2011-ben egy gazdasági szaklapban jelent meg hat amerikai kutató iskolai neveléssel kapcsolatos vizsgálati eredménye. Gazdasági lapban az iskolai nevelésről? – kérdezhetnénk. A választ a kutatás célja adja meg, ugyanis a tudósok arra voltak kíváncsiak, hogyan hat a korai iskolai nevelés, a jó tanár, a jó osztály a felnőttkori boldogulásra. Miként befolyásolja mindez a későbbi jövedelmet, a karriercélok teljesülését? Vagyis mekkora gazdasági ereje van a tanárnak és a tanításnak egy ember életében? Azt már korábban sejtettük, hogy nagy. Mi, tanárok különösen. De eddig még senki nem „árazta be” a különbséget jobb és rosszabb alsós osztály vagy tanári munka között (a kutatásban ezek kritériumai pontosan körvonalazva voltak). Most viszont kiszámolták, 12 ezer amerikai diákot követve hosszan, az iskola utáni években is. Az eredmény inkább mértékét tekintve meglepő: diákonként átlagosan 4,4 millió forintos többlet-életpályajövedelmet jelent a jó alapoktatás. Ez egy osztály esetében eléri a közel százmilliós nagyságrendet.
Azonban a kutatás egyik ennél is fontosabb felfedezése az volt, hogy a jobb osztály és tanár a diákok 8. osztályos teszteredményeiben nem tükröződött. Vagyis nem az ismeretek számon kérése mutatta meg az előnyt. Hanem későbbi karrierjük, életpályájuk sikere. Ebből pedig arra következtettek a kutatók, hogy a valódi többletet nem a kognitív készségek, hanem a szociális készségek elsajátítása jelenti. A figyelem képességének, a problémamegoldásnak, a kritikai gondolkodásnak és a magabiztos kommunikációnak az elsajátítása. Azaz, aki tud koncentrálni, kapcsolatot teremteni, kérdezni, aki képes artikulálni érzéseit, gondolatait, az sokkal sikeresebb lesz a pályáján, mint aki híján van mindezeknek. És az eredmény nem csak erkölcsi haszonban „mérhető”, nem. Várhatóan a pénzből is több jut majd.
2015-ben a World Economic Forum jelentette meg hatalmas adatbázison nyugvó kutatásának eredményeit azzal kapcsolatban, mely emberi készségekre lesz leginkább szükség öt éven belül a piacon. Ez érdekli a világgazdaság elemzőit? – kérdezhetnénk újra. A választ ezúttal a 4. ipari forradalommal kapcsolatos előrejelzések kínálják. Ez a kifejezés azt a folyamatot jelöli, amelyben egyre elterjedtebbé válik a robotizáció és az automatizáció, amelyben a digitális technológia és az ember fúziója egy újfajta gazdasági-társadalmi működéshez vezet. A gazdasági világszervezet vállalatvezetőket kérdezett meg arról, szerintük mely emberi képességek iránti igény fog már nagyon rövid távon felerősödni a munkaerőpiacon. Az első négy helyen a következők szerepeltek: komplex problémamegoldó képesség, aktív figyelem, kreativitás, kritikai gondolkodás.
A gazdaság szereplőit meggyőzte ez a két kutatás. Most tehát rajtunk a sor: meg tudjuk-e látni ebben saját magunkat és a feladatunkat? Újraértékeljük-e végre a társas készségek oktatásának hatását, jelentőségét tanári munkánkban? Tudunk-e minden tantárgyban Babits útmutatása szerint gondolkodni és beszélni tanítani?
Ez ma is a tanári pálya legfontosabb kihívása – embert nevelni, „minden eshetőségre”.
Készen állunk?