Olvasási idő: 
25 perc

Magyarnak lenni

A nemzeti hovatartozás, a magyarságtudat megerősítése

Szöveg: Martin Jánosné, magyar–történelem szakos tanár


Iskolai tanulmányaink során belénk ivódtak ezek a sorok, s nem feledhetjük. S mégis, mintha kopott volna a szó és érzés: HAZASZERETET.

Latinovits Zoltán évekkel ezelőtt háborodott fel emiatt: „Szerte e hazában mondom a verseket, és figyelem a közönséget: nem tudják, mit jelent ’magyar’, olyan értelemben, ahogyan Ady ejtette, ahogyan Petőfi lángolta, Balassi élte, Arany szenvedte, Bartók sikoltotta Kodállyal, Csontváry és Egry festették, ahogyan Kosztolányi féltette, Babits óvta, ahogyan Móricz simogatta. Nem tudják, nem értik, és félnek attól, ha feléjük tüzelem a szót, ahogyan Vörösmarty és Juhász szavait égetem, félnek attól, hogy ma nem ’modern’ úgy érteni, ahogyan értenék.”

Meghatottan olvastam arról, hogy Pilisvörösvár polgármestere manapság szokatlan nyíltsággal szólt egyik évben március 15-i ünnepi beszédében arról, hogy a hazaszeretet erősítése, a nemzeti érzés felkeltése mindannyiunk számára rendkívüli fontosságú. Valószínűleg sokak lelkében visszhangra találtak gondolatai.

Erre az érzésre szerinte nagyobb szükség van, mert a mai, XXI. századi globalizált világban emberek mil­liói hagyják el szülőföldjüket, szeretteiket a jobb boldogulás reményében; a haza, a hazaszeretet szó kérdésessé, bizonytalanná vált. Míg a reformkor, a forradalom és szabadságharc nagyjai számára a haza még szent volt, a hazaszeretet pedig kötelesség, addig a mai ember önmagát helyezi az első helyre, legfontosabb számára a saját kényelme, boldogsága és az önmegvalósítás. Ám – paradox módon – amilyen keveset ad a közösségnek, a hazának a mai ember, éppen olyan sokat vár el tőle: jó munkahelyet, magas fizetést, erős közbiztonságot, színvonalas egészségügyi ellátást, jó minőségű közlekedési infrastruktúrát, hibátlan közszolgáltatásokat, csorbítatlan demokráciát, széles körű egyéni és kollektív jogokat, tökéletes társadalmi igazságosságot, s úgy érzi: mindez jár neki.

                           „Ahogyan ma tanítunk, olyan lesz a holnap.”
                                                                 Szent-Györgyi Albert

„A XIX. század nagyjai tudták, hogy a haza nem valami rajtunk kívül álló valóság, amivel vagy akivel szemben feltétlen követeléseik lehetnek. Tudták, hogy a haza nem más, mint a szülőházunk környéke, az utca, amelyben felnőttünk, az iskola és a templom, ahova jártunk, az utcák, ahol a rokonaink, barátaink, ismerőseink laknak, a tavak, hegyek és erdők, amelyek körbevesznek minket, a temető, ahol az őseink sírja van. Tudták, hogy a haza nem más, mint a körülöttünk élő emberek: a szüleink, a testvéreink, a rokonaink, a szomszédaink, az iskolatársaink, a tanáraink, a papjaink, a vezetőink. Tudták, hogy a haza nem más, mint a nyelv, amin beszélünk, a történelem, amit közösen írunk, a kultúra, amit közösen létrehozunk. Azt is tudták, hogy a hazaszeretet nem egy ránk erőltetett külső parancs, hanem a saját érdekünkben való cselekvés. Tudták, hogy ha nem adják meg a hazának azt, ami tőlük telik, akkor a hazának sem lesz miből megadnia azt, amit várnak tőle. Tudták, hogy egy nemzet tagjai csak összefogva, együtt érezve, egymást tekintetbe véve, közösen boldogulhatnak.

