Olvasási idő: 
12 perc

MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM: A további tanulás alapja

Interjú Kiss Gabriella tananyagfejlesztővel

Az idei évben megújuló Nemzeti alaptanterv (NAT) részeként átdolgozták a magyar nyelv és irodalom tantárgyak kerettanterveit is. Az új tartalmi szabályozók többek között jelentős óraszám- és tananyagcsökkentést tartalmaznak, miközben az eddigieknél sokkal pontosabban határozzák meg az irodalomórán feltétlenül megismerendő szerzőket, műveket. A kerettantervek legfőbb újításairól és a digitális oktatás szükségszerűségéről Kiss Gabriella tananyagfejlesztő számolt be lapunknak.

A nyelvtan és irodalom kerettantervek számos célt fogalmaznak meg. Ön szerint mi a magyartanítás legfontosabb célja a 21. században?

A magyar különleges tantárgy. Ezt nemcsak azért mondom, mert én is magyar szakos vagyok, hanem azért is, mert úgy gondolom, a magyar minden tantárgy alapja. Megtanít beszélni, írni, szöveget érteni és szöveget alkotni, tehát minden további tanulás alapját jelenti. A legfontosabb, hogy a gyerek értse, amit leírtak, azt alkotó, kreatív módon felfogja, és ugyanilyen módon tudjon szöveget is alkotni. Ez azért az egyik legfontosabb tényező, mert a tanulást, a gondolkodást ez alapozza meg. Ugyanakkor azt is nagyon fontosnak gondolom, hogy a magyar egy identitásteremtő tantárgy. A gyereknek el kell tudni helyezni magát, kisebb korban a családjában, később a nemzetében és egy nagyobb európai kultúrkörben. A tantervi válogatással európai és magyar identitásteremtést is el kívántunk érni. Szintén fontosnak gondoltuk azt is, hogy rögzítsünk egy műveltségstandardot. Az ugyanis valahogy nincs rendjén, hogy a köznevelésben nincs egy egységes tanulnivaló vagy tananyag a magyar nyelv és irodalom tantárgyaknál, hiszen ahány tankönyv, annyiféle műveltségstandard létezik. Ezt szerettük volna rögzíteni ebben a tantervben.

A cél tehát az volt, hogy legyen egy olyan klasszikus műveltségstandard, amire később építkezni lehet, amit a tanár kezelhet és a saját képére tud formálni. A másik nagyon fontos cél az volt, hogy a gyerekek nyitott, olvasó emberekké váljanak. Nagy vita volt azon, hogy a kortárs, vagy a klasszikus irodalom teszi-e olvasóvá a gyerekeket. Ezek mellett fontos volt, hogy a gyerekek gondolkodni, mérlegelni, és ne csak kritizálni tudjanak. A kritikai gondolkodást is szeretem mint kifejezést, de talán a mérlegelő gondolkodás kifejezőbb számomra. Fontos, hogy a gyerekek tudjanak mérlegelni elfogadható és elfogadhatatlan között, értékes és értéktelen között. Ugyanilyen nélkülözhetetlennek tartom a műveltségátadás, az érzelmi nevelés és a kompetenciafejlesztés érvényesülését is a magyar nyelv és irodalom oktatásában. Utolsó tényezőként pedig a kimeneti szabályozás kérdését említeném. Fontos, hogy a tananyag teljesíthető legyen. Ehhez tananyag- és óraszámcsökkentést kellett bevezetni. Mindez azért is fontos, hogy a diákok sikeresen fel tudjanak készülni az érettségire, akár emelt szinten is, ne jelenjenek meg „zsákbamacska” jellegű feladatok, feladatsorok.

Milyen strukturális vagy tantárgytematikai változás érhető tetten az új magyar nyelv- és irodalom kerettantervekben?

