Olvasási idő: 
41 perc

Kárpát-medencei körkép a tantermen kívüli digitális munkarendről

Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesülete (AMAPED)

Az AMAPED 2004-ben alakult és jelenleg több mint 340 gyermek és fiatal látogatja különböző anyanyelvi és származásnyelvi tanfolyamainkat. Tanulóink Bécs különböző kerületeiből, Bécs környékéről, néhányan Alsó-Ausztriából és Burgenlandból járnak a foglalkozásainkra. Heti 2 órában tartunk magyar nyelvű foglalkozásokat minden korosztálynak, ahol a gyerekeket megismertetjük kezdetben a magyar mondókákkal, dalokkal, majd fokozatosan a magyar nyelvtan alapjaival, a magyarul olvasással, felsőbb osztályokban pedig a magyar irodalommal, történelemmel. Ám a feladatunk nem csak ennyiből áll.

A magyar nyelvi alapprogramunkban 21 pedagógus dolgozik rendszeresen, ezen kívül két magyar pszichológus (iskola és család), egy magyar logopédus, egy fejlesztőpedagógus (tanulási nehézségek) és egy tehetséggondozó kolléga támogatja a munkánkat. Együttműködési szerződést kötöttünk a Pécsi Egyetemmel, ECL nyelvvizsgaközpontként is működünk (magyar, német, angol, szlovák nyelv, stb.). Megkaptuk a „Tehetségpont” kitüntető címet (szavalóverseny, olvasási verseny, könyvkiadó, parlament, múzeumlátogatás, KinderUni, UniKlub, művészeti programok, sport), ennek fényében törekszünk arra, hogy a hozzánk járó gyerekeknek és szülőknek valami többet is nyújthassunk. A magyar nyelv oktatása mellett minden évben szervezünk a gyerekeknek interaktív mesefoglalkozásokat, a nagyobbaknak tantermi színházat, pedagógusainknak folyamatosan továbbképzéseket, csapatépítő alkalmakat. A munkánk elmaradhatatlan eseményei az évnyitó, a Mikulás-ünnepség, a karácsonyi adománygyűjtések és a közös karácsonyi program év végén. Tavasszal közös Ringatót szervezünk, amelyre meghívjuk a program megálmodóját, minden márciusban mesemondó és szavalóversenyre készülünk, emellett nyári táborokat szervezünk, valamint természetesen megünnepeljük a tanév végét is. Idén már harmadik éve veszünk részt a Boldog iskola programban. Foglalkozunk még emellett feladatkönyvek összeállításával, ennek eredményeként készült el a Benedek Elek meséiből és hozzá kapcsolódó feladatokból álló gyűjteményünk, amelynek aztán második része is készült, a kollégáink pedig már a 3. köteten dolgoznak.

A kijárási korlátozás ideje alatt a mi életünk is felborult. A székhelyünk zárva volt, a kollégáink online tartották a kapcsolatot, és sokszor a lelket is egymásban, valamint a szülőkben. Az AMAPED rendelkezik saját „virtuális osztályteremmel”, amelyen keresztül a pedagógusok folyamatosan próbálták fenntartani, hogy a gyerekek heti rendszerességgel tanuljanak magyarul. Ennek nem feltétlenül kellett tényleges tanulásnak lennie ebben a helyzetben, hiszen kapnak elég anyagot az iskolától, elég volt annyi, ha magyarul beszélhetnek, láthatják osztálytársaikat, kicsit kiszakadhatnak a szoba négy fala közül. A szülőknek elküldtük, valamint az online felületeinken is megosztottuk a már korábban említett Benedek Elek-gyűjteményünket, hiszen ezzel a kiadvánnyal könnyedén le lehet foglalni az alsós gyerekeket. A 0−3 éves korosztállyal foglalkozó pedagógusaink, akik a Ringatót, valamint az Óperenciás babafoglalkozást vezetik, különböző módszerekkel fogták össze a csoportokat. A Ringatós csoportjainkban gyermekdalok címeire kellett rájönniük az anyukáknak, és újabb rejtvényeket feladniuk, valamint március közepétől elindult az első élő videós Ringató foglalkozás is a badeni csoportunkban. Az Óperenciás babafoglalkozást vezető kolléganőnk minden hétre kitalál egy témát, melyhez hangoskönyvet, dalokat, meséket, esetleges kérdéseket keres, és ezek alapján állít össze programot az érdeklődőknek a Facebook-oldalunkon.

Mit tudunk kínálni a kreatívabbaknak? Március óta rendszeresen jelentkezünk új posztokkal a Facebook-oldalunkon, melyben a kreativitásé a főszerep: a kézműves foglalkozásokat vezető kolléganőink otthon is könnyedén elkészíthető kézműves tippeket, ötleteket osztanak meg. Elindítottuk a YouTube-csatornánkat, és ezzel párhuzamosan a „Kollégáink mesélnek” kezdeményezést, amit aztán kibővítettünk, mert nagymamák is küldtek be nekünk olyan videókat, amelyeken egy-egy mesét olvasnak fel. Online fogadóóra keretein belül kínálunk lehetőséget mind a szülőknek, mind pedig a gyerekeknek, hogy nyugodtan forduljanak hozzánk, ha beszélgetni szeretnének, netán segítségre van szükségük.