Nyelvünk, közös történelmünk, kulturális hagyományaink összekötnek bennünket: korokat, alkotókat, befogadókat és műveket. Egy kulturális hagyományhoz tartozunk, egy nemzet vagyunk.” – zárta gondolatait a polgármester.

Felhívta a figyelmet: ha szabadságban és jólétben akarunk élni, akkor bennünk is kell, hogy legyen hazaszeretet, nekünk is szolgálnunk kell a közösséget. Akkor az élet minden területén küzdenünk kell az igazság, az érték, a minőség érvényesüléséért. Akkor nemcsak érzésekben és szavakban, hanem tettekben is szeretnünk kell a hazát: saját érdekeinken túli, a többiekért végzett kitartó munkával, építő erőkifejtéssel, áldozattal és lemondással.

A polgármester szavai lelkünkbe találnak.

Pallas Nagylexikon a hazaszeretetet a következő módon definiálja:

A hazához, ennek földjéhez, lakóihoz, nyelvéhez, emlékeihez stb. érzett ragaszkodás, mely hasonlít a szülők iránt érzett szeretethez (hazafiság) és tettekben is nyilatkozik: a haza iránt való kötelességek teljesítésében, szükség esetében saját érdekeinknek, a legfőbbeknek is, érte való mellőzésében, önzetlenségben, odaadásban, önfeláldozásban. Az egyesekből az együttélés: a vérrokonság, a közös nyelv, a lassan kifejlődő közös érzés és gondolkodásmód, közös erkölcs, szokás, közös történeti sors, közös szenvedések és örömök népet alkotnak, azaz oly közösség jő létre, mely nélkül az egyén semmi, mely az egyénre évezredek kulturai munkájának eredményét származtatja, melyben az egyén erejének főforrása van. Ösztönszerű viszonzása e sokféle jótéteménynek a haza iránt érzett szeretet, mely tudatossá téve az erkölcsi erények egyik legfőbbike. Csak nagy nemzeti hanyatlás korszakában gyengül ez az érzés, kap lábra az önzés, az egyén elszigetelődése, elzárkózása a közönség előtt, a magánérdekek kielégítésének hajhászása, a hazaszeretetnek szóval vallása, tettel megtagadása. De a hazaszeretet érzésének gyöngültével a nép erkölcsi ereje is gyöngül, összetartása lazul, képtelenné lesz nagy föllendülésre, nagy tettekre. A nemzetek akkor bomlanak föl, amikor a hazafiság érzése nem védi meg többé őket a nagy megpróbáltatások idejében.

„Tied vagyok, tied, hazám!
 E szív, e lélek;
Kit szeretnék, ha tégedet
Nem szeretnélek?”
                                             Petőfi Sándor

Magyarország Alaptörvénye kimondja, hogy a magyar állam határai és a magyar nemzet határai nem esnek egybe. Ezért az anyaországnak segítenie kell a nemzet tagjai közötti kötelékek erősítését. A nemzetpolitika azt tűzte ki célul, hogy Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva viseljen felelősséget a határain kívül élő magyarok sorsáért, támogassa magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket.

Számos központi program szolgálja ezeket a törekvéseket. A pedagógusoknak és a családoknak tudniuk kell minden kezdeményezésről, tevékenységről, lehetőségről, amit a gyerekek és saját maguk tudásának, érzésvilágának gazdagításához fel tudnak használni.

A Bethlen Gábor Alapkezelő koordinálja a Magyarság Háza projektet. A Magyarság Háza olyan nemzeti-kulturális, közművelődési, oktatási, módszertani, turisztikai és rendezvényközponttá vált, amely a Magyarország határain belül és kívül élő magyar közösségek közötti kapcsolatokat, a pozitív magyarságkép kialakulását erősíti.

A 30 éves Rákóczi Szövetség a Kárpát-medencei és a világ magyarságának szolgálatában igyekszik lehetőségeit felhasználva segíteni a magyar kultúra, a magyar nyelv és a magyar közösségek ügyét. Tevékenységük középpontjában a külhoni magyar családok magyar nyelvű iskolaválasztása áll. A középiskolás diákok kapcsolatépítésére is nagy hangsúlyt fektetnek. Diák­utaztatási Program, középiskolás találkozók, nyári táborok, történelmi vetélkedők szolgálják a célt. Segítik a fiatalokat abban, hogy a magyarságukra értékként tekintsenek, és minél több magyar–magyar kapcsolat alakuljon ki.

