Olvasási idő: 
19 perc

Kommunikáljunk!

Fejlesztő foglalkozások, tevékenységek

A közösségi lét alapvető eszköze a kommunikáció. Nemcsak a magánéletben, hanem a munka világában is nélkülözhetetlen az együttműködés másokkal, melyet nagymértékben befolyásol, hogyan tudunk kommunikálni. A másik ember megértését és az önkifejezést elősegítő kommunikáció formálása, fejlesztése, a kulturált nyelvi magatartás kialakítása, ezzel együtt a nem nyelvi kommunikáció használatának gyakorlása jelentős feladata az iskolának.

Az iskolában a gyerekek megtapasztalják, hogyan juttathatják kifejezésre s érvényesíthetik érdekeiket, hogyan éljenek együtt másokkal. Az osztály egymástól különböző, önálló személyiségekből áll, s a jó kommunikáció minden gyerek személyiségfejlődésére jó hatással van, s iskolai sikerességét elősegíti. Jó esetben olyan reakciók működnek, amik a visszahúzódó, alacsony önbecsülésű diákokat is támogató háttérrel veszik körül. Ezek az elfogadás, egymás meghallgatása, figyelem a társ iránt, az érzések megosztása, vélemények közlése, a stresszhelyzetek kezelése, a nem verbális jelzések felfogása.

Számos területen mutat előrelépést a szociális készségek fejlődése. A gyerekek megtanulhatnak közönség előtt beszélni, saját véleményt elmondani, másokat segíteni, bátorítani, megérteni mások tettének okait, érdekes beszélgetéseket folytatni, hallgatni, jó kérdéseket feltenni, együttműködni, vitában részt venni, javasolni és meggyőzni, mások véleményét értékelni, a változásokat elfogadni, részt venni a változásokban, tisztázni a félreértéseket, felelősséget vállalni, kiállni magukért, nemet mondani, felnőtt segítségét kérni. A társas érintkezésben szerepe van a nonverbális kommunikációnak, vagyis a testbeszéd is szerepet kap. Ide tartozik a mozgás, az érintés, a szemkontaktus, a testtartás, a hangerő, a beszédtempó, a térköz, a gesztusok. A beszédhelyzetnek megfelelő, kulturált nyelvi magatartás kialakítása, a nem nyelvi kommunikáció, a másik ember megértését és az önkifejezést elősegítő kommunikáció formálása, továbbfejlesztése rendkívül fontos.

Amikor kommunikálunk, személyes tulajdonságainkról (önbizalom, becsületesség, megbízhatóság, temperamentum, ambíció stb.) is képet adunk, de kiderül a társainkhoz való viszonyunk is (negatív vagy pozitív érzelmek, együttműködés, rosszallás stb.). Megmutatjuk, miképpen éljük meg a szituációt, hogyan érezzük magunkat az adott a helyzetben (szorongás, düh, sértettség, elérzékenyülés, fáradtság, unalom stb.).

A 21. században hangsúlyozottan szükség van az egyéni és csoportos érdekek, vélemények érthető megfogalmazására és a másokkal való egyeztetésére. Létjogosultsága van a vitának, az érdekek ütköztetésének, a választás szabadságának.

Cél, hogy a tanulók képesek legyenek alkalmazkodni a folyamatosan változó környezetükhöz, be tudjanak illeszkedni kortársi közösségekbe, ezekben hatékonyan tudjanak kommunikálni, eredményes probléma- és konfliktuskezelő, illetve megküzdési stratégiákat tudjanak alkalmazni nehéz, megterhelő helyzetekben is. A kommunikációs technikák tanulása és gyakorlása segíti a különböző probléma- és konfliktuskezelési stratégiák hatékony elsajátítását és alkalmazását.

