Kézírástanítás helyesen

– Milyen írást tanítanak ma a magyar iskolákban?

– Az álló c-s kötéses kézírás az elfogadott. Európában a toll elterjedésével honosodott meg, a könnyű, balról jobbra haladó, legömbölyített stílust hozta létre. Természetesen léteznek dőlt betűs munkafüzetek, de módszertanilag az álló írást helyeseljük, amibe később bele lehet vinni az egyéni jegyeket, a személyiséget. Egy eleve dőlt betűs írásnál kötött a döntés iránya és szöge, míg az állónál mindezt a gyerek választhatja meg.

– Hogyan kezdjük az írástanítást?

– Már az óvodában elő kell készíteni játékokkal és célzott gyakorlatokkal. Fontos, hogy fejlesszük a finommotorikát, és tanítsuk meg a gyerekeknek az irányokat: legózzanak, fűzzenek gyöngyöt, rakosgassanak apró játékokat egyik dobozból a másikba, alakítsanak ritmikus sorokat. Még nem baj, ha játék közben jobbról balra rakják ki a tárgyakat, de egy szelíd kéréssel lehet terelni és pozitív példával rá lehet vezetni őket, hogy az olvasás-írás során majd balról jobbra haladunk. A színezés és a rajzolás is nagyon jól fejleszt, tulajdonképpen ebből a rajzolásból fejlődik ki majd az írás.

– Mikortól taníthatjuk a gyerekeket ténylegesen írni?

– A késleltetett írástanulást ajánljuk, mert az iskolába lépő hat-hét éves gyerek keze még nem „kész” a grafomotorikus mozgások pontos kivitelezésére, a kéztőcsontok fejlődése ekkor még nem fejeződött be. Ez kinél előbb, kinél később, egyéntől függően hét-nyolc éves kor körül történik meg. Habár az írás-előkészítő gyakorlatok első osztályban kezdődnek, már az óvodában szerzett finommotorikai készségekre építünk. A végső cél az, hogy a negyedik osztály végére eljussanak egy olvasható, rendezett, viszonylag gyors tempójú, a helyesírási szabályokat érvényesítő, automatikus írásig, ami már készségszinten megy. Tehát nem egy, hanem négy év alatt kell megtanulni írni. Ebben a folyamatban kiemelten fontos az alsó tagozat szerepe, mert a további tanulás sikerességét alapozza meg. Ha a gyereknek még az írás technikai részével is problémája van, nem fogja tudni teljesíteni a felső tagozatos elvárásokat, a mennyiségileg növekvő feladatokat, és a szaktárgyak új fogalmainak megértésére, rendszerezésére nem marad ideje.

– Mivel lehet meghozni a gyerekek kedvét az íráshoz?

– Adjunk javítási lehetőséget! Az írás már nem kőbe vésett dolog, mint régen volt. Pedagógiai szempontból is fontos, hogy ne rögzüljön a rossz, ezért kezdetben jó, ha ceruzával írunk, és legyen a tanár zsebében radír, amit használ, ha a gyerek kéri. Így a gyerek egyrészt megnyugszik, hogy nem marad ott a hiba, másrészt a tanár is látja, hogy hol téveszt a gyerek, mit kell még gyakorolnia. Annál nagyobb pedagógiai hibát el sem lehet követni, mint hogy büntetésből íratunk le valamit százszor. A szorongás oldására koncentráljunk, mert akkor tud jól teljesíteni és jókedvvel írni egy kisgyerek, ha kellő megerősítést és pozitív visszajelzést kap. Viszont ajándékok, matricák, pontok osztogatása helyett jobb szóban dicsérni. Ez legalább akkora elismerés, mégsem teremtünk versenyhelyzetet.

Feladatok a „Játék” sorozatból 

A Játékház tankönyvcsaládot Meixner Ildikó írta. A gyógypedagógiai iskolák számára készített Játékvár, Játékváros, Játékvilág könyvsorozat szerzője Hargitai Katalin, s valamennyit Remeczné Komár Gabriella szerkesztette. A kiadványokat a többségi általános iskoláknak is ajánlják, a különböző nehézségi szintek közül a pedagógus ki tudja választani és személyre tudja szabni a megfelelő feladattípusokat. A készítők hangsúlyozzák, hogy nagy szükség van a módszertan ismeretére, hiszen ezzel a lemaradóknak a felzárkózásban, míg a normál képességű gyerekeknek ismereteik rendezésében segíthetünk.

Hargitai Katalin: Módszertani kézikönyv a Játék tankönyvekhez. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 2010.

– Milyen íróeszközöket használjunk?

– A háromszögletű és hatszögletű íróeszközök jobban alátámasztják az ujjakat a nehezebben irányítható hengeres eszközökhöz képest. A vastag ceruza vagy az eszközre tett sokféle kiegészítő egyeseknél beválik, de tapasztalataim szerint nem minden gyerek igényli. Az íróeszköz legyen puha, hagyjon könnyen nyomot, ám ha az előkészítéskor nem tanítottuk meg a nyomatékot, az irányt, a lendületet, akkor puha ceruzával túl vastag lehet a vonal, míg a HB-s kiszakítja a papírt. Olyan eszközt kell a gyerek kezébe adni, amiről feltételezem, hogy már tudja használni. Egyébként a nyomaték megtanításának egyik legjobb módja a festés. Az ecsettel addig próbálkozik a gyerek, amíg rá nem érez, hogy éppen csak oda kell érintenie a papírhoz, hogy nyomot hagyjon. Tehetünk a földre csomagolópapírt, amire ujjal rajzolhatnak nagyobb méretű betűket. Lehet hasalva, törökülésben, különböző helyzetekben gyakorolni, hiszen így megtapasztalják az alkotás örömét, és ezek után attól sem ijednek meg, ha füzetbe kell írni. Jó ötlet zenét hallgatni írás közben, ez megnyugtatja a gyerekeket.

