Magyar Ifjúság 2012

Az interjúkat készítette: Stöckert-Kozák Annamária

Fiatalkori családtervek

A mai fiatalok többsége házasság- és gyermekpárti – derül ki a Magyar Ifjúság 2012 kutatás adataiból. Makay Zsuzsanna demográfust kérdeztük:

– A fiatalok számára fontos a tartós partnerkapcsolat. Ez abból látszik, hogy a nem házas fiatalok többsége szeretne a jövőben házasságot kötni: a férfiak 59 százaléka, míg a nők 68 százaléka házastársi kapcsolatban képzeli el az életét. Ugyanakkor meglepően sokuknak, közel 18 százaléknak nincsen elképzelése arról, hogy milyen párkapcsolatot szeretne kialakítani.

– Mit gondolnak a fiatalok a házasságról és az élettársi kapcsolatról?

– Többségük azt gondolja, hogy a két kapcsolat közel egyenrangú, vagyis, hogy házasság nélküli párkapcsolatban ugyanolyan kiteljesedett életet lehet élni, mint házasságban. A házasságot főként a gyermekek miatt tartják fontosnak, úgy gondolják, hogy a gyermekeknek jobb, ha szüleik házasságot kötöttek. Ez az első érv a házasság mellett. A második pedig az, hogy ez „az együttélés legjobb, legtermészetesebb formája”, ami mégis a házasság irányába billenti el a mérleg nyelvét.

– Mi okozza a házasságkötés időpontjának kitolódását?

– Elsősorban a tanulmányok befejezésének, valamint az első munkavállalás időpontjának kitolódása. Ugyanakkor az is, hogy a legtöbben együtt élnek partnerükkel a házasság előtt, és sokszor csak a gyerektervezés előtt házasodnak össze, vagy amikor az első baba már úton is van.

– Mikorra tervezik a fiatalok a gyermekvállalást? Mi befolyásolja ezt?

– A fiatalok egyre később vállalják az első gyermeküket. 2000-ben a 15–29 évesek közel negyedének volt már gyermeke, 2012-ben csak 15 százalékuknak. Ugyanakkor döntő többségük szeretne legalább egy, de jellemzően két gyermeket, és csupán 6 százalék nem tervez gyermeket. Ahogy a házasságét, úgy a gyermekvállalás időzítését is befolyásolja a tanulmányok befejezése és az első munkahely.

– A kívánt gyermekek és a megszületett gyermekek száma milyen arányban van?

– Általában a kívánt gyermekek száma magasabb, mint a végső gyermekszám, ez szinte minden európai országban így van. Ugyanakkor Magyarországon nehezebben valósulnak meg a gyermektervek, mint más országokban. A lakásvásárlás, az elhelyezkedési nehézségek játszanak közre ebben.

– Melyek a kutatás legfontosabb adatai?

– Számomra az vált nyilvánvalóvá, hogy a válaszadók többsége nemhogy párkapcsolatban szeretne élni, de a házasságot is fontosnak tartja. Ennek ellenére a 25–29 évesek 40 százaléka még sosem élt párkapcsolatban. Vagyis nem arról van szó, hogy az ún. „szingli” életmód választott életmód lenne, hanem arról, hogy a fiataloknak nem sikerül párt találniuk és emiatt kényszerből maradnak egyedül. Hasonló a helyzet a gyermekvállalással: többségük gyermekpárti, de félő, hogy a gyermekvállalás halogatása miatt egy részük gyermektelen marad, vagy legalábbis a kívántnál kevesebb gyermeke lesz.

Képernyőtársadalom?

Szükség lenne egy végiggondolt szabadidőpolitikára – vallja Nagy Ádám. A társadalomkutató, egyetemi oktató elemezte a Magyar Ifjúság 2012 kutatás szabadidőre vonatkozó adatait.

– A 15-29 éves korosztálynak bevallása szerint hétköznap 3-4, hétvégén 8-9 órányi szabadideje van. Ugyanakkor van egy nagyon jól körülírható szegmens, akiknek egyáltalán nincs szabadideje. Ennek oka leginkább, hogy sokat tanulnak, vagy éppen dolgoznak.

