Kölyökatlétika Program

– Hogyan született meg a Kölyökatlétika Program?

– Eredendően a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) találmánya volt. 2001-ben ugyanis a szervezet – látva a gyerekek atlétikaoktatásának hibáit – Kids’ Athletics néven kidolgozott egy olyan versenyformát, amely kimondottan 6–12 éves gyerekek számára készült. Magyarországon 2009-ben ismertük fel ennek jelentőségét. Meghívtuk a módszer egyik külföldi specialistáját, akinek kurzusát elvégezve újragondoltuk, és alsó tagozatos általános iskolások (tehát 6–10 éves gyerekek) számára „újrafűszereztük” a programot. Láttuk ugyanis e kezdeményezés fontosságát, de szűknek ítéltük tartalmát. Ezért a képzés során elsajátított ismereteinket sajátos, „magyaros” oktatásmódszertani és gyakorlati tartalommal dúsítottuk – összességében egy közoktatási programmá alakítottuk. Ezt 2010 elejétől igyekeztünk szélesebb körben is terjeszteni, mivel meg voltunk győződve a tanulókra és a tanárokra gyakorolt pozitív hatásáról. 2012 márciusában az akkori kormányzat felismerte a program jelentőségét, és mintegy megrendelője lett. Ekkor kezdődött meg a program akkreditáltatása és a kapcsolódó pedagógus-továbbképzések rendszerének kidolgozása is.

A 2012/2013-as tanévben már választható volt a Kölyökatlétika anyaga az iskolai testnevelésórákon. Fontos tényező volt az is, hogy erre az időszakra esett a Nemzeti alaptanterv és a kerettanterv reformja, s ebbe a Kölyökatlétika is bekerült. Ezért a 2013/2014-es tanévben a Kölyökatlétika már kötelező tananyaggá vált az első osztályosok számára. Hosszú folyamat végén, de igen jó időzítéssel sikerült a program magyarországi meghonosítása.

– Miben tér el a Kölyökatlétika Program az eddigi iskolai atlétikaoktatástól?

– A Kölyökatlétika Program tartalmában és oktatásmódszertanában egyaránt különbözik az eddigi atlétikaoktatástól vagy általában a sportmozgások oktatásától.

Tartalmát, mozgásanyagát tekintve azért, mert a Kölyökatlétika Programban a tanulók koordinációs, mozgástanulási képességének fejlesztésére helyezzük a hangsúlyt, az atlétikától függetlenül – de az atlétikus mozgásformák segítségével. Célunk, hogy „ügyesítsük” a gyerekeket, s hogy fejlesszük idegrendszerük ideg- és izomrendszeri (neuromuszkuláris) képességeit.

A módszertan tekintetében az élményközpontú oktatást vezettük be. Sok testnevelésórán a mai napig fellelhetők poroszos elemek, amivel szemben mi más szemléletet szeretnénk sugallni. Változik a világ, változnak a gyerekek, változnia kell tehát az oktatásnak is. Annak érdekében, hogy motiválttá tegyük a tanulókat a minél szélesebb körű mozgásgyakorlásban, tudomásul kell vennünk az ő megváltozott igényeiket is. Szükséges alkalmazkodni a mai gyerekek „vibrálásához” és folyamatosan változó érdeklődéséhez is. Az indirekt módszertan – amit a Kölyökatlétikában elrejtettünk – lehet az egyik megoldás.

– Lehet tudni, hogy pontosan milyen hatással van a Kölyökatlétika Program a gyerekekre?

– Tudományosan igazolt tény, hogy azoknak a gyerekeknek, akiket három- és tízéves koruk között rendszeresen állítottak mozgásos feladatmegoldás elé – és a Kölyökatlétika Programot is ez jellemzi – nagyobb mértékben fejlődik a homloklebenyük, mint azoknak, akiket nem ér ilyen hatás. Az előbbiek sokkal inkább képesek lesznek a kombinatív gondolkodásra. Ebből is látható, hogy nemcsak a mozgásfejlesztésben érzékelhető a Kölyökatlétika Program jótékony hatása, hiszen messzemenően támogatja a tanulási képességet is. Másrészt, ha valaki a versenysport irányába szeretne továbblépni, bármilyen sportágat választ is a későbbiekben, mindenképpen meghatározó lesz számára, hogy hat- és tízéves kora között milyen koordinációs képzésben részesült.

– Milyen eszközöket igényel a Kölyökatlétika Program?

