Környezetismeret a szabadban

1. Szent György-hegyi bazaltoszlopok
(Balaton-felvidék)

Gyakorta hangoztatott turisztikai reklámtézis, hogy a Balatonon a nyári szezonon kívül is van élet. Sokan ezt rögtön cáfolják, de az olyan helyszínek, mint a Balaton-felvidék, a Szent György-hegy meggyőznek ennek igazságtartalmáról. Nemcsak a nyári strandolások közepette, mondjuk a kánikulát megelőző reggeli időszakban, hanem osztálykirándulások során tavasszal vagy egy kellemes őszi napon egyaránt csodálatos látványosság. Az őszi látványt a szőlőlugasok sora még hangsúlyosabbá teszi.

Félig a földbe vájt présházak – és présházból kreált nyaralók – mellett vezet az út Raposka felől az összességében 415 méteres magaslatra. Egy rövid szakaszon a kéktúra útvonalát és a helyi tanösvényt egyaránt „koptatjuk”. Úgynevezett tanúhegyen járunk, egy inaktív rétegvulkánon, mely 3-4 millió esztendővel ezelőtti tűzhányó-tevékenység nyomát őrzi, féltucatnyi szomszédos társával, a Badacsonnyal, a Csobánccal, a Guláccsal egyetemben.

A Szent György-hegy különös szépségét a helyenként 30 méter magas, 1-2 méter vastag bazaltoszlopai adják. Furcsa megjelenési formájuk miatt orgonasípoknak is nevezik ezeket. A kiömlő lávát hűlése során repedések járták át, ez a pusztulás – aprózódás és mállás – a laikusok számára is egyértelmű, a geológiai időskálán bizonytalanná téve a képződmények korát.

A bizarr táj túlmutat a földi perspektíván. Az űrszondás felvételeken a Marson hasonló képződményeket láthatunk. Ezek anyaga ugyancsak bazalt, de amíg földi túránkon könnyűszerrel gyarapíthatjuk kőzetgyűjteményünket, addig a marsi anyag eddig csak „csillagászati” árú marsmeteoritokkal jutott el hozzánk. Az odaút is egyszerűbb, mint a távlatos „vörös bolygó-odüsszeia” bonyolultsága, úgyhogy bátran kerekedjünk fel, és élőben csodáljuk meg a bazaltorgonák „sípjait”.

2. |Hegyestű Monoszlón
(Balaton-felvidék)

Néhány esztendővel ezelőtt a Vörös bolygó körül jelenleg is köreit rovó és megfigyeléseit végző Mars Reconnaissance Orbiter űrszonda páratlan felvételeket készített. A képeken az egykori vulkanikus tevékenységre utaló hatalmas bazaltoszlopok magasodtak a Marte Vallis-nak nevezett területen. Azt, hogy a marsi viszonyok a földi léthez leghasonlatosabb világot jelentik – addig is tudtuk. Az akkori felfedezés pedig újabb analógiát szolgáltatott a két égitest rokonságához.

Földi bazaltoszlopok vizsgálatához, vagy egyszerűen a természet eme szépségében való gyönyörködéshez hazánkban a már említett Balaton-felvidék nyújt kiváló terepet. A Szent György-hegyi látványosság mellett a leginkább „felhasználóbarát” terep a bazaltoszlopok vizsgálatához a Káli-medencében található: a 337 méteres vulkanikus tanúhegy, a Hegyestű, közigazgatási értelemben Monoszló külterületén. Jó megközelíthetőséggel, fogadóépülettel, természettudományos információkban gazdag kiállítóközponttal, varázslatos geológiai képződménnyel, pazar kilátással.

Hegyestűt a Balaton-felvidéki Nemzeti Park ökoturizmust elősegítő látogatóhelyeinek listáján is megtaláljuk. Nem véletlenül! Hegyestűn ugyanis nem máshol, mint egy réges-rég kihunyt vulkán kürtőjében járunk. A felszínre törő láva oszlopszerűen, szögletes formában szilárdult meg. Keménysége, fizikai stabilitása biztosította túlélését, mindeközben környezetét az erózió pusztította. Túlélte az újkori bazaltbányászatot is, melynek végét nemcsak gazdasági, hanem (már évtizedekkel ezelőtt) környezetvédelmi megfontolások is indokolták. Tetejéről páratlan kilátás nyílik a Balaton környékére, további kirándulásra sarkallva látogatóit. Monoszlón erdei iskola is található.

