Madách életműve egy életre szóló indíttatást ad

Milyen körülmények között indult meg akkor az oktatás, és milyen jelentősebb változások határozták meg az iskola életét az elmúlt közel másfél évszázad során?

Az 1870-es évekre Budapest lakossága hihetetlen mértékben megnő, igen erőteljes a bevándorlás, különösen a galíciai zsidóságé, akik itt, a 7. kerületben telepednek le. Ekkor Budapesten többségében egyházi fenntartású középiskolák működtek, így – mivel akkor saját gimnáziumuk nem volt – a zsidó származású tanulóknak elég szűkös volt a választék. 1844−45-ben jöttek létre a mai nagy reáliskolák, például az Eötvös József Gimnázium vagy a Toldy Ferenc Gimnázium, ám azok reáliskolák voltak, így a latin és a görög nyelvet – ami akkor a gimnáziumi státusz kritériuma volt – nem tanították. A Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter megbízásából alapított állami fenntartású humán gimnázium 1881-ben kezdi meg a működését VII. ker. Állami Gymnásium néven. Ekkor kapott megbízást iskolánk első igazgatója, Köpesdy Sándor, aki a Klauzál utca 10‑ben, egy bérházban talál egy oktatásra alkalmas felső szintet, ahova 106 tíz év körüli fiút vettek fel elsőként, akik két osztályban tanultak. Ekkor még a Nagykörút is épülőben van; ahogyan fejlődik a város, azzal párhuzamosan jelölik ki építési teleknek a jelenlegi iskolaépület területét, az építkezés pedig 1892-re fejeződik be.

A második világháború után már reál és humán osztályok is indultak az iskolában, illetve ekkorra már a kerület lesz a fenntartó. Az utóbbi években egy elég sajátságos helyzet alakult ki, ugyanis sokáig a főváros volt a fenntartó, így 2013-ban – a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ megalakulásával – nem a kerület, hanem a főváros adja át a fenntartói, később pedig a kerület a működtetési jogokat.

Madách Imre nevét a gimnázium 1921-ben vette fel. Lehet tudni, miért döntöttek akkor az egyik legnagyobb drámaírónk neve mellett?

1902-ben válik le a VII. ker. Állami Gymnásiumról a későbbi Szent István Gimnázium. A Horthy-korszak elején, a nemzeti-keresztény kurzus elindulásával azonban a nemzet nagyjai közül kellett nevet választania az iskoláknak. A tantestület ezért döntött 1921-ben Madách Imre mellett, ami véleményem szerint kiváló választás volt, hiszen egy életre szóló indíttatást ad Madách életműve a tanulóknak, amiből mindig lehet erőt, ihletet meríteni. Sőt nemcsak a diákoknak, hanem a nevelőtestületnek is, mert ők határozzák meg iskola szellemiségét, hiszen a diákok négyévente elballagnak. Nem véletlen az sem, hogy a mostani, 140. évfordulós ünnepségen Az ember tragédiájának egyik színét kellett feldolgoznia minden osztálynak, ám a pandémia miatt a filmes megoldás mellett döntöttünk.

A sportudvar ünnepélyes átadása 2017 decemberében (Vattamány Zsolt polgármester és Mészáros Csaba igazgató)

Mióta vezeti az intézményt? Milyen eredményekre büszke ezen időszakból?

1993-ban kezdtem dolgozni az iskolában, 2000-ben lettem igazgató, így ezzel mindenképpen én számítok a leghosszabb ideje „regnáló” madáchos igazgatónak, pillanatok alatt eltelt azonban ez a két évtized. Ami egyértelmű sikernek számít szerintem, az a nyelvoktatás megerősítése és a nyelvi tagozatos osztályok létrehozása volt, hiszen a nyelvtudásra biztosan szükség van, függetlenül attól, hogy milyen irányban szeretne továbbtanulni valaki. 9-10. osztályban a szabad órakeret jelentős részét az idegen nyelvekre csoportosítottuk át, így heti öt órás emelt szintű nyelvi képzés folyik, sőt, másfél évtizede elsőként meghirdettük a nyelvi előkészítő évfolyamot. Ezt először egy-egy angol, illetve német nyelvi osztállyal indítottuk, mostanra azonban francia, illetve spanyol nyelvi előkészítő osztályokba is jelentkezhetnek a diákok. Az a célunk, hogy nyelvtudás nélkül, intenzív óraszámmal jusson el a diák egy év alatt haladó szintre, ahova egy jó általános iskolában, jó nyelvtanárral négy év alatt eljut.