Idén 11. alkalommal rendeztük volna meg Mesemondó és Szavalóversenyünket. Január végén az AMAPED elnöke, Mentsik Szilvia ötlete alapján úgy döntöttünk, miért ne hirdethetnénk meg a szavalóversenyünket a szokásos személyes megjelenés mellett idén online formában is? Hiszen így lehetőséget adnánk olyan gyerekeknek és felnőtteknek is a részvételre, akik nem tehetik meg, hogy ideutazzanak Bécsbe. A jelenlegi körülmények fényében ez az ötlet mentette meg a rendezvényünket, hiszen így a mesemondó és szavalóversenynek idén sem kellett elmaradnia, csak online formában zajlott le. A 151 beérkezett videót kategóriákba rendeztük, és eljuttattuk a zsűrinek, akik így értékelték a beküldött verseket, prózákat. Rajz- és Fotópályázatot hirdettünk Én itthon maradtam, de nem unatkozom! címmel, április 15-ig vártuk a beküldött rajzokat, alkotásokat, fotókat. Végül 392 pályázat érkezett be hozzánk többek között Ausztriából, Felvidékről, Vajdaságból, Erdélyből, Németországból, Spanyolországból, az USA-ból, valamint Magyarországról. Rendhagyó anyák napi műsorral is készültünk idén, az AMAPED gyerekei zenés, énekes videókat küldtek be nekünk, melyekből aztán két videó is készült.

Ebben a rendkívüli helyzetben a legnehezebb talán a bizonytalanság volt, egyesületünk számára ez az időszak financiálisan is komoly gondot okozott. Tevékenységeink jelentős részét támogatásokból, pályázatokból tudjuk megvalósítani, ezek most vagy késve, vagy egyáltalán nem érkeztek meg. Nagyon büszkék vagyunk egyesületünk tagjaira, akik így is szívvel-lélekkel végezték a munkájukat, alkalmazkodva az új kihívásokhoz.

 

Horvátországi Magyar Pedagógusok Fóruma (HMPF)

Horvátországban március 16-tól szünetelt az iskolalátogatás, a tanítás tantermen kívüli digitális oktatás formájában folytatódott. A magyar tannyelvű oktatásban összesen 4 általános iskola és 1 középiskola kapcsolódott be a távoktatásba. Egyrészt a technikai felszereltséget kellett szükség szerint pótolni, de szerencsére a nemzeti tantárgyi alaptanterv-reform bevezetésével a 2019/2020-as tanévben már ellátták az általános iskolák tanárait és részben a diákokat is számítástechnikai berendezésekkel. A diákok egy része továbbá már otthon is rendelkezett számítógéppel. Akik mégsem, azok számára az iskola biztosított további számítógépeket raktárról, tantermekből, így mindenki számára lehetővé vált a távoktatáshoz való csatlakozás. Másrészt a megfelelő kommunikációt lehetővé tevő szoftvereket kellett biztosítani.  Harmadrészt a tanárok átállását kellett gyorsan megszervezni az online oktatásra.

A horvát Oktatási és Tudományos Minisztérium két héttel a bevezetés után felmérést készített az állam összes iskolájában (horvát és kisebbségi iskolákban együttesen), miszerint a bekapcsolódás 90% feletti volt. Iskolákat, diákokat, szülőket kérdeztek meg, az így keletkezett statisztikát azonban kisebbségek szerint nem tagolták. Információnk szerint egyértelműen kijelenthető, hogy a magyar iskolák már a távoktatás első napjától fogva bekapcsolódtak. Az első napokban minden iskola csak a saját tehetségére és kreativitására támaszkodhatott. A digitális tananyagokat illetően kaptak magyarországi segítséget a tananyagokhoz való hozzáférés biztosításával. A zágrábi Oktatási Minisztérium is utasításokat adott a tanároknak, hogyan lehet és kell saját digitális tananyagokat készíteni, az átadandó tananyag mennyiségével kapcsolatosan és hogy milyen módon lehet és kell értékelni a tanulói aktivitást. A kisebbségi oktatás részére közösségi csatornát is létrehozott a minisztérium, videós tartalmakat tudtunk/tudunk feltölteni és megosztani.

A tananyagok készítésében a kevés intézmény miatt iskoláink saját erejükre és megoldásokra, módszerekre támaszkodtak és ebbe a folyamatba a központi oktatási tárca nem szólt bele, ezzel biztosítva bizonyos szintű autonómiát nemzetiségi iskoláinknak, illketve a gördülékenyebb működést a távoktatás szintjén. Bizonyos esetekben gondot okozott a tanárok átállása új oktatási módszerekre, amelyek lehetővé tehették az eredményes és produktív tanulást a digitális térben. Az anyagmennyiséghez és az órarendhez való szigorú ragaszkodás többletterhelést okozott a diákoknak és szülőknek, akik így kénytelenek voltak részben átvenni a tanárok feladatait, de idővel az említett nehézségeket sikerült áthidalni. Szerintem az ismeretek átadása folyamatában fontos, hogy a tanár mennyire tudja használni és beépíteni oktatási módszerei közé a digitális eszközöket, forrásokat. Fontos megtanítani a gyereket, hogy maga tudja begyűjteni a fontos információkat saját eszközén és kellő kritikával tudja értékelni azok minőségét. Sok esetben a gyereknek meg szabad engedni az órán is mobiltelefonja használatát, hiszen azt jól ismerik, fesztelenül használják, kreatívak, pillanatok alatt kiváló dolgokat szednek össze rajta.

