Kutyák a tanteremben

Fotó: Karkos Flóra

Minden tanár álma, hogy lelkes, motivált gyerekek vegyék körül, akiket magukkal ragad a tanulás öröme. E sorok írója soha nem felejti el az első gimnáziumi énekóráját. A becsöngetés után is tomboló kamaszok közé észrevétlenül lépett be egy apró termetű, idősebb férfi. Nem szólt egy szót sem, csak leült a zongorához, és játszani kezdett. Pár pillanat alatt az élő zene hatása alá kerültünk, elvarázsolva ültük végig az órát. A tanár úr zenélt, mesélt. Szinte mindegy, hogy a hangközökről, az előjegyzésekről, a művek keletkezésének körülményeiről vagy a zeneszerző életéről. Lenyűgözött minket. Attól fogva alig vártuk az énekórákat, ami egyáltalán nem volt jellemző egy lepukkant külvárosi középiskola diákjaira. Azóta már tudom, mi volt a titka. Az érzelmeinken, „a szívünkön” át közelített meg. Élményt adott, élővé tette a tantárgyát.

A múlt század második felében a humanisztikus pszichológiai irányzatok egyre inkább a személyközpontú, emberközpontú megközelítést állították a humán foglalkozású szakemberek fókuszába, ez a folyamat a pedagógia új irányzatait is befolyásolta. A tudás frontális átadásán túl egyre fontosabb lett a gyermek személyisége, motiválhatósága, komfortérzete. A pozitív pszichológia elméleti és gyakorlati eredményei további muníciót adtak a pedagógusoknak ahhoz, hogy új tanítási stratégiákat fejlesszenek ki. Kiderült, hogy a pozitív érzékszervi és érzelmi élményekre építő módszerek jelentősen növelik a tanulás hatékonyságát, hiszen ilyenkor a tanultak elraktározása és előhívhatósága gyorsabb és erőteljesebb. Ha a gyerek nem nehéz, unalmas munkaként éli meg a tanulást, hanem magával ragadó pozitív élményként, akkor nemcsak a lexikális tananyagot sajátítja el hatékonyabban, hanem inspirációt is kap újabb feladatok és megoldások keresésére. Tehát magát a tanulást fogja megszeretni.

Mára rengeteg érv gyűlt össze az élményalapú pedagógia mellett, és számtalan jól bevált módszer, ötletgyűjtemény, eszköz segíti azokat a tanárokat, akik élnének vele tanóráikon. A sok módszer közül az egyik az állatasszisztált oktatás.

Hogy kerül a kutya a tanterembe?

Az első dokumentum, amely az állatok gyógyító, pedagógiai hatásáról szól, a 18. századi Gheel városából való, ahol az volt a gyakorlat, hogy állatokat tartó családok vettek maguk mellé pszichés betegeket, hogy az állatokról való gondoskodás motiválja őket a mindennapi életbe való visszatérésre. Ugyanebben az évszázadban Yorkshire pszichiátriáján a gyógyszeres kezelés helyett az állatgondozást vezették be terápiaként. 1867-ben a német bielefeldi terápiás központban kifejezetten támogatták, hogy a betegek társállataikat is maguk mellett tartsák, és elindultak az első lovas terápiás foglalkozások is.

Egy véletlen eseménynek köszönhetjük, hogy a kutya is megjelent mint terápiás asszisztens. Boris Levinson amerikai pszichiáter magával vitte kutyáját Jinglest terápiás órájára, ahogy egy szociális zavarokkal küzdő kisfiúval dolgozott. A fiú addig teljesen megközelíthetetlen volt, nem beszélt, nem lehetett vele kapcsolatot teremteni. Ám a kutya láttára teljesen megváltozott. Elkezdett Jinglesszel beszélgetni. Amit a kutyának mondott, jó kiindulópont volt a terapeuta számára, így elindulhatott a munka, ami csak Jingles jelenlétében működött. Levinson 1969-es közlésének megjelenése után egyre többen kezdtek társállatokat alkalmazni terápiás helyzetekben, főként gyerekek és idős emberek esetében, amikor nehézségekbe ütközött a kommunikációs csatornák kialakítása.

Ahogy az egészségügyi és szociális szférán belül egyre ismertebb lett a terápiás állatok pozitív hatása, a társszakmák is érdeklődni kezdtek iránta. Gyógypedagógiai, fejlesztő pedagógiai foglalkozásokon vettek részt állatok, és a különböző speciális igényekkel élő gyerekek fejlesztése is megindult állatasszisztált terápia segítségével. Ekkor már konkrét terápiás célok is megjelentek, és a terápiás munkához speciálisan képzett szakemberek, valamint válogatott és képzett állatok álltak munkába. Innen már csak egy lépés volt ráébredni, hogy az átlagos, egészséges gyerekek oktatásában is nagyon nagy segítség lehet a terápiás kutya, ló, cica.

