Olvasási idő: 
8 perc

Kérdések és válaszok a hajdúszoboszlói konferencián

A Suliszerviz Pedagógiai Intézet és a Suliszerviz Oktatási és Szakértői Iroda szervezésében 2013. október 8–10. között rendezték meg a XV. Országos Közoktatási Szakértői Konferenciát Hajdúszoboszlón, melynek témája a megújuló köznevelési rendszer jellemzői és az aktuális feladatok, valamint a pedagógusokat érintő konkrét intézkedések. A rendezvény egyik kiemelt együttműködő partnere volt az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI).

A konferencia a Nevelés-oktatás határon innen és túl címet kapta, hiszen a magyar oktatás nem csak az országhatáron belül fontos. Ennek keretében több határon túli intézményből jöttek résztvevő pedagógusok. A köznevelés rendszerének megújítása időről időre megkívánja, hogy a szereplők együtt vitassák meg a változás állomásait. A konferencia kiemelt célja 1999 óta, hogy a közoktatási-köznevelési szakértők és a pedagógusok elsőkézből ismerjék meg a jogszabályi környezet változásait és az azokhoz kapcsolódó konkrét tennivalókat. Emellett pedig alkalmat ad a személyes tapasztalatcserére is.

A konferencia a VIII. Országos Középiskolás Képzőművészeti Diáktárlat megnyitásával és díjkiosztójával kezdődött meg. Az idei rendezvényt különösen nagy érdeklődés övezte: közel 800 pedagógus és szakértő vett részt a háromnapos szimpóziumon. A 19 plenáris előadáson és a 9 szekcióülésen elhangzottak sok hasznos ismeretet nyújtottak a jelenlévőknek, akik a pedagóguspálya új kihívásaival kapcsolatos kérdéseikre válaszokat kaptak. Aki pedig idén nem tudott volna részt venni az eseményen, az előadásokat tanulmánykötetben fogja megtalálni.

A plenáris előadások fókuszában a jogszabályi változások ismertetése, az újonnan bevezetésre kerülő intézkedések bemutatása és az elmúlt egy esztendőben megvalósult programok, kutatások és fejlesztések intézményi szintű prezentálása volt.

A köznevelés megújításának jogi hátteréről Thaisz Miklós, a Köznevelésért Felelős Államtitkári Kabinet politikai tanácsadója beszélt először, kiemelve azokat a jogszabályi változásokat, amelyek a pedagógustársadalmat elsősorban érintik, mint az életpályamodell bevezetésének törvényi kerete, a továbbképzések módjai vagy a munkaidő szabályozása és a béremelés bevezetése. Az oktatásfejlesztés stratégiai irányait Wolfné dr. Borsi Julianna (OFI), az uniós források felhasználási terveit pedig dr. Halász Gábor (ELTE-OFI) ismertette. Mindketten hangsúlyozták, hogy a 2020-ig tartó időszakot a közösségi és a nemzeti stratégiák szorosabbá tétele és összhangba hozása fogja jellemezni. Az oktatásfejlesztés három pillérre fog támaszkodni: a köznevelés ágazati stratégiájára, az élethosszig tartó tanulás elősegítésére és a korai iskolaelhagyás csökkentésére. A megvalósítással kapcsolatos beavatkozásokat pedig tizenegy területre csoportosították, melyekhez megfelelő forrást is biztosítanak.

 

 

 

 

 

 

 

Az Oktatási Hivatal; az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet; az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.; a Türr István Képző és Kutató Intézet; valamint a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács vezetői beszéltek arról, hogy intézményükben milyen kutatások-fejlesztések és projektek zajlanak. Dr. Kaposi József,
az OFI főigazgatója prezentációjában hangsúlyozta, hogy a fejlesztések fókuszában a pedagógus és a pedagógus szakmai munkájának hatékonysága áll, a cél pedig a mindennapi nevelő-oktató munka segítése és a tanári pálya új kihívásaira való válaszadás. Az OH részéről Pósvai Péter elnök az országos kompetenciamérést és az érettségivel kapcsolatos változásokat emelte ki. Elmondta, hogy a közeljövőben az országos kompetenciamérés és a PISA-vizsgálatok mellett két további próbamérés is fog történni a TIMSS és a PIRLS keretében, melyek közül az előbbi a matematikai és természettudományos ismerteket, az utóbbi pedig szövegértési képességeket kutatja.

