Kulturális ajánló

Összeállította: Vágóné Ugró szilvia

KIÁLLÍTÁS
A gondolatok színe – Henry Matisse-kiállítás

A Szépművészeti Múzeumban 2022. június 30. és 2022. október 16. között tekinthető meg a 20. század egyik legjelentősebb francia festőjének, Henry Matisse-nak a munkáiból rendezett kiállítás.

A párizsi Centre Pompidou – Musée national d’art moderne remekműveire épülő kiállítás Matisse első tárlata Magyarországon. A több mint 100 művet felvonultató kiállítás végigvezet a művész életművének minden meghatározó szakaszán, a fauve periódustól egészen a késői gouache papírkivágatokig.

A tárlaton a ragyogó szín-, fény- és formaharmóniákban testet öltő „könnyedség” mellett – melynek létrehozására a művész egész munkássága során törekedett – kirajzolódnak az életműnek a tér és a sík, az enteriőr és az alak, valamint a szín és a vonal kapcsolatára vonatkozó alapkérdései is. Matisse témák újragondolására, átdolgozására épülő alkotói módszere is láthatóvá válik az életműben variációkként ismétlődő, szekvenciákba rendeződő motívumokon keresztül: ilyenek a többek között a külső és a belső tér határvonalát kijelölő ablakok, a műterem tárgyai, a portrék és a női alakok. A kiállítás végigkíséri, ahogy Matisse életművében folyamatosan megújuló színakkordokként és vonalritmusokként ölt formát – Louis Aragon Matisse-nak tulajdonított kifejezésével élve – a gondolatok színe.

A kiállítás kronologikus rendben mutatja be Matisse megújulások sorozataként is leírható, közel hatvan évet felölelő életművét. A korai korszak útkeresése után – melyet olyan művek fémjeleznek, mint az 1895-ös Olvasó nő [La Liseuse] vagy a Pont Saint-Michel (1900 körül) – látványosan bontakozik ki a tiszta szín festészete, ami a művész fauve periódusának legfontosabb célja volt. A tárlaton Matisse az 1905-ös „fauve botrányt” követő időszakának egyik fő műve, a Fényűzés I [Le Luxe I] (1907) című alkotása, illetve a két évvel később festett Algíri nő [L’Algérienne] is látható. Az első világháború idején Matisse fénnyel áthatott, élénk színvilágú képeinek helyét sötétebb tónusú, geometrikus karakterű, esetenként az absztrakció határán egyensúlyozó kompozíciók vették át.

Ennek a korszaknak is kiemelt motívuma az ablak, amely egyszerre köti össze és választja el az enteriőrt és a külvilágot, átjárót képezve a tér különböző rétegei között. Matisse egyik legrejtélyesebb ablakábrázolása a kiállításon is bemutatott Üvegajtó Collioure-ban [Portre-fenêtre à Collioure] (1914).

A tárlat a festményekkel párhuzamosan mutatja be Matisse rendkívül gazdag szobrászati életművét, a 20. századi szobrászat egyik egyetemes fő művének tekinthető Hát-sorozatnak [Nu de dos] (1909–1930) pedig külön szekciót szentel. A tárlaton a festmények és szobrok mellett Matisse egyedi, sokszorosított és alkalmazott grafikai munkái, valamint a gouache papírkivágásokkal megtervezett és saját kézírású szövegével együtt közreadott Jazz (1947) című művészkönyve mutatnak rá az életmű mediális sokszínűségére.

A tárlat katalógusában külföldi és hazai szerzők tanulmányai mellett Matisse saját írásaiból is közölnek válogatást, melyek meghatározó része első alkalommal jelenik meg magyar fordításban.

Forrás: https://www.szepmuveszeti.hu/kiallitasok/henri-matisse-a-gondolatok-szin...

VÁROSNÉZÉS
A 2-es villamos

A pesti felső rakparton robog végig a 2-es villamos. A National Geographic 2012-ben összegyűjtötte a világ legszebb villamos-útvonalait, és a budapesti 2-es a 7. helyen szerepelt. Megelőzte ezzel Berlint, Lisszabont és Amszterdamot is. A látvány azóta sem romlott, sőt most már a Jászai Mari térről induló villamosról az első megállónál leszállva egyenesen az Országház Látogatóközpontba tudunk besétálni.