3. Szentbékkállai-kőtenger
(Balaton-felvidék)

A világ „működésének” alapfeltétele a H₂O kémiai képlettel leírt vegyület, a víz jelenléte. Bolygónkon megtaláljuk folyó- és állóvizek formájában, jégbe fagyva, légnemű halmazállapotban, valamint az élő organizmusok, így saját testünk összetevőjeként. A Naprendszer élettelen égitestjein is rábukkanhatunk. Szilárd formában a Hold pólusközeli, örökké hideg krátereinek mélyén, a Mars jégsapkáiban, az üstökösök magjában. Folyékony állapotban az Antarktisz Vosztok-tavához hasonlóan a Jupiter holdjának, az Europának vastag jégtakarója alatt, továbbá gejzírek által kilövellve a Szaturnusz Enceladus-án. Ugyanakkor a Föld mellett felszíni folyadék kizárólag a gyűrűs bolygó vastag felhőzettel fedett, Titan nevű holdján hullámzik: a számunkra oly’ idegen metántavak és -tengerek formájában.

Ha a földi állóvizek tekintetében vizsgálódásunk tárgyát földrajzi értelemben szűkítjük, történelmi határokba ütközünk: Trianonnal elvesztettük tengeri kapcsolódásunkat. Ha viszont kronológiai értelemben tágítjuk, a mai Magyarország területén is tenger-nyomokra bukkanunk. A Balaton-felvidéki Káli-medence több települése is az egykor itt hullámzó Pannon-tenger lenyomatát őrzi.

A leglátványosabb a festői Szentbékkálla határában elterülő kőtenger: hatalmas sziklák, egymás hegyén-hátán, hosszú séta után sem megfogyatkozva! Alapját az egykori tengeri homok- és kavicsüledék, homokturzások képezték. Ezt aztán újabb több millió éves folyamat részeként ún. kovás oldatok járták át, és „kőkeménnyé” cementálták. Mindeközben a megmaradt lazább homokos összetevők az erózió martalékává váltak. Az óriás sziklatömbök közül érdekességével is kiemelkedik a Kelemen-kő, mely az ún. ingókövek családjába tartozik. Nehéz megítélni, hogy rajta hintázva, vagy alatta állva érzi magát kellemetlenebbül az ember, bár kétségtelen érdekes élmény kipróbálni a hatalmas „mérleghintát”: a több tonnás kőlap játszótéri módon mozog az alatta fekvő tömbön.

4. Gánti bauxitbánya
(Fejér megye)

A naprendszerbéli geológiai viszonyokhoz hasonló – tudományosan vizsgált – úgynevezett analógiahelyek sora ezzel korántsem ér véget. Így ismét felkerekedhetünk, és a Vértesben, a gánti bauxitbányában, az ottani „Marson” kirándulhatunk.

A Fejér megyei település elsőként egy bányamúzeummal várja látogatóit. A Balás Jenő Bauxitbányászati Kiállításon a bauxitbányászat hazai történetével ismerkedhetünk meg – stílszerűen a föld alatt. Bányavasút, megrakott csillék, bauxittal teli futószalagok, kéziszerszámok, speciális bányatelefon, sok-sok információval körítve. Az igazi látványosságot a szomszédos, bányászati szempontból felhagyott Bagoly-hegyi külfejtésben kialakított Bauxitföldtani Park jelenti. Ahogy a fülöpházi homokbuckákon a Vörös Bolygón érzi magát az ember, ez hatványozottan igaz a gánti tanösvényre. Marsi tájra emlékeztető vöröses bauxitpor lep be mindent; kőzetkibúvások, sziklák, omlások, gazdag geológiai összetétel. Megtapasztaljuk, milyen érzése lesz 2050 táján az elsőként a Marsra lépő  űrhajósoknak. A szomszédos planétával ellentétben azonban egyből az élet nyomaira bukkanunk: vadon élő állatok lábnyomai, a bányatóban egy elpusztult és a hideg víz által ideig-óráig konzervált rókatetem, madárfészek, ahova talán a ravaszdi vadászni indult. Használjuk ki a jó időt, mi is induljunk Gántra, marsi tájat látni!

