Magának tanul az ember

Az első lökések

Révész Bulcsú hétéves volt – 2014-et írunk –, amikor először „találkozott a snookerrel”. A találkozás persze képletesen értendő, ugyanis élesben ekkoriban még nem próbálta ki magát, csupán a televíziót kapcsolgatta, amikor az Eurosporton felugrott neki a játék. Akkor döntötte el, hogy ez lesz számára a kitűzött útvonal. „2015-ben kezdtem el tulajdonképpen játszani. Bár ahogy említettem, már egy évvel korábban is nagyon érdekelt a játék, de csak 2015 augusztusában kezdtem el igazán a sporttal foglalkozni. Sőt, ugyanebben a hónapban ismertem meg a mostani edzőmet, Varga Pétert, aki a Magyar Biliárd Szövetség Snooker Szakágának volt elnöke” – kezdett bele Bulcsú karrierje kezdeti időszakának taglalásába.

Biliárd és snooker

Talán sokunknak van olyan emléke, amikor – ritkán persze – dákót ragadott, s megpróbálta „eltenni” a csíkos golyót valamelyik lyukba. A snooker esetében viszont korántsem ennyire egyszerű a helyzet, nemhiába edzenek annyit a snookerjátékosok. „Nagy különbség, hogy a két asztal közül a snookerasztal majdnem kétszer akkora, mint a biliárdasztal” – magyarázta Bulcsú. „Négyszer két méter a snookerasztal, és annak rendje és módja szerint teljesen mások a szabályok is. A mi esetünkben nem csíkos meg teli golyókkal kell játszani, hanem piros golyókkal és színesekkel. Sőt, a két játék lényegében is fontos eltérés van: a snookerben nem az a cél, hogy minden golyót letegyünk, majd befejezzük a játékot a fekete elrakásával. Itt sokkal inkább az a lényeg, hogy mennyivel több pontot tudunk szerezni az ellenfélnél. És ami kifejezetten lényegi a játék szempontjából: másképp vannak kialakítva az asztalok, ami változtat azon az el nem hanyagolható részleten is, hogy golyókat kell elrakni a zsebekbe.”

Támogató szülők, sikeres játékos?

Bulcsúnak kiskorától kezdve a snooker volt az etalon, a nagybetűs „játék”. Így szerinte, ha a szülei azt mondták volna neki, hogy ne ebben a sportban lelje örömét, hanem próbáljon ki mást, akkor sem tudott volna mit csinálni, egészen egyszerűen ez lett számára az út. És, szerencsére, Bulcsú elmondta: „mindig mindenben támogattak a szüleim.” Az ifjú snookerjátékos megjegyezte: szerencsére megvolt a tehetsége a játékhoz, amivel inspirálta a szüleit, hogy megteremtsék számára az alapokat, ami miatt sikeres játékossá vált és válhat a jövőben. A fiatal játékos ugyanakkor azt is hozzátette: „apukám folyamatosan szponzorokat keres, s az onnan befolyó összegekből tudok versenyekre járni, amiért nagyon hálás vagyok neki.”

A legnagyobb mérkőzés lehetősége

A fiatal sportoló számára természetesen igencsak megnyílt a világ azzal, hogy a világ legjobb 130 játékosa közé került, amivel lehetősége nyílt arra is, hogy – a sorsolás eredményétől függően –, a példaképével is megküzdhessen, aki nem más, mint a hétszeres profi snookervilágbajnok, Ronnie O’Sullivan, aki nem mellesleg videóüzenetben üdvözölte a legjobbak között Bulcsút, ahol arra kérte az ifjú játékost: „ha egymással játszunk, legyél kíméletes.”

Bulcsú ugyanakkor elmondta, hogy „mindig is Ronnie-t bálványoztam, mindig is imádtam a játékát, nemhiába ő ennek a sportnak a legnagyobb helytartója.” Hozzátette: számára mindig is a hétszeres világbajnok volt az, akihez fel szeretne érni; ő motiválja a mindennapokban, ő adja a legnagyobb inspirációt. „Nagyon kíváncsi vagyok, milyen volna egy meccsen Ronnie O’Sullivan ellen játszani. Tuti, hogy benne lennénk a tévében is, sőt a legjobb formámat hoznám ki magamból. De hát így is bizonyára 4:0-ra elverne engem, de nem érdekelne. Mert a lényeg, hogy milyen világraszóló élményt szerezhettem ilyen fiatalon a sokszoros snookervilágbajnok ellen. Még belegondolni is elképesztő” – gondolt bele a lehetőségekbe Bulcsú.