Horvátországban a járvány miatt a központi érettségi vizsgákat is néhány héttel elcsúsztatták, június 8-án kezdődtek, július első hetében fejeződnek be. A gimnazisták érettségi bizonyítványában szerepel a többségi nyelv, egy idegen nyelv, a matematika; a kisebbségi gimnáziumokban a horvát nyelv, anyanyelv, matek vagy idegen nyelv. A szakközépiskolákban iskolai szakmai zárómunkát kell elvégezni, továbbá ők is érettségizhetnek, ha tovább akarnak tanulni. A továbbtanulás esetében 4 tantárgyból is vizsgát kell tenniük: horvát nyelvből, magyar nyelvből, matematikából és idegen nyelvből. A kisebbségi oktatásban a központi érettségi vizsgákat a vizsgaközpont lefordítja anyanyelvre. A járvány miatt ebben a tanévben rendkívüli kedvezmény, hogy a végzős osztály második féléves anyagát nem tartalmazza a központi érettségi vizsga. A szakközépiskolások részére, ha központi érettségit akarnak tenni, pótoktatást szervez az iskola heti két órában a kötelező tantárgyakból, amelyen a különbségeket oktatják a gimnáziumi és a szakközépiskolai program között. A vizsgaközpont hivatalos weboldalán is voltak tananyagok, szombatonként pedig a tévében is, igaz, csak horvát nyelven. Az érettségi felkészítésben nem okozott gondot a távoktatás, mert távoktatáson keresztül ezt sokkal könnyebb volt elrendezni.

Március közepe óta egyébként a diák szorgalmát kell alapvetően osztályozni, valamint főleg a március előtti érdemjegyeket veszik tekintetbe az év végi osztályzatok meghatározásánál. Az első félévben ráadásul pedagógussztrájk is volt, és akkor is többnyire otthon voltak a diákok, összesen több mint harminc napot. A járványhelyzetben, kormányrendelettel aktualizált horvát oktatási törvény szerint automatikus osztályismétlés csak 5 tárgyból való bukás után következik be (amúgy ez 3 lenne). A tanítási napok befejeztével pótoktatást kell lehetővé tenni a diáknak, ha maximum négy tantárgyból lett negatív osztályzattal lezárva. Ennek végén a tanár lezárhatja pozitív jegyekkel a diákot, ha az teljesítette a pótoktatás követelményeit. Ha ez se sikerül, akkor van pótvizsga augusztus 31-ig. Így összesen három esélyt is kap a diák. Alsó tagozatban 1−3. osztályban át lehetett lépni eddig is negatív osztályzattal a következő évfolyamba, azonban a következő évben ez már nem lehetséges ugyanabból az előző évben negatívra zárt tantárgyból. A mostani módosítások szerint 4. osztályból is át lehet lépni 3 vagy több negatív osztályzattal 5. osztályba.

A jelenlegi helyzet eredményeként biztosra vehetjük, hogy belátható időn belül pótolni kell majd a diákok tudáshiányát, főleg az iskolakezdő első osztályba járó gyermekeknél lett volna fontos a szocializációs folyamat személyes kapcsolatokon keresztül a többi diákkal és a tanítóval, de nem hanyagolható el az sem, hogy az írás és a számolás készségének alapjai is ebben az évfolyamban alakulnak ki. Ebből a szükséghelyzetből le kell vonnunk a tanulságot, megtartani és felismerni a jó gyakorlatokat, biztosítani az oktatás gördülékeny működését hasonló esetekre.

 

Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ)

Kárpátalján, hasonlóan sok más régióhoz, a karantén miatt bevezetett távoktatás rendszere különleges kihívások elé állította az iskoláinkat, tanulókat, pedagógusokat, szülőket egyaránt. A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség nagyon gyorsan és operatív módon reagált a kialakult helyzetre. Az elnökség szinte már az első napokban maga is átállt az online kapcsolattartás módjára és több értekezletet is tartott, amelyek elsődleges célja az volt, hogy a maga eszközeivel segítse közösségeinket az oktatás fenntartásában. Folyamatosan tájékozódtunk arról, hogyan álltak át a magyar iskolák a távoktatás rendszerére, kinek milyen lehetőségei vannak, milyen nehézségekbe ütköznek a tanárok, diákok. Rendszeresen jelentettünk meg cikkeket arról, hogy milyen pozitív kezdeményezések vannak a különböző iskolákban a távoktatás terén. Ez kifejezetten hasznosnak bizonyult, hiszen mindig vannak, akik nehezen váltanak, ezért egy jó ötlet, tapasztalat megosztása mindig ösztönzőleg hat, sok tanár, intézményvezető kapott inspirációt ebből. Fontosnak tartottuk ezt azért is, hogy a cikkeket olvasva a szülők is megfelelő módon kérjék, segítsék a távoktatást minden településen. 

