Köszöntő

A pedagógusnap számunkra ünnep. Még akkor is, ha többen úgy vélik, az ilyen jeles napok csak arra jók, hogy egy évben egyszer a figyelem középpontjába kerüljön az, akivel az év minden napján törődnünk kellene. Ünnep akár úgy is, hogy egy pillanatra megállunk és elgondolkozunk azon, mivégre emelkedik ki a hétköznapi nyüzsgésből éppen az, amiről az adott nap, a pedagógusok napja szól.

A pedagógusok mindennapi munkája nehezen mérhető: csak részben jár együtt azonnali sikerrel, s leginkább olyan erőfeszítések sorozata, amelyek eredményét, kimenetelét csak évek, évtizedek múlva láthatja az is, aki végzi, és az is, akinek az érdekében történt. Egy életre meghatározó lehet egy-egy jókor vagy rosszkor kimondott szó, gesztus. A pedagógus minden mozdulatát, szavát kíváncsi szemek figyelik és értékelik minden percben, sok azonnali és lehetőleg optimális döntést kell felelősséggel hoznia.

Az óvodában, az alsó tagozaton a pedagógus egész nap lankadatlan figyelemmel, nyitott szívvel tekint a mindenre kíváncsi gyermekre. A felső tagozaton és a középiskolában negyvenöt percenként olykor jelentős mértékben eltérő korosztályú tanulóknak életkori sajátosságaik miatt is eltérő attitűdjét ismerve kell nevelnie, oktatnia.

Pedagógusok és őket közvetlenül segítő kollégáik magas színvonalon végzett, beleérző és elfogadásra kész munkája nélkül elképzelhetetlen a nehéz sorban élő vagy hátrányokkal küzdő gyermekeket is megillető esélyteremtés. Enélkül nem csak a tehetséggondozás, de a közepes teljesítményt nyújtó gyermek tehetségének felismerése, az ingadozó vagy a hirtelen romló teljesítmény okának azonosítása sem történhet meg. A pedagógus nem csak nevelő, oktató, hanem sokszor szervező, pszichológus, tréner, terapeuta, családgondozó, felnőttképző, betegségdiagnosztizáló, szociális munkás szerepbe kerül, és tudja, hogy akként is helyt kell állnia.

Mindezért a pedagógusok megérdemlik, hogy ne csak rajtuk kívül eső oktatáspolitikát tervezzen és alkalmazzon az állam, hanem legyen végre érdemi pedagóguspolitika is. A kormány megalkotta ezt az évtizedek óta hiányzó szabályzót. A pedagógus saját maga által összeállított, a korábbi tevékenységét összegyűjtő dokumentumain, úgynevezett portfolióján, a vele készült interjún, óralátogatáson és az intézményi dokumentumokon alapuló segítő értékelési rendszert alakítottunk ki, amely alapja lesz az eddig a rendszerből hiányzó egyéni szakmai előmenetelnek. Ezáltal teremti meg a szakmai teljesítménynek az állam által garantált megbecsülését, amelyhez anyagi elismerés is társul. Így biztosítja, hogy ne folyosói pletykáktól, nevelőtestületi erőviszonyoktól függjön a megbecsülés, hanem előre ismert és - alapvetően - mérhető feltételektől. A Magyar Pedagógus Kar létrehozása a pedagógushivatás társadalmi megbecsülésének növeléséhez vezet, egyúttal garanciát jelent majd arra, hogy szakmai kérdésekben a pedagógusok tényleges véleményének felhasználásával szülessenek meg a döntések. Dolgozzunk együtt azon, hogy ez valóban így legyen!

A jelenlegi kormány száműzte azt a korábbi oktatáspolitikai szemléletet, amely a gyermek pillanatnyi, azaz rövidtávú, vélt jóléte érdekében feladta a társadalmi szolidaritás, a társadalmi együttélés alapjául szolgáló normakövetési igényt, feladta az egyén és társadalom normális működését megalapozó felelős magatartás kialakítását. A pedagógusok kérésének megfelelően módosította már 2010-ben a közoktatási törvényt, megteremtve a támogató pedagógiai környezetet. Ezt az elvet még inkább megerősíti a 2013 szeptemberében már teljes egészében érvénybe lépő köznevelési törvény.

Ezeket nem az év egyik különleges napjának, - a pedagógusnapnak - a tiszteletére, hanem a jelenünkért és jövőnkért minden nap hivatástudattal munkálkodók és tanítványaik érdekében tettük.

A pedagógusnap ünnep tehát, és azokat ünnepeljük ezen a napon, akiknek erkölcsi kötelességünk megköszönni mindazt, amit a közjó érdekében értünk tettek és tesznek. Nagy kihívás pedagógusnak lenni. Köszönet érte mindazoknak, akik vállalják ezt.

Balog Zoltán
emberi erőforrások minisztere