Kaleidoszkóp

A Klebelsberg Kuno Emléktársaság szakmai napja és konferenciája Pesthidegkúton a néhai vallás- és közoktatásügyi miniszter emlékére

A Klebelsberg Kuno Emléktársaság az 1875. november 13-án született Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter, Pesthidegkút egykori lakója emlékére „Klebelsbergi örökségért” címmel szakmai napot tartott november 17-én, valamint „Erkölcs és társadalom” címmel konferenciát rendezett november 18-án a Klebelsberg-kastélyban.

A Klebelsberg Emléktársaság 2000-ben alakult azzal a céllal, hogy Pesthidegkúton a romos Klebelsberg-kastély rehabilitációja egyszer megtörténjen. E célért sokat tett az Emléktársaság alapító elnöke, Jókai Anna, valamint az Emléktársaság tagjai. Ez év nyarán megvalósult a Klebelsberg Emléktársaság nagy álma, megnyitotta kapuit az újjáépített Klebelsberg Kastély és Emlékház. A november 17-én és 18-án tartott kétnapos rendezvény lehetőséget teremtett a gyönyörűen felújított kastély, benne a könyvtárszoba, a Klebelsberg Kuno könyvtárából az Emléktársaság által felkutatott könyvek, valamint a kastélykert megtekintésére, a klebelsbergi tárgyi és szellemi örökség bemutatására, felelevenítésére.

November 17-én a szakmai nap kiemelkedő eseményeként az András, a szolgalegény és az ifjú Klebelsberg gróf című, az Emléktársaság gondozásában, a Klebelsberg Kultúrkúria kiadásában megjelent kétkötetes könyvet mutatták be. Az ünnepi alkalomra hasonmás kiadásban megjelentetett regény eredeti, A magyar nép számára alcímmel megjelent 1857-es kiadásának ajánlásában ezt olvashatjuk: „E munka kiadásával czélunk megismertetni a magyar köznép sajátságait, szokásait, gondolkozását, erényeit és félszegségeit, szóval feltüntetni árny- s fényoldalait. Reméljük ennél fogva, hogy ezzel olvasóinknak kedves és egyszersmind tanulságos olvasmányt nyujtandunk” (Boross Mihály: András a szolgalegény. Pest, kiadja: Heckenast Gusztáv, 1857). Az András a szolgalegény című etikai erényregény három részből áll. Az első rész bemutatja, hogy a sodródó, léha, italozó Andrásból – gazdája útmutatása alapján – hogyan épül fel az autonóm, magáért felelős személyiség. A középső rész feltárja a személyiség megmérettetését a konfliktusokkal teli társadalmi környezetben. A befejező részből megtudjuk, hogy a boldog és sikeres élethez elengedhetetlen a helyes, „meggondolt” párválasztás, a házasodás, mert az egészséges családi lét adja az alapot és a hátteret a tartós felemelkedéshez, az elért szint megtartáshoz. A romantikus regényíró, Boross Mihály a hit, a remény, az erény, illetve az igazság, a hitszegés, a vágy, a bosszú nagy kérdésköreit járja körbe, és gyakran kiszól a könyvből, hogy „a megtanulandót semmi esetre se mulassza el a kedves olvasó”.

Az Emléktársaság kutatása feltárta, hogy a regény az ifjú Klebelsberg gróf kedvenc olvasmánya lehetett, és erősen hatott személyiségének alakulására. A könyvön az anyai nagyapja, Farkas Imre aláírása mellett a „Gr. Keleblsberg Kuno” pecsét is olvasható, és Klebelsberg könyvtárának a jegyzékében is szerepelt. (A könyvjegyzéket – a könyvtár háború utáni lefoglalása és széthordása előtt – özvegye sebtében állította össze.) A hasonmás kiadásban megjelentetett regény második részének társszerzői Erdősi-Boda Katinka és dr. Erdősi Károly, akik könyvüket az etikaoktatás és az erkölcsi nevelés egy lehetséges útjának tekintik, s elméleti-módszertani oktatási segédanyagnak szánják.

Erdősi-Boda Katinka, a Klebelsberg Kuno Emléktársaság ügyvezető elnöke szerint Klebelsberg munkásságának eredményei mára már ismertek és elismertek, de keveset tudunk arról, milyen volt személyisége, milyen jellemfejlődés, nevelés, tanítás, családi és iskolai hatások eredményeként lett azzá, ami meghozta hazája és a maga számára a sikereket. Az András a szolgalegény című regényben a négy sarkalatos erény (okosság, igazságosság, bátorság, mértékletesség) megjelenése elősegítheti, hogy az olvasók megismerjék Klebelsberg Kuno példaértékű jellemfejlődését. Az Emléktársaság tervezi a két kötet digitalizált változatának honlapjukon történő megjelentetését, a nyomtatásban megjelent kiadás a Marczibányi téri Művelődési Központban érhető el az érdeklődők számára.

A könyvbemutató alkalmával a Magyar Nemzeti Múzeum a megjelentek és az Emléktársaság tagjainak nagy örömére Klebelsberg Kuno egykori íróasztalát ünnepélyesen (tartós letétbe) visszahelyezte eredeti helyére. Dr. Erdősi Károly, az Emléktársaság szóvivője köszönetében felidézte gróf Klebelsberg Kuno szellemi végrendeletének azt a részletét, amelyben a néhai vallás- és közoktatási miniszter kifejezte reményét, miszerint: az Emlékház a „fiatal kulturhisztorikus tudósok képzésének szolgálatában fog állani”.

Az „Erkölcs és társadalom” című konferencia előadói november 18-án arra a kérdésre keresték a választ, hogyan kapcsolódik egymáshoz erkölcs és társadalom, etika és oktatás, illetve hangsúlyozták az erkölcsi nevelés fontosságát. Előadást hallhattunk többek között az ifjú Klebelsberg jellemfejlődéséről, az erkölcsi nevelés és az oktatás legfontosabb feladatáról, az erkölcsi nevelésnek az iskolák gyakorlatában betöltött szerepéről, Szent István mai Magyarországa és a kereszténység kapcsolatáról, valamint napjaink keresztény erkölcs­teológiai kérdéseiről.

A kétnapos tanácskozás végén dr. Erdősi Károly köszönetet mondott a Klebelsberg Kuno Emléktársaság tagjainak fáradhatatlan munkálkodásukért, a korábbi (Székesfehérváron, Gödöllőn, Szegeden tartott) Klebelsberg Napok és konferenciák szervezéséért. Kifejtette, hogy amikor az Emléktársaság 2000. évi megalakulásakor alapszabályában célul tűzte ki Klebelsberg kastélyának és az emlékháznak a megmentését, valamint azt, hogy az épület a rekonstrukció után a néhai miniszter szellemi öröksége ápolásának központjává váljon, nem gondolták, hogy ezért tizenhét évet kell dolgozniuk. Az Emléktársaság terveiről szólva elmondta: „Továbbra is szervezünk majd »Erkölcs és társadalom« címmel tudományos emlékkonferenciákat, és igyekszünk összegyűjteni Klebelsberg könyvtárának a háború idején széthordott köteteit. Reméljük, hogy itt Pesthidegkúton, a felújított Klebelsberg-kastély emlékháza a jövőben a néhai tulajdonoshoz méltó módon szolgálja majd a közösséget és a klebelsbergi örökség ápolását.”