2016 óta a Magyar Diaszpóra Tanács kérése alapján és a Magyar Kormány támogatásával a Rákóczi Szövetség évről évre meghirdeti Diaszpóra Programját azzal a céllal, hogy a nagyvilágban élő magyar gyökerű fiataloknak is lehetőséget teremtsen magyarországi táborozásra, tanulmányi kirándulásra, kapcsolatok építésére, illetve a magyar nyelv és kultúra elmélyítésén keresztül az identitás erősítésére.

Kőrösi Csoma Sándor Program célja, hogy a diaszpóra magyarságának a magyar nyelvtudását fejlesszék, hozzanak létre magyar közösségeket, tartsák a kapcsolatot Magyarországgal, s ezzel is erősítsék a magyar identitást. Ezzel párhuzamosan a Petőfi Sándor Program alapvető célja, hogy a szórványterületeken fogyásban lévő magyarság identitását megerősítse, segítse a már meglévő kinti közösségeket, ezáltal elkezdődjön a közösségi hálózatok kiépítése, és első körben lassítsa, hosszú távon megállítsa és visszafordítsa a magyarság számarányának csökkenését.

A Julianus Program 2013-ban indult azzal a céllal, hogy összegyűjtse a világban szétszórtan élő magyar közösségek által létrehozott értékeket, megmutatva ezeknek a közösségeknek a munkáját, amivel hozzájárultak az egyetemes magyar kultúra gyarapításához. A program keretében a világ 46 országából összesen 434 magyar emléket sikerült összegyűjteni.

Határtalanul Program a nemzeti összetartozás operatív programja. Célja a magyar–magyar kapcsolatok építése, személyes kapcsolatok kialakítása, elmélyítése. A program keretében magyarországi iskolák tanulói az állam támogatásával osztálykiránduláson vesznek részt a szomszédos országok magyarlakta területein. Személyes tapasztalatokat szereznek a külhoni magyarságról. A legtöbben Erdélybe szeretnének utazni, ezt követi a Felvidék, Horvátország, a Vajdaság, Kárpátalja és a Muravidék.

Kulturális Örökség Napjai az épített örökség, a régészeti és természeti kincsek ünnepe. Magyarországon 1999 óta szeptember 3. hétvégéjén nyitják meg kapuikat az épületek, és számtalan programmal, előadással, koncertekkel, kézműves foglalkozásokkal várják az érdeklődőket. Eddig 12600 helyszínen 735 ezer érdeklődő vett részt a Kulturális Örökség Napjain. Az idén 250 helyszínen több mint 200 rendezvényt és sétát élvezhetnek az érdeklődők.

A Csodás Magyarország turisztikai weboldal (https://csodasmagyarorszag.hu/) azt a nemes feladatot teljesíti, hogy hazánk minél több olyan értékére hívja fel a figyelmet, aminek felkeresése, megismerése gazdagítja az emberek ismereteit arról, hogy természeti és kulturális kincsekben milyen nagymértékben bővelkedik Magyarország.

A köztévé Itthon vagy! és Magyarország, szeretlek! műsora is ebben szándékozott az emberek segítségére lenni. Meg kell ismerni értékeinket ahhoz, hogy jobban megbecsüljük, szeressük, s tegyünk értük.

A Magyar Turisztikai Ügynökség 2019 nyarán indította el a Kajla-programot, ami azt célozza, hogy az alsó tagozatosok és családjaik közül minél többen utazzák be az országot, és megismerjék annak természeti, történelmi kincseit. Országszerte húsz kirándulási útvonalat ajánl a kisiskolások és családjaik figyelmébe Kajla-körök néven a Kajla-program.

„Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.”