Természetesen itt sem volt egységes recept. Nagy öröm volt, hogy a kárpátaljai magyar pedagógusok is hozzáférhettek az anyaországi oktatási portálhoz (NKP), és sok szakmai anyag elérhető az internet segítségével. Az ukrajnai Oktatási Minisztérium jóval lassabban reagált a helyzetre, némi késéssel kezdtek megjelenni tájékoztató anyagok, természetesen minden csak ukránul, így azok legnagyobb része nem használható közvetlen módon a tanításban. Igen komoly kihívást jelentett és jelent még most is az, hogy Kárpátalján a családok jelentős része nem engedheti meg magának, hogy a gyerekeknek – több gyerek esetén végképp – külön számítógépet biztosítson. Sajnálatos módon az internetszolgáltatás is sokszor akadozott, nem elég jó sok településen. Sok gyereknek, tanulónak van okostelefonja, de ezekkel igen nehézkes a távoktatás minőségi biztosítása.

Ezeken felül pedagógusszövetségünknek időközben több egyéb kihívással is szembe kellett néznie. Többek között éppen a karantén időszaka alatt jutott eszébe a hivatalnokoknak, hogy az új oktatási törvény tulajdonképpen megszüntette a magyar iskolákat. Csak ukrán iskolák létezhetnek, amelyekben lehetnek magyar osztályok. Ezen felül a törvény magát az iskolarendszert is módosítja, ami szinte lehetetlenné teszi, hogy a jövőben létezzen önálló magyar középiskolai végzettséget is biztosító iskola. Mindezekre reagált szövetségünk, levelekben, beadványokban fordultunk a hivatalokhoz, hogy felhívjuk a figyelmet ezekre a problémákra, de a szaktárca sajnos mereven elzárkózik minden kezdeményezésünktől, továbbra is érvényben vannak a magyar iskolarendszert igen hátrányosan érintő, annak megszűnését elősegítő rendelkezések.

Külön fejezet volt a karanténidőszakban a következő tanév beiskolázási programjának a szervezése is. Furcsa módon az ukrajnai szabályozás „kifelejtette” a lehetőségét annak, hogy iskolaválasztáskor a tanulók vagy szülők dönthessenek arról, hogy milyen nyelven szeretnének tanulni. Így a KMPSZ több csatornán keresztül is igyekezett minél szélesebb körben felhívni a figyelmet erre a helyzetre és tájékoztatni arról, hogy a beiskolázásnál jelezzék a szülők az igényt a magyar nyelvű oktatásra.

A kárpátaljai pedagógustársadalom, a magyar iskolák közösségei széles körben bekapcsolódtak a trianoni megemlékezésekbe is. Fontosnak tartjuk, hogy minden nehézség ellenére láttassuk a környezetünkkel: ez a magyar közösség él és élni szeretne itt, Kárpátalján, ragaszkodik nyelvéhez, történelméhez, kultúrájához, iskolarendszeréhez. Számunka megerősítő, hogy a magyar kormány sokféle módon igyekszik segíteni ebbéli törekvéseinket.

A karantén még nem ért véget, közben harcolunk azért, hogy lehessen magyar nyelvből és irodalomból is érettségizni hasonló módon, mint az államnyelvből. Szeretnénk, hogy megmaradjanak a magyar középiskolák. A magyar iskolákban a pedagógusnak legyen joga megszólalni magyarul a szünetben, és lehessen magyarul a szakmáról beszélni, hogy ne jelentsék fel azt az igazgatót, aki magyar iskola vezetőjeként magyar nyelven ad interjút egy helyi magyar TV-nek. Azért is, hogy magyarként egyenlő esélyekkel indulhasson egy végzős a felsőoktatásban.

A karantén új kihívásokat hozott, de megmaradtak a régi „vírusok” is, félelmet és bizonytalanságot keltő rendeletek. De a kárpátaljai tanártársadalom nem akarja feladni: folytatjuk.

 

Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete (VMPE)

Az elmúlt hetek, hónapok soha nem tapasztalt próbák elé állítottak bennünket: veszélybe került sok-sok család egészsége, élete, anyagi biztonsága. Bezártak az iskolák, mindenkinek otthon kellett maradnia, a szülőknek és a tanároknak otthonról kellett dolgozniuk. A diákoknak szintén otthon kellett tanulniuk: ez egyszerre izgalmas, új kalandnak ígérkezett, de hosszabb távon nehéz helyzetnek bizonyult. Nem találkozhattunk kollégákkal, diákjainkkal, nem élhettünk azokkal a közösségi lehetőségekkel, amelyeket korábban nagyon kedveltünk. Erre az új helyzetre mindenkinek reagálnia kellett. 

A tanárok hatalmas erőfeszítéseket tettek, hogy ebben az új helyzetben a lehető legtöbbet és legjobbat nyújtsák a diákoknak, sokszor nem kevés többletórával. A távoktatás feltételeit részben biztosítottuk, segítettünk azoknak, akiknek nehézségei akadtak az eszközök vagy a hozzáférés terén, sőt, ahol kellett, egyéb segítségnyújtásról is gondoskodtunk munkatársainkkal. Az Oktatási Hivatal honlapján keresztül a különböző korosztályoknak készült, otthontanulást és a távoktatást segítő, korlátozás nélkül hozzáférhető tartalmakat alkalmazta a vajdasági magyar pedagógusok egy része. Újvidéken megszerveztük a „Kompetenciafejlesztő, játékosított digitális pedagógia” továbbképzést.

