– A televízió és az internet sok veszélyt rejt magában. A közmédiának milyen szerepe van a médiatudatosság fejlesztésében?
– A problémák egy részét a jogi szabályozás képes kezelni, de az igazi feladat az oktatási rendszeré, még inkább pedig a családoké. Ez persze nehézkesen kivitelezhető, és nemcsak azért, mert a közpolitika e téren az elmúlt évtizedekben nem vázolt fel egy világos irányvonalat, hanem azért is, mert a tanároknak és a szülőknek nagyon nehéz követni a médiavilág fejlődését, így nem tudnak a gyermekek felé hitelesen megnyilvánulni olyasmiről, amivel nincsenek is pontosan tisztában.
– Elegendő a hazai és az európai uniós
jogi szabályozás?
– A jogi szabályozás a gyermekvédelem fontos kiegészítője, de nem minden gondot megoldani képes csodaszer. Ráadásul azon új médiaszolgáltatások szabályozása, amelyek a következő évtizedekben a gyermekek médiafogyasztási szokásait meg fogják határozni, egyáltalán nem kiforrott, és egész Európa küzd a felmerülő kérdésekkel. További nehézség, hogy a jövő új médiaszabályozása nem lehet kizárólag nemzeti, mert a gyermekekre veszélyes szolgáltatások a világ bármely pontjáról érkezhetnek, és például egy egyesült államokbeli szolgáltatás jelenleg nincs tekintettel az európai normákra. Azaz regionális, de még inkább univerzális megállapodásokra lesz majd szükség.
– Hogyan fejleszthetjük a gyermekek, fiatalok médiatudatosságát, médiakultúráját?
– Fontos lenne, hogy a szülők és a pedagógusok maguk is nyomon kövessék a médiavilág változásait, majd pedig átélhetően, őszintén beszéljenek a lehetséges veszélyekről a gyermekekkel. Nem célszerű direkt tiltani mindent, amiről azt gondoljuk, veszélyes, mert az annál inkább érdekes lesz számukra. Megdöbbentő egyébként, hogy milyen mértékben alakítja át a társadalmi együttélés korábbi módjait a média, és az is, hogy a legtöbb gyermek, szülő és család ez ellen teljesen védtelen, nem is ismeri a veszélyeket, illetve nem használja ki a fejlődés vitathatatlan előnyeit sem.
„Őnbecsapás azt gondolni, hogy ugyanaz valamit a fejünkben tárolni, mint egy „guglizással” megkeresni. Utóbbi kétségtelenül kényelmesebb, de egyáltalán nem szolgálja az illető szellemi fejlődését.”
– Ha bármi kérdésük van, a fiatalok leginkább az interneten keresnek választ problémáikra. Ez mennyire hatékony, illetve biztonságos út?
– Az emberi tudásról alkotott kép az elmúlt néhány évben gyökeresen kezd átalakulni. Amíg korábban jó esetben az otthoni könyvespolc volt a forrás, addig ma az internet az. Gond, hogy – ellentétben a könyvekkel – az interneten az információ hitelességét senki nem ellenőrzi. Ráadásul önbecsapás azt gondolni, hogy ugyanaz valamit a fejünkben tárolni, mint egy „guglizással” megkeresni. Utóbbi kétségtelenül kényelmesebb, de egyáltalán nem szolgálja az illető szellemi fejlődését.
– Az év első felében nyitja meg kapuit Budapesten a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság médiaértés-oktató központja, a Bűvösvölgy Oktató Központ. Mi volt a céljuk a központ létrehozásával?
– A Bűvösvölgy a médiaműveltség, illetve a gyermekvédelem intézményrendszerének egy építőkockája lesz. Egymagában nem fordíthat meg trendeket, de hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyerekek és tanáraik megismerkedjenek az új médiavilág kihívásaival. Remélhetőleg minden magyar iskolás gyerek egy hétre eljut oda, és talán utána tovább is gondolja az ott tapasztaltakat.
