„Ötven esztendeje, hogy meghalt az öreg szalontai Toldi-csináló, s most széltében-hosszában ünneplik és fejtegetik őt, ami hogy jólesik-e neki, az egyszer s mindenkorra titok. De az élőnek jót tesz, ha elfogja az Arany-láz” – írta Tamási Áron 1932-ben. Az idei Arany-évforduló kapcsán ismét aktuálissá vált az ünneplés. Tamási nyomdokain haladva manapság is elgondolkodhatunk azon, lenne-e, akinek a gratulációját, meleg kézszorítását szívesen fogadná az ünnepelt egy képzeletbeli összejövetelen. S vajon kiknek örülne a legjobban? Fiának? Legjobb barátjának? Kedves kollégáinak? Netán a hálás utókor képviselőinek? Alábbi összeállításunkban olyan képzeletbeli vendéglistát állítottunk össze, melyről feltételezzük, hogy a rajta szereplőket szívesen fogadná Arany egy szűk, de meleg hangulatú, családias összejövetelen. Az idén kétszáz éve született költő szakmai-emberi kapcsolatairól pedig azért is érdemes megemlékeznünk, mert – amint Tamási Áron is megfogalmazta – elsősorban mi magunk gazdagodhatunk általa.