Környezetismeret és természetismeret

– A Műszaki Egyetemen és az ELTE-n végeztem, az előbbi biokémia tanszékén tanítottam is. Budakeszin a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnáziumban biológiát és kémiát oktattam, és az intézmény igazgatója is voltam. Később tíz évig a Műszaki Kiadóban, majd a Nemzeti Tankönyvkiadóban dolgoztam. Hozzám tartozott a két kiadó kiadványainak jó része, de az igazán hozzám közelállók mindig is a természettudományos kiadványok voltak. Biológia, kémia, fizika és földrajz tárgyút magam is szerkesztettem.

– Az OFI-ban milyen csapat segíti a munkáját?

– Még alakul az itteni munkatársi közösség. Ami megnyugtató, hogy a szerzők nagy tapasztalattal rendelkező tankönyvírók, van köztük olyan, aki 25 éve ír tankönyvet. Elsősorban a „műszak” új, de ők is hamar beletanulnak. A környezetismeret könyvet hárman, a természetismeret könyvet pedig hatan írják.

– Hány tankönyv készül?

– Első-második és ötödik-hatodik osztályos diákok részére környezet- és természetismeretből, azaz két tárgyból készülnek taneszközök, tantárgyanként két tankönyv és két munkafüzet. Emellett besegítünk a digitális tananyag összeállításába is. Szeptemberre elkészülünk a kipróbálható, használható könyvekkel.  Úgy látom, most végre sikerül elérnünk, hogy a könyv és a munkafüzet egységet képezzen. Elképzelésem szerint a két eszközt együtt kell használni. A tankönyv támaszt ad, a leckék rövidek és szűkszavúak. Dolgozni a munkafüzetben kell majd, amiben bőségesen lesz feladat, a tanárok tudnak válogatni közülük, így az idővel is tudnak gazdálkodni, de a differenciálást is meg lehet oldani. A tanárok munkáját természetesen tanári segédkönyv is segíti.

– A digitális tananyag és a tankönyv kiegészíti egymást?

– Abszolút összeépülnek. A digitális tananyag rengeteg olyan dolgot tartalmaz, ami a könyvben – helyszűke vagy funkcionalitása miatt – nem szerepel. Például a biológia könyvben rövid lecke szól valamelyik magyarországi élőhelyről, amit legfeljebb 5-6 képpel tudunk illusztrálni. Ha a tanárok kiviszik a természetbe a gyerekeket, a helyi adottságok miatt nem biztos, hogy azokat a növényeket tudják megfigyelni, mint amelyek a tankönyvben szerepelnek. A digitális képnézegetőbe viszont akár 20-30 képet is összegyűjtünk, amik közül a tanár ki tudja választani az adott helyszínen fellelhető növényeket. Így a tanár akár azt is meg tudja tenni, hogy a környékre jellemző növényeket a természetben mutatja be a diákoknak, míg az ott nem honosakat kivetíti a számítógép, a digitális tábla segítségével.

– A korábbi tankönyveket felhasználják? Építenek ezekre, vesznek át tartalmat, módszereket?

– Természetesen. Eleve úgy vállaltam ezt a feladatot, hogy tudtam, kik lesznek a szerzők, magam is őket választottam volna. Ráadásul a szerzők néhány éves természetismeret és környezetismeret könyvére erősen tudunk alapozni. De ez nem jelenti azt, hogy egy az egyben ugyanolyan lesz az új könyv, mint a régi volt. A kerettantervnek megfelelően máshova tesszük a hangsúlyokat, és van olyan rész is, amit teljesen át kell írni. A mostani általános iskolás természettudományos tankönyvek már vizuális szempontból is nagyon jók, szinte képeskönyvek.

– A könyv szerkesztésénél van olyan szakmai név, irányzat, akit, amit követendőnek tartanak?