Ahogy a humanisztikus pszichológiától eljutottunk az élményalapú pedagógiáig, és ezzel párhuzamosan az állatokkal végzett munkaterápiától az egyéni és csoportos állatasszisztált terápiáig, végül óhatatlanul létrejött a nagy találkozás: az Animal Assisted Education (AAE), vagyis az állatasszisztált oktatás.

Mi történik a „kutyás órán”?

A hagyományos iskolai képzésbe általában terápiás kutyákat vonnak be, a lovak és egyéb állatfajok másféle terápiás munkában segítenek (lásd keretes írásunkat!).

A klasszikus felállásban háromtagú team dolgozik a gyerekekkel: a pedagógus, a kutya felvezetője és a kutya. A felvezető olyan szakember, aki együtt tette le a szigorú terápiás vizsgát az adott kutyussal. Előfordul, hogy a pedagógus egyben a felvezető is, vagyis csak ő és a kutyus vesz részt az órán.

A pedagógus és a felvezető együtt készül az órára: a pedagógus meghatározza az átadni kívánt tananyagot, a felvezető pedig javaslatokat tesz arra, hogy milyen kutyás játékokkal, feladatokkal tudnák az anyagot feldolgozni. Kijelölik az elérendő célokat, megbeszélik, hogy az adott gyerekcsoport esetében melyek a megfelelő feladattípusok.

Néhány példa a kutyás feladatokra:

• Az óra kereteinek megadása: a kutya megjelenésekor üdvözlő játék (pl. egyenként behívják a gyerekek, és pacsit kérnek – de lehet ennél összetettebb is), a kutya távozásakor pedig elköszönés (pl. a gyerekek részéről egy verssel, a kutyus részéről vakkantással vagy pacsival).
• A terápiás kutya speciális hámján zsebek találhatók. A zsebek tartalmazhatnak olyan kártyákat, amelyeken kérdések, képek, feladatok vannak, a gyerekek a kutya behívása után innen húzhatnak kártyákat vagy egy vers, olvasmány részleteit, melyet fel kell olvasniuk.
• Az előkészített feladatok vagy képek közül a kutya húz egyet, és odaviszi a pedagógusnak vagy a gyereknek.
• A kutya kis kosarában tárgyakat hoz-visz, vagy a kutya szájában lévő kosárba kell belerakniuk a gyerekeknek a feladat megoldásait.
• A kutyusok jól értik felvezetőjük apró jelzéseit. Így megoldható, hogy a kutyus a felvezető titkos jelzésére vakkantson, ha egy kérdésre helyes válasz hangzik el.
• Nyelvórán a kutyához társítva tanulhatják meg a testrészeket (Liza orra, füle, farka stb.), a térbeli tájékozódáshoz fűződő szavakat (Liza alatt, előtt, mögött), utasításokat (hozd ide, gyere ide, ugass, szaladj, feküdj), cselekvéseket (iszik, eszik, szimatol, ül) vagy éppen az igeidőket (Liza éppen fekszik; Liza evett, mielőtt eljött az iskolába; stb.). A kutya hámjának zsebéből előhúzható szókártyákkal vagy képekkel fejleszthetik szókincsüket.
• Bármilyen feladat megoldása után lehet jutalom, hogy a gyerek a kutyával kontaktusba kerül, jutalomfalatot ad neki, apportíroztat (eldob egy tárgyat, majd visszahozatja a kutyával) vagy egyszerűen megdögönyözi.
• Testnevelésórán számtalan nagymozgásos feladatot végezhetnek a gyerekek a kutyával, a futástól a kúszáson át a célba dobásig.
• Elsősöknél írás-előkészítő finommozgás-fejlesztést végezhet a pedagógus a kutyaöltöztető játékkal (hám, nyakörv, póráz feladása, további apró dolgok ráakasztása a hámra), felcsippenthető jutalomfalat adásával stb.
• Versek, memoriterek, ritmusjátékok előadása a kutyának.

A hozzáadott érték

Első ránézésre úgy tűnik, hogy az állatasszisztált oktatás lényege, hogy valami más történik, mint ami megszokott. Ám ha jobban belegondolunk, sokkal több rétege van a módszer hatásának. Vegyünk sorra néhányat!