A legnagyobb változás, hogy a kerettanterv 80%-ban rögzítette a tananyagot, és 20%-ot adott a tanároknak szabad órafelhasználásra. A korábbi tankönyveket megnézve azt látjuk, hogy azok csak ajánlásokat fogalmaznak meg, és a tankönyvíró határozta meg, hogy például Mikszáthtól melyik művet kell tanítani. Én azt gondolom, hogy nem feltétlenül a tankönyvírónak, hanem a kerettantervnek kell meghatároznia a tanítandó anyagot. Ezáltal jelentős csökkenést sikerült elérni a törzsanyagban, miközben bizonyos memoriterek - versek, versrészletek - megtanítását a tanterv a pedagógusokra bízza. A kortárs szerzőkről a 20%-os szabadon alakítható részben dönthet a tanár, ezekhez a tananyagrészekhez ugyanis csak ajánlások vannak. Minden tanár a saját esztétikai felkészültsége, ízlése alapján, szabadon válogathat a kortárs szerzők között. A másik nagy változás a módszertani szabadság, illetve, hogy nincs strukturális megkötés a tananyagban. Van egy kronologikus rend, ami azért fontos, mert így áll össze a rendszer a gyerekek fejében. Azonban senki nem akadályozza meg a pedagógusokat abban, hogy tematikus anyagszervezést alkalmazzanak, vagy projektmunkában gondolkodjanak.

Nyelvtanból pedig két célt határoztunk meg: az elsődleges cél – és ezt mindenhol hangsúlyozzuk is a kerettantervekben –, hogy a nyelvtan a szövegértést és a szövegépítést szolgája, de az új NAT, illetve a kerettantervek visszahozzák a rendszerszintű gondolkodást is. Meg kell tanulni, hogy mi az alany és mi az állítmány, milyen szófajok és mondatrészek vannak. Meggyőződésünk, hogy ez az idegen nyelv tanítását is szolgálja, ugyanis vannak elméletek, miszerint idegen nyelveket az ember utánzással, az adott nyelvközösségben tanul a legjobban. De azért valljuk meg, hogy egy köznevelési intézményben, ha a tanuló nem idegen nyelvi környezetben van, akkor már nem tud ösztönösen tanulni.

Hogyan változott a tanulói terhelés az egyes évfolyamokon a nyelvtan- és az irodalomórák tekintetében?

A feladat az volt, hogy kiemeljük a főbb kultúrtörténeti szempontokat, csomópontokat, a meghatározó szerzőket. A tanterveket megnézve láthatjuk, hogy a szerzők életművét most már kevesebb művel kell bemutatniuk a tanároknak. Ez azt jelenti, hogy bizonyos művek kikerültek a törzsanyagból, ha úgy tetszik, az ajánlott oldalra. Arra is figyelnünk kellett, hogy a szerzők és a művek csökkentése mellett mégis érzékeltetni tudjuk egy-egy koron belül a kánonsokszorozódás jelenségét. Az ajánlott részre került szerzőket a pedagógus vagy a 20%-os szabad felhasználású órakeretben, vagy akár fakton is feldolgozhatja a tanulókkal. Abban bízunk, hogy az emelt szintű érettségi idővel majd ezekkel az ajánlott szerzőkkel tud többé válni.

Mekkorára sikerült ez a csökkentés? Hány órával csökkent a tanulói terhelés?

Hetedik, nyolcadik, illetve kilencedik évfolyamon heti egy-egy órával csökkent a magyar irodalom tantárgy óraszáma. A nyelvtan viszont nem csökkent, hiszen a szövegértés és a szövegalkotás fejlesztése kiemelten fontos. Összeségében nem alacsony ez a szám, mert ha megnézzük, hogy négy órából három lett, az évi harminchat héttel számolva harminchat órával kevesebbet jelent.

A 2020-as új Nemzeti alaptantervben kiemelt helyen szerepel a digitális kompetencia fejlesztése, ez megjelenik a magyar nyelv és irodalom kerettanterveiben is. Hogyan épül a tananyagba a digitális kommunikáció témája a magyarórákon?

Kimondható, hogy most már a magyart sem nagyon lehet digitális eszközök, illetve applikációk nélkül tanítani. A mostani gyerekek a képekre koncentrálnak, ezért képekkel, számítógéppel közelíthetők meg. Illetve valljuk meg, valószínűleg a jövőjük is az lesz, hogy számítógépen fognak dolgozni és olvasni egyaránt. A nyelvtanórák keretében nagy hangsúllyal szerepel a digitális kommunikáció oktatása. Emellett a diákok megismerkedhetnek a digitális eszközök etikus használatával, a digitálisan beszerezhető anyagok felhasználásának szabályaival is. Nagyon fontos, hogy az irodalomórák tekintetében a média és az irodalom kapcsolata is a tananyag része lett. Ez azt jelenti, hogy bizonyos művek esetében film- és színházi feldolgozások alkalmazását is megengedi a kerettanterv. Az okoseszközök használata is a tantárgy része lett, számos feladat esetében buzdítjuk a gyerekeket az okostelefonos alkalmazások használatára.

