Olvasási idő: 
14 perc
Author

Meghatározó lehet a korai években végzett fejlesztés

Korunk egyre inkább a sikerorientált attitűdöt preferálja. A munkaerőpiacon sok esetben hatékony, kifinomult, jó kommunikációs készséggel és empátiával rendelkező személyeket keresnek. Mindezekért is érdemes szem előtt tartani a gyermekek korai életéveiben történő beavatkozások jelentőségét, hiszen valójában ez a siker megalapozója. A várandósság alatt megkezdett prevenciós és intervenciós tevékenységek a későbbi egészséges fejlődést alapozzák meg. A kora gyermekkori fejlesztésről, annak jelentőségéről és fontosságáról dr. Kereki Judit közgazdász-gyógypedagógussal, a Gyermekút Projekt szakmai vezetőjével beszélgettünk.

Mennyire meghatározók a kora gyermekkori életszakaszban zajló események?

Az első néhány életévben a leggyorsabb a gyermekek fejlődése, ám ekkor a legsérülékenyebbek is, nem mindegy tehát, hogy milyen ellátórendszer épül ki köréjük, hogy egy esetleges fejlődésbeli megkésettség, eltérés esetén mikor jutnak el a megfelelő szakemberhez és kapják meg a szükséges ellátást. Azoknak a szolgáltatásoknak és ellátásoknak az összességét, amelyek kisgyermekkorban körbeveszik a gyermekeket és családjaikat, kora gyermekkori intervenciónak nevezzük. A szűrés, a felismerés, a probléma azonosítása, diagnosztizálása és a korai fejlesztés, terápiás ellátás mind ennek a szolgáltatáscsomagnak a része. Az ellátórendszer szereplői közé tartoznak többek között az egészségügyi alapellátók – védőnő, házi gyermekorvos –, az egészségügyi szakellátók, a bölcsődék és az óvodák dolgozói, a pedagógiai szakszolgálatnál dolgozó gyógypedagógusok, pszichológusok, mozgásterapeuták és a család- és gyermekjóléti szolgálat szakemberei.

Az a fajta figyelem, amelyet a várandósságtól kezdve megkap a gyermek, jelentőségteljes a fejlődésére nézve, így az összes megelőző tevékenység vagy beavatkozás, amely a várandósság alatt, illetve a megszületést követő életszakaszban zajlik, kiemelten fontos. A szűrések, a vizsgálatok és a közösségbe kerülés során a gondozásért, nevelésért felelős szakemberek fejlődést nyomonkövető tevékenysége mind hozzájárulnak a problémák mielőbbi felismeréséhez, és az időben való ellátásba juttatáshoz.

Milyen esetekben fordulhatnak Önökhöz a szülők?

A szülők gyermekük megszületése után sokszor tanácstalanok, hogy mit kell, mit érdemes megfigyelni a gyermekükön a fejlődés szempontjából, és mi a teendőjük, ha valamilyen eltérést észlelnek a fejlődésében vagy a viselkedésében. Nyilvánvaló, hogy a szülők nem tanulják a „szülőséget”, és nagy segítségükre van a szakember abban, hogy eldönthessék, azok a jelek, amit látnak, a természetes fejlődés velejárói-e vagy valamilyen lemaradást mutatnak. A szülő ismeri a legjobban a saját gyermekét, annak ellenére is, hogy nem tanulta a szülőséget. Még a gyermek korai életszakaszában megtanulja felismerni a szükségleteket, hogy megfelelő válaszokat adjon azokra, és hogy figyelemmel kövesse a gyermek fejlődését. Az, hogy a gyermek milyen környezetben nevelődik, mennyire ismerik fel a fejlődésében vagy a viselkedésében az eltéréseket, mikor kapja meg a segítséget ő és a családja, alapvető fontosságú abból a szempontból, hogyan alakulnak a későbbi életlehetőségei.

Mennyire áll szoros párhuzamban a kisgyermekkori fejlesztés és a felnőtt életszakaszban kibontakozó sikeresség?

A kora gyermekkori beavatkozások jelentősége abban mutatkozik meg, hogy kezdetben az iskolaévekben milyen teljesítményt fog produkálni a gyermek, a jövőben pedig, amikor a munkaerőpiacra kerül, miként tud ott elhelyezkedni, milyen pozícióba kerül a társadalmi ranglétrán. Társadalmi szempontból kifejezetten fontos, hogy a korai életévekben mekkora figyelmet fordítunk a kora gyermekkori fejlesztésre. Az 1960-as években több hosszú távú kutatást kezdtek el az Amerikai Egyesült Államokban, amelyek keretében olyan gyermekcsoportok fejlődését követték nyomon, akik a korai életszakaszban a fejlődést támogató programokban vettek részt. A programba bevont gyermekek elsősorban szociálisan hátrányos helyzetű, vagy valamilyen egészségügyi kockázattal született gyermekek – például koraszülöttek – voltak. A programok egy részében nemcsak a gyermekekkel, hanem a családokkal is foglalkoztak. A beavatkozásokat követően bizonyos időközönként mérték az érintett csoportokban a beavatkozások hatásait. Az eredmények azt mutatták, hogy azoknak a gyermekeknek, akiknél az említett korai beavatkozások megtörténtek, később a tanulási képességekben mutatott kimeneteik, az iskolai sikerességük vagy a társadalomban elfoglalt pozíciójuk sokkal kedvezőbb képet mutatott, mint azoké a gyermekeké, akik a kontrollcsoportban voltak.