                                                                   Ady Endre

Az országgyűlés 2012-ben fogadta el a hun­ga­ri­ku­mok­ról szóló törvényt. A hungarikum olyan nemzeti érték, amely nemzeti szempontból meghatározó jelentőségű, a magyarságra jellemző és közismert, jelentősen öregbíti hírnevünket, növelheti megbecsülésünket az Európai Unióban és szerte a világon, továbbá hozzájárul új nemzedékek nemzeti hovatartozásának, magyarságtudatának kialakításához, megerősítéséhez. A Hungarikumok Gyűjteménye a kiemelt értékek gyűjteménye, amelybe beletartoznak nemzetünk történelme, valamint a közelmúlt során felhalmozott és megőrzött szellemi és anyagi, természeti, közösségi érték vagy termék. Nemzeti csúcsteljesítménynek számítanak, jelenleg 75 a nemzeti büszkeségként tisztelt, annak nyilvánított természeti, gazdasági, kulturális stb. értékünk.

„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.”

                                                     Radnóti Miklós

A pedagógusok sokat tehetnek azért, hogy a haza természeti, kulturális, történelmi teljesítményét, szépségeit, büszkeségre okot adó jelentőségét megismertessék a tanítványokkal. Aki ismeri a magyar történelmet, a magyar kultúrát, az tudja, hogy a hazaszeretet érzésének mindig kulcsszerepe volt. Az iskolai oktatásból, nevelésből sem hagytuk ki soha. Osztályfőnökként vagy magyartanárként nem maradt el soha egy olyan fogalmazás íratása, amiben arról írhattak a gyerekek, hogy mit jelent nekik a haza. Egy ilyen fogalmazásból idézek:

„A hazaszeretet az iránt az ország iránt való érzelmi kötődésem, ahol élek vagy ahol születtem. A haza az én otthonom, ahol megtanultam beszélni és járni. Az iskolában megtanultam, hogy a hazát szeretni és tisztelni kell. Ezt érzékeltetem tetteimben, viselkedésemben vagy akár szavaimban. Büszke vagyok a feltalálóinkra, tudósainkra, költőinkre és az íróinkra. Nekik köszönhetünk sok mindent. Úgy érzem napjainkban a hazaszeretet elvesztette igazi értékét. Megpróbálok odafigyelni arra, hogy a hagyományokat megőrizzem és az utókornak adjam. Szeretem az országomat, szeretek itt élni, számomra ennyit jelent a hazaszeretet.”
/Tagai Beneditta/

Az iskolai oktatást, nevelést irányító fő dokumentum, a Nat 2020-as kiadásában is irányadóként fogalmazza meg már a bevezető részben: „A Nat a köznevelés szemléleti alapjainak meghatározásával kiegészíti a gyermekek, tanulók családban megvalósuló nevelését, erősíti ezzel a hazához és a nemzet történelméhez való kötődést, a generációk közötti kapcsolatot, a közös kulturális gyökereket, az anyanyelv használatát. Így rögzíti azt a minden magyar emberben közös tudást, amely megalapozza a nemzeti identitást.”

Az iskoláskorúak nevelésében a mai kor szükségleteinek megfelelően úgy tudunk hatni az értelemre, de főleg az érzelemre, ha tevékenységek során, élmények útján szereznek tapasztalatokat a gyerekek. Ezért is jó lehetőség az előzőkben ízelítőként felsorolt programokba bekapcsolódni, pályázni a részvételre, mert a hatások így érik el a gyerekeket. Természetesen nem mellőzhetjük a magyarázatot, a megbeszéléseket, de a hazaszeretet tapasztalás után lesz igazán hiteles.

Az iskolán belül is teremthetünk olyan alkalmakat, amikkel a hazaszeretet érzését átélhetik a diákok, magyarságtudatuk erősödhet. Ezt a legjobb hatékonysággal a projektmódszer nyújtja, az iskolák többségében már ismert és alkalmazott munkaforma, aminek során az ismeretszerzés zömmel csoportosan történik, s fontos lesz az alkalmazás, a problémamegoldás, az együttműködés, és a személyiségfejlődés is számos területen fellelhető. Többféle képesség egyszerre fejleszthető, de nagy jelentőségű még az a hatás is, amit a tanulási motiváció terén érhetünk el.

