Legendák, történelem és játékosság

Miért tartod Jókai Mór munkásságát a magyar irodalom kiemelkedő részének, és melyek a legfontosabb művei, amelyeket az olvasók figyelmébe ajánlanál?

A hatalmas életmű nem pusztán a mennyisége okán, hanem műfaji sokszínűségében is páratlan. Egy olyan irodalmárról beszélünk, aki újságíró, élclapokban publikál humoros írásokat, nagyregényeket, novellákat ír - és mindezeknek a paródiáját is megalkotta. A gazdag hagyományvilágokra, történelmi forrásokra, legendákra és adomákra épített világaira pedig rendkívüli módon jellemző az önreflexivitás és a játékosság is. Művei nem pusztán a 19. századi magyar társadalom gondolkodásmódjáról, a kor számos meghatározó eseményéről árulnak el sokat, hanem arról is, a korszakban hogyan vélekedtek múltról és jövőről.

Ha a „Jókai-klasszikusok”-ból kell említenem, akkor az én szavazatom egyértelműen Az arany emberre esik. Javaslom, hogy aki éppen kötelezősége miatt nem olvasta el ezt a művet a középiskolai tanulmányai során, az felnőtt fejjel tegye meg: talán ebből a perspektívából jobban is érthetőek a regényben megjelenő életdilemmák és a főbb szereplők párkapcsolati dinamikái. Számomra fontos mű az Egy magyar nábob is: ennek a könyvnek nagyon szerethető humora és fordulatos cselekménye van. Ugyanebből az okból ajánlom a Szegény gazdagok című művet is – váratlan eseményekben, rejtélyekben ott sincs hiány.

Nagyon nehéz „legfontosabb” műveket választani ebből a tényleg rendkívül gazdag életműből: más-más életszakaszainkban, különböző érdeklődési területekkel az író eltérő munkáival tudunk összhangba kerülni – pont ez a csodálatos benne. De természetesen A kőszívű ember fiai sem maradhat ki ebből a felsorolásból...

Milyen témákat, problémákat boncolgatnak Jókai művei, amelyek ma is relevánsak lehetnek?

Háború, szerelem és elmúlás. Talán ez a három legfontosabb. Az 1848−49-es forradalmat és szabadságharcot átélő Jókai számára nagyon is saját élmény volt egy háborúban élni. Bár esetében a köztudatban inkább csak a pátoszos emlékeket látjuk: részt vesz a forradalomban, Laborfalvi Róza a mellére tűzi a kokárdát, s ezalatt egymásba szeretnek. A hazaszeretet, melyet olyan szépen ír le A kőszívű ember fiaiban... ezenkívül azért nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ő tűpontosan látja ennek a forradalomnak és a hadakozásnak az árnyoldalait is, és ennek nyoma is van az életműben: Véres könyv című művében a háború hiábavalóságát, az emberáldozatok borzalmasságát hangsúlyozza a krími háborúval kapcsolatban, miközben a Forradalmi és csataképek művében arról is értekezik, mennyire csúf, ösztönvezérelte gyilkosságok is történhetnek a forradalom égisze alatt.

Hasonlóan árnyaltan látja a már emlegetett párkapcsolati dinamikákat is. Sokszor jelenít meg feloldhatatlan dilemmákat, elég csak például Az arany ember szerelmi háromszögére gondolnunk, de érdekes ebből a szempontból az Öreg ember nem vén ember című regény is, ahol az idősödő író a fiatal feleség választásának lehetséges kimeneteleiről értekezik négy történeten keresztül.

Véleményed szerint szükséges, hogy Jókai művei továbbra is kötelező olvasmányok maradjanak az iskolákban?

Amikor az új Nemzeti Alaptantervet kihirdették, Tóth Krisztina nyilatkozata, miszerint ki kellene venni Jókait a kötelezők közül, elindított egy nyilvános vitát, amihez több szakember is kapcsolódott. Én is úgy gondolom, hogy Tóth Krisztina érvelése hibás volt, amikor a nőalakok ábrázolásáért kárhoztatta Jókait (lásd Hansági Ágnes érvelését az ügyben), ugyanakkor nem bántam, hogy akkor ez a kérdés felvetődött, önreflexióra késztetve nemcsak az életmű „gondozóit”, az irodalomtörténészeket, hanem például az oktatókat, de a kortárs irodalom szereplőit is. Jó, ha kérdéseket vetünk fel, és időről időre számot vetünk akár a kánonnal is.