Annyi változás történt mostanra, hogy már csak az jöhet nyelvi előkészítőre, aki az általa addig tanult nyelvből haladó szintre jut el, hiszen muszáj valahogy megszűrnünk a hozzánk jelentkezőket. A német, a francia és a spanyol nyelvi előkészítő osztályokban az angol haladó nyelv az, melyből felvételiznek, az angol kezdőnél pedig a német. Így lényegében két német haladó csoportunk van. Iskolánk DSD2 vizsgaközponttá is vált, így jelentősen megnőtt a felsőfokú német nyelvvizsgák száma.

Természeten egyénfüggő, hogy ki dönt a nyelvi előkészítő évfolyam mellett, hiszen nem mindenki szeretne öt évet gimnáziumba járni. Az első évben alapozó tárgyak vannak, a nyelvórák és informatika mellett, de szerencsére nagyon jó nyelvtanáraink vannak, ami kifejezetten vonzóvá tesz bennünket. Mostanra elértük azt, hogy nálunk a bemeneti szint a középiskola végén elvárt B1-B2-es szint, mi pedig C1-C2-es szintre juttatjuk el a diákokat, amivel 10. év végén már könnyűszerrel letehető egy emelt szintű érettségi. Ennek másik hozadéka, hogy több idő jut azokra a tárgyakra, melyek a továbbtanuláshoz fontosak. Ugyanakkor nagyon nehéz kihívás a nyelvtanároknak, hogy a csoportoknak egy egységes haladási tempót alakítsanak ki.

Az iskola nagy hangsúlyt fektet a nyelvoktatásra, éppen ezért különféle nyelvi tagozatokból választhatnak az ide jelentkezők. Melyek ezek?

Mindig a nyelvek határozták meg az iskola profilját. A klebelsbergi reformok hatására a görögöt abban az időszakban már nem tanítják emeltebb óraszámban, a húszas évek vége felé ennek pótlására az angol nyelv oktatását kezdik meg, de a német és a latin továbbra is megmarad. Az iskola életében több tagozat is volt, a nyolcvanas években például a biológia−kémia tagozat volt nagyon népszerű, aki itt végzett, szinte kivétel nélkül felvételt nyert az orvosi egyetemre.

Az egyik legnagyobb előnyt jelenti, hogy nálunk számos „kisnyelv” közül választhatnak a diákok, ami kevés gimnáziumra jellemző. Amikor igazgató lettem, egyik első döntésem az volt, hogy ún. nyelvi sávra tettem a második idegen nyelvet azért, hogy ne osztályfüggő legyen az, hogy ki milyen nyelvet tanul. Ennek köszönhető, hogy az orosz nyelvi csoport is – ugyan kis létszámmal – el tudott indulni. A latin nyelvet is szerencsére továbbra is tudjuk tanítani, a spanyol és francia nyelvi előkészítő osztályból pedig létrehoztunk egy neolatin előkészítő osztályt, ahol első évben heti két órában kötelező a latin tanulása, később csak választható, de mindig van 2-3 olyan tanulónk, aki latinból érettségizik. Sokszor önszántukból kezdenek el még egy harmadik idegen nyelvet is tanulni azok, akik tize­dik­re már leérettségiznek egy nyelvből.

Az utóbbi években a nyelvek mellett a programozásra is komoly hangsúlyt fektettünk, aminek azelőtt egyáltalán nem volt hagyománya. Ez főként a BME-re jelentkezők érdekében történt, hiszen sokszor későn ébrednek rá az érettségizők, hogy nem ismernek egy programozási nyelvet sem, ám az új digitális kultúra tantárgyban már ez is hangsúlyosabban megjelenik.