Jobb közérzet

Számtalan felmérést végeztek már arról, hogy a társállatok milyen hatással vannak az emberre. Pusztán az állat jelenléte is nyugtató hatású, de ha meg is érinthetjük, simogathatjuk, csökken a vérnyomás, lassul a légzés, alacsonyabb lesz a stresszhormonszint. A társállat mellett biztonságban érezzük magunkat, mégpedig azért, mert előítélet-mentes, feltétel nélküli elfogadásra számíthatunk tőle. Ez a gyerek számára nagyon fontos helyzet. Hamar rájön, hogy tiszta lappal indul mindenki: a terápiás kutya az osztály csibészét ugyanolyan lelkesedéssel üdvözli, mint az osztályelsőt, ugyanolyan örömmel hozza vissza neki az eldobott labdát, és ugyanúgy engedi neki magát simogatni.

Motiváció

A tanulási motiváció mértéke sokféle lehet. Van gyerek, aki olthatatlan tudásszomjjal érkezik az iskolába, van, akit szinte teljesen hidegen hagy a tanulás. A tanulási motiváció sok esetben csökken az iskolában töltött évek alatt, egyes gyerekeknél pedig egy-egy tantárgyra összpontosul, illetve ingadozik. Akárhol áll is éppen a diák ezen a területen, a motiváció mindig növelhető.

A motiváció erősödik, ha a gyerek külső elismerést kap, mert ettől nő az önbizalma. A sikerélmény fokozza a tanulás iránti érdeklődést, ami újabb sikerélményekhez juttathatja a diákot.

Az állatasszisztált órák során minden gyerek számára biztos a sikerélmény, hiszen a terápiás kutyák képzése során fontos elem, hogy a kutya mindenkinek egyaránt engedelmeskedjen. A kutyás órát a felvezető és a pedagógus úgy szervezi, hogy mindenki részt vegyen benne, minden diák sorra kerüljön, és megerősítést kaphasson.

A sikerélményen kívül a kutyával való együttlét és együtt dolgozás lehetősége önmagában is motiválja a gyerekeket.

Ismeretátadás

Régóta tudjuk anekdotikus közlésekből, hogy azokat az eseményeket, történéseket, információkat jobban megjegyezzük, és könnyebben fel tudjuk idézni, amelyek éppen valamilyen különleges, pozitív érzelmi állapotban értek bennünket. Freund Tamás agykutató és csapata mutatta ki, hogy ez sejtszinten is bizonyítható: az öröm támogatja a memóriát, a pozitív érzelmek segítik a tanulást. A terápiás kutyával folyó órákon a gyerekek jól érzik magukat, nincs teljesítményszorongás, játékosan szereznek ismereteket – sok minden adott tehát ahhoz, hogy az információkat jól megszervezzék, és el is raktározzák.

Készségfejlesztés

Az iskola célja nem csupán az információátadás, hanem a készségfejlesztés is. A tanuláshoz a gyereknek számtalan készséget kell birtokolnia. Tudjuk, hogy az idegrendszer magasan szervezett folyamataihoz az agy különböző területeinek összehangolt működésére van szükség. Kapcsolat fedezhető fel a zenei képességek, a matematikai képességek, a mozgáskészségek, a figyelemkoncentráció képessége között.

Terápiás kutyusokkal változatos nagymozgás- és finommozgás-fejlesztő gyakorlatokat lehet végezni, akár más tárgyú tanóra közben is jutalomként, lazításként vagy az óra tagolása érdekében. Remek lehetőség a kutyás óra a kognitív készségek (érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet) fejlesztésére, pl. bújócska, memóriajáték, nyomozós játék segítségével.

Kommunikációfejlesztés

Ha a gyerek részt akar venni a kutyás játékokban, muszáj megfelelően kommunikálnia. A kutya az egyértelmű jelzésekből ért. Fel kell vele venni a szemkontaktust, figyelni kell a visszajelzéseit. A sikeres együttműködéshez meg kell érteni őt, vagyis szempontot kell váltani: a kutya szemével kell nézni a feladatot, például egy akadálypályát. Jóvá kell hagyni, ha a kutya valamit jól csinál: meg kell dicsérni és meg kell köszönni. Ezeket a mintákat a gyerekek továbbviszik az emberi kapcsolataikra is.