A pedagógus igyekszik olyan kommunikatív készségek fejlesztését célzó módszereket alkalmazni, melyek véleménynyilvánításra ösztönzik a tanulókat, és segítik vitakultúrájuk fejlesztését. Az eredményességhez, a sikeres fejlesztéshez ismernie kell, milyen tevékenységeket végeznek szívesen a tanulók. Milyen erősségeik vannak, amelyekre építeni lehet? Milyen kompetenciákat szükséges fokozott mértékben fejleszteni?

Ezeket a szempontokat érdemes szem előtt tartani, miközben számos hatékony, érdekes, több esetben játékos készségfejlesztő foglalkozás tervéből a megfelelőket kipróbálásra kiválasztja a pedagógus. Lássunk néhányat ezekből!

Kommunikációs készségeket fejlesztő módszerek/játékok, foglalkozások

Amnéziaparti

Szellemi, fizikai átmozgatásra, bemelegítésre alkalmas játék, amit a különböző tantárgyakból ismert személyek nevével játszanak, s így a szerzett ismereteket is mozgósítja. Szaktárgyi órán az ott tanult híres emberek nevét írjuk annyi kártyára, amennyi tanuló van az osztályban. A húzott kártyát felteszik egymás hátára, s próbálják eldöntendő kérdésekkel megtudni a társaiktól, kinek a neve szerepel a hátukon. Több személlyel kerülnek kapcsolatba, mert az igen válasz után más társtól kell tudakozódniuk. A barkochba szabályai ér- 27 vényesülnek, kétszeri rákérdezés lehetséges. A tanulók körbejárnak, mindenki mindenkitől szerezhet információt, így bemelegítő megmozgatást is elérünk.

Beszélőkő

Beszélgetési szokások kialakítását, a másikra, annak mondanivalójára való aktív odafigyelés fontosságát tudjuk ezzel a gyakorlattal elérni. A beszélgetés, mesélés során nem vághatnak egymás szavába a tanulók, meg kell várniuk, hogy társuk befejezze a mondandóját. Csak az beszélhet, akinél a kő van.

A feladat egy adott téma megbeszélése vagy egy történet közös kitalálása. A tanulók ülőkört alkotnak, s a szólás joga egy tenyérbe illő lapos kő birtoklásához kötött (s nem tanári felszólításhoz). Akinél a kő van, mesél, de amint érzi a kő melegedését, tovább kell adnia valakinek. A követ lehet kérni, de fel is lehet valakit szólítani a kő átvételére. A módszerrel olyan tanulókat is lehet aktivizálni, akik nem szoktak részt venni vitákban, beszélgetésekben.

Címer

A társadalmi érintkezésben az is fontos, hogy pozitív képet tudjunk magunkról festeni, illetve képesek legyünk megfelelően bemutatkozni. A személyiségfejlődésben ez bizonyos nyitottságot is feltételez.

Minden tanuló kap egy rajzot egy A3-as lapon egy négy részre osztott üres címerről. Mindenkire érvényes kérdésekre kell személyes választ adni, és a címerbe írni.

Alkalmazható kérdések:

  • Kinek a bőrébe bújnék szívesen?
  • Mi volt eddigi életemben a legjobb tettem?
  • Ki a példaképem?
  • Mi az, ami bosszant?
  • Mi az, amit nagyon jól tudok csinálni?
  • Ha egy kívánságom lehetne, mi lenne az?

Ha kitöltötték a címert, egymás után felolvassák a válaszokat, és igyekeznek szemkontaktust tartani a társaikkal. A bemutatkozás után a társak kérdéseket is feltehetnek.

Dönts!

Ebben a kommunikációs játékban a tanulók azt gyakorolhatják, hogyan lehet egy konfliktushelyzetben érvekkel, ellenérvekkel döntést elősegíteni. Cél, hogy képessé váljanak állást foglalni, s közben átélni a vitahelyzetet. Ezalatt vitakészségük fejlődik.