Magának tanul az ember

„Az az izgalmas ebben a kérdésben, hogy már régóta hazulról tanulok, nem járok semmilyen intézménybe.” Bulcsú ugyanis korábban magántanuló volt, ám amióta a Matúra Gimnázium növendéke, jobban be tudja osztani az idejét. Elvégre nem kell több órát az iskolapadban töltenie, hiszen a gimnázium különlegessége az, hogy online tanulhat a diák, miközben felkészítik az érettségire is. „A mindenkori tankönyvek alapján van kidolgozva minden tananyag. Vannak feladatok, amiket el kell végezni, de dolgozatokat például nem kell írni. Nyilván másabb, mint intézményi keretek között, de végtére is, magának tanul az ember, szóval így is, úgy is tanulással töltöm minden napom egy részét” – mesélte az ifjú snookerbajnok. Megjegyezte ugyanakkor, hogy az általános iskolai tanárai támogatták a tevékenykedését, azonban a középiskolai tanárai kétszer annyira ösztönözték Bulcsút, hogy folytassa a karrierépítését. „Nagyon megdobta a lelkesedésemet az, ahogyan a tanáraim reagáltak az eredményeimre, sokat jelentett mindig is az elismerésük, főleg amiatt, mert sportsuliba jártam” – fejtette ki a fiatal snookeres.

Egyetem helyett sportkarrier

Bulcsú elmondása szerint sokszor megfordult a fejében, hogy mi lenne, ha egyetemre járna. Ugyanakkor azt mindenképpen előtérben kell tartania, hogy az egyetemen eltöltendő minőségi tanulás és önfejlesztés mennyi energiát vehet el a sportkarrier építésétől. „A kettőt nem lehet együtt csinálni, egyszerűen nem férnek össze. Vagy tanul az ember, vagy sportkarriert épít” – gondolkozott a kérdésről Bulcsú. „Persze, ha közbejönne valami, ha ne adj’ Isten, valami miatt nem tudnék tovább snookerezni, akkor mégis elmehetnék tanulni. De előtte még az érettségit is le kellene tenni, amibe jövőre vágok bele” – mesélte nevetve a fiatal játékos.

A tervei között szerepel persze, hogy ha valamiben kedvét leli, akkor azt kitanulja, de jelenleg az köti le minden figyelmét, hogy a karrierjére koncentráljon: júniusban kezdődik a World Snooker Tour szezonja, amiből fakadóan havonta több mérkőzésen kell részt vennie Angliában. A sok utazás pedig sok időt fog elvinni, ezért terveik szerint hamarosan a szigetországba költöznek, de ezzel kapcsolatban egyelőre többet nem árult el a fiatal bajnok.

Akarom, nem akarom?

„Néha vannak olyan napok, amikor úgy érzem, nincs kedvem a játékhoz, vagy nincs energiám, van, hogy azt érzem, teljesen enervált vagyok. De mindenki kelhet bal lábbal, nem kötelező a napjainkat úgy élni, hogy az mindig a motiváltságról szóljon” – fejtette ki álláspontját Bulcsú, majd hozzátette, hogy azért az esetek döntő többségében mégis úgy áll neki az edzéseknek, hogy biztos abban, ő ezt szeretné csinálni, ezt szereti, ezért ritkán fordul elő, hogy olyat érez: most nem megy annyira.

130 játékos, akiből kevesebb maradhat talpon: győzzön a jobbik?

Bulcsú bejutott a világ legjobb 130 játékosa közé, ahol összesen két éve van arra, hogy a 130-ból a legjobb 64 közé továbbjusson. „Elég nehéz a feladat, mert akkor maradhatok a profi ligában, ha a legkiválóbb 64 játékos közé bekerülök” – magyarázta Bulcsú, s elmondta, hogy szerinte képességei alapján lehetséges, hogy bennmaradjon a legjobbak között. „A cél egyértelmű, és őszintén szólva nem sok kedvem van visszakerülni az amatőr ligába, hiszen azt már egyszer megnéztem, milyen.”

Jelenleg Bulcsú 31 amatőr ligából felkerült játékossal kezdi meg a júniusban kezdődő szezont, ezért „teszem azt, ha a most felkerült 30 játékossal – ugye az egyik én vagyok – megmérkőzöm, s én jövök ki győztesen ezekből a meccsekből, akkor rögtön a legjobb 99 közé kerülök be, ami valljuk be, igencsak jól hangzik, de még az sem elég, mert akkor is maradni fog még 35 baromi jó játékos, akiket le kell győznöm. Nem egyszerű, de imádom a kihívásokat” – mondta Bulcsú, s megjegyezte azt is, hogy hatalmas erőt ad neki, hogy már a játék számára eleve egy olyan öröm, ami csak inspirálni tudja, és hogy ezt versenyen érzi-e vagy otthon, edzés közben, az már tulajdonképpen mindegy is. A cél ugyanaz: nyerni.

Kimért gurításokkal a világbajnoki címig

„A legfontosabb cél, ami mindennap nagyon tisztán lebeg a szemem előtt, nem más, mint a világbajnoki cím, a profi snookervilágbajnoki cím. Tudom, hogy rendelkezem olyan képességekkel, amelyekbe, ha még több munkát, energiát és kitartást teszek, sőt, ha olyan közegben edzek és gyakorlok, ami ideális a fejlődéshez, akkor bármire képes lehetek” – számolt be arról Bulcsú, milyen célt szeretne igazán elérni a legjobbak közötti megmérettetéseken. „A világbajnoki cím és a világelsőség nagyrészt kéz a kézben járnak, és biztos vagyok benne, hogy képes vagyok rá, hogy elérjem, s most talán ez a legfontosabb számomra.”