Konferencia az új Nemzeti alaptanterv (Nat) tervezetéről

Csépe Valéria, Bódis József, Horváth Péter

A konferenciát Liptai Kálmán, az Eszterházy Károly Egyetem rektora nyitotta meg. Felidézve általános iskolás éveit, elmondta, az első négy osztályt leginkább játékkal töltötte, s nem is vette észre, hogy közben számtalan dolgot megtanult – például a szorzótáblát. Ugyan a gyertyaállás vagy éppen a bukfenc miatt sosem volt jeles bizonyítványa, de kifejezetten örül annak, hogy a most zajló projektek megerősítik abban, hogy akkor gyerekként ő is ügyes volt, csak másképp, mint a többiek – mondta, utalva ezzel a Komplex Alapprogramra, melynek célja a differenciált, személyközpontú nevelést-oktatást lehetővé tevő módszertani kultúra megerősítése.

Bódis József oktatási államtitkár köszöntőjében elmondta: az új alaptanterv tervezetét, amely augusztus vége óta mindenkinek a rendelkezésére áll, professzionális csapat készítette. A kutatócsoport nyitott minden szakmai véleményre, mert azoktól csak jobb lehet a gyermekeink jövőjét sok évre meghatározó, új Nemzeti alaptanterv. Végül megköszönte Csépe Valéria professzionális munkáját, és arra kért minden résztvevőt, hogy álljanak hozzá pozitívan az új Nathoz.

A Nat készítőinek szemléleti, elvi és tartalmi síkon is meg kellett fogalmazniuk az elképzeléseiket, s ezek közül a szemléleti változás az egyik legfontosabb – mondta Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke, és egykori fizikatanárát idézte: „A világ minden tudását nem lehet megismerni, de törekedni kell rá.” Hangsúlyozta azt is, hogy teljességgel egyetért azzal a törekvéssel, hogy az általános iskola első négy éve a készségfejlesztésről szóljon.

Nem szokványos módon indult Csépe Valéria akadémikus, az EKE-Oktatás 2030 Tanulástudományi Kutatócsoport szakmai vezetőjének előadása: a közönség nem kis meglepetésére Pink Floyd The Wall című slágere hangzott el. „A számmal nem arra szeretnénk utalni, hogy nem kell oktatás, hanem arra, hogy most nem ilyen oktatást szeretnénk” – utalt a film fő üzenetére Csépe Valéria. Elmondta, hogy a „legjobb” alaptantervet lehetetlen elkészíteni, ezért egy „elég jó” megalkotására törekedtek, amelynek fő célkitűzése, hogy olyan gyerekeket neveljünk fel, akik értően tudnak alkalmazkodni. Továbbá hogy jó legyen tanulni az iskolában, ahol jó, ha van játék, de nem csak játék van. Azt próbálták megfogalmazni a Nat tervezetében, hogy mi történjen az osztályteremben. Tanulásközpontú iskolát képzeltek el, amelyben az érzékelésen és az észlelésen van a hangsúly, ahol a tudás – mely az ismeretek és a készségek együttese – megszerzéséhez minden érzékszervünkre szükség van. A tudomány formálja a gondolkodást, a Nat emberképe azonban a teljes ember, így a művészeteknek – amelyek a megélt megfoghatatlan világát jelentik, s amelyekben az élmény segíti az emlékezést – szintén fontos szerepet szán. A professzor asszony felsorolta, mi mindent határozott meg a Nat új tervezete, melynek a tudás és a tudásalkalmazás egyaránt fontos része. A megfogalmazott összetett célok: eredményesség, harmónia, versenyképesség és méltányosság. Jelenségalapú tudásszervezést szeretnének, a tanulási területek érintkezésével, átfedésével.

Juhos István, az EKE-Oktatás 2030 Tanulástudományi Kutatócsoport okostanterv-fejlesztési vezetője előadásában az aktuális trendekről és a belőlük fakadó lehetőségekről beszélt. A Nat-tervezet „Digitális kompetenciák” című fejezetében megfogalmazott állításokat vizsgálta meg a tananyag, a tanterv és a tanulás viszonylatában. Beszélt az okostelefonok előnyeiről és hátrányairól. Kiemelte az Okosappok hasznát a tanulási folyamatban, melyet látványos példákkal is illusztrált az emberi test felépítését interaktívan bemutató, valamint kémiai kísérleteket lehetővé tevő alkalmazásokkal. Kitért a közösségi tananyagokra is, mint például a GeoGebra, de említette a hivatalosan ellenőrzött nemzeti tananyagok gyűjtőhelyét is, a Nemzeti Köznevelési Portált (NKP). Az iskola kibővül az online térrel és a közösségi tanulással. Előadását egy ismert mondással zárta: „Nem azt akarom, hogy tanulj, hanem azt akarom, hogy akarj tanulni.” Ebben pedig a digitális technológia nagy hasznunkra lehet – tette hozzá.

