Kati cipőjétől a Füvészkertig – tematikus foglalkozások az OPKM-ben

Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban számos tematikus múzeumpedagógiai foglalkozással várják az érdeklődő látogatókat, csoportokat. Mióta szervez az intézmény ilyen eseményeket? Mi adta az inspirációt a programok elindításához?

A Szegedi Tudományegyetem JGYPK leendő rajztanár hallgatói a Tantárgytörténet nevű órájuk keretében látogattak el a kiállításra (fotó: Gál Borbála)

Arany Katalin: A programok jelentős részét a jelenlegi múzeumigazgató, Bogdán Melinda, és elődje, Munkácsy Gyula dolgozta ki. Játékos elemet építettek be az információban gazdag foglalkozásokba, melyeket egy időben közösen tartottak. A játék részeként valamelyikük a „szigorú tanító”, másikuk a „pajkos diák” szerepében adott elő hasznos tudnivalókat az elemi iskolai oktatással kapcsolatban, egy osztatlan népiskolába képzelt óra alatt. Ez a típusú „tanóra” jelentette a kezdetet.

A Régen is volt iskola című foglalkozáson a tárlat központi helyén található, a 20. század elején működő népiskola tantermét idéző díszletbe invitálják a csoportokat. Miből állnak ezek a foglalkozások? Eltérő élményeket kap egy kisiskolás osztály és mondjuk egy pedagógusképzésben részt vevő egyetemi hallgatói csoport?

A. K.: A kisiskolás játszik velünk a foglalkozáson. Örömmel hallgat meg minket, még akkor is, ha azzal tréfálkozunk, hogy bármit is képzelt, most is iskolába jött. Mindent elmesél, amit már eddig is hallott a régi dolgokról, akár tapasztalatait is megosztja a saját iskolájáról, tanárairól. A pedagógushallgató megkapja ugyanazt a játékos élményt, mellé pedig azt az információt is, hogy egy-egy felhasznált elem, módszer miért, hogyan és miért pont egy adott pillanatban kerül sorra.

Mind a gyerekek, mind a felnőtt diákok, de még a hozzánk érkező aktív, vagy már nyugdíjas tanárok is érdeklődve fedezik fel a gyönyörű Pizinger-féle padokat, a katedrát, rajta a hajdani tanítói munka kellékeit, a berendezett tantermet. Az egészen kicsikkel végig lehet számolni az abakuszon egytől tízig az „Egy, megérett a meggy” kezdetű mondókával. (Érdekes tapasztalatunk, hogy a szülők, nagyszülők hányféleképp tanítják meg ezt a versikét.) A foglalkozás alatt éneklünk is, például az „Á, bé, cé, dé, rajtam kezdé” kezdetű népdalt. (Ennek feldolgozása Kodály Zoltán Háry János című daljátékából ismert.) Megbirkózunk nyelvtörőkkel is.

Természetesen komoly dolgokról is szó esik: elképzeljük, hogyan nézhetett ki egy osztatlan elemi népiskolai osztály, mit és hogyan tanított a tanító, mi a fonomimikai jelrendszer, milyen volt az ültetési rend.

Arany Katalin (fotó: Kovács Zsuzsanna)

Az iskolai írásbeliség fontosságáról, annak fejlődéséről hallhatnak, akik részt vesznek a Tintamalac és tollszem. Az iskolai írásoktatás történeti példái című foglalkozáson. Miből áll ez a program?

A. K.: A foglalkozás már a folyosón elkezdődik, ahol a tárlóban igen gazdag írásminta-gyűjteményt láthatnak az érkezők. Van apró viasztáblánk, melyre stílussal lehet írni, bemutatjuk a nádtollat, a pennát, a pennakészítés módját, a hegyezést, és azt, hogy a különböző íróeszközöket mikortól meddig és hogyan használták. Kedves történeteink vannak a régi pedagógusok vagy a régi gyerekek visszaemlékezéseiből, melyekből megtudhatjuk, hogyan jutottak libatollhoz, vagy mire jó a szarka tolla, mikortól használják a fémhegyű tollat, a tollszem miért szem, mi a kalamáris, a tapper, a porzó. Megmutatjuk, mire jó a spongya, és milyen remek mondásunk kapcsolódik hozzá.

Ennek a foglalkozásnak egy speciális változatát a felsőfokú oktatás, szorosabban véve a tipográfusképzés számára Bogdán Melinda dolgozta ki és tartja; központjában az iskolai írásoktatás és a betűtervezés kapcsolata áll.

