Lépjünk ki a komfortzónánkból!

Számomra az egész kaland egy esős délután kezdődött még a pandémia alatt. Talán véletlen talált meg egy idézet: „Az igazi kalandok akkor kezdődnek, amikor kilépünk a megszokott életünkből”. Huszonkét iskolában eltöltött év után eljött az idő, hogy újra kinyissam az ajtót, és kilépjek rajta. Persze nem pályaelhagyásról van szó. Szeretek tanítani. Az iskola és az oktatásban való hitem az, ami motivál.

Ha mindig csak egy helyben állunk a száguldó sebességgel változó világunkban, igazi segítség lehetünk-e a jövő generációjának, és biztosak lehetünk-e abban, hogy nézőpontunk valós értéket tükröz? A hétköznapi rutin sokat segíthet, de kreativitás és új perspektívák nélkül szinte lehetetlen megtalálni az új irányt, ezért sokszor problémáink ismételgetésével igyekszünk megoldásokat találni… valljuk be őszintén, kevés sikerrel.

A Fulbright TEA – Teaching Excellence Award Program egy hathetes szeminárium és középiskolai gyakorlat médiaértés és médiaműveltség témakörben, melyet az USA Külügyminisztériuma támogat a Fulbright Programon keresztül.

Ez a lehetőség korábban elérhetetlen álomnak tűnt számomra. A kezdetekről legjobban két emlék maradt meg bennem élénken. Az egyik, ahogy lenyomom az enter gombot, és elküldöm a jelentkezésemet. A másik, ahogy megérkezem Minneapolisba, és rájövök, hogy a világ másik végén vagyok, és a kaland elkezdődött!

Egy szempillantás alatt az egyetemen találtam magam, ahol olyan soft skillek fejlesztésére helyeződött a hangsúly, mint például a kritikus gondolkodás, médiaértés készségének növelése, de beszéltünk a média szerepéről is a társadalomban. Foglalkoztunk a legújabb oktatási stratégiákkal, tantervek fejlesztésével, óratervezéssel, a legújabb oktatási technológiákkal is.

Az egyetemi képzés alatt számos olyan aktuális kérdést vitattunk meg, mely kihívás az oktatásban dolgozók számára az egész világon. A csökkenő pedagóguslétszámmal nem csak mi magyarok küzdünk, az USA-ban az egyik legnagyobb gond a pályaelhagyó pedagógusok magas száma. Természetesen számos alapvető tényező mellett – mint például a fizetések emelése – elkezdtek figyelmet fordítani a tanárok mentális egészségére és jóllétére. A tanári szakma magas fokú szociális és empatikus készséget is igényel, hiszen a tanítás mellett neveljük, segítjük és támogatjuk diákjainkat. De ha évtizedekig nem foglalkozunk saját lelki jóllétünkkel, kimerülünk, frusztráltakká válunk. A University of Wisconsin egyik legdinamikusabban fejlődő irányzata a diákok és tanárok mentális és fizikai jóllétének kutatásával és a kihívások kezelésére meghirdetett kurzusokkal segíti az oktatásban részt vevőket.

Persze nem is lenne igazi tanártovábbképzés diákok nélkül. 3 hetet töltöttünk egy állami középiskolában, ahol testközelből tapasztalhattuk meg, amit addig elméletben tanultunk.

Elkerülhetetlen a különböző oktatási rendszerek folyamatos összehasonlítgatása egy ilyen program során. Minden rendszernek vannak erősségei és gyengeségei is. A különbségek segítenek megerősíteni magunkban a helyes vonalakat, és lehetőséget adnak arra, hogy elgondolkozzunk, milyen új irányvonalak segíthetik elő a jövő nemzedékének oktatását, nevelését, támogatását. Hiszem, hogy mi azért dolgozunk, hogy önállóan gondolkodni tudó diákokat neveljünk, akik tudnak felelős döntéseket hozni, valamint segítünk megtalálni azt a területet, amelyben sikeresek lehetnek, hiszen a „ma osztálya a holnap országa.”

Számomra a legnagyobb meglepetés, hogy az amerikai rendszer egyik alappillére, miszerint olyan ellentmondásos témákat visznek be órákra, amelyek valós érzelmeket és véleményeket generálnak. Az oktatásuk egyik fontos szegmense a tények több szempontból való körbejárása, megkérdőjelezése. Egy nézőpont nem nézőpont. Órákon szívesen érvelnek, kérdeznek, és mindezt úgy teszik, hogy számos forrásra hivatkoznak.

Az órai hangulat meglepően lazának tűnhet első benyomásra, mégis, több hét alatt rájöttem, hogy a kötetlen órai hangulat nem zárja ki a komoly munkát. A tanár tanít, a diák önálló felelőssége a tanulás. Ha valaki egy projektben kevésbé aktív feladatot vállal, engedik. A motiváció mindig belülről jön – vallják. A diákok belső motivációjának növelésére legmeggyőzőbb válaszuk a számtalan lehetőség a tantárgyak tekintetében, melyek közül szabadon választhatnak érdeklődési körüktől függően.

Az első órán fel voltam készülve arra, hogy az amerikai középiskolások szinte semmit nem fognak tudni kicsi, távoli országunkról. Nagyot tévedtem. Meséltek az Osztrák–Magyar Monarchiáról, a vasfüggönyről, egy diák elővett egy Rubik-kockát a táskájából, és lelkesen kérdezgettek Budapestről, mert azt hallották, gyönyörű főváros.

Itt az ideje elfelejteni a sztereotípiákat, és kinyitni az ajtókat. Legyünk nyitottak, figyeljünk, kérdezzünk, és ne ítéljünk! Ez volt az egyik legfontosabb tapasztalata számomra annak a közel hét hétnek, amelyet egy nemzetközi csoport tagjaként töltöttem az Egyesült Államokban. 12 különböző ország tanárai képviselték kultúrájukat, értékrendjüket, ugyanakkor szakmai és érzelmi nyitottsággal viseltettek egymás iránt.

A Fulbright program egy kiváló lehetőség, egy életre szóló élménnyel gazdagodtam. A változás mindig nehéz. De szükség van rá, hogy meg tudjunk felelni az előttünk álló kihívásoknak. Fejlődünk és tanulunk, új nézőpontból látjuk világunkat, és nem szabad elfelejteni, hogy minden kaland az első megtett lépéssel kezdődik. Mindenkinek szívből ajánlom, hogy éljen a lehetőséggel, hogy bepillanthasson más országok oktatási rendszerébe!