Olyan szövegrészletet, újsághírt vagy történetet ismertetünk, amely problémás esetet tartalmaz, s addig a pontig, amikor az eset érintettjei döntésre nem kényszerülnek. Olyan esetet érdemes választani, hogy a tanulók a saját élettapasztalataik alapján képesek legyenek belehelyezkedni a szituációba. Lehetőleg ne olyan egyszerű történet legyen, hogy az osztály tagjai azonosan lássák az esetet. A fejlesztés akkor válik eredményesebbé, ha tudatosulnak a vita elemei. Ehhez két csapatot alakítunk, az egyik a döntő játékosok csapata, a másik a megfigyelő játékosok csoportja. A döntő játékosok feladata, hogy 10-15 perc alatt megbeszéljék a helyzetet, és közös döntést hozzanak, szem előtt tartva az érintettek céljait, lehetőségeit és a jogi helyzetet. A megfigyelő játékosok közben feljegyzik, milyen érvek és ellenérvek hangzanak el a vita során. 10-15 perc eltelte után a megfigyelők elmondják, mit gondolnak a döntésről, mely érvek voltak a leghatásosabbak, s ők hogyan döntöttek volna. Az indoklás nagyon fontos és tanulságos.

Fogalompantomim

Játékos formában, nonverbális kommunikációs eszközök segítségével tudjuk a tanult fogalmakat átismételni. Két csapatot alakítunk, akik különböző fogalmakat mutogatnak el a másik csapatnak. A tanulók is összeállíthatnak feladványokat, de a pedagógus azokat a fogalmakat teszi fel, amiknek az ismétlését fontosnak tartja.

A csapat egy játékosa húz az összeállított feladatokból, s a saját csapatának kell elmutogatnia a fogalmat úgy, hogy nem szólalhat meg, nem mutathat rá tárgyakra. Csapattagjai folyamatosan találgatnak. Feladványonként egy perc áll rendelkezésre. Ez a játék is aktivizálja a nagy többséget. Az osztály szintjéhez válasszuk a fogalmakat, hisz az absztrakt fogalmak és az összetett szavak nehéznek bizonyulnak.

Gombolyag

Ezt a módszert alkalmazhatjuk új fejezet előtti ráhangolódásra, de megfelelő a tanultak rendszerezésére is. Választhatjuk történet kitalálására, vagy egy szöveg tartalmának összefoglalására.

A tanulók körben ülnek, a tanár elkezd egy történetet. A kezében tartott gombolyagot néhány mondat után odadobja valakinek, aki folytatja a történetet. Háromnégy mondat után ő is továbbdobja a gombolyagot. A gombolyag továbbítása előtt a mesélők mindegyike ráhurkolja az ujjára a fonalat, s így a végén kialakul egy háló a tanulók között, ami a történet szövevényességére utalhat, de jelzi a tanulók közti kapcsolatokat is. A mesélés a kevésbé aktív tanulókat is bevonja, sőt egyes tanulókhoz többször is odakerülhet a gombolyag.

Interjú három lépésben

Ezzel a módszerrel olyan kérdések megvitatására késztethetjük tanulóinkat, amelyek személyesen érinthetik őket, s személyes tapasztalataik alapján lehet akár határozott véleményük is a témákról. Szakórán alkalmazhatjuk összefoglalásra is, s elmondhatják véleményüket az információk fontosságáról. Egy irodalmi szöveggel kapcsolatos gondolataikat is előhozhatjuk a célzott kérdésekkel. A domináns tanulók nem nyomhatják el lassúbb vagy csendesebb társaikat, mert minden tanulónak ugyanannyi idő áll rendelkezésre véleménye elmondására.

Hármas csoportok beszélgetnek egy konkrét kérdésből kiindulva, s mindegyik tanuló kérdező és válaszadó is lesz, míg a harmadik lejegyzi a legfontosabb gondolatokat. Az osztály előtt a beszélgetések legfontosabb tapasztalatai kerülnek elő. Minden tanulót megmozgat, s gondolatai kifejtésére ösztönöz.