A kutatások kimutatták azt is, hogy a vizsgált csoportokban sokkal alacsonyabb a serdülőkorú anyaság gyakorisága, vagy a bűnelkövetések előfordulása. A társadalmi hasznosság mellett a gazdasági következményt is érdemes hangsúlyozni. Közgazdász-kutatók költség-haszon elemzés segítségével kiszámolták, hogy a korai életévekbe való befektetések milyen hosszú távú haszonnal járnak. Azt találták, hogy minél korábbi életszakaszban történnek meg a befektetések, annál magasabb azok megtérülési rátája. Más szempontból úgy fogalmazhatunk, minél korábban történnek meg a beavatkozások, annál nagyobb eséllyel kerülhetnek ki sikeres, motivált, kiegyensúlyozott emberek a munkaerőpiacra és a szociális közegekbe. Ez rávilágít arra a tényre, hogy a gyermek mint individuum felelősségteljes felnőtté nevelése elengedhetetlen, és ezzel összefüggően nemcsak az számít, hogy önálló, gondos és empatikus felnőtt váljék belőle, hanem az is, hogy ezzel párhuzamosan a felnövekvő gyermek alakítani tudja a társadalmat is.

Milyen nehézségek adódhatnak a későbbiekben, ha elodázzuk a kisgyermekkori fejlesztés lehetőségét?

Több nemzetközi kutatás eredménye azt mutatja, hogy a gyermek fejlődése szempontjából nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, milyen szociális háttérből érkezik, milyen az anya iskolai végzettsége, hogy vajon a gyermek egyszülős vagy kétszülős családban nő-e fel. Ezeken túl más rizikófaktorokat is ismerünk, amelyek hatással lehetnek a felnőttkori egészségre, és alapvetően a gyermek egész életét befolyásolhatják, így az alacsony születési súly vagy a gyermekkori traumák, mint például a bántalmazás. Többtényezős tehát a korai életévekben megkezdett prevenciós munka és a beavatkozások indokoltsága, amelyeknek mindenképp kiemelt jelentőséget kell tulajdonítani.

Mindenki számára szükség van kora gyermekkori fejlesztésre?

Bármilyen társadalmi szerepben lévő szülőről beszélünk, minden esetben létfontosságú a gyermekekre irányuló korai figyelem és a megelőző, valamint a beavatkozásokat magukba foglaló szolgáltatáscsomag nyújtása. Fejlődésbeli elakadások, eltérések bárhol előfordulhatnak, minden gyermeknek meg kell kapnia azt a figyelmet és a fejlődés nyomonkövetésének biztosítását, amellyel kiszűrhetőek, felismerhetőek ezek a problémák. Az egészségügyi alapellátás már a születéstől olyan sűrű kontrollpontokkal teli szűréseket alkalmaz, amelyek nagy eséllyel segítenek az eltérések korai felismerésében. A biológiai rizikóval érintett gyermekek és családjaik mellett többek között a pszichésen sérülékeny vagy a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek és családjaik támogatása is fontos feladat, összefüggésben az érintett gyermekek helyzetéből fakadó egyéb rizikótényezőkkel.

Több projektben dolgoztam, amelyek a korai megelőzés és beavatkozás szükségszerűségével foglalkoztak. Ezek azt szolgálták, hogy a szakembereknek eszközöket adjunk ahhoz, hogy támogassák a szülőket abban, hogy saját gyermekük képességeit, erősségeit felismerjék és támogatni tudják őt a fejlődésében. Mindemellett nagyon fontos a szülők folyamatos érzékenyítése, a szülői szerepben való megerősítése és a saját felelősségük felismerése. A szülői kompetenciák kiszélesítése kiváltképp jelentős dolog, mert lehetséges, hogy a szülő nem érzi, nem tudja, hogy neki mi pontosan a szerepe, mit és miért kellene megfigyelnie a gyermeke fejlődésében, működésében és mik a lehetőségei, teendői, ha eltérést észlel, és hová fordulhat segítségért. Viszont, ha segítséget adunk neki, akkor felismeri, hogy minden, ami történik, valójában a gyermekéért történik.