Két projektötletet vázolok fel. Mindkettő a hazaszeretetre nevelés területéhez köthető.

Az iskolák többségének a névadója történelmünk, kultúránk valamely nagy alakja. Az ő életük, önzetlen tevékenységük példamutató, s nevelési munkánkban felhasználhatjuk ezt. (A projektmunka tervezési, szervezési elemeivel írásomban nem foglalkozom, valószínűleg ismertek lehetnek már, illetve a neten megtalálhatók).

névadó projekthét, vagy az évfordulós nagy személyiségről szóló projekthét feladatai, programjai lehetnek a következők:

  • A névadó emléktáblájánál, szobránál minden osztály helyezzen el vagy nyújtson tiszteletajándékot. (Rajzok, saját készítésű ajándék, közösen előadott ének, vers stb.) Fontos az időbeosztás!
     
  • Minden osztály derítsen fel hasonnevű iskolát az országban, s készítsenek fotót, rajzot saját iskolájukról, s online küldjék el üdvözletüket. Akár testvériskolai kapcsolat is születhet.
     
  • Gyűjtőmunka: a névadóról megjelent könyvek, források összeírása.
     
  • Az iskola aulájában rendezzenek plakátkiállítást. Minden osztály saját plakáttal szerepel. Téma: a névadó élete, tettei.
     
  • Szövegértés: a névadóról szóló történet.
     
  • Hiányos szöveg kiegészítése. A téma a névadó kora.
     
  • Puzzle-feladat készítése, majd megoldási verseny.
     
  • Fogalmazási feladat – Miért lehet követendő példakép?
     
  • Reklámfilm vagy diasorozat készítése az iskoláról.
     
  • Korabeli ételreceptek gyűjtése.
     
  • Korabeli játékok tanulása, bemutatásukra készülés.
     
  • Térkép készítése a névadó életének helyszíneiről.
     
  • Egyes osztályok vállalása: múzeumi helytörténeti foglalkozáson részvétel.

„Szaporodjon ez az ország
Emberségbe`, hitbe`, kedvbe`,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.”

                                                                Kányády Sándor

Az előzőkben sorolt feladatok és tevékenységek egy-egy tantárgyi órához köthető, s a produktumot vagy az aulában állíthatjuk ki, vagy az iskolai tanítás nélküli Témanapon mutathatjuk be. A gyerekek is vegyenek részt a feladatok kitalálásában, illetve a kínálatból legyen lehetőségük választani. A látványos, mozgalmas programokat a Témanapra időzítsük! Az osztályok forgószínpadszerű beosztásban vegyenek részt ezeken! A Témahét zárása történjen iskolaszinten!

A Témanap programja:

  • Névadó-kupa sportverseny
  • Korabeli játékok bemutatása, megtanítása
  • A legjobb iskolafilmek vetítése
  • Ételek bemutatása, kóstolás (esetleg bekötött szemmel kitalálás)
  • Zenés teaház korabeli zenékkel
  • Iskolagyűlés az értékeléssel

A Témanap megszervezésénél fontos az időbeosztás és a helyszínek kiválasztása. Az adott iskola lehetőségei szabják meg, hogy az összes tanulót tudják-e ezen a napon is mozgatni, bevonni valamennyi kihívásba. Az élménypedagógia a projekthéten maximális hatásfokkal működhet, s a megszerzett ismeretek, érzelmi töltésű feladatok a hagyományok, kulturális értékek megismerését teszik lehetővé. S minél több tisztelni, becsülni való értékes történelmi, kulturális elemmel találkoznak a diákok, annál jobban tudják hazájukat becsülni, s jobban ragaszkodni hozzá.

Hálás projekttéma a hazaszeretetre nevelés terén a népi hagyományok, illetve a hungarikumok megismerése. Cél az esztétikai, érzelmi nevelésen túl az elődök életének, szokásainak, hagyományainak megismerése. Az iskola döntése alapján a projekthét lehet nagyon gazdag specifikus hét, de lehet egy témanappal, s egy-két tanítás nélküli munkanappal szervezni, miközben a délelőtti szakórákon az adott tantárgyi lehetőségeket lehet tematikusan kihasználni.