Szabadidő szempontjából a nyugati, a fejlett államokhoz tartozunk. A mai fiatalság jellemzően azokat a szabadidő-eltöltési tereket használja, amik elsősorban képernyőhöz kötöttek. De ne legyen féélreértés, ma már az az állítás nem igaz, hogy a fiatalok otthon ülnek és csak a televíziót nézik. Manapság inkább laptopot, tabletet használnak. Utazás közben és az unalmas órákon a pad alatt az okostelefonjukkal facebookoznak.

Ugyanakkor nagyon érdekes és megdöbbentő, hogy a fiatalok 24 százalékának nincs barátja vagy társas kapcsolata, vagyis nincs kivel megbeszélnie a problémáit. A fejlettebb gondolkodási folyamat kialakulásához szükséges társas környezet a fiatalok negyede számára elveszőben van! Ha értékelő szempontot akarok behozni, akkor ez az egyik legfontosabb adata és problémája a mai ifjúságügynek.

– Mindennapi tapasztalat, hogy az ifjúság mintha csak az internet segítségével ápolná a maradék társas kapcsolatait. Az adatok mit mutatnak?

– A digitális bevándorlóknak, vagy az X generáció tagjainak el kell fogadniuk, hogy átalakulóban van nagyon sok fogalom, tudattartalom. Így a közösségi lété is. Ebbe beletartozik a facebook is a mai fiatalok számára, de nem csak egyedül ez jelenti a közösséget, a közösségi hálót. Ez egy újfajta közösségiség, ami a korábbinál nem jobb vagy rosszab, csak más.

– Miként lehetne motiválni a fiatalokat, hogy ne a monitor előtt üljenek, hanem értékesen töltsék el a szabadidejüket?

– A szabadidő az egyetlen olyan szocializációs közeg, ahol nem előre definiált hatalmi rendszerrel találkozik az ember. A családban a szülőnél, az iskolában a pedagógusnál van az utolsó szó. Míg a szabadidős térben hagyjuk szabadon dönteni a fiatalt, a társadalomnak mégiscsak van valami rejtett, normatív elvárása a cselekedeteivel szemben. Ez ellentmondás, amiből csak úgy tudunk kilépni, ha egyfajta szolgáltató környezetet biztosítunk a fiatalság számára. Vagyis nem kötelezem, hanem motiválom a fiatalt arra, hogy legyen kedve például egy ifjúsági irodába, egy sportklubba bemenni. Ezért lenne nagy szükség egy ma még hiányzó szabadidő-politikára.

Tapasztalatszerzés külföldön

A közbeszédben egyre többet hallani a fiatalok külföldre vándorlásáról. Az ifjúsági mobilitást Ruff Tamás, az Echo Szociológiai Kutatóintézet adatfelvételi vezetője vizsgálta a Magyar Ifjúság 2012 kutatás során.

A magyar fiatalok 52 százaléka hagyná el Magyarországot tanulás vagy munkavállalás céljából, ha erre lehetősége lenne. A fiatalok egyharmada ugyanakkor azt válaszolta, hogy nem gondolkodik ilyenen, ez nincs a közeli vagy távoli céljai között. Vagyis a fiatalság gondolataiban igencsak ott van, hogy hosszabb-rövidebb időre elhagyná Magyarországot. Hogy mennyi időre, az változó. Az adatokból az látható, hogy 5 évnél hosszabb időre, vagy végleges letelepedés céljából a fiatalok 12-12 százaléka menne külföldre. Tehát a fiatalok többsége rövidebb időszakra, néhány hónapra, maximum egy évre tervezi a külföldi tanulását, munkavállalását.

– A tanulás és a munkavállalás mellett még milyen célból mennének külföldre a fiatalok?

– A fiatalok kétharmada a jobb megélhetés miatt vándorolna külföldre. Egyötödük mondta azt, hogy nyelvtanulás és tapasztalatszerzés céljából is elhagyná Magyarországot hosszabb-rövidebb időre. 19 százalékuk a karrier miatt próbálna külföldön szerencsét.

– Mi tartja itthon a fiatalokat? Sokuknak megvan a lehetősége, hogy külföldre menjen.

