Megjelentek az intézményi önértékelés javasolt standardjai

Szöveg: Oktatási Hivatal

Az Oktatási Hivatal a TÁMOP-3.1.8 kiemelt uniós projekt keretében a pedagógiai-szakmai ellenőrzés (tanfelügyelet) standardjainak kidolgozását követően, a tanfelügyeleti standardokra építve, kidolgozta az intézményi önértékelés egységes elvárásrendszerét, módszertanát és eszközeit.

Az intézményi önértékelés elsődleges célja a fejlesztés irányainak kijelölése, de ki kell emelni a pedagógusok előmenetelében játszott visszacsatolási és a külső, pedagógiai-szakmai ellenőrzésben betöltött információforrás szerepeket is. Az elmúlt két év fejlesztéseinek eredményeként már 2014-ben megjelentek a tanfelügyeleti ellenőrzés intézménytípusonkénti kézikönyvei és a pedagógusminősítés rendszeréhez kapcsolódó útmutatók. A tartalmakhoz igazodva kezdte meg az Oktatási Hivatal szakértői csoportja az intézményi önértékelés egységes rendszerének kidolgozását.

A szakértők megvizsgálták a korábbi önértékelési rendszerek fejlesztését szolgáló projektek tapasztalatait (pl. Comenius programok, Szakképző iskolai önértékelési modell, Közoktatás Minőségéért Díj modell, Intézményi Minőségirányítási Program), valamint a konkrét intézményi gyakorlatokat, hogy pozitívumaikat megőrző, de a hiányokat kiküszöbölő rendszer szülessen. A vizsgálat eredménye egyértelművé tette: a minden intézményben alkalmazható, a külső ellenőrzéshez kapcsolódó és az ágazatirányítás, a fenntartók és az intézmények számára rendszerszintű visszacsatolást biztosító önértékelés működtetéséhez szükség van az értékelési fókusz (az értékelés területei és elvárásai) bizonyos mértékű rögzítésére.

A pedagógusok, intézményvezetők és intézmények értékelési területeinek és az ott megfogalmazható elvárásoknak a meghatározásában a szakértők olyan nemzetközi kutatási eredményekre támaszkodtak, amelyek a pedagógiai munka minőségének meghatározására, pontosabban a magas minőségű munkához szükséges kompetenciák, viselkedésformák meghatározására törekedtek. Így az önértékelés alapját képező elvárásrendszert

• pedagógusok esetén a minősítés alapját is képező pedagóguskompetenciák [1],
• intézményvezetők esetén az intézményvezetői kompetencia keretrendszer elemei [2],
• intézmények esetén pedig a „jól működő intézmény” nemzetközi minőségstandardjai [3] alkotják.

Az egyes területeken meghatározott elvárások teljesülésének vizsgálata az önértékelés során a korábbi gyakorlatban jól működő adatgyűjtő módszerekkel történik. Ilyen például az óralátogatás, a dokumentumelemzés, az interjúk és a kérdőíves felmérések. Ahhoz azonban, hogy az adatok alapján megítélhető legyen a rögzített elvárások teljesülése, olyan eszközrendszert kellett kidolgozni, amelynek információforrásai (óralátogatási, dokumentumelemzési szempontok, interjú- és kérdőívkérdések) az egyes elvárásokhoz kapcsolhatók.

A fentiekből látható, hogy az egységes önértékelési rendszer koncepciója csak jelentős mértékű standardizálás mellett valósítható meg. Ugyanakkor az intézményrendszer összetettsége, az egyes intézmények eltérő adottságai és az önértékelés intézményi szintű hasznosíthatósága az értékelésnél elengedhetetlenné teszi az intézményi sajátosságok figyelembevételét. Ennek az ellentmondásnak a feloldását is megtaláljuk a standardokat rögzítő kézikönyvekben. Az elvárásrendszer elemeit úgy határozták meg a fejlesztők, hogy azok mindegyike minden intézményben az intézmény saját céljainak, adottságainak megfelelően értelmezhető legyen. Így az önértékelés alapját nem a kézikönyvben megjelenő általános elvárások, hanem azok intézményi adaptációja képezi.

A fejlesztés részeként 2014 őszén 52 intézmény bevonásával tesztelték a standardokat, s a most megjelent javaslat már tartalmazza a kipróbálás eddigi tapasztalatait. 

Az önértékelés standardjai

Az önértékelés területei pedagógus, intézményvezető és intézmény szintjén egyaránt megegyeznek a tanfelügyeleti értékelési területekkel, mint ahogy az azokat alábontó, magyarázó szempontok is. Ez utóbbiak változtak az elvárásrendszer véglegesítése során, ennek megfelelően változnak a tanfelügyeleti standardok is. Új elemként jelennek meg az általános elvárások, amelyek a pedagógiai munka minőségének meghatározását és így a minőségértékelést szolgálják. Fontos megemlíteni, hogy az elvárások nem minimumkövetelmények, épp ellenkezőleg, azok az ideális pedagógus, vezető vagy intézmény képét vetítik elénk. Az eszközrendszer szintén a korábban elfogadott tanfelügyeleti eszközökre épül, de az elvárások meghatározásával az eszközöket azokhoz igazítva, ez is módosult.

Az önértékelés javasolt – tehát nem kötelezően alkalmazandó – folyamata, módszertana különböző funkciók szerinti megvalósítást ajánl. A tervezés, a tájékoztatás, a koordináció és folyamatos támogatás, valamint a minőségbiztosítás egy erre kijelölt csoport feladata. Az adatgyűjtést (pl. óralátogatás) az intézmény éves önértékelési tervében az egyes önértékelésekhez meghatározott kollégák, az értékelést pedig maga az önértékelő pedagógus vagy vezető végzi. Az önértékelést az erre a célra fejlesztett informatikai rendszer is támogatja. Ebben a rendszerben végezhető a tervezés, az adatrögzítés – beleértve a kérdőíves felmérések lebonyolítását is – és az értékelés, vagyis a rendszerben a teljes folyamat dokumentálható.

1. ábra: Az önértékelési standard szerkezete

Az Önértékelési kézikönyveket – a tanfelügyelethez hasonlóan – az egyes intézménytípusok sajátosságait figyelembe véve kilenc különböző intézménytípusra dolgoztuk ki:

• óvoda,
• általános iskola,
• gimnázium,
• szakközépiskola és szakiskola,
• kollégium,
• alapfokú művészeti iskola,
• gyógypedagógiai intézmény – általános iskola,
• pedagógiai szakszolgálatok,
• pedagógiai szakmai szolgáltatók.

A kézikönyvek a www.oktatas.hu/kiadvanyok oldalon érhetők el.

Irodalomjegyzék

[1] Kotschy, B.  (2011, szerk.).: A pedagógussá válás és a szakmai fejlődés sztenderdjei. Eszterházy Károly Főiskola, Eger.

[2] Révai, N. és Kirkham, G. A. (2013, szerk.).: Az iskolavezetés tudománya és művészete – Centrál5: Az iskolavezetők kompetenciái közép-európai megközelítésben. Tempus Közalapítvány, Budapest.

[3] Scheerens, J.,  Glas, C. és Thomas, S. M. (2003): Educational Evaluation, Assessment and Monitoring. A Systemic Approach. Swets & Zeitlinger Publishers, Lisse.

[4] A 2015. évi minősítővizsgára, illetve minősítési eljárásra készülő pedagógusok munkáját segítő útmutató. [2014.03.19.]
www.oktatas.hu/kiadvanyok

[5] Tanfelügyeleti kézikönyvek. [2014.03.19.] www.oktatas.hu/kiadvanyok