Kiből lesz jó pedagógus?

Szülei középiskolai tanárok voltak, tulajdonképpen a tanári szobában, a tanteremben nőtt fel – mesélte Kóbor Zoltán, aki – ha lehet így fogalmazni – belenevelkedett a pedagógushivatásba.

Hogyan kezdődött a pályája?

Nyolc évet töltöttem el magyar-történelem szakos tanárként Budapesten. Nagyon korán, 1993-ban igazgatóhelyettes lettem a Vas utcában, a Széchenyi István Kereskedelmi Középiskolában, ahol a délutáni iskola megtervezésében és elindításában tevékenykedtem. 1996-ban egy akkor alakult magániskola, a Vendéglátó Idegenforgalmi és Kereskedelmi Középiskola és Szakiskola igazgatója lettem. Kilenc évig irányítottam a Hernád utcai intézményt, itt kezdődött a vendéglátóipari pályafutásom. Ezután következett egy rövid kihagyás, három évig az egyik első TISZK-es projekt szakmai vezetője voltam, de nagyon hiányzott az iskola, visszavágytam a pedagóguspályára.

És itt kerül a képbe a Gundel Károly iskola…

Igen. 2008 elején Czubor János akkori igazgató felhívott, hogy nyugdíjba vonul, és szeretné, ha jelentkeznék a megüresedő pozícióra. Ennél nagyobb megtiszteltetést még nem kaptam a pályán. Én pályáztam egyedül. János 23 évig vezette az iskolát, elismert pedagógus és vezető. Mind a mai napig itt dolgozik, 10 órában tanít, mellette pedig szakmai tanácsadó. Rendszeresen találkozunk, nem fogadom meg az összes tanácsát, ezt ő is tudja, de meghallgatom és figyelembe veszem a véleményét. Eltérő személyiségek vagyunk.

Milyen vezetőnek tartja saját magát?

A főnökeim mindig nagyon gyorsan bevontak az oktatásirányításba, szakszervezeti bizalmi, munkaközösség-vezető, igazgatóhelyettes voltam. Konzultatív típusú vezető vagyok, nálam hetente van vezetői értekezlet, kiterjedt az iskolai irányítás, több igazgatóhelyettessel dolgozom, számos kolléga véleményét begyűjtöm.

Most is aktuális önöknél a pedagógusfelvétel, olvastam az iskola honlapján, hogy több tanári pozícióra is lehet pályázni.

Jelenleg még mindig üres 4 hely. Folyamatosak az interjúk. A beszélgetésünk után találkozik a nevelési igazgatóhelyettes két testnevelő tanárral. Hiányzik egy angoltanárunk, valamint két cukrászoktatónk.

Amikor átvettem az iskolát, alapvetően egy idős tantestület dolgozott itt. Július elsejével közel 20 nyugdíjas korú kolléga ment el, jelenleg 4 olyan tanár van, aki lemondott a nyugdíjról, hogy itt maradhasson. 105 pedagógus dolgozik nálunk, 52 osztályunk van. Ez egy hatalmas intézmény, bár volt korábban ennél nagyobb tantestület és gyereklétszám is.

Avasson be a részletekbe! Hogyan kezdődik a tervezés, a pályáztatás egy megüresedett állásra?

Az első nagy kérdés, hogy milyen pozícióra hirdetünk állást, milyen szakpárokat keresünk. Nem szeretem azt meghirdetni, hogy pl. matematika-bármilyen szakos tanárt keresünk. Konkrétan megtervezzük, mire van igény, milyen területet kell lefedni. Az igazgatóhelyettesekkel megbeszéljük az elképzeléseket, majd meghirdetjük az állást.

A magyar-történelem szakosok kivételével pedagógushiány van hazánkban. A többi szakból nagyon nehéz tanárt kapni. Nincs kémiás, nincs fizikás, kevés a testnevelő tanár. Szerencsére a jelentkezők többsége arra törekszik, hogy szerezzen egy másik szakot is. Jelentkezett egy olyan tanár, aki matematika-földrajz szakos, ez igen ritka. Örültünk a lehetőségnek.

Másképpen kell kezelni a szakoktatók kérdését?

A törvény nem engedi meg, hogy a szakoktatóknak ne legyen pedagógiai végzettségük, így ez nálunk is elvárás. Jelentős részük középfokú végzettséggel, mestervizsgával és nagy gyakorlattal rendelkezik, azonban a pedagógus-életpályamodellben ők háttérbe szorulnak. A felvételnél mérlegelni kell a végzettség kérdését, mert feszültséget teremthet a tantestületben. Minden olyan kollégánk, akinek nincs egyetemi végzettsége, továbbtanulhat, a továbbképzési forrást közösen használjuk fel. Élnek is a lehetőséggel az érintett kollégák.

Ki dönt a felvételinél?

Az igazgatóhelyettesekhez munkaközösségek vannak hozzárendelve, az adott munkaközösség vezetője és az igazgatóhelyettes dönt a pedagógusfelvételről, ők tartják meg az előválogatást is. Én nem szólok bele a folyamatba, mert a fő szempont, hogy nekik kell közvetlenül dolgozniuk a kiválasztott tanárral.

Amennyiben nincs egyértelmű döntés, közösen megbeszéljük, és segítek, ha szükséges. Volt rá eset, hogy egy ilyen helyzetben a háromfős team minden tagja hasonló eredményre jutott, mindenki ugyanazt a sorrendet állította fel az önéletrajzoknál, így tulajdonképpen konszenzus született.