– A mobilitásnak megvannak a gátló tényezői. A magyar fiatalok egy csoportjánál a legnagyobb visszahúzó erőt a személyes kapcsolatok jelentik, 63 százalékuk egyértelműen azt mondta, hogy a családhoz való ragaszkodás miatt nem hagyná el az országot. 48 százalékukat a hazához, a szülőhelyéhez való ragaszkodás tartja itthon. Hasonlóan jelentős gátló tényező a baráti kapcsolatok.

Elemzésünk szerint a fiatalok másik csoportját összefoglalóan az erőforráshiány tartja itthon. Ide azok a fiatalok tartoznak, akik nem beszélnek jól idegen nyelven, vagy nem érzik elég erősnek a nyelvtudásukat. Esetleg egyáltalán semmi információjuk nincs arról, hogy miként tudnának külföldön munkát vállalni, tanulni. De az anyagiak hiánya is gátló tényező.

– A fiatalok hány százaléka váltja tetté a terveit?

– A kutatás erre nem terjedt ki; tervek, célok szintjén vizsgáltuk ezt a témakört. Ugyanakkor azt tudjuk, hogy a fiatalok 3 százaléka tanult már valaha külföldön, illetve 6 százaléka dolgozott más országban. Ebből azért valamilyen arány látható. Úgy becsüljük, és ezt más kutatások is alátámasztják, hogy ennek az 52 százaléknak csak a kis része váltja valóra a tervét. Bár látható a mobilitást ösztönző tényezők között, hogy a korábbi tapasztalat nagyban befolyásoló tényező. Aki már dolgozott vagy tanult külföldön, jóval nagyobb arányban tenné még egyszer ugyanezt, akár hosszú távon is.

Képernyő előtt a fiatalság

Átrendeződés látszik a fiatalok médiafogyasztásában, a korábbi televíziózás helyett az internettel való foglalkozás vált fontossá. Székely Leventét – a Kutatópont kutatási igazgatóját – kérdezzük a Magyar Ifjúság 2012 kutatás médiahasználatot vizsgáló megállapításairól.

– A 15–29 éves generáció legkedveltebb médiaeszköze a televízió és az internet; a rádió, a nyomtatott sajtó és a könyvek teljesen visszaszorulóban vannak. Az is jól látható, hogy az utóbbi időben az internet komoly pozíciókat foglalt el a televíziótól, a médiafogyasztás jó része ott történik. A sorozatokat már nem a tv-ben nézik, hanem letöltik a fiatalok. Ez a tartalomfogyasztási mód folyamatosan növekszik.

– Egyre elterjedőben vannak az okostelefonok. Ez is elősegíti az internet térhódítását?

– Minden harmadik 15–29 évesnek van okostelefonja, de 12 százaléknak mobiltelefonja sincs. A fiatalokról nagyon sokszor olyan kép jelenik meg, hogy a technológiai innovációk között élnek, sokat szórakoznak, semmi gondjuk nincs. Ezzel szemben a magyar fiatalok egész komoly rétege kimarad ebből a világból.

Minden ötödik fiatal, vagyis nagyjából 375 ezren, nem férnek hozzá közvetlen módon az internethez, azaz sem otthonukban, sem mobileszközükön nem rendelkeznek internetkapcsolattal. Ők csak az iskolában, vagy mondjuk a barátaiknál, közösségi hozzáférési pontokon tudnak internetezni.

– Idejük mekkora része megy el médiafogyasztással?

– Nagyon sok. Ha összeadjuk a médiával töltött időt, az több mint napi 24 óra (!). Hogy miként csinálják ezt? Az ifjúság körében a legmagasabb a halmozott használat aránya, azaz párhuzamosan több médiumot fogyasztanak. Például televíziózás közben az okostelefonjukon interneteznek. Megjelentek azok a tartalmak is, amelyek kifejezetten ösztönzik ezt a használatot: küldj sms-t, hogy ki legyen a zenei tehetségkutató nyertese!

– Miként tájékozódnak a fiatalok? Milyen információt fogadnak el?

– A kutatás azt mutatja, hogy a tájékozódásban a közvetlen kapcsolatok, a család, a barátok a legfontosabbak. Az e körből szerzett információt tartják egyben hitelesnek is. A következő a sorban az internet, amit azért kedvelnek, mert több irányú, utána tudnak nézni az információnak, szemben a passzív fogyasztásra építő televízióval, rádióval.

