Tisztelt Pedagógusok!
Amikor ezeket a sorokat írom Önöknek, akkor már közel az iskolaév befejezése. Nem véletlenül előzi ezt meg a pedagógusnap: a köszönetmondás napja.
Amikor összegezzük a magunk mögött hagyott esztendőt, mindenekelőtt köszönetet kell mondanunk azért, hogy nevelték, tanították a gyermekeket, akiket szüleik Önökre bíztak. Napról napra teljesítették mindazt, ami a hivatásukkal jár: nemcsak az átadott tudással, képességfejlesztéssel, hanem személyes példájukkal is életre szóló útravalót adnak, adtak számukra, s mindennek a felelőssége is az Önök vállát nyomja.
Ennek jelentőségét nem lehet most még látni a maga teljességében. Sok mindenről talán csak évek múlva érkezik visszajelzés, és lesz, amiről soha. Ezzel Önök számot vetettek, amikor a pedagógushivatást választották. Ám a jól elvégzett munka sohasem marad hatás nélkül: növendékeik életén keresztül alakítják mostani és majdani családjaik, közösségeik és a nemzet életét is.
Köszönjük tehát mindazt, amit a gyermekekért tettek, tesznek!
Tisztelt Pedagógusok!
Ebben a hamarosan véget érő tanévben a magyar köznevelés rendszerének évtizedeken át húzódó átalakítása zárul le. A párbeszédnek is köszönhetjük, hogy az oktatásszervezés új rendszere egyre biztosabb lábakon áll.
Mostanra jól láthatjuk azt is, kik maradtak meg a szakma talaján, s kik igyekeztek a politikai mezőben hasznosítani az átalakítás nehézségeiből keletkezett feszültségeket. Továbbra is folytatni kívánjuk a párbeszédet mindazokkal, akik szakmai alapokon, a jobbítás szándékával, a rájuk bízottak érdekében fogalmazzák meg bírálataikat, és mindenkinek megköszönjük az egyes problémákra érkező megoldási javaslatát.
Az ország gazdasági helyzete lehetővé tette és lehetővé teszi, hogy idén is és jövőre is újabb jelentős források áramoljanak a köznevelésbe. Ezek az összegek újabb lehetőségeket adnak az oktatási intézményeknek, hogy növendékeiknek jobb, szebb versenyképesebb iskolát nyújthassanak. De a versenyképesség mellett érdemes és fontos fiataljaink hazaszeretetét is mélyítenünk, erősítenünk. Még akad bőven fejlesztenivaló az infrastruktúrában, de idén és jövőre erre is növekednek a források.
A pedagógus-életpálya következő lépéseként idén is folytatódik a béremelés: szeptemberben átlagosan 3,5%-kal nő a pedagógusok bértömege. Hadd osszam meg Önökkel, hogy hogyan alakultak a köznevelési rendszer bérviszonyai a nemzetgazdasági átlaghoz képest: az oktatás területén a bruttó átlagbér 2010. és 2017. január között 41,9%-kal nőtt, míg a nemzetgazdasági átlagbér ugyanebben az időben „csak” 35,2%-kal bővült. Ennek eredményeként 2017 januárjára az oktatásban magasabb volt az átlagbér (bruttó 279.439 forint), mint a nemzetgazdaságban (bruttó 273.822 forint).
A hol kisebb, hol nagyobb hátránnyal küzdő gyermekek oktatását, fejlesztését végző pedagógusok, gyógypedagógusok, konduktorok az érzelmileg legkiszolgáltatottabb családokkal, gyermekekkel végzett munkája különösen megbecsülésre méltó. Külön figyelmet kell fordítanunk létszámuk növelésére, munkakörülményeik javítására.
Fontos eredmény, hogy a Klebelsberg-ösztöndíjnak is köszönhetően 30%-kal emelkedett azok száma, akik a pedagógusi pályára jelentkeztek: a nyugdíjba készülő nemzedékeket egyszer majd ők fogják felváltani. A tanárképzés az összes felsőfokú képzés közül a 2010. évi 7. helyéről a 4. helyre jött fel a hallgatók létszáma alapján.
Az előttünk álló év fontos kihívása lesz az új Nemzeti alaptanterv kidolgozása, egyeztetése és a bevezetés előkészítése, valamint a kilenc évfolyamos iskola lehetőségéről folytatott további párbeszéd.
Mindazok nevében, akik azért dolgoznak, hogy Önöknek a lehetőségekhez képest zavartalan hátteret biztosíthassanak a tanításhoz, köszönöm a közösen elvégzett munkát!
Budapest, 2017. május 29.
Balog Zoltán
az emberi erőforrások minisztere