Halász Gábor, az EKE-Oktatás 2030 Tanulástudományi Kutatócsoport implementációs vezetője elmondta: az implementáció kétféle terepen működik. Egyrészt egy már bejáratott úton, új kerettantervek bevezetésével, másrészt az oktatásban részt vevők változásán keresztül, ami már sokkal nehezebbnek tűnik, mert speciális implementációs tudást és eszközrendszert igényel, hiszen nem kezelhető a klasszikus közigazgatási-tanügyigazgatási, végrehajtási logika szerint. Egy kínai oktatáskutató szerint az implementációt a madár, a rovar és a hal szemével egyszerre kell vizsgálni. A madár összefoglaló képet lát, a rovar a kis részleteket, a hal pedig érzékeli az egésznek az áramlását. Halász Gábor makro- és mikroperspektívából elemezte az iskolák jelenlegi oktatási gyakorlatait, innovációs aktivitását, és megmutatta, hogy a sokféleség miatt egy fejlesztés implementációja rendkívül összetett feladat. Fontos tehát típusokba sorolni az iskolákat, hogy hatékonyan működhessen a gyakorlatban az implementáció, melynek egyik legfontosabb tényezője az idő dimenziója. Ebbe beletartozik a szakpolitika által történő ütemezés, a horizontális terjesztés, a szervezeti és egyéni tanulás időigénye, sőt beszélhetünk az első néhány év implementációs gödörnek is nevezett nehézségeiről. „Egy iskolarendszer minősége nem lehet jobb az ott tanító pedagógusok minőségénél” – hívta fel a figyelmet az idézettel arra, hogy hiába készítünk bármilyen alaptantervet, ugyanolyan fontos, hogy a pedagógusok eszközökhöz, módszerekhez, képzésekhez, új, szemléletformáló gondolatokhoz jussanak. Halász Gábor kitért a tantervkészítés komplexitására és arra az igényre is, hogy empirikus felmérésekkel lenne jó megvizsgálni, hogyan készítik a helyi tanterveket az iskolák, mert az új Nat implementációjának ez az egyik kulcskérdése.

Pajtókné Tari Ilona, az EKE oktatási, képzésfejlesztési és tanulmányi ügyekért felelős rektorhelyettese szerint az egyén egyre magányosabbá válik a változó világban. De vajon hogyan tud erre reagálni a társadalom? Ennek egyik eszköze a végzettség nélküli iskolaelhagyás visszaszorítása. A tekintélyelvű, autokrata, énközpontú és tanárközpontú oktatás ellentéteként fogalmazódott meg a Komplex Alapprogram, amelyben a nevelési elvek alapját a közösségi kapcsolatok, a közösségben tanulás, a kooperatív módszerek és a Differenciált Fejlesztés Heterogén Tanulócsoportokban (DFHT) módszertana képezi. A nevelésnek itt is fontos szereplője a tanár, de nincsen alá-fölé rendeltség, a diák és a tanár egyenrangúak. A rektorhelyettes részletesen bemutatta a Komplex Alapprogram céljait: a lemorzsolódás megelőzését, pedagógiai módszerek kidolgozását, valamint a pedagógusi szemléletváltást. Ismertette a projekt öt alprogramját: a Művészet-, Testmozgás-, Logika-, Digitális és Életgyakorlat-alapú Alprogramot. Előadásában a szakmai támogatás rendszerére és annak elektronikus felületeire is kitért. Elmondta, hogy a Komplex Alapprogram jelenleg a pilot, iskolai kipróbálási szakaszánál tart.

Sipos Imre, az EKE Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (EKE OFI) főigazgatója előadásában elmondta: az a szerencsés helyzet alakult ki az oktatásirányítás munkája nyomán, hogy Egerben központosul egy akár „Nemzeti Pedagógiai Intézet”-nek is nevezhető konglomerátum – hiszen az EMMI felügyelete alatt az egri egyetemen futó projektek és az EKE OFI határozzák meg az irányát annak, hogy a köznevelésben mit hogyan mikor és milyen eszközökkel kell tanítani. Ezután összefoglalta a 2013-tól folyó tankönyvfejlesztés fontosabb lépéseit, és bemutatta a tartalomfejlesztés új modelljét, amelyet az NKP mint digitális keretrendszer fog össze. Ismertette az Újgenerációs tankönyvek legfontosabb jellemzőit, valamint a tankönyv- és taneszközhasználat átfogó kutatását. Az EKE OFI emellett szakmailag és módszertanilag is támogatja a pedagógusokat az új taneszközök használatában. Az okostankönyvek fejlesztéséről elmondta: ezek komplex digitális tananyagcsomagok lesznek, amelyek segítik az önálló tanulást, és bárhol bármilyen eszközön elérhetők lesznek. Beszélt az okostankönyvek felhasználási lehetőségeiről és a digitális tartalomfejlesztés technológiai oldaláról, megemlítve az okosfeladatokat, a digitális kiegészítőket, a webdesign, a CSS és a HTML nyelv hozzáadott tulajdonságait, valamint a tankönyv- és feladatszerkesztő modult. Eddig 60 db okostankönyv készült el, melyek kipróbálására a fenntartó engedélye után először szűkebb körben kerül majd sor egyes iskolákban.

Csépe Valéria a konferencia zárszavában egy személyes emlékét elevenítette fel: akkor kezdte el foglalkoztatni az új alaptanterv kérdése, amikor egy írószerboltban döbbenten vette észre, hogy az elsős gyerekeknek készült órarendben napi 8-9 rubrika volt hagyva a tanóráknak. Elmondta: mindenkinek hálás az oktatásirányításból, amiért hagyták őket dolgozni. Reményét fejezte ki, hogy abból, ami egy kerekasztal-beszélgetésnek indult, majd projektté nőtte ki magát, egy új oktatási rendszer lehet a közeljövőben. Hangsúlyozta, hogy nem titok, kik készítik az új Natot, és név szerint bemutatta a fejlesztésben részt vevő vezető kollégáit. Végül arra buzdította a hallgatóságot, hogy töltsék le a honlapról, olvassák el, majd véleményezzék a tervezetet.