– Mennyire fontos számukra, hogy tényleg utánanézzenek egy-egy információnak? Mit tartanak hitelesnek?

– Ez messzire vezet, mert rögtön felvetődik az információs írástudás kérdése. Azt otthon, vagy az iskolában kell megtanulni? Az iskola csupán tényadatokat, vagy forráskritikát is tanít a fiataloknak? Én azt látom, hogy az információs írástudás területén van még fejlesztenivaló. Az nem elég, hogy magas szintű digitális készsége van ennek a generációnak. Az is nagyon fontos lenne, hogy adott esetben egy-egy hírt forráskritikával tudjanak kezelni.

Változó közéletiség

– Újra kellene gondolni, hogy mit értünk a közéleti részvételen, mert csak így lehet teljes képet kapni az ifjúság közéleti aktivitásáról – vonta le következtetését Oross Dániel, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet tudományos segédmunkatársa a Magyar Ifjúság 2012 kutatás civil és közéleti szerepvállalásra vonatkozó adatainak feldolgozása után.

– Ha egy kérdőíven azt kérdezzük csak egy fiataltól, hogy elmegy-e szavazni, érdekli-e a politika, azt a választ kapjuk, hogy nem. Erre mi levonjuk a következtetést, hogy passzív. Miközben lehet, hogy a véleményét egy teljesen új, kreatív performansszal valósította meg. Mára ugyanis nagyon sokszínű lett a politikai részvétel, és rengeteg dolgot magába foglal: flashmob, blogolás, internetes szavazás és sorolhatnánk. Mindezt figyelembe véve nem olyan egyértelmű válasz, hogy passzívak a fiatalok.

– Mennyire aktívak a maguk módján a fiatalok?

– A közéleti és a politikai aktivitást külön kell választanunk. A politikai aktivitás, mint olyan nagyon alacsony a körükben, a politika szitokszó. A fiatalok csupán 3 százaléka tagja valamilyen politikai szervezetnek. A 15–29 éves generáció úgy érzi, hogy nincs köze a parlamenti politikához. De ha azt nézzük, hogy a saját környezetükben mit tesznek, azt látjuk, hogy nagyon aktívak ezekben az új kifejezési formákban. Ezt viszont egyelőre a felnőtt társadalom még nem tekinti politikai cselekvésnek.

– Milyen témákban tevékenyek a fiatalok?

– Az őket érintő, a mindennapi életük részét képező területen aktívak. Ilyen a szórakozás, a kultúra, a sport. Azt is megkérdeztük tőlük, hogy milyen szervezetek tagjai. A válaszok nagyon negatív képet mutatnak, ma ugyanis nem divatos dolog tagnak lenni egy szervezetben. De ha úgy kérdezzük meg, hogy részt vettél-e időnként bizonyos szervezetek akcióiban, akkor már magasabb számot kapunk.

– Politikai aktivitásukat mennyire befolyásolja a család?

– A legfontosabb befolyásoló tényezők a család és a barátok. Ahol a család aktívan beszélget arról, hogy mi van a politikában, a közéletben, ott a fiatal érdeklődése hamar kialakul. Abban a családban, ahol hárítják a témát, nem szívesen beszélnek róla – és a legtöbb magyar család ilyen –, ott a fiatalt sem fogja érdekelni a közélet. Ennek a témának konfliktusos a természete, ezért az iskolának és az informális oktatásnak nagy szerepe van abban, hogy megtanítja-e a fiataloknak kezelni a véleménykülönbségeket.

Elgondolkodtató, hogy mennyire elégedetlenek a fiatalok, hogy többségük mennyire nem része a társadalomnak. Van egy normatív tudatuk arról, hogy miként kell működnie a társadalomnak. De hogy az egyén miként járul ehhez hozzá aktívan, hogy mi a szerepe ebben, az már sok esetben tisztázatlan, átbeszéletlen. Kérdés, hogy miként fogja magát újratermelni a társadalom egy olyan viszonyrendszerben, ahol a normákhoz mindenki csak pro forma ragaszkodik, de aktívan nem akar hozzájárulni.