 

 

 

 

 

 

 

A köznevelés információs rendszerének fejlesztéseiről pedig Urbán Ferenc Ábel beszélt. A KIR korszerűsítése biztosítja, hogy a KLIK közel 1500 intézményéről közhiteles nyilvántartás legyen elérhető. Az Educatio részéről dr. Főző Attila László irodavezető a digitális írástudás fejlesztésében végzett innovációs trendekről beszélt, ennek keretében a digitális környezet hozzáadott értékeit elemzik. A Nemzeti Tehetség Program sikereiről és tapasztalatairól dr. Szvathné dr. Szalay Márta (OFI) elmondta, hogy a megkezdett irány célkitűzései maximálisan megvalósultak, a következő években pedig feladat egy tehetségtérkép létrehozása az Európai Tehetségközponttal együttműködve.

 

 

 

 

 

 

 

A plenáris előadások közül a legnagyobb érdeklődést kiváltóak a szeptemberben életbelépett intézkedések implementációjáról szóló felszólalások voltak: a pedagógus-életpályamodell, a tanfelügyelet, a szakszolgálat és az e-portfólió. A minősítési rendszer bevezetésével kapcsolatban Tóth Mária, a TÁMOP 3.1.5. program szakmai vezetője hangsúlyozta, hogy a minősítés célja a pedagógusok szakmai fejlődésének biztosítása és munkájuk elismerése, amely az új előmeneteli rendszerben kiemelt fontosságú. A minősítés egyik alapfeltétele az e-portfólió elkészítése, melyben a pedagógus a kötelező és a szabadon választott szempontok alapján tudja bemutatni a pedagógiai-szakmai tevékenységét, a munkaközösségben és a tanteremben végzett munkáját, s egyben a személyiségét is. Ebben a folyamatban a szaktanácsadók feladata lesz felkészíteni a pedagógusokat arra, hogy pontosan milyen kötelezettségeknek is kell megfelelniük. A tanfelügyeleti rendszerről Maus Pál, a TÁMOP 3.1.8. program szakmai vezetője elmondta, hogy a bevezetésének célja az egységes külső értékelés feltételeinek megteremtése a köznevelési intézményeikben. Az elmúlt egy évben kidolgozásra és elfogadásra kerültek a standardok, az év végéig pedig megindulhatnak a szakértői képzések.

 

 

 

 

 

 

 

A kilenc meghirdetett szekcióülés törekedett a köznevelés rendszerének teljes körű lefedésére: az óvodai neveléstől az általános iskolán át a szakiskolai fejlesztésekig, illetve a tanártovábbképzéséig. A legnépszerűbb szekció mégis az „Ellenőrzés, tanfelügyelet – szaktanácsadás – minősítés” címet viselő volt, hiszen a megjelent pedagógusok leginkább az iránt érdeklődtek, hogy konkrétan milyen változások várhatóak a munkájukkal és a szakmai pályafutásukkal kapcsolatban. Az előadók mindvégig hangsúlyozták a támogató intézményi közeg fontosságát, amely a folyamatos szakmai fejlődés alapkövetelménye a pedagógusszakmában. A pedagógusmunka összessége azonban nem csak elhivatottság és rátermettség kérdése, a munkaközösségben való együttmunkálkodás is sokat hozzátehet a tanári élethez. Az életpályamodell bevezetésével a tanári hivatás nemcsak a bérezésben kerül elismerésre, hanem kiemelt feladat megteremteni a pedagóguslét fontosságának és az oktató-nevelő munka jelentőségének társadalmi elismertségét is. A minősítés célja a minőség szakmai standardjainak megalkotása, amelyet megerősít a szaktanácsadás, főleg, mert a tanácsadók maguk is gyakorló pedagógusok lesznek. A szakértői tevékenység megerősítésével ugyancsak a minőség kerül hangsúlyozásra: a pedagógiai-szakmai ellenőrzés által az intézmény, a pedagógus-besorolások és minősítő vizsgák által pedig a tanárok munkája kerül mérlegre.