Az viszont tény, hogy a középiskolás gyerekek jó részét az oktatás jelen szerkezetében sokkolja Az arany ember hossza és a nyelvi nehézségek, amelyekkel egy mai olvasónak szembe kell néznie, ha kézbe veszi a regényt. Ennek ellenére azt gondolom, érdemes ezzel a szöveggel foglalkozni, de jó lenne, ha a gyerekek több időt kapnának arra, hogy elidőzzenek a szöveggel akár órán is, vagy hogy projektalapon foglalkozhassanak a regénnyel. Erre jelenleg se a tanároknak, se a diákoknak nincs idejük a közoktatásban.

Mit gondolsz, a digitális korban hogyan változik a kötelező olvasmányok szerepe, és ebben Jókai helye hogyan alakulhat?

Én reménytelenül idealista vagyok, így a technikai fejlődésben is a lehetőséget és a reményt szeretem látni. Valahogy úgy képzelem, hogy a technika fejlődésével a diákoknak lehetőségük lesz változatosabb módon eljutni a kötelezőkhöz mint szövegekhez: mondjuk egy fejlett MI már képes lesz egy gyors filmet összerakni az adott fejezetből vagy éppen a diák a kedvenc színészének hangján olvastathatja fel a regényt. Ez egyrészről nagyszerű utakat nyithat meg; másrészről pedig ezek talán túlságosan messzire lökik a diákokat az eredeti szövegtől, amivel fontos lenne, hogy megismerkedjenek.

Hogyan lehet modern oktatási eszközökkel vagy módszerekkel feldolgozni Jókai műveit, hogy azok élvezetesek legyenek a mai fiatalok számára?

Azt gondolom, hogy bár Jókai és művei jelenleg részét képezik a magyar kulturális kincsesbányának, ahhoz, hogy ott is maradjanak, feltétlenül foglalkozni kell velük, és ha lehet, akkor minél változatosabb módon.

Szerintem támogatnunk kell minden olyan kezdeményezést, ami valamilyen módon a művek felé tereli a fiatalokat: először is nagyon fontos, hogy egyáltalán tudomást szerezzenek arról, mennyi minden vár itt felfedezésre: legyenek projektjeik az életműhöz kapcsolódóan, fedezzék fel például, hogy saját városuk vagy környékük hogyan jelenik meg ezekben a művekben, legyen film, sorozat, animáció. Jelenjen meg videójáték PC-re, majd adják ki PS-re és Xboxra is.

Az évforduló remek alkalom, hogy az irodalomtudományi szakemberek párbeszédbe lépjenek Jókai munkásságáról és újabb és újabb megközelítéseikkel, feltárásaikkal hozzájáruljanak az életmű életben tartásához. Jó alkalom a népszerűsítésre is, ami, úgy látom, szintén nagy lendülettel indult. Az egyik kedvenc ilyen projektem a Móra Kiadó új könyve, A fiú, aki mindent el akart mesélni címmel. A kötetet Kiss A. Kriszta írta, aki kiváló ismerője, kutatója Jókai önéletírásainak. Ez a kötet pedig akár 6−8 éveseknek is elmesélhető formában, humorosan mutatja be Jókai életének főbb mozzanatait. Remélem, idén nagyon sok ehhez hasonló kezdeményezést látunk még.

Hogyan befolyásolta Jókai életútja és történelmi környezete az írásait?

Alapvetően meghatározta. Jókai nagyon sokszor merített saját történeteiből, amikor íráshoz fogott. Több regényt írt az 1848–49-es forradalom és szabadságharcról, ahol többször is saját élményeit látjuk leírva, de a már emlegetett Öreg ember nem vén ember esetében is nehéz nem észrevenni a párhuzamot: miközben az öregedő Jókai a nála 54 évvel fiatalabb Nagy Bellát készül feleségül venni, megszületik a könyv, amely az öregedő férfi – fiatal nő kapcsolatokról értekezik. Nehéz nem terapikus írásként gondolni erre a műre. Nagyon sok nagyregényének főszereplőjét is élő emberekről mintázta: Timár Mihály, Szentirmay Rudolf, Baradlay Kazimir mind-mind rendelkeznek valós mintával vagy mintákkal.

Van-e olyan kevésbé ismert műve Jókainak, amelyet különösen értékesnek tartasz?

