A mára félezer tagot számláló Magyar Tehetséggondozó Társaság története éppen 24 éve, 1989 májusában, Szegeden kezdődött, amikor 84 alapító Geffert Éva vezetésével létrehozta az első civil összefogású, tehetségekkel foglalkozó társaságot, amelynek székhelye Debrecenben van. A cívisvárosban találkoztunk az alelnökkel.
– Kiemelkedő feladata volt a társaságnak a 2000-ben létrejött Arany János Tehetséggondozó Program szakmai alapjainak kidolgozása, amely az ön irányításával valósult meg. Mi jellemzi az elmúlt 12 évet?
– Sokszor hangsúlyoztam már, hogy a tehetséges diákok fejlesztésének és gondozásának a teljes személyiségre kell irányulnia, hiába kimagasló a tanuló teljesítménye egy-egy területen, ha például zárkózott, nincs önbizalma.
Fontos cél és feladat a tehetségek felismerése, felkutatása mellett a fejlesztés és a gondozás, de ehhez a tanuló nyitottsága, a család hozzáállása és az iskola felkészültsége is hozzájárul. Egy tehetséges gyereket csak egy tehetséges tanár tud eredményesen felkészíteni.
Amennyiben a program mindhárom elemét – a 2000-ben indult Arany János Tehetséggondozó Programot, a 2004 óta zajló Kollégiumi Programot, illetve a 2007/2008. tanévben indult Kollégiumi-Szakiskolai Programot is – figyelembe vesszük, évente közel négyezer hátrányos helyzetű fiatalt támogatunk, ez több mint 3 milliárd forintot jelent tanévenként.
A hátrányos helyzetű tehetséges gyerekek olyan középiskolákban, szakiskolákban és kollégiumokban tanulhatnak, ahol célul tűzték ki a tehetséggondozást. A sikeresen teljesítő tanulók megyéjük Arany János Tehetséggondozó Programot működtető Tehetségpontjaiba kerülnek, és ott készülhetnek fel a különböző versenyekre, illetve a felsőfokú továbbtanulásra. Az intézményekből kikerülő diákok kész tudással rendelkeznek, emelt szintű idegen nyelvi érettségi vizsgával, nemzetközi ECDL számítástechnikai vizsgával.
A hazai tehetséggondozó programok iránt egyébként több uniós ország és Kína is érdeklődik, beépíthető más nemzetek tehetséggondozó programjába is.
– 2008-ban a Parlament által elsöprő többséggel elfogadott Nemzeti Tehetség Program új irányt és lehetőséget adott a fiataloknak, az intézményeknek, már nem csupán a hátrányos helyzetű tehetségesek kerülhettek előtérbe. Mi a program legfontosabb célja, milyen elemekből épül fel?
– A civil szervezetek által, 2006-ban létrehozott Nemzeti Tehetségsegítő Tanács tagjai és a szakpolitika képviselői végre egyetértettek abban, hogy hazánknak szüksége van a szürkeállományra, a gazdasági fellendülés azonban nem működik tehetségek nélkül, be kell látnunk, nemzeti ügyről van szó, éppen ezért szükség van egy jól és gördülékenyen működő támogatási rendszerre. Tehetségesek, kiemelkedő képességű fiatalok, azaz talentumok szép számmal vannak, jelenleg a támogatásuk is biztosított, kérdés azonban, hogy az ország képes lesz-e itthon tartani a legkiválóbbakat.
A 20 évre szóló Nemzeti Tehetség Program felülről nyitott, a Nemzeti Tehetség Alap folyamatos feltöltéséről egyrészt az állam gondoskodik a központi költségvetésből és a Munkaerőpiaci Alapból. Fontos eleme a finanszírozásnak az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében létrehozott Tehetséghidak Program. Van egy másik igen jelentős forrás, amely a személyi jövedelemadó 1 százalékának felajánlásából származik, többségében a tehetséges fiatalok szüleitől. Tavaly ebből mintegy 1,2 milliárd forint folyt be, amely kimagasló eredmény. Ezeknek a forrásoknak köszönhetően ebben a ciklusban több mint 3 milliárd forintot biztosíthatunk pályázatok útján a tehetséges fiatalok gondozására.
– A legutóbbi pályázat kapcsán mi az, ami szembetűnő, elgondolkodtató?
– A 2011/2012-es ciklusra 65 prioritást fogalmaztunk meg több fontos területen például az óvodáknak, az általános és középiskoláknak, a felsőoktatási intézményeknek, egyházi iskoláknak, civil szervezeteknek. Több pályázat érkezett, mint korábban, összesen 3-400 ezer gyereket és több száz szakembert érint a program.
A legtöbb jelentkező a diáksport témakörében volt, a legkevesebben pedig a kollégiumi nevelést szolgáló, illetve a mentori hálózat kiépítését elősegítő pályázatokra jelentkeztek. Sajnos kevesen mennek kollégiumba, inkább hazautaznak, vállalva a napi akár 100-150 kilométert. A tehetséggondozás egész napos, egész hetes, egész éves program, a hazautazás pedig sok időt és energiát elvesz.
A következő ciklus előkészítése már elkezdődött. Fontos cél, hogy ne legyenek késések a kifizetésekben, időben tudjanak tervezni az intézmények.
