Kicsit más gyerekek

Akár viselkedési zavar, akár valamilyen érzékszervi sérülés vagy mozgáskorlátozottság, esetleg krónikus betegség okozza, hogy a gyerek kilóg a sorból, számára könnyen adódhat minden napra egy-két kihívással teli helyzet. Lehet, hogy csak annyi, hogy nem eheti azt, amit a többiek, de az is lehet, hogy nem játszhat velük bizonyos játékokat, ki kell maradnia egy-két közös programból, vagy olyan sokat hiányzik, hogy szinte lehetetlen beilleszkednie.

Bizonyos esetekben célszerűbb lenne elkülöníteni a „problémás” óvodást, de ezzel csak azt erősítenénk benne, hogy valami nincs rendben vele. Megtörtént eset, hogy a táplálékallergiás gyereket külön asztalhoz ültették, ezzel akarták megelőzni, hogy az asztalszomszédaitól valamilyen számára veszélyes ételféleség kerüljön a tányérjába. Ezt ő nem úgy élte meg, hogy vigyáznak rá, hanem büntetésként könyvelte el. Sajnos a hosszas elkülönítés után már a gyerektársai sem akartak mellé ülni, mert idegennek, furcsának tartották, akivel nem jó barátkozni. A legjobb tehát ezeket a gyerekeket bevonni, amibe csak lehet, és a kritikus helyzetekben a lehető legkevesebb körítéssel megoldani a problémát. Természetesen nagyon fontos, hogy a többi gyerek is tudja, miért nem eheti Zsolti azt az ebédet, amit ők, és miért nem szabad megkínálni a saját finomságukkal. Hogy Árpi miért nem szaladgálhat velük, és miért kell műanyag pipából gyógyszert szívnia a szájával, hogy Noémi miért jár furcsán, és miért kell Gabinak rendszeresen szurit kapnia.

Diéta – csak szigorúan!

Ha egy ovisnak diétáznia kell, mert mondjuk, cukorbeteg, tejcukor-érzékenységben szenved, vagy cöliákiás, mindenkinek ismernie kell körülötte a diéta szabályait. Az óvodástársaknak például azt kell tudniuk, hogy diétázó társukat nem szabad semmivel megkínálniuk, még a szülinapi partin vagy a karácsonyi ünnepségen sem. Semmivel. A legjobb, ha ez a szabály mindenkire vonatkozik, még azokra a felnőttekre is, akik nagyjából ki tudják szűrni, hogy melyik élelmiszer tartalmazza a tiltott anyagot, és melyik nem. Az egyetlen biztonságos út az, ha a gyerek csak a közétkeztetésben számára külön szállított vagy a szülei által bevitt diétás ételt kapja. Ha a szülők még visznek gyümölcsöt, speciális desszertet vagy nassolnivalót, természetesen azt is eheti, de senki mástól semmit nem kaphat. Nehéz ezt néha megállni, hiszen sok gyerekért érkeznek a szülők finomsággal, amit már öltözés közben elkezdenek majszolni a kicsik.

Hendikeppel – mégis boldogan

A mozgássérült vagy érzékszervi gyengeséggel élő gyerekek remekül beilleszkedhetnek az óvodai közösségbe, hiszen a kicsik nem tesznek különbséget, nincsenek előítéleteik, elfogadják sérült társukat úgy, ahogy van. Természetesen egy idő után lesznek kérdéseik, amelyekre válaszolni kell, mégpedig őszintén és nem túl bonyolultan. Az óvónőnek érdemes részletesen átbeszélni az érintett gyerek szüleivel – a gyerek állapotán kívül – azt is, hogy a gyermekük mit tud a saját betegségéről, fogyatékosságáról. Így az óvónő e tudás birtokában biztonságosan és őszintén beszélhet a gyerekekkel és a többi szülővel a helyzetről. Fontos, hogy ne sajnálkozzunk, kezeljük természetesnek az állapotát, és próbáljuk kihozni belőle a legtöbbet. Csak annyi segítséget kapjon az ovisunk, amennyire feltétlenül szüksége van. Ha mindig segítünk neki mindenben, akár olyasmiben, amit maga is meg tud csinálni, csak talán lassabban, akkor kiszolgáltatottnak és ügyetlennek fogja érezni magát, ha nem leszünk mellette. Segítsünk ezt megértetni a többi gyerekkel is.

Segít a pedagógiai asszisztens

Az az óvodáscsoport, amelybe különleges kisgyerekek is járnak, több feladatot ad a gondozóknak, hiszen a speciális gyerekre és a csoporttársakra is jobban kell figyelni. Nagy munka olyan játékokat találni és megvalósítani, amelybe a kicsit más gyerek is könnyen be tud kapcsolódni, és egyenrangú társa lehet a többieknek. Szerencsére az ilyen csoportoknak az óvoda biztosíthat pedagógiai asszisztenst, aki bekapcsolódik a csoport életébe, miközben a speciális igényű gyerekekre összpontosít. Bizonyos fejlesztési technikákat elsajátítva fejlesztő foglalkozásokat végezhet azokkal a gyerekekkel, akiknek erre szükségük van. Segít az öltözésnél, vetkőzésnél, az étkezéseknél a csoportszobában, az udvaron vagy a házon kívüli események során. Sokat segít a speciális gyerekeknek abban, hogy a többiek befogadják őket.

Milyen „másnak lenni”?

Érdemes átgondolni, milyen érzés lehet ezeknek a különleges gyerekeknek kilógni a sorból. Nap mint nap szembesülni a hendikepjükkel. A kiscsoportos korosztály még nem küzd ezzel sokat, a nagyobbacskák azonban már tudatosabban viszonyulnak a saját testükhöz, a képességeikhez, miközben újabb és újabb akadályokkal szembesülnek. Előfordulhat, hogy szorongani, félni kezdenek valamitől, rosszkedvűek lesznek, nem esznek, nem isznak annyit, amennyit szoktak, nem tudnak jól aludni. Ha úgy érezzük, hogy nem csak egy kis hullámvölgyről van szó, akkor érdemes a szülővel egyeztetve az óvodapszichológushoz fordulni. Különböző terápiás technikák és más, játékos módszerek segítik a gyerekeket önbecsülésük fölépítésében, szorongásuk csökkentésében. Ha a szülőkön látjuk, hogy nagy a családban a feszültség, segítsünk nekik pár- vagy családterápiás szakembert találni.

Olvasnivalók

• Bánki László – Csató Gyula – Varga Lívia Éva: Ne parázz! Ismerd meg a sérült emberek világát! Budapest: Beszélő Szem, 2004.
• Aronson, Elliot: A társas lény. Budapest: Akadé­miai, 2008.
• Forgács József: A társas érintkezés pszicholó­giája. Budapest: Kairosz, 2007.
• Réger Zita: Utak a nyelvhez. Nyelvi szocializáció – nyelvi hátrány. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet, 2002.
• A Clark házaspár kísérlete: www.youtube.com/watch?v=QRZPw-9sJtQ (2018. 03. 29.)