítói-tanári alapképzést követő pedagógus-továbbképzési rendszer főbb elemeinek (akkreditált pedagógusképzési programok, szakirányú képzések) összehangolása a pedagógus-életpálya különböző minősítési állomásaival, továbbá az újjáépülő pedagógiai szakmai szolgáltató rendszerrel. Mindez az új tartalmi szabályozás (Nemzeti alaptanterv, kerettantervek) és a tanárképzés kimeneti és képzési követelményeiben megjelenő szemléleti és tartalmi újdonságok, illetve a kialakított szakstruktúra alapján történik. Az állam Klebelsberg Képzési Ösztöndíjat vezet be, melynek célja elsősorban az ember- és természetismeret műveltségi terület tanári szakjait választó tanárjelöltek számának emelése. Jelentős minőségbeli javulást hozhat az is, hogy a gyakorlati képzés ideje az eddigi fél évről egy évre növekszik.

Dr. Kaposi József, az OFI főigazgatója nagyívűnek nevezte az oktatási kormányzatnak a pedagógusképzést érintő koncepcióját és a pedagógus-életpályamodellt. Úgy vélte, ilyen, fontos szakmai kritériumokat tartalmazó rendszer nem készült az elmúlt időszakban, az OFI ezért is tartja támogatásra érdemesnek azt. „Az osztatlan tanárképzés elmozdulást hozott a pedagógusképzés iránti érdeklődés tekintetében, így néhány éven belül meglesz a kívánt fordulat” – fogalmazott.

Dr. Hoppál Péter országgyűlési képviselő, az Oktatási, Tudományos és Kutatási Bizottság tagja, Dr. Fischer Ferenc, a PTE BTK dékánja, valamint Dr. Erostyák János, a PTE TTK dékánhelyettese egybehangzóan jegyezték meg: bíznak abban, hogy a Pécsi Tudományegyetemnek az új rendszerben is kiemelt szerep jut majd.

A konferencia résztvevőit Dr. Bódis József, a PTE rektora köszöntötte, majd Dr. Hoffmann Rózsa ismertette a kormányzat eddigi és a jövő tanévet érintő fejlesztéseit. Elmondta, hogy a tavaly elfogadott új Nemzeti alaptanterv visszatérés az 1995-ös változathoz, amelyben újfent rögzítik a kötelezően tanítandó legfőbb ismeretköröket, ennek jegyében pedig új tankönyvek készülnek. Dr. Hoppál Péter szerint a meglévő rendszer már régóta átalakulásra szorult, a kimeneti teljesítmények nagy erózióra utaltak. Dr. Maruzsa Zoltán felsőoktatásért és tudománypolitikáért felelős helyettes államtitkár a jelentkezési adatok, a tervezett létszámok és a regionális igények fényében mutatta be az új tanárképzés rendszerét, majd az ösztöndíjas támogatásról beszélt röviden.

Az OFI részéről Dr. Kaposi József főigazgató az átalakuló tanárképzés és a pedagógiai szolgáltatói rendszer kapcsolódási pontjairól tartott előadást, Dr. Pompor Zoltán a TÁMOP 3.1.5 projekt keretében megvalósuló, a tanári életpálya támogatását célzó fejlesztésekről számolt be, Dr. Szabó Mária pedig a pedagógusok szakmai előmenetelének támogatásáról szólt.

Dr. Halász Gábor (OFI) kifejtette, a tanárképzés gazdasági tényező, mert Európa gazdasági felemelkedése függ attól, milyen a pedagógusképzők minősége. Dr. Csapó Benő (SZTE) a tanárképzés megújításának tudományos alapjairól beszélt: fontos a kutatási eredmények alkalmazása, a pedagógusok nagyobb önállóságra való ösztönzése, a fogalmak pontosabb definiálása, a pedagógiai tévképzetek cáfolása, a kutatás, a képzés és a fejlesztés egysége. Dr. Falus Iván (Eszterházy Károly Főiskola) a tanárképzők közös identitásáról beszélt, arról, hogy a tanárképzés három szereplője: a pedagógia-pszichológiai képzés és a diszciplináris képzés képzői, valamint a gyakorlóiskolai vezető- és mentortanárok nem minden esetben képviselnek egységes professziót. Stéger Csilla (OH) szerint a tanárképző reprodukál és megújít, ezért van kulcsszerepe a tanárok attitűdjeinek kialakításában. Dr. Gáspár Mihály (NYME) a tanárképzés kapcsán utalt a diszciplína és a pedagógikum máig fennálló párharcára. Dr. Homonnay Zoltán (ELTE) a természettudományos tanárképzés jelentőségéről és útjairól tartott előadást.

Dr. Pukánszky Béla (SZTE) a magyarországi tanárképzés történeti hagyományait elevenítette fel, míg Dr. Font Márta (PTE) a pécsi tanárképzés hagyományairól és eredményeiről tartott előadást, rámutatva a tradíció és a progresszió kapcsolatára. Dr. Fischerné Dr. Dárdai Ágnes (PTE) a tankönyvkutatás jelentőségéről szólt, kiemelve, hogy a tankönyvkutatás eredményei, azaz a tankönyvelméleti ismeretek a neveléstörténeti, didaktikai és szakdidaktikai stúdiumok keretében is konvertálhatók.

A konferencia végén Dr. habil Gerner Zsuzsanna, a PTE BTK oktatási dékánhelyettese összegezte az elhangzottakat. Hangsúlyozta, a megújítással kapcsolatban tudjuk, nem az első és vélhetően nem is az utolsó reformot éljük át a tanárképzésben. Ez összefügg azzal, hogy az oktatási-képzési igények folyamatosan változnak, hiszen az oktatás egy összetett, többváltozós folyamat, egy olyan komplex rendszer, melyben a fejlesztések nem lineárisak, és amelynek négy meghatározó tényezője, a pedagógus, a diák, a módszer és a tananyag csakis együttesen fejleszthető.

 

 

 

 

 

             Dr. Gáspár Mihály                                                 Dr. Csapó Benő

 

 

 

 

 

          

             Dr. Pukánszky Béla                                              Dr. Font Mária                                           

 

 

 

 


          

                  Dr. Falus Iván                                                Dr. Halász Gábor