Az iskolába lépve egy lélegzetelállító, díszes lépcső fogad minket, továbbsétálva pedig egy tágas udvarra érkezünk foci- és kosárpályával, valamint kültéri kondigépekkel, amit egy hatalmas, festett tűzfal határol. Mit érdemes tudni az épületről és az udvarról?

Összesen 19 osztályterem és 8 szaktanterem található az iskolában. Hasonló épülete van az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskolának – egykori nevén Mintagimnáziumnak –, amely 1872-től működik. Mindkét épület tervezője Bobula János volt. 1981-ben történik iskolánkban egy látszatfelújítás, hiszen korábban itt is rendszeresek voltak a szénszünetek, komoly infrastrukturális hiányosságok voltak. Végül 1995-ben indul el egy tízéves felújítás, aminek eredményeképp nyerte el mostani formáját az iskola. 2005-ben egy nagyszabású átadóünnepséget szerveztünk, melyen híres öregdiákjaink – például Bacsó Péter – is részt vettek.

A kerület építészete szerintem nagyon izgalmas, ám ahogy emelkedtek ki az újabbnál újabb házak a szomszédban, úgy lett egyre sötétebb az iskola. Ezért döntöttünk úgy, hogy télikertszerűen egy üvegfalat húzunk az udvar felőli részre, ezáltal több fény áramlik be, másrészről meg tudtuk növelni a közösségi teret is. Ekkor építettük be a padlásteret az ebédlővel, a művészeti szaktanteremmel és a diákszobával, illetve egy liftet is üzembe tudtunk állítani, ami nemcsak a kollégáknak, hanem a kerekesszékes tanulóknak is hatalmas segítség. Ugyanekkor az alagsort is felújítottuk, egy aulát alakítottunk ki itt, illetve az öltözők, a földrajz-média, valamint a magyar-történelem szaktantermek is itt kaptak helyet.

Hogyan tervezik a jeles évforduló megünneplését?

Talán a legfontosabb, hogy júniusra elkészült a jubileumi évkönyvünk. Főként az utolsó öt évről szól, de messzebbre is visszatekint. Nagy összmunka eredménye, amit Hadikné dr. Végh Katalin fogott össze – aki a 100. évfordulón, 40 éve lett a Madách tanára, kiadását pedig a Kerületi Önkormányzat segítette. Június 11‑én érkezett meg, éppen a halasztott ballagás napjára, így ajándékként tudtuk átadni a végzősöknek, akik a COVID legnagyobb vesztesei voltak. Szerepelnek benne azok az interjúk, amelyeket az osztályok egy általuk választott híres madáchossal a tanév során készítettek. Szeptemberben lesz a filmfesztivál, Az ember tragédiája osztályok által aktualizált színeiből. Október elsején pedig sor kerül az elhalasztott gálára a Madách Színházban. Utána nosztalgiaórák és osztálytalálkozók következnek.

Több iskolai verseny során is bizonyíthatnak a tehetséges gyerekek, illetve az OKTV-ken is jó eredményeket érnek el a diákok. Milyen versenyeken mérettethetik meg magukat az indulni vágyók? Mit kell tudni például a Madách-kupáról és a Mediterrán koktélról?

Az OKTV-n való indulás egy nagyon tudatos egyéni ambíció; a tanár mentorként segíti a felkészítést. Ráadásul sokszor kis pontszámkülönbségek döntenek, gyakran éppen csak egy kicsivel csúszik le valaki a döntős helyről, én ezért inkább azt tekintem eredménynek, hogy hány diákot tudunk eljuttatni a döntőig, függetlenül a helyezéstől, és ebben elég jól teljesítünk. Minden évben van ugyanakkor OKTV-helyezésünk nyelvekből, például oroszból, de idén például 12. lett kémiából az egyik tanulónk, ami nálunk nagy szó. Tavaly és idén is hárman-hárman voltak az első, a második és a harmadik 10 helyezett között. Két győztesünk is volt.

