Megadni a szép mozgás örömét

– Kezdetben magam sem gondoltam, hogy ez a gyerek járni fog egyszer. Most pedig nézze, hogy szalad!

A fenti mondat Budán, a Dévény Anna Alapítvány épületében hangzik el. Itt valósul meg az a rendhagyó terápia, amelynek levédett elnevezése Dévény Speciális manuális technika-Gimnasztika Módszer, röviden DSGM. A beszélő pedig az az őszhajú mozgáspedagógus-gyógytornász, egyben művészi torna-szakedző, aki a módszert kidolgozta, és sikerrel alkalmazza immár négy évtizede: Dévény Anna.

Panni néni, ahogy a szülők és tanítványai szeretettel nevezik, fáradt és harcra kész, ha az igazáról van szó, de szempillantás alatt megenyhül, amikor egy édesanya karján pár hónapos csecsemőjével odaköszön neki.

– Csodálatosan borzalmas négy évtized van mögöttem – mondja. – Csodálatos, mert egy működő, mindenki számára érthető, valódi gyógyulást elérő mozgásrehabilitációs rendszer jött létre tapasztalataim és persze rengeteg, erőn felüli munkám során. És borzalmas, mert békességre és harmóniára törekvő természetemmel negyven éve többfrontos harcot vívok. De a harc elkerülhetetlen, mert amit csinálok és mondok – ma már százötven tanítványommal együtt –, az más, mint ami eddig volt. És tudjuk jól, hogy a „másság” nem egyszerű dolog.

– Mit jelent ez a „másság”?

– Kezdjük ott, hogy az én felbukkanásomig soha senki nem határozta meg, hogy mi a gyógyítás és mi a fejlesztés közti különbség. Én mondtam ki először, hogy gyógyítás az, hogy beindítom, ami nem működik, és nem akárhogy, hanem helyesen. Fejlesztés, hogy a már helyesen működőt továbbcsiszolom, továbbfinomítom. A sorrend nem felcserélhető, mert ami nem működik, azon nincs mit fejleszteni.

 – Ez magától értetődő. Mi ezzel a gond?

– Magának természetes, de a gyógyító mozgás területén senkinek nem az mind a mai napig. A mozgásrehabilitáció minden területén – itthon és a nagyvilágban is – mindenki fejleszt, vagyis azt erőltetik, amire a csecsemő, a gyerek vagy a felnőtt nem képes. „Tessék csinálni!” – mondják. De a páciens soha nem azért nem csinálja, mert nem akarja, hanem mert nem tudja. Nem képes rá. Ha nem teszem képessé, a lehetetlent várom el tőle. Én is ezt csináltam húsz évig neurológiai betegekkel. Meg is hasonultam, mert semmit nem tudtam elérni. Sikerélmény nélkül nem lehet dolgozni. Illetve lehet, csak hát az megöli a lelket. Mi­után „kétszakmás mozgász” vagyok, és a gyógytornával párhuzamosan mindig művészi tornát is tanítottam, át akartam állni csak erre. És milyen az isteni forgatókönyv, az utolsó pillanatban, mielőtt a gyógytornászi munkát abbahagytam volna, jött az a lehetőség, amellyel saját utamon elindulhattam. Ezt a rögös, mégis szépséges utat rovom immár négy évtizede.

– Miért teszi?

– A rászorulókért. A hozzámfordulókért. A bennem bízókért. A segítés öröméért. A felismerések igazáért. Néha csak ülök, holtfáradtan bámulok ki a fejemből, és nem értem, hogy kerülök ennek az egésznek a közepébe. Aztán összekotrom magam, és nem kérdés, hogy megyek-e tovább.

– Térjünk vissza a Dévény-módszerre. Mi a DSGM lényege? Mivel gyógyít?

– Módszerem gyógyító része az a speciális manuális technika (SMT), amely millió gyakorlati tapasztalat alapján jött létre. Kézzel végezzük, és az izomzattal dolgozunk. Két dolgot csinálunk vele: az izmok, az inak és a kötőszövet állapotát normalizáljuk, és egyidejűleg az izmokban és inakban lévő idegvégződéseket közvetlenül ingereljük, természetesen a bőrön keresztül. Ez a direkt ingerlés lett a szülési sérülések valódi gyógyításának a kulcsa. A gyógyulás nálunk normál mozgást és normál életlehetőséget jelent, nem azt, hogy a sérültet valahogy foglalkoztatjuk. A gyógyulás feltétele a minél korábban, lehetőleg már az inkubátorban elkezdett terápia.

– Miből áll a másik rész, az úgynevezett fejlesztés?

– A fejlesztés a speciális testképző gimnasztikával (STG) történik, amely egyesíti Berczik Sára nagyszerű testképzési elveit saját gyakorlati tapasztalataimmal és elgondolásaimmal. Így jött létre az úgynevezett Dévény testképzés. És itt köszönöm meg mesteremnek, E. Kovács Évának – aki Berczik Sára elveit alkotó módon alkalmazta – több évtizedes tanítását. Ez lett stabil alapja módszerem testképző részének, amely három területen alkalmazható: a sérülteknél, az egészséges átlagképességűeknél és a hivatásos táncművészeknél.