Segítek (fotó: dr. Fabulya Zoltánné)
 

Az ígéret (fotó: dr. Fabulya Zoltánné)

A múzeum gyűjteményében előkelő helyen állnak a különféle optikai szemléltető eszközök. Milyen különlegességekkel ismerkedhetnek meg a Fénytanoncok foglalkozásra látogatók?

A. K.: A felsősök és középiskolások számára ajánlott foglalkozást Bogdán Melinda, Munkácsy Gyula és Dr. Domsa Patrícia szemorvos állította össze. Itt is bebizonyosodik, hogy mennyi játékos elemet lehet belecsempészni a természettan-oktatásba. A fénytannal foglalkozó program a 19. századi iskola optikai kísérleteinek világát idézi meg. A múzeumi óra keretében működésben látható a zootróp, a periszkóp, a sztereonéző, a „zsebmozi”, a „bűvös korong”, a „japáni varázstükör”, vagy a camera obscura.

Az iskolai jutalmazás és büntetés történeti formáit mutatja be A szamárfültől a szamárpadig elnevezésű dramatizált foglalkozás. Hogyan dolgozzák fel ezt a szenzitív témát?

Főként a dicséretek mentén. A gyerekek – de a felnőttek is – sokféle történetet hordoznak magukban a fenyítéssel, veréssel kapcsolatban. Nincs olyan alkalom, hogy a nádpálcáról ne a körmös jutna valakinek az eszébe, pedig ez az eszköz azért arra is kiváló volt, hogy a tanár rámutasson fontos dolgokra, például a szemléltető faliképekre. Természetesen mutatunk büntető és jutalmazó cédulákat, megbeszéljük az érdemjegyek, az értékelés fontosságát, és azt is, hogy ez nem mindig zajlott úgy, ahogy ma. Szinte mindenkinek van olvasmányélménye vagy családi története ezzel kapcsolatban.

Nem találkoztam még olyan gyerekkel a foglalkozásokon, aki ne tudta volna, mit jelent a szamárpad, és ne nevetett volna a szamárfül láttán. Igazán érdekes, hogy amikor lehetőséget kapnak arra, hogy felvegyék, akkor általában azok a gyerekek jelentkeznek majd kiesve a padból, akiket a többiek is megszavaznának. Aztán mindig van egy pillanat, amikor a szamárfület felhúzó gyerek egyszer csak megérzi ennek a pillekönnyű anyagnak a súlyát, és azt a megkönnyebbülést, hogy nem kell egész nap viselnie a megalázást jelentő, megbélyegző jelképet. Ez igen érzékeny pillanat, általában kézfogással gratulálunk a bátorságához és határozottan megköszönjük segítőkészségét. Szerintem a szamárfület felpróbáló gyerekek és az őket nézők is pontosan megértik ebből a jelenetből, hogy mennyire helytelen mások megalázása.

A Kati cipője című foglalkozás az óvodás korú gyermekeket célozza. Hogyan lehet a kisgyermekek számára élvezetesen bemutatni a múzeumot, a muzeológus munkáját?

A. K.: Játékkal. A gyerekek az én zenélő, porcelánfejű babám segítségével megtanulják, hogyan „határoz meg tudományosan tárgyakat” a muzeológus. Elmondják, milyen anyagból készült, mekkora, hogy néz ki, tőlem pedig megtudják, mikor készült és hol. A babánál már egy újabb szakmához is közel kerülhetnek. Az épületben ugyanis restaurátorok gyakorlati képzése is zajlik, és én magam is papírrestaurálást tanultam. A baba lába törött, ezért elmondjuk, hogy a műtárgyak helyreállításával a restaurátor foglalkozik. A címben szereplő cipő szintén az enyém volt apró koromban. Fekete-fehér bőrcipőcske, amit a gyerekek megtisztogatnak, kitömnek papírral, befűznek és becsomagolnak. Látni kellene, milyen mély elszánás van az arcukon. A kicsik az épületet eredetileg is díszítő, ma is látható szecessziós állatfigurákról készült rajzokat, melyekről egy-egy részlet hiányzik, kiegészítik, „restaurálják”. A Tündérkastély oromzatán van egy bagolyszobor, amelynek eredetije előcsarnokunkban, egy posztamensen látható. Erről Kárpáti Eszter kiállításrendező munkatársam egy sík másolatot készített, amelyet mértani formákra bontott. Ennek darabjaiból rakhatják ki a nagyobbak a meglehetősen nehéz alakzatot.