A Madách-kupát 1966-ban vezette be az akkori igazgató, éppen a kirívóan alacsony tanulmányi szint javítása érdekében. Ugyanis a kilencvenes évekig az iskolaátlag 4,0 alatt volt, mostanra 4,6 felett alakul, ami nagyon jó eredménynek tekinthető. Mivel nagyon elszánt, ambiciózus gyerekek érkeznek hozzánk, kevesebb pedagógiai problémánk is van, mint tíz évvel ezelőtt volt. Az utóbbi időben inkább a mentálhigiénés betegségek kezdenek megjelenni a gyerekeknél, melyek korábban inkább a „versenyistálló” iskolák tanulóira voltak jellemzőek. A nagyon szorgalmas, túlzott nyomás alá kerülő fiataloknál jelentkezhet valamilyen testképzavar, de a nevelőtestület az iskolapszichológussal és a szülőkkel együttműködve tudja kezelni ezeket. Rendkívül fontos, hogy állandó szakemberrel tudunk dolgozni, aki ismeri a gyerekeket és a nevelőtestületet is.

Az országos ranglistákon rendre előkelő helyen végez az iskola, és magas az itt érettségiző diákok továbbtanulási aránya is. Milyen oktatásszervezési irányvonalaknak köszönhetőek ezek az eredmények?

Valóban magas a nyelvi és az emelt szintű érettségit tevők aránya, de nem tudnám egyértelműen meghatározni, hogy milyen irányban tanulnak tovább a diákok. Talán egy kicsit többen választják a humán szakokat, de a közgazdasági, illetve a reálszakokra való felvételi is jellemző. Fontosnak tartom azt is hangsúlyozni, hogy a diákok nálunk lényegében egymást motiválják, ami rendkívül pozitív szellemiséget szül. A diákok ötöde vidékről jön, ők eleve nagyobb áldozatot hoznak azzal, hogy mindennap időben beérjenek.

Milyen a nevelőtestület összetétele?

8-9 doktori végzettségű kolléga van a tantestületben, ketten már akadémiai tagok is, akik ezáltal különféle pályázatok segítségével a természettudományokat és az informatikát egyre közelebb tudják hozni a gyerekekhez. Ennek ellenére még mindig nem vagyunk reáliskola, az idegen nyelvek tekinthetők fő profilunknak. Éppen ezért olykor 5-6 fővel is indítunk emelt szintű természettudományos csoportokat, de akár 3. idegen nyelvet is tanulhatnak. Szeptembertől két négyévfolyamos, illetve két ötévfolyamos osztály indul, a már említett nyelvi csoportbontás szerint.

Hogyan élték meg a tantermen kívüli, digitális munkarendet?

Most vagyunk egy olyan szakaszban, amikor fel kell mérnünk, hogy hány gyerek sínylette meg az elmúlt időszakot. Sajnos több tanuló családjában is történtek halálesetek. Néhány gyerek és szülő jelezte, hogy kicsit besokallt már a számítógép előtt ücsörgésből, így óraszervezés szempontjából is megkönnyebbülés volt, hogy májusban visszatérhettünk a jelenléti oktatáshoz. A digitális munkarend alatt, február-március hónapokban pedig a végzősöknek szerveztünk minden héten egy napot, amikor bejöttek, és az érettségi tárgyakból tartottunk előkészítőt.

A Thália Stúdió, illetve annak elődje országos sikereket is elért korábban diákszínjátszó-versenyeken, de az iskola énekkara is szép eredményekkel büszkélkedhet. Mit kell tudni ezekről, illetve milyen szakkörök, iskolán kívüli tevekénységek, táborok várják az itt tanulókat?

A művészeti képzést mindmáig előszeretettel kötik iskolánkhoz, talán azért is, mert a hetvenes években színi tagozat működött itt. Akkoriban három ilyen volt az országban, egy nálunk, egy a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban, egy pedig Szentesen, ám ebből csak nálunk szűnt meg a tagozat, amiről az akkori tantestület határozott.