Az irodalomórák tananyaga sok esetben párhuzamba állítható a történelemórákkal. Milyen együttműködés volt a két munkacsoport között a kerettantervek kidolgozásakor?

Minden tantárgycsoportnak volt egy vezetője. Ők egyeztették a szempontokat, értékeket, a különböző szerkesztési elveket. Nem úgy volt tehát, hogy a történelmesek és a magyarosok összeültek és közösen beszélték meg, mert az úgy nagyon nehéz lett volna, hanem a tantárgycsoportok vezetői hangolták össze a külön-külön megfogalmazott elveket.

A megújult alaptanterv újszerű oktatási megközelítést is igényel. Milyen módszertani fogásokat ajánl a magyartanároknak a kerettanterv hatásos és élvezetes feldolgozásához?

A most elkészült kerettantervek egyik legnagyobb és legfontosabb eredménye, hogy nincs egyetlenegy „üdvözítő” módszertani elv. Minden tanár a tanítványai, az iskola típusa, a saját személyisége, meggyőződése, felkészültsége, illetve az iskola technikai felszereltsége alapján maga tudja mérlegelni, hogy milyen módszerekkel célszerű dolgoznia. Én egy gyakorlóiskolában tanítok, ezért kivételes helyzetben vagyok. Egyrészt azért, mert az általános iskolákban nagyon jól felkészített, tehetséges, motivált gyerekek kerülnek hozzánk. Nem olyan szociokulturális környezetből származnak, ahol nincs hozzáférésük számítógéphez vagy okostelefonhoz. Emiatt nagyon szívesen alkalmazok kooperatív technikákat, páros munkát, projektmunkát. Különösen érdekes volt például a 2017-es Arany-emlékévben, amikor rajzfilmet készítettek a gyerekek egy balladából. Nagyon sokat dolgoztunk vele, egy féléves projekt keretében végig ezzel foglalkoztunk. Természetesen én is tartok frontális órákat, sőt olyan órákat is, ahol beszélgetünk a gyerekekkel. Ezeknek az úgynevezett klasszikus tanári óráknak is szerepe van az oktatásban, hiszen nagy létszámú osztályaink vannak, ezért nem lehet minden órán csoportmunkát végeztetni a gyerekekkel. Az utóbbi időben nagyon megkedveltem a játékosítást. Ezek a főleg digitális eszközökkel végzett tevékenységek elsősorban a kisebbeknél, tehát a hetedik, nyolcadik és a kilencedik évfolyamon működnek jól.

A kerettanterv értelmében a tanórák 80%-át szükséges a törzsanyagra fordítani, míg a fennmaradó 20% esetében a tanár egyéb tevékenységekkel, aktivitásokkal mélyítheti a tanulók tudását egyes témakörökben. Milyen lehetőségek nyílnak itt a pedagógusok részére?

Nagy szerepe lehet az oktatásban, ha külső helyszínekre, színházba, múzeumba visszük a diákokat. Mi sok esetben hívunk meg színtársulatokat az órák keretében is, különféle mikroszínházi előadások megtartására. Az iskolánkban működik egy tudósiskola-sorozat is, aminek keretében egyetemi professzorok, külsős szakemberek mesélnek egy-egy problémáról a gyerekeknek. Olyan személyeket, témákat érdemes megmutatni a gyerekeknek, amelyek a további életükben, a pályaválasztásukban tudja őket segíteni.

Az új kerettantervek szerinti oktatás bizonyos évfolyamokon, nehezített pályán, a koronavírus-járvány közepette idén szeptember 1-től indult el. Megnehezíti a jelenlegi helyzet a kerettantervek alkalmazását, vagy új lehetőségeket teremt?

 A tanárok felkészült emberek, tudják, hogy mit csinálnak. Nem annyira radikálisan újak a mostani kerettantervek, hogy teljesen felforgatnák az eddig munkát, ilyen értelemben bele tudnak simulni az eddigi oktatásba, sőt, ahogy említettem, a kerettantervek sok esetben sürgetik a digitális megoldások alkalmazását is. Meggyőződésünk, hogy a nagyarányú digitalizáció felé tart a világ, a digitális oktatási formák is egyre nagyobb szerephez fognak jutni. A vírushelyzet valóban megsürgette a digitális oktatás kérdését. Számolni kell vele, hogy a gyerekek számára biztosított legyen a digitális tanulás lehetősége és annak eszközei.