A múzeum épületének környezetével, a Budapest VIII. kerületi Tisztviselőteleppel városi séta keretében ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Honnan jött a séta ötlete?

B. T.: A koronavírus-járvány miatt az épületben tartható foglalkozások lehetőségei erősen leszűkültek, ezért adódott az ötlet, hogy a körülményekhez alkalmazkodva inkább azon kívülre vigyük a programjainkat. Ez ugyan az úgynevezett városi séták jellegét követi, de a fő vonalát a pedagógia adja. Mindenekelőtt cél az egykori főgimnázium, majd Széchenyi István Gimnáziumként működő iskola történetének megismertetése, az itt igazgatóként tevékenykedő Gaál Mózes, valamint az itt tanító Babits Mihály és Dienes Pál ide kapcsolódó tevékenységének és az egykori iskolai életnek a bemutatása. Ők a Tisztviselőtelepen is laktak ebben az időben. Mellettük pedig Dienes Valéria és az első diplomás magyar orvosnő, Hugonnai Vilma kapnak nagyobb hangsúlyt.

Bányai Tamás (fotó: Indri Dániel Janisz)

Szintén a múzeum épületén kívül, „regénybe illő” környezetbe kalauzol A Pál utcai fiúk helyszíneit bemutató séta. Hogyan kapcsolódik a regény az OPKM-hez?

A.K.: Pifkó Dániel főmuzeológus munkatársammal kaptuk a remek feladatot, hogy induljunk Molnár Ferenc és a fiúk nyomába. Már két évvel ezelőtt, amikor a regénnyel kapcsolatban múzeumpedagógiai foglalkozást készítettem, feltűnt, hogy milyen sok szálon jelenik meg a Tisztviselőtelep, ebből csak egy példát mondok most: a regény a Franklin kiadó által támogatott Tanulók lapja című újságban jelent meg folytatásokban, amikor Gaál Mózes volt a lap főszerkesztője – ő pedig a Tisztviselőtelepi Főgimnázium nagy hírű, mindenki által szeretett igazgatója, és maga is remek ifjúsági író volt.

Természetesen ez a szál a sétának csak egy kis motívuma. Aki végiggyalogolja velünk a „Muzi” és a Füvészkert közé eső útvonalat, felkeresi azokat a helyszíneket, ahol Nemecsek, Boka, Áts Feri játszhattak, megtudja, hová jártak iskolába a Pál utcaiak; kik azok a Pálok, akiknek bármilyen köze van Molnár-Neumann Ferenc iskolájához, életéhez, környezetéhez; kik, milyen módon hatottak Neumann Ferikére. Pifkó Dániel beavatja az érdeklődőket a Józsefváros múltjába, jelenébe. Elmeséli, mikor és hogyan foglalta el a Klinikák épületegyüttese az egykori Füvészkert jelentős részét. Sétánkon felidézzük azt a világot, amikor a diákabrakos stanicliben mogyoró, mazsola, malagaszőlő, cukordarabka, mandula, utcai szemét, szentjánoskenyér-törmelék és légy volt a csemege. Belekóstolni – szerencsére – csak a századforduló hangulatába lehet…

Ugyan a jelenlegi járványhelyzet nehezítő körülmény lehet, de milyen módon lehet részt venni a foglalkozásokon vagy a sétákon?

B. T.: A sétáknak mindenképpen előnyük, hogy azok során könnyebb a járvány miatti védekezés szabályait betartani. A 10–15 fős létszámkorlátnak köszönhetően a szabad területen tudjuk tartani egymástól a megfelelő távolságot, valamint a fizikai kontaktust is kerüljük. Emellett a maszk használata is kötelező. A Múzeumok Őszi Fesztiválja a következő eseménysorozat, melynek keretében ismét meghirdettük a sétákat.

Mik a terveik a jövőre nézve? Várható esetleg újabb múzeumpedagógiai foglalkozás, vagy tematikus séta elindítása?

B. T.: A terveink között szerepel érdekesebb iskolaépületeknek és a hozzájuk kapcsolódó speciális pedagógiatörténetnek a bemutatása. Ez közös vállalkozás lesz a Magyar Építészeti Múzeummal, de egyelőre a járvány nehezíti ennek a tervünknek a megvalósítását.

Fotó: Bélavári Krisztina , Magyar Építészeti Múzeum

Városi séta a Pál utcai fiúk nyomában