Ugyanakkor a Thália Stúdió az egyik legrégebb óta működő szakkörünk, mindig jóval többen jelentkeznek, mint ahány tanulót felvesznek. Ez heti négy-öt órás többletelfoglaltságot jelent. A kórusunkat Takács László tanár úr vezette sokáig nagyszerűen, majd nyugdíjba vonulását követően tőle vette át a stafétabotot Krasznai Gáspár, aki nemrég kapott nagydíjat a kórussal egyetemben egy nemzetközi versenyen, amire nagyon büszkék vagyunk. Kiemelném a vizuális kultúra szakkört is, ami gyakorlatilag egyenes út a Képzőművészeti Egyetemre.

Mindezek mellett több mint húsz éve indítottuk el az erdei iskolát, mely egy olyan nagy tantestületi projekt, amin a végzősök kivételével lényegében mindenki részt vesz, vagyis körülbelül 450 diák és 35 tanár. Ezeken mindig olyan projekttevékenységeket hirdetünk meg, melyek kicsit közelebb is hozzák az osztályokat. Az erdei iskolákat évek óta Sátoraljaújhelyen szervezzük meg, ahol magas színvonalú az ellátás, gazdag a kulturális és természeti környezet, illetve a határon túli magyarokkal is találkozhatunk.

A 140 év alatt több híres diákja is volt az iskolának, a tudományos, művészeti és a sportélet területéről is. Kiket említene közülük?

Érdekesség, hogy a már említett színi tagozat alatt nem kerültek ki olyan későbbi nagy nevek az iskolából, mint akár korábban vagy azt követően, gondolok például Koltai Róbertre, Gálvölgyi Jánosra vagy Verebes Istvánra. A mostani generációból nálunk végzett – többek között – Fekete Ádám színész-rendező-dramaturg, Hajmási Dávid színész, Freund Ádám rendező, illetve Rákos Olivért is felvették a Színműre. Érdekesség, hogy Orosz Ákos, a Vígszínház színművésze – az előbbiekkel ellentétben – még a Thália Stúdiónak sem volt tagja, úgy végezte el a Színműt. Azt figyeltük meg, hogy van olyan év, amikor többen jutnak be a Színház- és Filmművészeti Egyetemre tőlünk, mint a drámatagozatos Vörösmartyból.

Ugyanakkor hatalmas teher van a tanulókon, hiszen a szabadidejüket áldozzák arra, hogy fejlesszék színészi tehetségüket, de közben ugyanúgy meg kell nekik is felelniük a mindenkire vonatkozó tanulmányi elvárásoknak. De említhetném a sportolókat is, például Kiss Gergő vízilabdázónkat, aki nem volt magántanuló, ugyanúgy bejárt az órákra, és emellett építette sportolói karrierjét. Szintén hozzánk jártak Albert Flórián és Bogdán Ádám labdarúgók, Petschauer Attila kardvívó vagy Németh Angéla olimpiai bajnok atléta.

Talán nem árulok el titkot, hogy jómagam is ezen iskola padjait koptattam 2004 és 2008 között, és számos kiváló pedagógust tudnék felsorolni, akikre a mai napig jó szívvel gondolok. Ön kinek a hatására választotta a pedagóguspályát?

Rám is hatottak tanárok, már az általános iskola felső tagozattól kezdődően, akiknek módszertanából sokat átvettem, belém ívódott. A Radnótiban kezdtem el azon gondolkodni, hogy lehetne olyan iskolát teremteni, ahol bár a tanulóknak teljesen eltérő osztálytársai és tanárai vannak, mégis azt érzik, hogy ugyanahhoz a közösséghez tartoznak. Nálunk legalább évfolyamszintű, sőt azok közötti kapcsolat alakul ki már a gólyatábortól kezdve. Az évfolyamközi csoportok, az őszi projekthét, az erdei iskola projektjei és persze a nevelőtestület egységes értérendje tovább erősítik ezt. Azt hiszem, erre vagyok a legbüszkébb.