„Utazni gyönyörű, de élni csak
az ember hazájában lehet igazán.”

                                    Szabó Magda

Programjavaslatok

  • A népi hagyományok gazdag tematikája lehetővé teszi, hogy az osztályok válasszanak területet, s annak gazdájaként dolgozzák ki a bemutatást.
     
  • Népzene, népdal: Munkacsoportok gyűjtsenek egy-egy tájegység népdalkincséből, amit bemutatnak. A gépi bemutatás mellett egy megtanult népdalt előadnak, s megtanítják az iskolatársaknak. A népdal karaoke-élményt nyújt. A település és az iskola lehetőségeiből származhat olyan bemutató is, amit meghívott népzenész, együttes, népdalénekes ad elő.
     
  • Népi kézművesség: Gyűjtőmunka előzze meg a bemutató szervezését! Plakáton mutassák be az interneten szerzett ismereteiket a legfontosabb használati tárgyak népi készítőiről, rajzok, képek mellékletével! A projektnapon a lehetőségek függvényében népi mesterségek bemutatója kézműves játszóházzal több teremben is (agyagozás, bőrözés, szövés, kékfestés, pékmesterség stb.).
     
  • Természetjárás, nemzeti parkok: Ebben a témában a vállalás tartalmazhat osztálykirándulási útvonalterveket. Korosztályi bontásban készüljenek el ezek a tervek! A projektnapon egy rövid filmösszeállítással mutatják be az ország legszebb, legérdekesebb helyeit. A természetjárás szabályairól is legyen szó!
     
  • Gasztronómia: Legkedveltebb magyaros ételek receptjei, ételfotók plakáton vagy kiadványban. A témanapon az ételkóstolást játékos formában, bekötött szemmel, pontszerzési versennyel összekötve népszerű programunk lesz. A program lehetőséget ad a kulturált tálalási módok bemutatására is.
     
  • Néptánc: Több napon át futtatható program, aminek során néptánclépéseket gyakorolnak és tanítanak, majd a témanapon a táncház lehet a záró esemény.
     
  • Használati tárgyak: Igazi gyűjtőmunka! Kiállítást lehet rendezni leírással, bemutatással. Mesterek felkutatásával, meghívásával még életszerűbb lesz ez a téma.
     
  • Hungarikumok: Két osztálynak is juthat ez a feladat. Az egyik az agrár- és élelmiszergazdaság, a másik a kulturális örökség hungarikumait gyűjtheti össze, s készíthet érdekes akadályversenyt a többieknek (feladatlap, puzzle, hiányos szöveg, képfelismerés stb.) mozgásos feladatokkal ötvözve.
     
  • Hagyományos népi ünnepek: Változatos tevékenységgel lehet gazdaggá tenni ezt a témát. Lehet jelenet, népi rigmusok megtanulása, majd bemutatása népviseleti elemekkel.
     
  • Táncszínház: Ez a projektelem csak azoknak a szerencséseknek valósulhat meg, ahol működik ilyen szakkör, együttes. Nagyszerű érzelmi hatás, s egyúttal motiváló is ilyen szabadidős tevékenységre.

A projekt megvalósítása kitűnő lehetőség a népi kultúra, a néphagyományok megismertetésére, s ezáltal a magyarságtudat erősítésére, az érzelmi kötődésre, miközben számtalan képesség fejlődik a közös munkálkodás, szereplés, együttes élmény során. Az aktivitás annál nagyobb, minél inkább érzik magukénak a tennivalókat a gyerekek. Akkor indítjuk jól a projektet, ha megkínáljuk a tanulókat egy-két ötlettel, s hagyjuk, hogy ők találjanak ki olyan dolgokat, ami megmozgatja őket.

A néphagyományok, a nemzedékeken át őrzött szokások megismerése a közös múlthoz való kapcsolódás gondolatát alakítja ki a gyerekekben. A megbecsülése, tisztelete maga a hazaszeretet. Ilyen alkalmak teremtésével hozzá tudnak járulni a pedagógusok a hazaszeretetre neveléshez.

„Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét!”
                                                                                                                Babits Mihály