– A változatos, színes, könnyű, polifoamból készült eszközök a tapasztalatok szerint eleve érdeklődést keltenek a gyerekekben. Legfőbb jelentőségük mégis abban áll, hogy könnyű használatuk révén egy idő után a tanulók képesek lesznek arra, hogy a szükséges órai előkészületeket önállóan is megtegyék: összerakják a sportszereket, vagy akár egy egész versenypályát. Ennek során érzik saját fontosságukat, de hozzászoknak az együttműködéshez is, hiszen az ilyen feladatok megoldásához összehangolt tevékenységre van szükség. S ha együtt rakjuk fel a gátlécet, másmilyen lesz átugrani is.

– Említette az indirekt módszertant. Hogyan képzeljünk el egy ilyen jellegű testnevelési feladatot?

– Igen egyszerű azt mondani a gyerekeknek, hogy sétáljanak három kört lábujjhegyen. Erre ők joggal kérdezhetik – és a mai gyerekek ezt bizony meg is teszik –, hogy miért, hiszen sokkal egyszerűbb és természetesebb talpon járni. Természetesen el lehet magyarázni nekik, hogy a bokaízületek erősítését célozza a feladat, de egy alsó tagozatos óra keretében célszerűbb „taktikát változtatni”, s az indirekt módszert választani: olyan feladatokat adni, amelyeket csak lábujjhegyen képesek elvégezni a gyerekek. Ha például magasra dobott labdáért kell nyújtózkodniuk, el sem hangzik a lábujjhegyre állással kapcsolatos utasítás, mégis megteszi mindenki. A Kölyökatlétika Program tehát – indirekt módszerei révén is – nagymértékben épít a pedagógus kreativitására. Szerencsére a képzések során jó tapasztalataink vannak e téren is.

– Mit kell tudnunk a magyarországi Kölyökatlétika-képzésekről?

– A képzés szakmai minőségét a Magyar Atlétikai Szövetség biztosítja, szervezési feladatait a Semmelweis Egyetem Testnevelés- és Sporttudományi Kara látja el. A képzési lehetőségről tájékoztatót küldünk az egyes iskoláknak. Magyarországon hat oktatási központunk van – Békéscsabán, Bonyhádon, Budapesten, Győrben, Miskolcon és Zalaegerszegen –, oktatópárosaink az egységesség érdekében központi módszertan szerint oktatnak. Annak érdekében, hogy a gyakorlati foglalkozások mindenki számára érthetőek, elsajátíthatók legyenek, és hogy mindenki választ kaphasson a kérdéseire, viszonylag kis létszámú – maximum huszonöt főből álló – csoportokban oktatjuk az érdeklődő pedagógusokat.

– Milyen visszajelzéseket kaptak tőlük a képzés után?

– A legrózsaszínebb álmainkat is felülmúlta az a fogadtatás, amiben a projekt részesült. Az első két évben ezer-ezer pedagógust képeztünk ki – három hónap alatt. És erről az intenzív és megterhelő képzésről is rendkívül pozitívak a visszajelzések. Főként azt emelik ki a résztvevők, hogy valódi segítséget kapnak, azaz olyan gyakorlati információkat, amelyeket akár egyik napról a másikra is az oktatási gyakorlatukba tudtak illeszteni. Összességében rendkívül élvezetesnek ítélték a Kölyökatlétika Programot. Több pedagógus jegyezte meg, hogy élete során sok továbbképzésben volt része, de ennyire hasznos és jó egy sem volt. Sokszor olyan pedagógusokat képzünk, akikhez tanítóként nem áll közel a testnevelés oktatása. Külön öröm, hogy a képzés végeztével az ő szemléletük is változik.

– Mik a képzés jövőbeli céljai?

– Jó lenne, ha minden magyar általános iskolában lenne legalább egy olyan pedagógus, aki ismeri és használja a Kölyökatlétika Programot. Ennek megfelelően elsődleges célunk a képzés folytatása, s fontos lenne az is, hogy minden iskola rendelkezzen a programhoz szükséges eszközökkel. Távlati terveink között szerepel az óvodások részére is adaptálni a programot, s lehetőséget teremteni az óvodapedagógusok képzésére is – ez persze az eddigieknél jóval nagyobb falat lesz számunkra.

– Összességében miben látja a Kölyökatlétika Program legfőbb erényét?

– Úgy gondolom, új színt hozott a testnevelés oktatásába, és ezáltal megváltoztatta az ehhez fűződő viszonyt is. S ennek a gyerekek a legfőbb nyertesei.