Iskolakönyvtárosként dolgozom az egyik pécsi szakgimnáziumban. A munkakörömet érintő jogszabályok közül az aktuális szakgimnáziumi kerettanterv [51/2012 (XII. 21.) EMMI rendelet 14. melléklet] könyvtárhasználatra vonatkozó cikkelyeit fogom többéves iskolakönyvtárosi tapasztalatra alapozva elemezni.
Az előírtak és a valóság között ugyanis hatalmas szakadék tátong.
Szövegszintű elemzéssel kezdtem, egy egyszerű kereséssel: Hányszor szerepel a „könyvtárhasználat” szó a kerettantervben? Negyvenszer. Ezzel a számmal akár elégedettek is lehetnék, hiszen, ha tartalmilag folytatjuk az elemzést, a könyvtárhasználat több tantárgyban megjelenik mint feltételezett előzetes tudás, az önálló ismeretszerzés elengedhetetlen feltétele, több terület közötti kapcsolódási pont stb. Az informatika tantárgy bevezetésében egyenesen így fogalmaz: „A könyvtárhasználati tudás a kiemelt fejlesztési területek mindegyikében elengedhetetlen, mivel minden téma megismerése hatékony és kritikai szemléletet igényel. A demokráciára nevelés és az állampolgári kompetencia fejlesztésének fontos része az információhoz való jog tudatosítása és a megszerzéséhez, megértéséhez, a társadalom érdekében való aktív felhasználásához szükséges tudás fejlesztése.”
A könyvtárhasználat önálló tematikai egységként, óraszámjavaslattal ellátva az informatikán belül jelenik meg. Akár emelt, akár alapóraszámú informatikaoktatást nézünk, előzetes tudásként kilencedik évfolyamon (tehát azoknál a tanulóknál, akik befejezték általános iskolai tanulmányaikat, és beléptek a szakgimnáziumba) a kerettanterv összeállítói a következőket várják el: „Katalógus önálló használata. A települési könyvtár önálló használata. Önálló kézikönyvhasználat. A felhasznált irodalomjegyzék összeállítása segítséggel.”
Ez részletes könyvtárhasználati ismeretekre lebontva azt jelenti, hogy az általános iskola végére a tanulóknak jártassággal kell rendelkezniük a következőkben, a teljesség igénye nélkül:
- a könyvtári állományrészek ismerete
- a könyvtári állományrészek rendszerezési elvei
- rendszeres könyvtárhasználat az egyéni érdeklődési körüknek vagy a tanulási kötelezettségeiknek megfelelően
- keresés könyvtári katalógusokban
- ismereteik bővítéséhez szótárak, lexikonok, enciklopédiák használata
- az önálló anyaggyűjtés lépéseinek ismerete
- anyaggyűjtés adott témához
- az irodalomjegyzék fogalmának, fontosságának ismerete.
A középiskolai ismeretanyag is ennek tudatában íródott, a fejlesztési időszak végére célul tűzve ki, hogy „a tanuló … legyen képes bármely, a tanulmányaihoz kapcsolódó feladata során az információs problémamegoldás folyamatát önállóan, alkotóan végrehajtani; legyen tisztában saját információkeresési stratégiáival, tudja azokat tudatosan alkalmazni … legyen képes azt értékelni, tudatosan fejleszteni”.
Ennek eléréséhez a kerettanterv egy olyan utat jelöl ki, melynek során a tanulók megismerkednek a könyvtártípusokkal, a különböző dokumentumtípusokkal, megtanulnak bibliográfiát összeállítani, adott témához hiteles forrásokat keresni, etikai és szerzői jogi normákat figyelembe véve hivatkozásjegyzéket készíteni, önállóan használni különböző adatbázisokat, általában véve céltudatosan használni a könyvtárakat és az internetet.
Úgy gondolom, ezeknek az ismereteknek a megléte vitathatatlanul szükséges ahhoz, hogy a tanulók önképző, önművelő, szakmájukban és magánéletükben fejlődésre képes felnőtté váljanak.
A valóság (szakgimnáziumi keretek között) ezzel szemben: tulajdonképpen nem létező (vagy csak minimálisan meglévő) előzetes könyvtárhasználati tudásra kellene építeni a fent említett középiskolai elvárásokat.
Amikor kilencedik évfolyamon könyvtárhasználati órát tartok, rendszeresen felmérem a tanulók előzetes tudását: ki jár bármilyen könyvtárba; ki volt már legalább egyszer bármilyen könyvtárban; ki szokott folyóiratokat, könyveket, internetes újságokat olvasni; hogyan állnak neki egy házi dolgozat elkészítésének; stb. Sajnos az a többéves tapasztalatom, hogy a tanulók valóságos előzetes tudása nagyon messze van a kerettanterv feltételezésétől: túlnyomó többségük nem könyvtárhasználó, nem olvasó, bármilyen információra van szüksége, legfeljebb internetet használ. Meggyőződésük, hogy könyvtárba csak azok járnak, akiknek az olvasás a hobbijuk. Sokaknak az ábécérendbe sorolás is nehézséget okoz, így pl. a kézikönyvekben nagyon nehezen tudnak tájékozódni.
A mindennapi gyakorlatban ennek az a következménye, hogy a szakgimnáziumban kell azokat az ismereteket is elsajátíttatni, amelyeket a tanulóknak már általános iskolában meg kellett volna szerezniük. Ezek az ismeretegységek egymásra épülnek, az alapok nem hiányozhatnak.
Sajnos nagyon kevés a könyvtárhasználati ismeretek elsajátítására javasolt óraszám, azt kényszerűségből kitölti az alapismeretek átadása, tehát a jelenlegi rendszerben, abban a tanulói környezetben, melyben én dolgozom, a szakgimnáziumi kerettanterv elvárásai nem valósulnak meg.
Véleményem szerint, ha a kerettantervben megjelölt célok valóban fontosak, ha azt szeretnénk, hogy a tanulók az információs társadalom magabiztos, kritikai gondolkodású polgárai legyenek, sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a könyvtárhasználatra:
- Legyen elvárás a pedagógusokkal szemben, hogy a kerettantervben javasolt kapcsolódási pontok adta lehetőségeket használják ki.
- Szélesítsék a gyerekek látókörét más, tankönyvön kívüli források használtatásával.
- Az iskolai könyvtárak működhessenek forrásközpontként.
- Az intézményi fejlesztések tervezésénél, a költségvetés összeállításánál számoljanak velük a döntéshozók az iskolai könyvtárakkal.
- Az iskolai könyvtárosok legyenek jól képzett, nyitott szakemberek.
Nekünk pedig tudatosabb „marketingtevékenységet” kellene folytatnunk, elsősorban a tanulók érdekében.