– Mely módszerekkel lehet a legjobban haladni?

– A koncentrikusan bővülő, spirális építkezést ajánlom. Kis lépésekben haladunk. Megtanítunk egy íráselemet, megállunk, és miután rögzült, akkor lépünk tovább. Veszünk egy új elemet, ugyanakkor gyakoroljuk az előzőt is, és máris bővült a kör. Erre az analógiára hamar ráéreznek a gyerekek, könnyű szisztematikusan haladni, érdekli őket a következő lépés. Hangsúlyozom, következetesen, egyéni haladási ütemüket, életkori sajátosságaikat figyelembe véve tanítunk, nem szabad őket sürgetni. Az a cél, hogy frusztráció nélkül juttassuk a gyerekeket biztos tudáshoz és sikerélményhez.

– Másoltassunk vagy diktáljunk?

– A diktálás az egyik legfejlesztőbb írástanítási eszköz, már két betű ismeretében el lehet kezdeni. Amikor a gyerek hallás után leír valamit, magában kimondja, beazonosítja, közben gondolkodik. Ha előírunk a füzetbe betűket, az ív felvázolásánál ajánlott kerülni a szaggatott vonalat. Vizsgálatok bizonyították, hogy ilyenkor a kis szakaszokat kezdjük összekötni, ami a lendület és a ritmus ellen hat, ezért jobb egy folyamatos szürke vonal. Valamint a homogenitás elkerülése az írás tanításánál is elsődleges szempont. Ha az íráselemek vagy az íráshoz tartozó mozdulatok hasonlóak, már gátolják az előző kissé bizonytalan ismeretet. Nemcsak az írott elemek vizuális hasonlóságát kell kiküszöbölnünk, hanem a képzés módja, helye, ideje szerinti hasonlóságokat is. Például, ha a „b” betű írását vesszük, ne tanítsuk ezzel párhuzamosan a „d” vagy „p” betűt olvasni, mert ezek gyakran keverhetők!

– Hogyan kezeljük a balkezes tanulókat?

– Elsősorban nem a tankönyvön és a különböző eszközökön, hanem a pedagógus szakmai felkészültségén és empátiáján múlik, hogy mennyire képes beleélni magát egy balkezes gyerek helyzetébe. Normális, ha kicsit elfordítja a lapot, másképp fogja a tollat, mivel balról jobbra haladva eltakarja az írásképét. Az átszoktatás szerencsére már nem „divat”, de meg kell találni a módját, hogyan segítsünk. Agyunk aszimmetrikus, két agyféltekénk másért felel (a bal a beszédért, az írásért, az absztrakt gondolkodásért, míg a jobb a nonverbális funkciókért, a memóriáért, az érzelmekért, a konkrét gondolkodásért). Általában egy jobbkezes embernek a bal agyféltekéje a fejlettebb, a balkezesnek a jobb, így az átszoktatással nemcsak „kezet váltunk”, hanem az agyunkat is egy új feladat elé állítjuk. A többi gyerekkel is el kell fogadtatni, hogy a balkezes máshogy ír. Nem szabad negatívan értékelni, pontot levonni, ha kevésbé szép az írásképe. Az a lényeg, hogy önmagához képest rendezett külalakkal írjon, akkor is, ha kicsit lassabban halad. Apróság, de ültetésnél figyelni kell a világításra. A jobbkezeseknek balról, a balkezeseknek jobbról jöjjön a fény. Segítsünk akkor is, ha a lap helyett a gyerekek testhelyzete mozdul el. Egészségtelen, ha a lábuk nincs a földön, és a gerincük nem egyenes.

– Mit tegyünk, ha valaki lemarad?

– Figyelembe kell venni a fokozatosságot és az általános tanulási törvényszerűségeket. A pedagógus vegye észre, és időben siessen segítségére annak, aki megakad, így nem fog elveszni a gyerek. Például, főleg lányoknál fordul elő, hogy rajzolják, szépítgetik a betűt, amíg tökéletes nem lesz. Pedig ha nincs meg a lendület, a tempó, az ő írásuk második osztályra általában szétesik, viszont ha időben korrigálunk, rögzítjük a mozdulatot, a lendületet, az irányt és a sortartást, nem lesz baj. Elengedhetetlen, hogy a két véglettel, a lemaradókkal és az ügyesebbekkel is foglalkozzunk. Annak tudatában, hogy a régi, osztatlan tanyasi iskolákban egyetlen tanító úr későbbi Nobel-díjasokat nevelt, nekünk is sikerülnie kellene. Ha a tanulás ütemét a gyerekek egyéni sajátosságaihoz igazítjuk, és kiérdemeltük tőlük a tekintélyt, akkor minden reményünk meglehet, hogy biztos alapokat teremtettünk további boldogulásukhoz.