A különleges utazás tehát a Margit híd lábától, a Jászai Mari térről indul és a Közvágóhídnál ér véget. Olyan, mint a lapozható falinaptárak hátoldala, ahol minden kép egy oldalon látható; egyetlen jeggyel megnézhetjük Budapest leghíresebb építészeti alkotásait. A Parlamentet követi a Lánchíd, közben folyamatosan gyönyörködhetünk a Duna túloldalán tornyosuló Mátyás-templomban és a Halászbástyában. Pauer Gyula szobrász munkája, a Cipők a Duna-parton holokauszt-emlékmű is látható néhány pillanatig. A Lánchidat elhagyva szemtől szembe találjuk magunkat a Budai Várral, s mielőtt a villamos eltűnne a föld alatt, még van időnk megcsodálni a Gellért-hegyet és a rajta álló Szabadság-szobrot. A fölénk magasodó nőalak egy pálmaágat tart a kezében, mely a győzelem és a béke jelképe.

Egy kis ideig azután a házak között mennek a sínek, de mielőtt a végállomáshoz érkeznénk, még vethetünk egy pillantást a Művészetek Palotájára és a Nemzeti Színházra, melyek a budapesti kulturális helyszínek gyöngyszemei. Az pedig, hogy az út során épp világos van vagy sötét, jelen esetben nem mérvadó: a város ezen szakasza éjszaka legalább annyira ámulatba ejtő, mint nappal.

KÖNYV
S. J. Scott: A szokás hatalma
Édesvíz Kiadó, 2018

Van az úgy, hogy az ember változtatni szeretne az életén, de annyi dolog jut eszébe elsőre, hogy inkább hagyja. Elkezdi végiggondolni a hétköznapjait, a terveit – és kilátástalannak tűnik a helyzet. S. J. Scott azt állítja, lassan haladva, a napi szokásainkat megváltoztatva tudunk eredményeket elérni. Indításnak három csoportba sorolja szokásainkat, majd néhány kérdést is felsorakoztat, melyeket érdemes feltenni saját magunknak.

A könyv segítségünkre van a karrierépítési, a pénzügyi, az egészségmegőrzési, a rendtartási, a kapcsolatépítési, a spirituális, de még a kikapcsolódási szokásaink megváltoztatásában is. Összesen 127 konkrét javaslatot tesz, hogy életünket napi rutinunk átalakításával megváltoztassuk.

FILM
Mindent egy lapra
amerikai sportfilm, 118 perc, 2022

„Soha ne hátrálj ki!” – Ez a mondat kíséri végig a filmet.

Egy kiégett, volt kosárlabdázó a philadelphiai 76ers kosárcsapat ügynökeként járja a világot, hogy ráakadjon a következő NBA játékosra. Ám az ügynök (Adam Sandler) ennél többet akar. Edző szeretne lenni. Csupán annyi a feladata, hogy megtalálja a következő Michael Jordant. És láss csodát, rá is akad, ahogy az az ilyen motiváló sportfilmekben lenni szokott. De ez a történet mégis rejt néhány meglepetést, köztük azt, hogy a filmben szereplő tehetséges Bo Cruse-t egy igazán híres kosárlabdázó, Juan Hernangomez (jelenleg az amerikai San Antonio Spurs játékosa) alakítja.

De Adam Sandlertől sem ezt szoktuk meg. Komoly, céltudatos és hétköznapi. Sandler ebben a filmben nyújtott alakítása kiválóan demonstrálja azt, hogy egy profi színésznek az öregedés nem feltétlenül az ellensége, ha kihívásként tekint rá. Közismert filmjeivel ellentétben, ebben a szerepében nem a humorérzékével szögezi a nézőket a képernyő elé. Pocakos, szakállas, sérült kezű Stanley Sugermanként sokkal inkább a kitartással, az újraéledő reménnyel és az adott szó talán még napjainkban is létező súlyával gondolkodtatja el nézőit.