Kaleidoszkóp

Szeptember 1-jén jubileumi üléssel ünnepelte megalakulásának 40. évfordulóját a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság.

A bevezető előadásból megtudtuk, „a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság (2002 augusztusa előtt Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság) abból a felismerésből született, hogy a magyar filológia, tágabban a hungarológia immár nemzetközi tudományos diszciplínává vált, hasonlóan a más nyelvek és irodalmak, illetve nemzeti civilizációk kutatására kifejlődött tudományszakokhoz, mint pl. a germanisztika, turkológia stb. Minden egyes nemzeti civilizáció önálló alkotóeleme az egyetemes emberi kultúrának, azon belül egyedi színt, értéket képvisel, amelynek ápolása és kutatása általános emberi érdek. Ezen elgondolás jegyében alakították meg a világ számos országában tevékenykedő hungarológusok nemzetközi tudományos szervezetüket.

A Társaság létrejöttét a különböző országokban dolgozó hungarológusok ismételt ösztönzésére a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezte 1977-ben. (…) Ezzel megszületett az a nemzetközi szervezet, amely – a már régebben működő hasonló társaságok mintájára – a világ magyar filológiában érdekelt más-más nemzetiségű és tudományos felfogású kutatóit tömöríti.”

A Társaság lehetővé teszi az egyes országok kutatói között a rendszeres információcserét, az eredményekről való tájékoztatást, s ezzel elősegíti a magyar nyelv, irodalom, néprajz és kultúra nemzeti egyoldalúságtól mentes tudományos vizsgálatát. Közzéteszi az egyes hungarológiai műhelyek, első körben a külföldi hungarológiai tanszékek, katedrák, intézetek stb. bemutatkozásait. A Társaság egyik fő tevékenysége tudományos előadások, tanácskozások, konferenciák rendezése.

„A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság széleskörűen szorgalmazza és támogatja a magyar nyelvre, kultúrára és társadalomra vonatkozó kutatást és oktatást, valamint igyekszik közvetíteni ezek magyarországi és külföldi fórumai között. A Társaság tájékozódik a Magyarországon és külföldön folyó hungarológiai tevékenységről, és a szerzett információkat, elsősorban internetes úton, hozzáférhetővé teszi tagjai és az érdeklődők számára, valamint cikkeket és monográfiákat publikál kiadványsorozataiban. Kiemelkedő működési formája az ötévente megrendezésre kerülő Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus.” (hungarologia.net)

Andrea Seidler, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság elnöke és Monok István, a Társaság társelnöke a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadásában bemutatta a Társaság megújított működési stratégiáját. A magyarságtudományi stratégia hangsúlyozza, hogy a külpolitika alakításának egyik alapvető háttere a partnerek megismerése és annak tisztán látása, hogy ők hogyan látnak bennünket, magyarokat. Ennek érdekében alakította ki a magyar állam a vendégoktatói hálózatát (lektorátusok, vendégoktatók), támogatja a magyar történelmet, irodalmat, művelődést, kultúrát oktató, nem magyar fenntartású oktatóhelyeket, a magyar kulturális intézeti hálózatot és a Collegium Hungaricumok rendszerét. A külföldön megjelent magyar vonatkozású emlékek feltárásában ezek az intézmények alapvető fontosságúak. A nem magyarországi intézményekben dolgozóknak a Magyarországon tevékenykedőkkel való szakmai kapcsolattartását az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága és a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság biztosítja, szervezi.

Monok István hangsúlyozta, fontos, hogy Magyarországról és a magyarokról hiteles, szakmailag ellenőrzött információk, ismeretek jussanak el más országok véleményformáló, véleményalakító társadalmi rétegéhez. Kifejtette, hogy a hatékony magyarságtudományi stratégia megvalósítása érdekében ismernünk és támogatnunk kell mindazokat, akik a világban a magyarsággal vagy Magyarországgal kapcsolatos történeti, néprajzi, irodalmi s a legtágabb értelemben vett művelődéstörténeti kérdésekkel tudományosan foglalkoznak. Azokat hangsúlyosan is, akik nem magyar származásúak, és akik nem tudnak magyarul, viszont kutatási vagy oktatási témájukhoz összehasonlító anyagul a magyar művelődést választják.

A Társaságnak kiemelt célja az is, hogy fiatalítson a kommunikációs eszközein és gyakorlatán: „Mindenképpen erősíteni kell a publikációs lehetőségeinket és az idegen-nyelvűségünket. És nemcsak az angolt! Ezért a folyóiratunk német, francia, olasz és angol nyelvű. Meggyőződésem, hogy a sok nyelv ismeretén keresztül is formáljuk a szemléletet. Több energiát és pénzt kell fektetnünk a kommunikációs csatornák megújításába, naprakész szinten tartásába. A hatékony magyarságtudományi stratégia megvalósításához meg kell találnunk azokat az embereket, akiket érdekel a magyarság múltja, jelene és jövője, ez pedig a kommunikációs eszközök megújítása, az új mozgásterek bővítése és a nemzetközi szakmai kapcsolatok erősítése nélkül nem lehetséges.”

A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság következő, 2021-ben megrendezendő világkonferenciájának helyszíne Varsó lesz, megrendezését a Varsói Egyetem Magyar Tanszéke vállalta. Dr. Gizińska Csilla tanszékvezető elmondta: „Minden évben száz-százötvenen jelentkeznek magyar szakra, közülük huszonöt-harminc hallgatót veszünk fel az alapszakra. Ez nagyon jó arány még a Varsói Egyetemen belül is. Nagy óraszámban tanítjuk a magyar nyelvet, és négy szemeszteren keresztül oktatunk történelmet. Megemeltük az ún. hungarológia kurzusnak az óraszámait, ezeken az órákon a magyar kultúra, a magyar film, a színház és a folklór kerül előtérbe. Kiemelten fontos tanszékünkön a magyar irodalom és a nyelvtan oktatása, amely az első évtől a negyedik évig végigkíséri hallgatóinkat.” A tanszékvezető elmondta, hogy a magyar nyelv tanulására az utóbbi években nemcsak a hagyományos lengyel–magyar barátság vagy a magyar nyelv iránti érdeklődés ad okot, hanem az is, hogy a multicégek az utóbbi öt-hat évben a visegrádi országokra régióként tekintenek, és Varsóban is nagyon sok olyan fiatalra van szükség, akik jól tudnak angolul, lengyelül és magyarul. Dr. Gizińska Csilla elmondta, hogy a következő év nagy feladata lesz az új lengyel–magyar és magyar–lengyel nagyszótár elkészítése, majd így zárta a szavait: „Hiszek abban, hogy azok a hallgatók, akik nálunk végeznek, bárhova kerüljenek is, mindig a magyar kultúrát közvetítik Lengyelországban, ahol nagyon jó magyarnak lenni. A mai napig érezhető a hagyományos lengyel–magyar barátság. Ha az ember itt bárhol azt mondja: magyar vagyok, akkor mindenütt hihetetlen barátsággal, nyílt szívvel találkozik. És egy ilyen országban ápolni és elősegíteni a kapcsolatokat, igazi, gyönyörű szép feladat, küldetés.”