Rengeteg ilyen van... az én nagy kedvencem A lőcsei fehér asszony című regény. Nagyon sokat foglalkoztam korábban ezzel a művel, egyszerűen zseniális. A Rákóczi-szabadságharc idején játszódik, főszereplője Géczy Julianna. A történet azzal indul, hogy a nő elárulja Lőcse városát. A regény lényegében arról szól, hogy megtudjuk, pontosan miért is árulja el a várost és hogyan lesz egy hazaárulónak tekintett nőből a haza egyik megmentője. De persze mindeközben találkozunk szellemmel, egy baráttal, akit elhagyott a hite, a saját lányát ketrecbe zárni akaró apával, jégbarlangban bujkáló összeesküvőkkel... tehát mindenféle nagyon izgalmas figurával és történettel.

De nagyon értékesnek tartom azokat a regényeit is, amelyek az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban részt vevő katonák utóéletével foglalkoznak: ilyen például az Enyim, tied, övé című regény vagy Az új földesúr.

Ha egyetlen Jókai-regényt kellene ajánlani egy fiatalnak, aki most ismerkedik vele, melyiket választanád, és miért?

Ez egy nagyon nehéz kérdés. Először is tudnom kellene, mi érdekli a fiatalt... valami romantikus történet vagy inkább valamilyen gótikus rémmese? Esetleg nagy természetbarát az illető? Szinte minden opcióra lehetne mondani egy Jókai-művet. Mindenesetre először biztosan nem egy 600 oldalas nagyregénnyel kezdenék (kivéve, ha egy rutinos könyvfalóról van szó... mert hát ilyen is van!). Talán megmutatnám neki A pünkösdi király című fejezetet az Egy magyar nábobból. Ez egy nagyon izgalmasan induló fejezet, ahol azt látjuk, hogy Kis Miska megnyeri az egy évre szóló pünkösdi királyságot, majd azt, ahogyan Jancsi úr elhiteti a nemes körökkel, hogy Miska nem más, mint Kiss Mihály nádudvari nemes, aki mindig is ehhez a körhöz tartozott. Csak hogy álljon itt ebből egy tanulságos idézet – amire egyébként a kedves főnököm hívta fel a figyelmemet egy beszélgetésünk alkalmával:

„A háziúr bemutatta az érkezőt vendégeinek mint nemes Kiss Mihály nádudvari földesurat, ki mint »eredeti fickó« csikósnak öltözve jött a pünkösdi királyságért versenyezni, s ott oly derekasan viselte magát. Ezt mindenki eredeti tréfának találta. Látszik a szeméből is, hogy úr és nem paraszt! Minden mozdulatja, ahogy székre leül, ahogy lekönyököl az asztalra, ahogy a kalapját a szegletbe vágja, azok a betyáros tempók, világosan mutatják, hogy a jobb körökben növekedett; holmi valódi betyár fel sem merné itt ütni a fejét, míg ez az egész világgal csak úgy komázva bánik. Most már mindenki emlékezett rá, hogy a legelső látásnál felismerte benne az urat, sőt némelyek még azt is bizonyosan tudták, hogy itt-ott a főispáni ebédeken, a statutiókon találkoztak vele. Miska természetesen szinte mindazokra jól emlékezett, s egy perc alatt pajtásságot ivott az egész társasággal, s oly ismerős lett velök, mintha mindig köztük lett volna, s szinte maga is elcsodálkozott rajta, hogy milyen könnyű ez úri magaviseletet elsajátítani.”

Mivel foglalkozol az emlékév kapcsán?

Jelenleg egy 2024-ben indul pályázat megvalósításában veszek részt, melynek címe: Jókai 200. Jókai Mór Összes Művei kritikai kiadásának bicentenáriumi munkálatai. Ebben a projektben egy kollégámmal, Wirágh Andrással dolgozunk a Véres könyv című Jókai Mór-kötet kritikai kiadásán. A kötet a krími háború jeleneteit eleveníti meg, a Jókaira jellemző fordulatos, elgondolkodtató fikciós részekkel átszőve az eseményeket. Ebben a kötetben nagyon izgalmas látni, milyen rövid tudósításokból is létrejöhet egy-egy novella, és azt, hogyan írja ezeket tovább az író. Azt gondolom, ő egy olyan ember lehetett, akinek jó „füle” volt ahhoz, hogy meghalljon történeteket, melyek beindították írói fantáziáját, amikből remek írásokat készített. Mindenkinek csak azt javasolhatom, hogy ismerkedjen az írói emlékév programjaival, vegyen részt minél több rendezvényen és adjon egy esélyt az eseményekhez kapcsolódó írásoknak is – hátha rátalál a saját kedvenc Jókai-művére is.