– Vannak olyan tankönyves és nem tankönyves szakemberek, akikre odafigyelünk. De ez nem visszaemlékezés jellegű, hogy mit mondtak, inkább a stílusukat tartjuk szem előtt. Olyan tankönyvet kell készítenünk, ami megszólítja a mai általános iskolások zömét, ami mindenki könyve.

– A természetre nyitott gyerekekből zömmel környezetükre nem figyelő felnőttek lesznek. Célja az új tankönyvnek, hogy fenntartsa a gyerekek figyelmét, szeretetét a természettudományok iránt?

– Ez nagyon nyíltan célunk, de ez a legnehezebb feladat egyben. Mert pici gyerekkortól kezdve érzékelhető a természettudománytól való ódzkodás. Meglátásunk szerint azzal lehet leginkább fenntartani az érdeklődést, ha a könyvekben a való életből vett példákkal mutatjuk be a természettudomány jelenségeit. A jelenlegi könyvek ennél elvontabbak. Ha például fizikai törvényszerűségről van szó, azt két gömb segítségével igyekeznek leírni. Pedig lehet, hogy a tanuló sokkal könnyebben megértené azt, ha mondjuk két autó segítségével magyaráznák el. A természettudomány bemutatásakor sem szabadna elrugaszkodni a valóságtól, és akkor a gyerekek is jobban szeretnék ezeket a tárgyakat.

– A tankönyvekben tárgyalt tananyagban mire teszik a hangsúlyt?

– A kerettanterv világosan előírja, hogy mit kell tartalmazniuk a tankönyveknek. Nekünk arra kell vigyáznunk, hogy nehogy túl sok legyen a tananyag. Mi nem a tíz legerősebb iskola diákjainak készítjük ezt a könyvet, hanem a sokkal nagyobb „átlagnak”.

– A tankönyvben megjelenik valamilyen differenciálás? Például törzsanyag, amit mindenkinek meg kell tanulnia, de az érdeklődőbb diákok bővebb ismereteket is találhatnak?

– A tankönyvben nem érdemes differenciálni, mert a lelkes tanárok mindent megtanítanak az összes gyereknek. Elképzelésem szerint ez úgy működne igazán jól, ha a tankönyv szigorúan az átlaghoz íródna, de a digitális tananyagban el lehetne menni a csillagos égig.

– A diákok milyen újdonságokkal találkoznak majd a könyvekben?

– A munkafüzetek alkalmazásával lehet differenciálni, mert abban sok feladat van, bár nem kell mindegyiket megoldani. A tankönyvben sokkal egyszerűbb szövegek lesznek, azok is közérthetően, magyarul. Például a prokarióta és a sejtmag nélküli közül én az utóbbit használnám az alaptankönyvben. Nagyon vigyázunk arra, hogy a szerzők egy mindenki számára érthető, használható tankönyvet írjanak, és ne kicsi fizikusokat, biológusokat akarjunk megszólítani.

– A tanárok milyen újdonságokra számíthatnak?

– Részben ugyanarra, mint a diákok. Hogy ez egy olyan tankönyv lesz, amit meg lehet tanítani. Aminél nem kell rohanni, hogy minden leckét feldolgozzanak. Ezzel a tankönyvvel lehet órát szánni összefoglalásra, esetleg lemaradás behozására. A nyugodt tanítás tankönyve lesz ez.

– Milyen módszereket, feladatokat ajánlanak a tanároknak?

– Nagyon szeretnénk elérni, hogy a pedagógusok merjenek munkáltatni. Az a legjobb, ha a tanári előadás és kísérletbemutatás helyett a gyerekek kísérleteznek. Tudjuk, hogy korlátozottak az anyagiak, de meg lehet oldani olcsó dolgokkal is ezt. Szeretnénk, ha a tanárok inkább kevesebbet, de azt alaposan tanítanának a gyerekeknek, hogy erre a szilárd tudásra később lehessen építeni.

Természetismeret, 5. évfolyam (mintaoldal)