A köznevelés feladata az lenne, hogy a diákokat a „nagybetűs életre” nevelje, a munkavállalásra felkészítse. Ennek ma már elengedhetetlen része a digitális készségek fejlesztése, amelynek sajnos nincs elegendő helye az oktatásügyi alaptervben. Az informatika tantárgyba sűrítették az elvárásoknak megfelelő kimeneti követelményeket, ami a felhasználók legalacsonyabb szintű képzéséhez, felkészítéséhez elegendő lenne. Az informatikai vállalkozások számára szükséges munkaerő kiképzéséhez, felkészítéséhez viszont nem. Sőt, ma már a munkaerőpiacon kívül, a mindennapi életben is olyan mélyen beágyazottak az informatikai szolgáltatások, hogy a megfelelő tudás és készségek nélkül már a hétköznapokban sem érvényesülhetünk sikerrel. A vajdasági iskolák képtelenek kellő számban és minőségben kibocsátani digitális munkahelyeken helytállni képes embereket, ami már a mostani munkaerőpiacon is jelentős hátrányt jelent, de mire a mostani diákok a munkaerőpiacra kerülnek, addigra a most megszokott szakmák eltűnnek, gépek és szoftverek helyettesíthetik őket. A programozók, a programtervezők képzésére, felkészítésükre, felkutatásukra, motiválásukra azonban a köznevelésnek nincs programja. Ennek a következménye, hogy informatikai pályára kevesebben jelentkeznek, mint ahányan a nyugdíj vagy a külföldi munkavállalás miatt elhagyják a hazai informatikai munkaerőpiacot. Délvidék nemzetközi versenyképességének egyik fő mozgatóereje az informatika, amely egy elöregedő, megfelelő utánpótlás nélküli munkaerőbázisra támaszkodik.

Iskoláinkban előfordult hiányosságok:

Elavult vagy teljesen hiányos eszközrendszer, alacsony internet-sávszélesség, rendszergazdák és karbantartás hiánya, ingyenes elektronikus szolgáltatások és digitális tartalom hiánya anyanyelvünkön, a digitális oktatásra felkészítő pedagógusképzés hiánya. A legnagyobb gond a fenntarthatóság. A külön fejlesztési forrásokból finanszírozott eszközfejlesztést az intézmény általában a saját költségvetéséből nem tudja megismételni 3-4 évente. Új típusú digitális oktatási fejlesztésekre lenne szükségünk, amelyek pedagógiai célokhoz kötődnek, eszközjelleggel tartalmaznak IKT-eszközberuházást, tehát azok kötelezően beépülnének a pedagógiai folyamatba. Az iskola legyen az a hely, ahonnan a diák felfedezi a világot, ne váljon múzeummá! A programozás is legyen része az informatikaoktatásnak. A digitális eszközök használata legyen alapkészség. Legyen esélyegyenlőség a digitális fejlődésben is! Minden tanóra használja ki a digitális technológia lehetőségeit!

Megvalósítható teendők 2021-ig:

  • A tanár legyen a diákok digitális fejlődésének húzóereje;
  • A gépírás tanítását kötelezővé kell tenni az általános iskola felső tagozatában;
  • Legyen kötelező digitális tehetséggondozás;
  • Legyen minden élethelyzetben támogatott a tanulás;
  • Támogatni kell a digitális tananyagok terjedését;
  • A diákok saját okoseszközei váljanak taneszközzé – csak ott, ahol ennek szükségét látjuk –, vonjuk be azokat is az oktatásba.

A távoktatás és a versenyek digitalizálása 

A távoktatás számos kihívás elé állította úgy a pedagógusokat, mint a diákokat. A technikai felszerelés, vagy az ezek kezelésével kapcsolatos ismeretek hiánya gyakran okozott fennakadást a folyamatos kommunikációban a gyermek és a tanár, vagy éppen a tanár és a szülő között. Bár az online felületen történő munka sok lehetőséget rejt magában (filmek, animációk, segédanyagok), ez a kommunikációs módszer összehasonlíthatatlanul különbözik az élő, formális oktatástól. Bizonyos tanulók esetében, akik figyelme az órán visszaesik, vagy motiválatlanná válnak, esetleg nem jutnak szóhoz egy hagyományos tanórán, a távoktatás online tere egyfajta kibontakozást is jelentett – sokkal aktívabbak voltak. Ezzel szemben azoknál a gyerekeknél, akik az iskolai tanítás folyamatába aktívan bekapcsolódnak és fontos számukra az élő kommunikáció, bizonyos esetekben érezhető volt némi motiválatlanság, úgy is fogalmazhatnánk, „csalódottság” a távoktatás során. Amennyiben a szülő együttműködő partnere volt a távoktatás rendszerének, úgy a diák eredményei sem estek vissza ebben az időszakban. 

