Könyv, melyet értelmezni kell, nem elolvasni

Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum ezeket a kiadványokat is gyűjti, milyen céllal, honnan és kik számára?

A képkönyvek közel két éve jelentek meg a könyvtárunkban, ám ezek nem kölcsönözhetőek, mivel az ifjúsági különgyűjteményhez tartoznak, e gyűjtemény pedig elsősorban kutatási célokat szolgál. Túlnyomó többségük külföldi kiadású könyv, nem olcsók és beszerzésük sem egyszerű, Magyarországon pedig még kevés jelenik meg. Mindezzel együtt helyben hozzáférhetnek az olvasók, illetve mi is szívesen kivisszük magunkkal konferenciákra, előadásokra, és bemutatjuk a pedagógusoknak, könyvtárosoknak, érdeklődőknek ezeket a könyveket. Sokan ennek hatására válnak e könyvek vásárlóivá.

Az olvasók többsége hallott már ezekről a kiadványokról?

Nem igazán ismerik még. Nagy piacuk Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban van. Amerikában már az 1970-es évek elejétől oktatási céllal használták. Épp ez keltette fel az érdeklődésünket, hisz nem szimplán ifjúsági vagy gyerekkönyvekről van szó, az USA-ban ma is aktívan használják olvasásfejlesztési céllal.

Olvasásfejlesztést mondott? Nincsenek is betűk bennük.

Így van. Az olvasástanulás előkészítő fázisában játszanak fontos szerepet ezek a könyvek. Abban, hogy a képek sorrendiségének értelmezése által átvezethető a gyermek a betűk, majd a szavak sorrendiségének értelmezéséhez. Egy triviális példa, hogy a mi kultúránkban föntről lefelé, és balról jobbra kell olvasni, a képeken látható egyes elemek értelmezése is ezt az irányt követi. Másrészt magának a könyvnek mint fogalomnak a megismerését is segíti. Harmadrészt azokkal a gyerekekkel, akiknek problémát okoz az olvasás – nem szeretnek, félnek tőle –, közelebb lehet jutni a könyvhöz, hisz nincs bennük az olvasási nehézségek okozta kudarc lehetősége. Vannak olyan könyvek is, melyekben egy-két szó (pl. a város neve, vagy a metró felirat) ki van írva. Ezeket tét nélkül lehet böngészni, de a képekből kiolvasható történet szempontjából nincs különösebb jelentőségük, így nem akadályozzák a mesélést, a cselekmény kapcsán kialakuló beszélgetést.

A gyerek egyedül is lehet e kiadványok célközönsége, vagy szükséges a használatukhoz a szülői, tanári mediáció?

Minden lehetőség fennáll, és minden lehetőség hasznára válik a gyereknek − vagy akár a felnőttnek. Ennek két oka van: egyrészt sok képkönyv eleve korosztályi besorolással készül, tehát az olvasni még nem tudó óvodásoktól a nagyobb gyerekeken át egészen a felnőtt célközönségig. Sőt, az 1920-as évek elején a képzőművészek (tehát hangsúlyozottan nem könyvillusztrátorok) alkottak ilyen képkönyveket felnőtteknek, kifejezetten az első világháború borzalmai és járulékos traumái feldolgozásának elősegítésére. Másrészt a kézbevett képkönyvet mindenki a maga szintjén értelmezi, hozzátéve az előzetes tudását, tapasztalatait. S, hogy kell-e hozzá társ? Mi három felhasználási formát különítünk el. Egyrészt az önálló befogadást, másrészt a párban, társsal történő „olvasást”, például gyermekeknek akár esti mese helyett. Harmadrészt pedig a csoportos feldolgozást, amikor a foglalkozásvezető képkönyv segítségével egy adott témát dolgoz fel meghatározott nevelési céllal.

Milyen hatást gyakorol a képkönyv „olvasása” a felnőttekre, illetve a gyerekekre?

Az Egyesült Államokban számos egyetemi kutatás zajlott ezzel kapcsolatban. Azt figyelték, hogy a szülő szövegalkotása mennyiben változik ahhoz képest, mintha fejből mesélne; másrészt azt, hogy azoknak a gyerekeknek hogyan alakul a beszédfejlődése, akiknek ilyen könyveket mutatnak. A hosszú távú vizsgálatok bebizonyították, hogy a képkönyvek hatására a szülők sokkal változatosabban mesélnek és sokkal bővebb szókincset használnak, mert az ő fantáziájukat is beindítja. Ezáltal a gyerek is több szóval ismerkedik meg, a mese kapcsán kialakuló spontán interakció, a kérdések és válaszok rendszere egyértelműen fejlesztően hatott a kicsikre. A kísérletet Dél-Afrikában, analfabéta szülőkkel is elvégezték, és azt találták, hogy az ilyen mesekönyv használata felszabadítóan hat a kommunikációjukra.

Sokan ismerik a Dixit nevű társasjátékot, ahol számos asszociációra adnak lehetőséget a kártyákon lévő képek. Az teszi szórakoztatóvá, ha a játékosok képesek elszakadni a konkrétumoktól. Ugyanígy hat a könyv is a felnőttek absztrakciós képességére?

