Vannak olyanok (és be kell valljam, én is közéjük tartozom), akiket sokkal korábban elkap a karácsony szelleme, mint ahogy az a társadalom által normálisnak tekintett. Nálam általában augusztus végén kezdődik az ünnepre való készülés – bár ha tehetném, folyamatosan karácsonyban élnék, mert a világon a legjobban ajándékozni szeretek. Őrült lennék? Vagy gyógyíthatatlanul megfertőzött a fogyasztói társadalom? Aligha. Kitalálni, hogy a másik minek örülne, elkészíteni, megfőzni, megszerezni neki, amire szüksége van, amitől egy picit teljesebb lesz az élete, majd látni a boldogságot az arcán – nekem ez a legcsodálatosabb érzés a világon.
A mostani lapszám fő témája a fenntartható fejlődés. A fenntarthatóság a társadalmi haladás, azaz a méltányos életkörülmények és a szociális jólét elérése, megtartása érdekében a gazdasági fejlődés biztosítását és a környezeti feltételek megőrzését jelenti. Elsőre talán nyakatekertnek tűnik összehozni a karácsonyt a fenntarthatósággal, bár ha a világszerte tonnaszám vásárolt felesleges ajándékokat nézzük, akkor nagyon is logikus. Gondoljuk csak végig, hogy pontosan mi is a fenntarthatóság a mindennapokban: a fair trade, vagyis a méltányos kereskedelem, a sharing economy, azaz a közösségi gazdaság, a társadalmi vállalkozások mind-mind olyan gazdasági elemek, amik a környezet védelmén túl a közösségeket erősítik, hiszen a gazdasági szereplők is rájöttek: a valódi értékteremtéshez a profit önmagában kevés. Mint ahogyan egy ajándék értékét sem az ára határozza meg.
Manapság, amikor olyan kevés időnk van egymásra, felértékelődött minden személyes gesztus – egy kis odafigyeléssel sokkal nagyobb örömöt tudunk okozni, mint hinnénk. Van egy számomra igen kedves, a fenntartható fejlődés filozófiájához kapcsolódó mozgalom, amelynek már magyar követői is vannak. A Slow Budapest, és az egész slow-filozófia alapja a tudatosság, a nyitottság, az őszinteség, a közösség. Ha nem is ugrunk fejest a mozgalomba, azért idén legyünk egy kicsit lassabbak mi is: vásárolt egyenajándékok helyett lepjük meg a szeretteinket valami igazán személyessel. Az egyik kedves ismerősöm például évek óta bioszappant főz a kislányával (külön férfi és női illattal!), aminek csomagolását krumplinyomdával díszítik. Léna évről évre nagyobb, de ez a rituálé az anyukájával elmaradhatatlan az adventi időszakban, és nincs olyan ember a környezetükben, aki ne várná izgatottan, hogy idén milyen variációkat találnak ki. Sokan nem gondolnak rá, de mivel legtöbben már az online térben éljük meg a barátságainkat is, egy közös élmény is lehet ajándék. Idén például lesz olyan családtag, akinek főzőkurzus-kupont ajándékozom, mert szeretnék vele több időt tölteni, és így ráadásul tanulunk is, miközben egy élvezetes programon veszünk részt. De úgy is védekezhetünk a fogyasztói társadalom reklámcunamija ellen (ami, lássuk be, fáradtabb, türelmetlenebb pillanatainkban seperc alatt bódít el bennünket a szuper megoldás hamis képét felvillantva előttünk), hogy titkos listát vezetünk, amire felírjuk a szeretteink év közben elpöttyentett kívánságait, így könnyen kitalálhatjuk, minek örülnének.
És ha már karácsonykor elkezdjük az odafigyelést, akkor ne is hagyjuk abba. Az a legjobb a fenntartható fejlődésben, hogy semmi más dolgunk nincs, mint tudatosan jól érezni magunkat. Figyeljünk oda arra, hogy mit hogyan csinálunk a saját, személyes terünkben, életünkben, ne törődjünk a világmegváltással: találkozzunk többet a barátainkkal, süssünk hétvégén sütit a gyerekekkel, menjünk át a nagyihoz régi fényképeket nézegetni. Bár a nap nem áll 25-30 órából akkor sem, ha lassítunk, ezekből a pillanatokból majd egyre többet akarunk, és a végén azon kapjuk magunkat, hogy egészen máshogy éljük az életünket.