5. Pilisborosjenői Kevélyhegyi Tanösvény
(Pilis)

Az egri várnak létezik egy „másolata” a Pilis lábainál. A kópia 1968-ban épült, az azóta legendássá vált történelmi film, az Egri csillagok forgatási „kellékeként”. Vasbetonból emelték, külsejét természetes kőburkolattal fedték. Egyes részei fából készültek, melyek a csatajelenetek alatt leégtek, de ezeket a következő felvételekhez egyből újjáépítették. A film elkészültét követően a művár magára maradt, és lassú, de biztos pusztulásnak indult. Mai állapota egy középkori várroméra emlékezteti szépszámú látogatóját. Állnak főfalai és méretes kapuja, csonka lakótornya, mely így a visegrádi Salamon-toronyra emlékeztet, bástyája, ahonnan az egri nőket alakító színésznők és statiszták öntötték a forró vizet és szurkot a létrákon felkapaszkodó vad „oszmánok” fejére. A vár Pilisborosjenő külterületén, a településről 25 perces könnyű sétával érhető el.

Aki vártúra mellett egy kis erdei sétára és érdekes földtani képződményekre is vágyik, a közeli kék jelzésen megindulhat a pilisi Nagy-Kevély nyergére. A beszédes nevű Teve-szikla érdekes formákkal játszik. Az utat 210 millió esztendős dachsteini mészkő- és 220 millió éve keletkezett dolomitsziklák szegélyezik. Megbújhatunk a Kevély-hegyi kőfülkében, azaz a Szódás-barlangban. A Budai-hegységre nyíló pazar kilátást nem feledhetjük. A geológiai sétát pedig az út menti köveken futkározó méretes zöld gyíkok varázsolják élettel telivé.

6. Fülöpházi homokbuckák
(Bács-Kiskun megye)

A Naprendszer égitestjeit érintő csillagászati megfigyelések egyik legfontosabb és legkedveltebb célpontja a Mars. A legkedvezőbb megfigyelési időszakot a szembenállások, azaz oppozíciók jelentik – az égitest ekkor tartózkodik legközelebb a Földhöz. Ki ne játszott volna el a gondolattal, hogy valamikor maga is a Vörös Bolygó felszínére lépjen? Esetleg tagja legyen várhatóan a 2050 táján elinduló, első emberes Mars-expedíciónak? Addig azonban nem marad más hátra, mint távcsövekkel és űrszondákkal vizsgálni bolygószomszédunkat… és a planéta geológiai viszonyaira emlékező földi eredetű Mars-analógiákat keresni. Ha meglepően is hangzik, de tény, hogy ezekből hazánk területére is jut vagy féltucatnyi. Például a Bács-Kiskun megyei Fülöpháza határában.

Az 52-es főút 24-es kilométerkövétől Kecskemét felé haladva az út két oldalán húzódnak a Kiskunsági Nemzeti Park részét képező Fülöpházi-homokbuckák. Egyediségüket jelzi, hogy az általános iskolák környezetismeret-tankönyvei is megemlítik. A kocsit, buszt hátrahagyva, a gyér növényzetű, ligetes tájon észak felé haladva érhetjük el az igazi látványosságot. Azokat a futóhomokos buckákat, melyek egyedivé teszik a területet. Sajnos a növénytelepítések megkötötték a homok nagy részét, így a természeti jelenség csak kis területre koncentrálódik. A szél érdekes formákat hoz létre, miként a gravitáció is, földöntúli tájjá varázsolva az alföldi terepet. Egy-egy rovar, egy-egy kósza növény előfordul, de az esszencia a homok, homok hátán. Egyszerre van olyan érzésünk, mintha Rejtő Jenő nyomán a láthatatlan légióval a Szaharában menetelnénk… vagy a hosszú űrutazás végén geológusként már a marsi felszínt analizálnánk.