A Dixittel szemben az az alapvető különbség, hogy ott a kártyákon önálló képek vannak, melyeket mi rakunk sorba, míg a képkönyvben egy alkotó által elgondolt történet található képekben elmesélve. Itt tehát kötött a cselekmény vonalvezetése. Megfejthetjük – ahogy mondani szokták, hogy „mire gondolt a költő” –, de lehet egy második vetülete is, hogy a képek mit indítanak el bennünk, innentől pedig személyre szabott történetmesélés veszi kezdetét. A csoportos foglalkozásainkon szerzett tapasztalataink szerint a felnőttek a korábbi ismereteik alapján – a szó jó értelmében vett – vad történeteket találtak ki, amelyek a könyv utolsó lapja után is még spontán és hosszan folytatódtak.

Mit gondol, a köznevelési rendszerünkben inkább a felzárkóztatásban, vagy épp ellenkezőleg, az elitképzésben van nagyobb jelentősége a betű nélküli könyveknek?

Több helyen megnéztük a könyv hatását, egyebek mellett a tehetségesebbnek tekinthető Bod Péter Országos Könyvtárhasználati Verseny döntőseinél is. Az ő körük szorosabban kötődik a könyvekhez, erősebb a mögöttes tudásuk is, így a könyv elemzésénél könnyebben előjönnek az iskolában tanult ismeretek. Az átlagosnak mondott gyerekek spontánabbul reagálnak, őszintébben elmondják, hogy tetszik-e nekik vagy sem. Közös ugyanakkor, hogy felkészültségtől függetlenül elnevezik a szereplőket. Ha már szóba került az elitképzés, jegyezzük meg, hogy a módszert kreatív írásfejlesztő tárgyként is lehet használni (például, hogy a látottakat írják le különböző irodalmi műfajoknak megfelelően). Mindannyian ismerjük az idegennyelv tanításában a „beszéljen a képről!” szituációt. Ezek a könyvek tökéletes segédanyagok az idegen nyelvi szókincs fejlesztéséhez is.

Ami pedig a hátrányos helyzetű gyerekeket illeti, kísérletként felvettük a kapcsolatot a zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárral, ahol az egyik könyvtáros SNI-s gyerekekkel foglalkozik. Az általa kiválasztott művet az SNI-s gyermekeknél alkalmazott speciális pedagógiai módszerek segítségével dolgozta fel.

Hány könyv található könyvtárukban, és ezek között hogyan oszlik meg a klasszikus mesék és a szabad asszociációs tematikájú könyvek aránya?

Körülbelül 30 képkönyvünk van jelenleg. Vannak közöttük ismert klasszikus mesefeldolgozások is, mint a Piroska és a farkas, de ezek is többféle értelmezésre adnak lehetőséget az ábrázolásmód miatt. A kiadványok többsége azonban koncepcionális, az alkotó saját történetét jeleníti meg. Volt szerencsénk vendégül látni könyvtárunkban Rofusz Kingát, akinek Otthon című munkáját az Év Gyermekkönyve Díjjal ismerték el innovációs kategóriában 2019-ben. Egy, a Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozat kapcsán tartott képkönyves foglalkozásunk alkalmával szembesülhetett azzal, hogy az „olvasók” miként fogadják művét. Érdekes volt látni, hogy mennyiben tért el a résztvevők értelmezése az alkotó eredeti elgondolástól. A történet egy kisgyermek traumafeldolgozását járja körül.

2020 februárjában szakmai napot tartottak az OPKM-ben. Az elhangzottakat elemző, jelenleg szerkesztés alatt álló tanulmánykötet kapcsán milyen tapasztalatokról tud beszámolni?

Az előadásokon elhangzott témák továbbgondolása jelenik majd meg szerkesztett formában. Pillanatnyilag szakmai lektor gondozása alatt állnak a szövegek. Felépítését tekintve azokat a különböző alkalmazási területeket mutatja majd be a kötet, amelyekről az előzetes tapasztalataink és a kutatások alapján úgy gondoljuk, hogy erre alkalmasak. Ez egyrészt a fejlesztő terület, olvasásfejlesztés, szövegértés, könyvhasználat óvodában, iskolában. Másrészt a terápiás cél a biblioterápiás csoportban vagy az SNI-s gyerekek felzárkóztatásában. A harmadik részben maga az alkotó szemszöge jelenik meg. Egy másik magyar képkönyv szerzője, Máray Mariann képzőművész tolmácsolásában olvashatnak az érdeklődők majd arról is, hogy egy gondolat vagy eseménysor miként alakulhat át lépésről lépésre egy komplett képi világgá, s ezt a meglévő tudásaink alapján miként tudjuk visszafejteni. Reméljük, hogy jövő évben kézbe is vehetik a tanárok, pedagógusok − és mindazok, akik kellően nyitottak az efféle szakmai újdonságokra.

Képek Máray Mariann: While You are Asleep c. művéből. A könyvet a 2019. évi bolognai nemzetközi Silent Book Contest-en a legjobb 10 közé választották.