Koktélparti

Ez a foglalkozás a kapcsolatteremtésről szól. Célja a gátlások leküzdése a szóbeli megnyilatkozás során. Jó hatású lehet órai ráhangolódáskor, új téma indításakor, akár új ismeretek elmélyítésekor is. A gyerekek képességeket szerezhetnek kapcsolatok bővítéséhez, információkhoz jutáshoz. A játék úgy működik, hogy a tanulók rövid beszélgetést kezdeményeznek a legtöbb osztálytárssal, s az adott témáról tudakolják a társaik véleményét. Lehet ez a téma kötetlen is, akár egymás hobbijáról, vagy egy kedvelt filmről is folyhat a beszélgetés. Minden beszélgetés során három-három kérdés és válasz után búcsút kell venni egymástól, és másik beszélgetőpartnert kell keresni.

A kérdések lehetnek mindig azonosak, de csak olyanok, amik az osztály előtt vállalhatók. Az osztálymegbeszélés során előjönnek a tapasztalatok, viselkedési tanulságok.

Nagyhangúak és csendesek

Ez a módszer nagyon jó a vitakészség és a viselkedéskultúra fejlesztésére. Elősegítheti, hogy a tanulók elgondolkodjanak a társaikkal való kommunikációban tanúsított viselkedésükön, s szükség esetén változtatni is tudjanak rajta. A hasonló típusú tanulók egy csoportba kerülnek, mert a terem egyik sarka a „nagyhangú” sarok, a másik a „csendes” sarok lesz, s mindenki ott foglal helyet, amilyen magatartásmód az órákon és a közös beszélgetések során rá leginkább jellemző. Egymás között maradnak a keveset beszélők, s tapasztalataikat kicserélik arról, hogyan élik meg a kommunikációs szituációkat. Ugyanígy a sokat beszélők is viszszajelzést kaphatnak, milyen az érvényesülés az olyan típusú kommunikációban, ahol mindenki egymás szavába vág. A csoportok tehát a mindenkori tanórai tapasztalataikról, a beszélgetés során tanúsított szokásaik okairól és következményeiről beszélgetnek. Jó, ha a végére ötletek gyűlnek beszélgetési szabályokhoz, s ezeket összefoglalják. Remélhetőleg saját magukon is elgondolkodnak.

Pozíciójáték

Ezzel a játékkal a nehezen megszólaló tanulókat is véleménynyilvánításra tudjuk késztetni. Az állásfoglalás, a döntés gyakorlása arra is jó, hogy a témáról alkotott véleményt a tényleges vita előtt átgondolják. Az érvekkel előre felkészült két tanuló a terem két ellentétes sarkába áll, s szerepüknek megfelelően felváltva egy adott vélemény mellett, illetve ellene sorakoztatnak fel érveket. A többi tanuló köztük helyezkedik el, s abba az irányba mozdul, amely érvvel egyetért. Minden egyes érv elhangzása után állást kell foglalniuk, s helyet is változtathatnak. A tanulók többsége nem verbálisan vesz részt a játékban, de mindenki gyakran kifejezheti a véleményét a pozíciója változtatásával, s folyamatosan követnie kell az érveléseket.

A végén közösen megvitatják a problémát, s közös állásfoglalás is születhet, amivel a többség egyetért.

Stop és folytasd!

A módszer hozzájárul a megfelelő viselkedési formák tudatosításához és begyakorlásához. Egy konfliktushelyzet a kiindulás, amit akár filmrészlettel, akár rövid szerepjátékkal mutatunk be. A filmet a konfliktus csúcspontján érdemes megállítani. A munkaforma lehet páros, kiscsoportos, vagy akár egyéni. A feladat, hogy a játékosok alakítsanak ki álláspontot arról, hogy ők hogyan reagálnának hasonló helyzetben. Szerepjátékkal is bemutathatják a szerintük helyes megoldást. A reakciókat, megoldásokat osztálykeretben érdemes megvitatni.