Mi alapján dönt?

Az önéletrajz esetében fontos a szakmai tapasztalat és a végzettség, ezután a munkahelyek számát és az ott eltöltött időt nézem meg. A kitartó emberekre van szükségünk. Ez az objektív vonal.

Szeretem olvasgatni a motivációs leveleket, az érdekel, mennyire őszinte a jelentkező. Kérdés, hogy vajon álarcot vesz fel, és próbál megfelelni egy általa elképzelt elvárásnak, vagy őszintén leírja az érveit, az elképzeléseit. Nagyon örülök, ha ír a jelentkező személyes dolgokat is, ami kapcsolódási pont lehet, például mit szeret csinálni a szabadidejében, mit sportol, mit tart fontosnak. Azt külön értékelem, ha a jelentkező megfogalmazza elképzeléseit, elvárásait, ha van szakmai célkitűzése. Ezek már főként szubjektív mércék, de valljuk be, a pedagógia nem egy objektív tudomány.

Tapasztalt vagy pályakezdő kollégát választ szívesebben?

A legnagyobb kérdés mindig az szokott lenni, hogy az új tanár tapasztalt, bejáratott kolléga legyen, akinek van kiforrott koncepciója, vagy fiatal, tapasztalatlan. Nem tudatos, nem szándékos döntés, de ebben az esetben rendszeresen a fiatal mellett teszem le a voksomat. A fiatal kolléga még formálható, könnyebb az „iskola képére” alakítani.

Konzervatív intézmény vagyunk. Elvárások vannak ugyanúgy a diákkal és a tanárral szemben is. Például, ha egy tanár nem javítja ki a dolgozatot két héten belül, a gyereknek van igaza, ha ezért reklamál.

A közösségi oldalakon megnézi a jelentkező adatlapját?

Soha, nem érdekel, miként él a virtuális világban.

Ön mikor találkozik az új kollégával?

Általában a nyitóértekezleten találkozom az újakkal, ott mutatják őket be nekem. Megbízom a vezető kollégákban, eddig mindig jól választottak.

Milyen segítséget kapnak a belépő tanárok?

Nagyon sokan figyelik és segítik a belépőket. Minden új tanár kap egy mentort, aki egy évig segíti az adott kolléga munkáját. Ez egy munkaközösségi vállalás a régi tanárok között. Jön most egy orosz anyanyelvű angolszakos kolléganő, van egy tapasztalt tanárunk, aki beszéli mindkét nyelvet, így ő lesz a mentora.

Mikor derül ki, hogy ki a megfelelő tanár?

Korábban próbatanítást kértem az új kollégától, de nagyon nehéz eldönteni néhány óra alapján, ki a megfelelő. El kell telnie legalább 30 órának, közel két hónapnak, hogy kiderüljön, meg tudta-e teremteni azt a kapcsolatot a diákokkal, amely a következetességen, az elvárásokon, az egymás tiszteletén alapul, mert akkor tudunk továbblépni. Az új kollégákat november előtt nem zavarom, hagyom, hogy beilleszkedjenek. Emlékszem, amikor kezdő tanár voltam, az első tanfelügyelő már szeptember 18-án megjelent, alig telt el két hét. Nem volt sok időm beilleszkedni, felkészülni sem.

2005 óta nagyon jól működik az iskolánkban egy házi értékelési rendszer, 3 évente értékeljük az adott pedagógust. A kollégák, a munkaközösség és a vezetőség, valamint a diákság egy 20 szempontból álló kérdőívet tölt ki az adott tanárról, aki a folyamat végén önértékelést végez. A beérkezett anonim válaszokat kiértékeljük egy számítógépes program segítségével, a pedagógus pedig minden folyamat végén megismeri az eredményeit, nem a legvégén szembesül a kritikákkal, ez nagyon fontos. Olyan szempontok vannak, mint például az órakezdés pontossága, az órai munka hatékonysága, a diákokkal,a tantestülettel való viszony. Egészen váratlanul szoktam kiosztani a kérdőíveket, hogy ne lehessen megbeszélni előtte a válaszokat, ne legyenek prekoncepciók.

Mi lesz a sorsa annak a tanárnak, aki az értékeléskor rossz eredményeket kapott?

Mindösszesen két olyan eset volt az elmúlt öt évben, hogy le kellett ülni az adott pedagógussal, de meg tudtuk beszélni a problémát. Az egyik kolléga átment egy másik iskolába, ott folytatta a pályafutását, a másik tanár változtatott a hozzáállásán. Ez egy nagyon jó értékelés, komolyan veszik a résztvevők, a véleményeket építő kritikaként fogadják.

Évekkel ezelőtt egy felmérés kapcsán megkérdezték, hogy az akkori tantestület hány százalékával dolgoznék együtt egy másik intézményben. Én akkor azt mondtam, hogy a tantestület 60 százalékát bármikor elfogadnám.

És most?

Ez a kérdés most nem aktuális, ugyanis több mint 20 új kollégánk van, róluk most még nem mondanék véleményt. Várjuk meg azt a bizonyos két évet. De hozzáteszem, hogy jelenleg nincs olyan kolléga, akivel elégedetlen lennék.

Akkor két év múlva visszatérünk ehhez a kérdéshez.

Rendben, visszavárom.