Gesztenyefa… Gyönyörű szép gesztenyefa állt az óvoda udvarán, mellette mászókák, homokozó, kis faházikó, egy pici medence és hatalmas tér, ahol futkározni lehetett. Élmények tárháza ez egy gyereknek. Az óvoda udvarát talán jobban szeretem, mint bármilyen játékot az épületben.
Anyák napjára is mindig készültünk, verssel, tánccal, tulipánnal. Az óvónők fáradhatatlanul tanították nekünk az énekeket. És a ballagásra is emlékszem sportgimnasztikai műsorral búcsúztunk: karika a kézben, kecses mozdulatok jobbra, balra… A műsor végén pedig mindannyiunk kezében ott volt a szinte gyermekméretű ápiszos zacskó, benne iskolai csomag. Nem tudom, vártam-e az iskolát, de az akkori képeken derűsnek látszom.
Piri néni… Az általános iskola nyolc éve alatt öt osztályfőnökünk volt: az első két évben Piri néni, majd őt követte még négy, hivatásában bizonytalan tanár. Vajon hogy lehet, hogy Piri néni hangja mind a mai napig a fülembe cseng, gesztusait, példáit és az osztályterem berendezését bármikor fel tudom idézni, utána viszont semmi nem dereng. Nem emlékszem osztályfőnöki órákra, sem iskolai ünnepségekre. Az üres, lebetonozott, focipályának felfestett iskolaudvaron zsúfolódtunk össze tanévnyitók és tanévzárók alkalmával, de talán nem a beton tehet arról, hogy az üzenet nem jött át, vagy elfelejtődött az évek alatt. Ballagásunk napján, mikor visszatértünk a terembe, az osztályfőnökünk csak ennyit mondott: „Hát ez a pillanat is eljött. Itt vannak a bizonyítványok, el lehet vinni. Mindenkinek sok sikert.”
Matrózblúz… A formátlan egyenmatrózblúz dacára, melynek mindig vacakoltam sötétkék szalagjával, imádtam a középiskolás ünnepségeket. A hatalmas, ötszintes épületnek gyönyörű, füves iskolaudvara volt… ott gyűlt össze ilyenkor a közel ezer diák. Az igazgatónő tartása és eleganciája, a tanáregyéniségek jelenléte, az iskola több mint százéves falai rangot adtak az ünnepségeknek. Büszke voltam, hogy oda járhatok, de még ennél is fontosabb, hogy jól éreztem magam.
A negyvenfős osztály, a kétszázfős évfolyam méltósággal búcsúzott. A ballagás megható volt, körbejártuk az egész iskolát, majd a közeli köztérre vonultunk, ahol beszédek, zászlótűzés és lufi eregetés következett. … És kristálytisztán emlékszem, hogy a csokorban megbújó lila írisz összefogta a matrózblúzomat.
Május van, az iskolai búcsúzások ideje. Kinek egy tanév zárul le, kinek egy korszak. Búcsúzzunk derűvel és méltósággal. S ne feledjük, az udvar csak hangulatot ad, az üzenetet viszont a pedagógus szeretete jelenti.