Kovács Gabriella, Leőwey Klára Gimnázium, Pécs
„Az osztálytársaimmal ellentétben én még szinte mindig kézzel írok, ha hirtelen fel kell jegyeznem valamit. Van egy határidőnaplóm, ami mindig nálam van, és abba jegyzetelek. Nagyon szépnek tartom a nagymamám írását. Nemrég elkértem a kézzel írott receptjeit. Azért is szeretek belőlük főzni, mert gyöngybetűi tükrözik a rendszeretetét, lelkiismeretességét. Ha csak ránézek az írására, rögtön magam előtt látom az arcát, eszembe jutnak a hozzá fűződő gondolatok, emlékek. Biztosan megőrzöm ezeket a kedves papírlapokat.
Hotzi Judit, Tóth Árpád Gimnázium, Debrecen
„A családban gyakran üzenünk egymásnak kis cetliken. Szeretem ezeket a kézírásos üzeneteket. Persze küldhetnénk SMS-t is, de ez így kedvesebb, személyesebb, közvetlenebb viszonyt jelez, még akkor is, ha csak annyit írunk, hogy elmentünk vásárolni. A kézírás egyedi. Mindenki másként formálja a betűket, mindenkire más vonalvezetés jellemző, a rokonainkét, barátainkét is könnyen felismerjük. Ezért gondolom, hogy a kézírás több, mint a betűk összeolvasása. A tanulásban is segítenek a kézzel írt jegyzeteim, mert nyilakkal és más jelekkel jelezni tudom magamnak az összefüggéseket.”
Schefler Ádám, Győri Szolgáltatási Szakképzési Centrum Deák Ferenc Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskolája
„Az embereknek igényesnek kellene lenniük annyira, hogy ha tudják, más is olvasni fogja az írásukat, akkor rendezetten, olvashatóan írnak. A kézírásunk is egy bemutatkozás, sok mindent elárul rólunk. Azt is megmutatja, hogy érdekel-e bennünket az, amiről írunk, amivel foglalkozunk. A szüleim kimondottan szépen írnak, amire nagyon büszke vagyok. Én is szívesen írok kézzel, úgy érzem, ilyenkor jobban össze tudom szedni a gondolataim, és jobban ki tudom fejezni magam.”