Szerepjáték

A konfliktushelyzetek kezelése nem egyszerű. Ezzel a játékos módszerrel gyakoroltathatjuk a problémás helyzetek megoldását. Választhatunk, hogy mindennapi helyzetet vagy valamelyik olvasmányt vitatjuk meg. Az osztályt ismerve, igényeiket felmérve dönthetünk erről. A szerepjáték során a tanulók megjelenítenek egy szituációt, s igyekeznek megoldani a problémát. Szerepkártyán kapják meg, hogy milyen véleményt kell képviselniük.

A szerepjáték célja, hogy az így felvetett problémák / konfliktusok megoldásait a tanulók később, az életben is tudják alkalmazni, illetve, hogy felfedezzék az egyes 29 magatartási formák kiváltó okait. A szerepkártyán szerepeljen néhány adat, ami a szereppel való azonosulást segíti, tartalmazza a játékos konkrét céljait a szituációban, a többi szereplővel való kapcsolatának jellemzőit, főbb jellemvonásait. Az azonos szerepkártyát húzó tanulók megbeszélést tarthatnak, és kialakíthatják közös álláspontjukat a szereplő viselkedésével kapcsolatban. Visszatérve csoportjukba, a csoportok eljátsszák a konfliktushelyzetet. Mindegyik csoport ugyanazt a helyzetet adja elő. A végén a csoport szóvivője beszámol arról, hogy szerintük sikerült-e kezelni a konfliktust, és hogyan. Összehasonlítjuk az egyes csoportok megoldásait.

A módszer úgy is működik, hogy a csoportok különböző konfliktushelyzetet játszanak, vagy más szerepeket kaptak ugyanahhoz a konfliktushoz.

Miután megbeszélik, hogyan zajlik a jelenet, minden csoport előadja azt, s véleményt formálnak, mi vezetett volna a probléma jobb megoldásához, mikor cselekedtek volna másképp.

Visszhang

A módszer célja, hogy a tanulók vitakészsége fejlődjön, s hogy tudatosodjon, mennyire szükséges az egymásra figyelés. Érdemes ezzel a módszerrel próbálkozni, ha azt vesszük észre, hogy véleménynyilvánításkor a tanulók csak elmondják saját nézeteiket, s nem reagálnak másokéira. Így csak elbeszélnek egymás mellett, s nem alakul ki igazi beszélgetés. A módszert úgy alkalmazzuk, hogy csak úgy csatlakozhat valaki a vitához, ha megnevezi, kinek a megszólalásához csatlakozik, s röviden összefoglalja, mi volt annak a megszólalásnak a lényege. Ezután következhet a saját vélemény, az előzőnek a pontosítása, kiegészítése vagy az ellenvélemény megfogalmazása. Az idézett személy pedig jelzi, hogy jónak tarja-e az összefoglalást.

Összefoglalás

Kommunikálni, kifejezni magunkat, üzenetet átadni és átvenni, másokat megérteni szükséges ahhoz, hogy ismereteket, tapasztalatokat szerezzünk magunkról, másokról, a világról. A kommunikáció igénye velünk született, de ez a készség fejleszthető.

A jó kommunikációs készség azt jelenti, hogy képesek vagyunk megfelelő stílusban, hangnemben, minőségben közölni, amit szeretnénk. A kommunikációnk legyen tiszta, egyenes és udvarias, mind a szóbeli, mind az írásbeli, mind pedig a nonverbális kommunikáció során. A jó kommunikációs készség része az is, hogy megértjük azt, amit a másik fél közölni szeretne velünk.

Az iskolai nevelő-oktató munka során ehhez szeretnénk hozzájárulni. A tanulók érdeklődését felkeltő szituációs játékok, foglalkozások segítik a készségek, képességek fejlődését.

Első közlés helye: Menedzser Praxis Pedagógiai és Módszertani Tanácsadó, 2022. november