Milyen arányok figyelhetők meg a kora gyermekkori beavatkozásokat tekintve a nemzetközi színtéren? Magyarország hogyan áll a fejlesztés tekintetében?

Nagy különbségek vannak a különböző országcsoportok között. Van, ahol hagyományosan nagy korai fejlesztőközpontok működnek, van, ahol alakulóban van a rendszer, és van, ahol integráltan látják el az érintett gyermekeket a szociális és oktatási ellátórendszer főáramában. A koordinált és integrált ellátási formákat működtető országokról lehet elmondani, hogy hatékonyan működő ellátórendszerrel rendelkeznek.

A hazai gyakorlatot tekintve kettősség jellemző. Büszkék lehetünk a terápiás, fejlesztő módszereinkre, rengeteg módszer áll rendelkezésre Magyarországon az eltérő fejlődésű gyermekek korai fejlesztését illetően. Ahol sokféle módszer érhető el, ott a gyakorlatban ezeket igazán hatékonyan és eredményesen lehet felhasználni, ezért egy széles spektrumon tudnak mozogni azok a szakemberek, akik különbözőképpen szeretnék feloldani az adott problémákból adódó visszamaradásokat. Ezzel szemben a szakemberhiány komoly gátló tényezője az ellátáshoz való hozzáférésnek, amely elsősorban a hátrányos helyzetű területeket és a kistelepüléseket érinti. Azt is hozzá kell tenni, hogy a hálózat még nem mindig működik elég kifinomultan, így a nyugat-európai pedagógiai hálózatokhoz képest a módszertanokban és működéstechnikában is van még bőven tere a fejlődésnek.

Milyen feladatot lát el a Gyermekút projekt szakmai vezetőjeként? Mit érdemes tudni a projektről? Milyen célkitűzése van a projektnek?

A projekt lényege kapcsolódik az előbb elmondottakhoz, vagyis a hálózat bővítéséről és a hatékonyság fokozásáról szól, és ennek keretében szeretnénk elérni, hogy a gyermek problémáját minél korábban felismerjék, és a gyermekek minél hamarabb eljuthassanak a megfelelő ellátásba. Vagyis fontosnak tartjuk azt, hogy a korai ellátásban dolgozó szakemberek egységes tudással rendelkezzenek, megfelelő információ birtokában legyenek a továbbküldési utakra vonatkozóan, és ezáltal egy jobban szervezett ellátórendszer működhessen. Ez azért lenne lényeges, mert nélkülözhetetlen, hogy minél hamarabb elkezdhesse a gyermek és a szülő a megfelelő terápiát vagy fejlesztési folyamatot.

Úgy hiszem, elengedhetetlen annak felismerése, hogy a különböző ágazatokhoz tartozó szakemberek közös együttműködésén alapszik a korai gyermekellátás, komplex módon kell gondolkodnunk gyermekről és családról. Az egészségügyi ellátás, a védőnő és az orvos összekapcsolódása a köznevelés területével, ezen belül a pedagógiai szakszolgálat rendszerével és munkatársaival, a gyógypedagógusokkal, konduktorokkal, mozgásfejlesztő szakemberekkel, hamarabb tudna a problémákra megoldást nyújtani. A sokféle szakember együttműködő, ágazatközi csapattá való szerveződésére kívánt a projekt lehetőséget teremteni.

Milyen útravalót mondana azoknak a szülőknek, akik attól félnek, hogy a nevelésben folyamatosan hibáznak?

Minden szülő támogatása fontos. Amikor szülővé válunk, mindannyian elbizonytalanodunk, hiszen senki nem készített fel bennünket erre a szerepre, nem tanítja senki, hogyan kell jó szülőnek, pontosabban „elég jó szülőnek” lenni. A szülők elkezdenek szorongani, nem tudják, hogy jól teszik-e a dolgukat, megfelelő válaszokat adnak-e a hétköznapi nevelési kihívásokra. Persze azt nagyon fontos hangsúlyozni, hogy mégiscsak a szülő ismeri igazán a saját gyermekét. Belülről érzi, tudja, ha a gyermeke másképp tesz dolgokat, másképp fejlődik, mint a többiek. Amikor már elgondolkodik rajta, hogy valami nem úgy zajlik a gyermeke fejlődésében, ahogyan más gyermekeknél látja, akkor nem kell sokáig rágódnia, hanem keresse fel a szakembert, akivel megbeszélheti a fenntartásait. El kell engedni azt az érzést, hogyha segítséget kérek, az azt jelenti, hogy nem vagyok elég jó szülő. Mindannyian a lehető legjobban szeretnénk a gyermekünkről gondoskodni, és mindannyian lehetünk elég jó szülők. Merjünk tehát segítséget kérni, mert a szakemberek azért vannak körülöttünk, hogy segítsenek.