Az online oktatás új teret hódító, online versenyeknek is kedvezett. A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete számos megmérettetés, találkozó, szemle szervezője, de ezúttal két teljesen új programra hívta fel a tanulók figyelmét. Első körben a magyar költészet napja alkalmából szerveztünk egy online szavalóversenyt, amire közel 130 videó érkezett be, az elsős általános iskolás korú tanulótól a végzős középiskolásig. A méhek világnapja inspirálta a második online versenyt, ahol a tanulók képzőművészeti alkotások sokaságát juttatták el hozzánk, természetesen ismét online formátumban. A végleges regisztráció csaknem 400 művet adott át a szakmai értékelésre, ezzel is mutatva, hogy bár az iskola formális formája szünetelt, a tanulók mégis motiválhatók maradtak.

 

Muravidéki Pedagógusok Egyesülete (MPE)

A szlovéniai Muravidék kétnyelvű területén élő kis létszámú magyar közösség oktatási helyzete lényegesen eltér a többi határon túli régióétól. A Muravidék kétnyelvű területén ugyanis kizárólag kétnyelvű tanintézmények vannak, egynyelvű magyar iskolák nincsenek. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy mind a magyar, mind pedig a többségi nemzethez tartozó tanulók és diákok kétnyelvű általános iskolákat, illetve középiskolát látogatnak, és a külöböző tántárgyakat két tanítási nyelven tanulják: szlovénul és magyarul. Iskolán belül tehát nincsenek elkülönített magyar és szlovén osztályok. Az óvodák úgyanúgy mind kétnyelvűek, minden csoportban jelen van egy magyarul és egy szlovénul beszélő óvónéni. A Muravidéki Pedagógusok Egyesülete a Muravidék kétnyelvű területén működő, összesen 8 oktatási intézmény (óvodák, általános iskolák és egy középiskola) pedagógusait tömöríti. Az egyesület tagjai zömében magyar anyanyelvű pedagógusok, de vannak köztük szlovén ajkúak is.

A Kárpát-medence többi országához hasonlóan a világjárvány miatt a Muravidéken is egyik pillanatról a másikra át kellett állni a távoktatásra: március 13-án fejeződött be a tantermi oktatás az általános, 16-án pedig a középiskolákban, és természetesen az óvodák is bezártak. Az iskolák a hirtelen jött átállás miatt kezdetben mindennemű központi utasítás hiányában próbáltak boldogulni a kialakult helyzettel, nagyobbrészt az intézményvezetők vették át a folyamatok menedzselését. A muravidéki iskolákról elmondható, hogy jól felszerelt tanintézmények, mind jelentős digitális eszközállománnyal rendelkeznek. A pedagógusok felkészültsége sem mondható rossznak, a tanárok zöme már a járvány előtt is rendelkezett megfelelő digitális kompetenciákkal, ismerte a különböző digitális eszközöket és pl. az online tantermet is már használta. Ebből kifolyólag elmondható, hogy az élő, tantermi gyakorlat virtuális térbe való áthelyezése nem okozott nagyobb gondot; mind a tanárok, mind a diákok nagyon gyorsan át tudtak állni a távoktatásra. Természetesen nagymértékben segített a szülők pozitív hozzáállása is.

Azok a családok, amelyek nem rendelkeztek a távoktatáshoz szükséges okoseszközökkel, az iskolájuktól kaptak kölcsön laptopot vagy táblagépet. A rosszabb anyagi helyzetben levő családok számára több helyi szervezet is felajánlotta a segítségét: számítógépet biztosítottak, ingyenes fénymásolást, szkennelést stb. A tantermi oktatás május második felében indult újra fokozatosan. A középiskolai központi érettségi vizsgák az eredeti tervezet szerint valósultak meg.

A Muravidéki Pedagógusok Egyesülete a járvány idejére felfüggesztette az általa meghirdetett továbbképzéseket és egyéb programokat. Az egyesület alkalmazottai (egy félállású ügyvezető titkár és egy főállásban alkalmazott magyar nyelvi szaktanácsadó) otthonról dolgoztak és próbálták ellátni a feladataikat. Az MPE a muravidéki pedagógusokhoz eljuttatta az Oktatási Hivatal módszertani ajánlását, továbbá segítette a tanárokat a különböző magyar nyelvű digitális platformok és tananyagok hozzáférése tekintetében.

 

Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete (EMPE)

2020 márciusában új helyzet állt elő az élet számos területén a világban, így Szerbiában is. A COVID-19 következtében rendkívüli állapotot hirdettek ki Szerbiában, ami magával vont sok más élethelyzetet, életkörülményt. Ez az oktatásra is rányomta a bélyegét, gyors tempóban váltani kellett. Az iskolák bezárták kapuikat, helyette az „élet iskolája” nyitotta meg kapuját család, szülő, gyermek és tanár számára egyaránt. A tanítás távoktatás formájában folytatódott.