– Hogy kerül egy lapra a sérült és a profi?

– Már vártam ezt a kérdést. Úgy, hogy ez a testképzés nem stílus és nem műfaj, hanem a testből kihozható maximum technikája. Egyenesen ülni csak egyféleképpen lehet jól. Ez az egyféle a „minta”. Ezt kell megcélozni, attól függetlenül, hogy ki milyen mértékben tudja ezt elérni. Természetesen a sérülttől nem azt várom, amit a „szupertől”, de a szuper testben is benne maradhatnak lehetőségek, ha nincs minden testrész tudatosítva és kidolgozva. Berczik Sára rendszerének egyik alapelve a relatív képességekre építés. Ez azt jelenti, hogy nem kötöm fizikai feltételekhez a mozgástanítást, hanem megnézem, hogy az adott test mire képes, és azon belül hozom ki a maximumot. Ez az elv tette lehetővé a sérülésekre történő transzponálást.

– Hogyan kellene az egészséges mozgásrendszert fenntartani, és lehetséges-e a „dévényes szemléletet” átvinni a hétköznapokba?

– Nagyon fontos, hogy először is mindenkinek tudatos mozgáskultúrája legyen, uralni tudja a testét. Ha ez megvan, utána lehet specializálódni, megtalálni a mozgásformát, amiben tehetséges a gyerek, ami neki való, amit szívesen csinál. Megszerettetni kellene a mozgást a gyerekekkel. Nem megoldás, hogy a gerincferdüléses gyerekeket fűzőbe kényszerítik. A gerinc ugyan nem egyenesedik ki, viszont lemerevszik az egész törzs, és kialakul a betegségtudat, amit aztán egész életükben hurcolnak magukkal. Fűző, lélekmegnyomorítás és betegségtudat helyett a szép mozgás örömét megadva kellene korrigálni. Nagyon fontos, hogy a gerincferdülteket is kezelni kellene speciális technikánkkal!

– Jól tudom, hogy az Alapítvány szervez testképző foglalkozásokat a tanév során?

– A csoportos órák szeptembertől indulnak, heti órarend szerint. Célunk az egész test kidolgozása különböző kis kombinációkban. Ajánlott óvodáskortól kezdve a felnőtt átlagemberekig mindenkinek, még idős korban is.

– A szülési sérülések gyógyításán kívül mely területeken hatékony még a Dévény-módszer?

– Nagy szívügyem még a traumatológia. Ilyen esetekben, ha nincs ideg- vagy idegrendszeri sérülés, a manuális kezeléssel rövid idő alatt minőségi javulást, gyógyulást lehet elérni. Itt is döntő a minél hamarabb megkezdett kezelés. De elmondható, hogy a mozgássérülések valamennyi területén a képessé tevés az első lépés. Ennek pedig leghatékonyabb eszköze a speciális manuális technika. Lehet, hogy holnap lesz egy jobb, de ma nincs.

– Hogy történik az utánpótlás biztosítása?

– Az Alapítvány szervezésében folyik az akkreditált, négy féléves posztgraduális DSGM-szakgyógytornász képzés. Huszonhat fő egy-egy évfolyam létszáma, mert ez szinte személyre szóló oktatás. A túljelentkezés öt-hatszoros. 2016 januárjában indul a tizedik évfolyam. Eddig a fő szempont az volt, hogy minden nagyvárosban és Budapest minden kerületében legyen legalább egy „dévényes”.

– A Dévény-módszer igazi hungarikum. Nemzetközi szinten miért nem ismerik?

– Több megkeresés is volt, de nincs kapacitás a külföld felé nyitásra, vagyis arra, hogy külföldi gyógytornászokat képezzünk. Jelenleg a magyar igényeket is csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudjuk kielégíteni. Nem nyújtózkodhatunk tovább, mint ameddig a takarónk ér.

Hallgatom Dévény Annát, és arra gondolok, az úttörőknek nehéz. Megküzdeni azért, amiben hisznek és amiről kezdetben csak maguk látják, hogy működik. Bár az Egészségbiztosító idén júliustól önálló kódot biztosít a Dévény-módszernek, ami anyagilag is nagyobb támogatást jelent az eddigieknél, azért az Alapítvány fenntartása így is nehéz. A munka szerteágazó, ezenfelül pedig Dévény Anna kezei alatt alakul még valami, amiben benne lesz munkásságának lényege: könyvet ír. 

Ahogy mondja: nem kiábrándult, csak realista, már nincsenek illúziói. Ennek ellenére mély hálával köszöni a Gondviselésnek, hogy megkaphatta ezt a gyógyítást, hogy tud segíteni, és nem érti, bár nagyon örül neki, hogy sokan szeretik.