Személyiségfejlesztés

A kutyával való együttműködés fejleszti az önismeretet. A kutya mindig egyértelmű visszajelzést ad. Ha a gyerek túl visszafogott, túl halk, akkor a kutya nem reagál a jelzéseire, ha túl vehemens, akkor a kutya visszahúzódik, szintén nem lesz együttműködő. A gyerek rövid időn belül rájön, hogy melyek azok a viselkedéselemek, amelyek akadályozzák a kutyához való kapcsolódást. A gyerekek a kutya kedvéért sokszor „túllépnek önmagukon”, olyan dolgokat is megtesznek, amelyektől azelőtt tartottak, szorongtak. Kénytelenek megtanulni saját magukat korlátozni, késleltetni szükségleteik kielégítését, pl. kivárni a sorukat egy izgalmas játék során.

A csoport perifériájára szorult gyerekek a kutyás játékok, trükkök során megélhetik, hogy ők is adhatnak valakinek utasítást, őrájuk is hallgat valaki. Ez növeli az önbizalmukat, és új pozíciót biztosíthat nekik a csoportban.

Csoportkohézió

Minden pedagógus tudja, hogy a diákok „halmazából” nem lesz egyik percről a másikra összetartó, egymást támogató csapat. A csoportkohéziót erősítik a tanórán kívüli elfoglaltságok, kirándulások, összejövetelek és azok a különleges helyzetek, amelyeket együtt éltek meg a gyerekek. Az állatasszisztált foglalkozás mindig különleges alkalom, amit együtt lehet várni, és utána lehet közösen beszélgetni róla. A „közös ügy” mindig összehozza a gyerekeket. Ezt lehet a közös készülődés megszervezésével is fokozni: „Tanuljunk meg egy kutyás verset Lizának!”; „Készítsünk neki húsvéti ajándékot!”; és így tovább.

Az állatasszisztált órán átadott alapértékek (egymás és a kutya tisztelete, partneri kommunikáció, egymás segítése, támogatása) csoportnormává válnak, a csoportnorma pedig a többi tanórán is érvényben marad.

Kemi, a pedagógusasszisztens

Az Érdligeti Általános Iskola alsósai azzal büszkélkedhetnek, hogy egy kutyus segít nekik az iskolában. Kemi kutyust kölyökkorában találták állatmentők az utcán válságos állapotban. Meggyógyították, és nagy szerencsére Marcali-Kiss Rita tanítónő vette magához. A göndör szőrű, foltos kutyusnak ma már érvényes vizsgája és biztos állása van: pedagógusasszisztens, aki a szokásos tanórákon és speciális nevelési igényű gyerekek fejlesztő foglalkozásain vesz részt nap mint nap. Gazdája így mesél erről:

„Mindig volt kutyám. Már a nyolcvanas években vittem magammal a kutyámat, ha a tanítványaimmal kirándulni mentünk. Régóta kerestem olyan módszert, amellyel segíthetek a problémákkal küzdő gyerekeknek, ezért nagyon örültem, hogy 2013-ban lehetőség nyílt a Kaposvári Egyetemen egy kétéves továbbképzésre, amelyet elvégezve kutyaterápiás fejlesztő szakember lettem. Kemi, a kutyám is járt velem a gyakorlatokra és kutyaiskolába is, így tettük le a BH kísérőkutya-vizsgát. Az iskolámban mindenben támogatott a vezetőség. A rendes tanórákon főleg csak jelen van Kemi, a gyerekek jutalomként kérhetnek tőle trükköket, és aki elfárad, odaülhet mellé pár percre, és összebújhatnak. A kutyás foglalkozásokon előre megtervezett gyakorlatokat végzünk vele, aktívan dolgozik, ezt nagyon szereti. Sok gyereknél látok fejlődést, amit nagyrészt Kemi hatásának tudok be: a szorongók már nem visszahúzódóak, a nem beszélő autista fiú a színdarabunkban is szerepelt, a hiperaktív gyerekek is sokkal nyugodtabbak az órákon, és az osztályközösség is nagyon jól alakul.”

Olvasnivalók

• Babos Edit – Szeredi Beatrix – Györkös Katalin – Gábor Szilvia: Állatasszisztált terápia hatékonyságvizsgálata két értelmi fogyatékos gyerekcsoporton. Pszichoterápia, 2002, XI. évf., 5. sz., 355–364.
   
• Köböl Erika – Hevesi Tímea – Topál József: Állatasszisztált foglalkozások. Szeged: Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógiai Kar. http://www.jgypk.hu/mentorhalo/tananyag/Allatasszisztalt_foglalkozasV2/index.html
   
• Babos Edit: Állatasszisztált terápia – Módszertani előtanulmány óvodáskorú gyerekek kutyával történő fejlesztésére. Alkalmazott Pszichológia, 2013, 13. évf., 3. sz., 59–81.
  http://ap.elte.hu/wp-content/uploads/2015/07/APA_2013_3_BABOS.pdf