Az oktatási intézmények, tantestületek online platformokat javasoltak a tanároknak, így hát a tanárok napokon belül átálltak a távoktatásra. Tekintettel arra, hogy zömmel minden otthonban található internet, számítógép vagy okostelefon, így be tudott indulni a távoktatás. A digitális oktatásra való átállás során közösségi hálón kialakított zárt csoportokban kezdtek kommunikálni a tanárok a diákokkal, kezdetekben kisebb-nagyobb sikerrel. A tanárok segítségére volt az is, hogy számos tananyagot alkalmazhattak az anyaországban működő platformok segítségével (Sulinet Tudásbázis, Videotorium, Mozaik Kiadó, Videotanár), ezzel is hatékonyabbá téve a távoktatást.

A Szerbiai Oktatási Tudományügyi és Technológiai Fejlesztési Minisztérium március 18-tól tanórákat sugárzott az általános és középiskolások számára, napi órarend szerint a http://rtsplaneta.rs csatornán keresztül szerb nyelven, melyet feliratoztak is a kisebbségi nyelveken tanulók számára. A Minisztériummal és a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Titkársággal egyeztetve a Magyar Nemzeti Tanács a Pannon TV-vel közösen megszervezte a televíziós távoktatást magyar anyanyelven. 11 héten keresztül sugárzott napi tanmenet szerint előadásokat általános és középiskolások számára, összesen 1192 órát. Ez a módszer is nagy segítséget nyújtott a pedagógusok számára és sok pozitív visszajelzést adtak a szülők, tanárok egyaránt.

Az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete igyekezett segítséget nyújtani a pedagógusok, szülők számára a rendkívüli helyzetben. Számos információval szolgáltunk a távoktatásra vonatkozóan, illetve kölcsönöztünk néhány laptopot nagycsaládos szülőknek, megkönnyítve a más-más korosztályú gyermekek egy időben történő tanulását. Pedagógusaink révén felmerült annak szükségessége, hogy a jövőben legyenek az online oktatással kapcsolatos képzések, hogy még felkészültebben végezzék a munkát, illetve hogy rendelkezzenek kellő szakmai tudással, melyet akár a „klasszikus” oktatási módszerekben is időként alkalmaznának. Az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján bebizonyosodott az a tény, hogy a pedagógus innovatív, kreatív kell hogy legyen annak érdekében, hogy megfeleljen a 21. század oktatási rendszerének.

 

Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ)

„Nem arra törekszem, hogy a tantervvel haladjak, hanem hogy a tanuló haladjon előre. Még ha apró lépésekkel is.” Ez egy alapiskolai pedagógus nézete, ami a kényszerhelyzetben kialakult távoktatás kiindulópontja is lehet.

Szlovákiában fokozatosan állították le az oktatási intézmények működését, elsőként az egyetemek és Pozsony megye lépett, már 2020. március 9-től bezárták az összes alap- és középiskolát. Nagyszombat megyében is elrendelték a középiskolák bezárását, ezt követően 2020. március 16-tól vált általánossá, hogy az óvodától az egyetemig bezárólag beszüntették az oktatást. Magyarországgal ellentétben az egyetemeken kívül hivatalosan nem rendeltek el távoktatást, csak az oktatás megszakítását, ezért az iskolák, a pedagógusok maguk kezdték el a tananyagot különböző online felületeken eljuttatni a tanulókhoz. Az online világ eddig sem volt ismeretlen a tanulóknak s tanáraiknak, ám hogy az oktatómunka csupán ezen a felületen valósuljon meg, az teljes mértékben új volt mindenki számára. Felkészületlenül érte a pedagógusokat, tanulókat, de a szülőket is, hisz eddig senkinek sem volt gyakorlata abban, hogyan valósítható meg hosszabb időn keresztül az oktatási folyamat más közegben, mint az iskola falai között, személyes interakció nélkül.

Nem kevés energiával, de nagy tenni akarással vágtak neki pedagógusaink a távoktatásnak. A kezdeti bizonytalanságok után (ami kb. egy-két hétig tartott), megtalálták azokat a módokat és lehetőségeket, amelyek ebben a különleges helyzetben célra vezethetnek. A távoktatás közel sem működik olyan hatékonysággal, mint szeretnénk, átmeneti, áthidaló megoldásnak azonban elfogadható. Érdemes lesz a tanév végén egy összegző tanulmányt írni a pozitív és negatív tapasztalatokról, a hibákról és a tévedésekről, a tanulságokról és a jó gyakorlatokról, ez kitűnő segítség lenne szövetségünknek az egységes iskolai távoktatási stratégia kialakításához. A legfontosabb tanulságok közé tartozik, hogy a digitális technikának van és a továbbiakban is lesz helye az iskolai oktatásban, de semmi esetre sem helyettesítheti az élő magyarázatot, a tanító személyes jelenlétét, az emberi kapcsolatokat, az azonnali reagálást. Ez a fajta oktatás megköveteli a tanuló felelősségteljes magatartását és tudatosságát, erre azonban nem mindegyikük érett.

A kialakult helyzetre való tekintettel az oktatási minisztérium 588 tankönyvet és digitális segédanyagot tett elérhetővé térítésmentesen, elektronikusan a pedagógusok számára (a magyar nyelvűek közül csak néhány tartozik ebbe a csoportba), de problémás azok letöltése, csupán online lapozásra van lehetőség. A munkafüzetek megjelentetésében már hosszabb ideje komoly hiányosságok vannak. A magyar iskolák pedagógusai ezért elsősorban a magyarországi oktatási portálokon kerestek a tanmenetükhöz illeszkedő tananyagokat. Általános tapasztalat, hogy a pedagógusok nagy többsége most ismerkedik meg mélyrehatóbban a tanításnak e formájával elméletben és gyakorlatban egyaránt. Számukra nem is a tananyag összeállítása, hanem a szervezés és a technikai lebonyolítás jelent elsősorban problémát. Ebben a tekintetben sokkal nehezebb a tanárok dolga a távoktatásban, mint a tantermen belüli hagyományos képzésben.

Létrejött a magyar iskolák tanári csoportja, melynek tagjai tantárgyanként, témakörönként segédanyagokat osztanak meg, segítik egymás munkáját, véleményt cserélnek. Pozitívumként értékelhető az is, hogy az újonnan felállt kormányban egy Ipolyság mellőli (Csáb) magyar hölgyet, Filip Mónikát neveztek ki kisebbségi oktatásügyi államtitkárnak, aki első intézkedésével elrendelte, hogy a tárca – Szlovákia történetében gyakorlatilag először – magyarul is nyújtson tájékoztatást és kommunikáljon a magyar iskolákkal. Ígérete szerint a segédanyagok, az online oktatási felületek esetében és minden egyéb területen is hamarosan változás következhet be. Nem utolsó sorban pedig ígéretet tett rá, hogy átstrukturálják a szlovák nyelvoktatás módszertanát a magyar iskolák számára második nyelvként, hogy annak elsajátítása hatékonyabb legyen így. A téma gyakorlatilag 30 éve képezi részét a közbeszédnek, ám egyelőre nem történt előrelépés ezt illetően.

A hazai művészvilág is megmozdult, a tankönyvekben szereplő irodalmi alkotások előadásának rögzítésével maradandó oktatási segédeszközt adtak a kezünkbe, amit minden iskolába eljuttathattunk. A magyarországi oktatásirányítás is segítségünkre volt weboldalakkal, okostankönyvekkel, információkkal. Köszönöm a pedagógusoknak, tanulóknak és a szülőknek az együttműködést, azt, hogy közösen sikerült valami jót létrehozni, aminek hozadékát még magunk sem ismerjük.

 

Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ)

Mivel a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége általában elsősorban személyes jelenléten alapuló programokat szervez (továbbképzések, konferenciák, tanácskozások, versenyek, táborok stb.), és számos program szerepelt is naptárunkban, így jelentős újratervezésre volt szükség a járványhelyzet beálltával. A távoktatás bevezetésével az RMPSZ szakmai partnerekkel együttműködve SuliTV8 címmel vizsgafelkészítő videók készítését kezdeményezte nyolcadikos diákoknak román nyelv és irodalom, magyar nyelv és irodalom és matematika tantárgyakból. A 10-10 részes sorozatokat az Erdélyi Magyar Televízió közvetítette, illetve az interneten továbbra is visszanézhetők. A pedagógusok felzárkózását segítendő online továbbképzéseket szerveztünk az online tanítás eszközei és módszerei, a digitális tudatosság, a lelki egészség online körülmények között való megőrzése, digitális óvodai megoldások témáiban. A pedagógusok igényeit a képzéseket megelőzően kérdőívben mértük fel. Az erdélyi pedagógusok legnagyobb, 28. alkalommal sorra kerülő nyári továbbképzési programját, a Bolyai Nyári Akadémiát is az online térben szervezzük meg. Az akadémia egyik része egy 35 órás, három modulból álló továbbképzési program (együttműködő tanulás és tanítás, differenciálás, online mérés-értékelés témákkal), a másik pedig a szakmai előadásokból, kulturális műsorszámokból, beszélgetésekből álló kísérőprogramok.

Szintén az RMPSZ kezdeményezte annak az online kerekasztal-beszélgetésnek a megszervezését, amelynek témája egy Kárpát-medencei távoktatási körkép felvázolása volt, és Kárpát-medencei pedagógusszervezetek, illetve a Nemzeti Pedagógus Kar, az EMMI és az Oktatási Hivatal képviselőinek részvételével zajlott. A beszélgetésből kiderült, hogy a magyarországi útmutatások, oktatási segédanyagok nagy segítségére voltak a határon túli magyar közösségeknek, ugyanakkor mindenhol jellemző volt a pedagógusok kollegiális összefogása, önfejlesztési hajlandósága, de a pedagógusszövetségek támogató programjai is: webináriumok, tájékoztatások, videóanyagok formájában.

Az elmúlt időszak természetesen rengeteg előrelépést hozott az oktatás terén Romániában is. Számos pedagógus hatalmas egyéni fejlődést ért el a digitális eszközök és módszerek használata, a diákok pedig az önálló tanulás terén. Viszont a hiányosságok is kiütköztek: találkozhattunk az online oktatás leterhelő félreértelmezésével, bizonyos társadalmi csoportok oktatásból való kiesésével stb. Az bizonyos, hogy a tanulságok fölött nem szabad reakció nélkül elmennünk, és az elkövetkező időszakban át kell gondolnunk továbbképzési programjaink tartalmát, lebonyolítási módját is.