Kaleidoszkóp

Szöveg: Földes Zsuzsanna

Tanácskozás a PISA-eredményekről – konferencia a Magyar Tudományos Akadémián

2016 decemberében hozták nyilvánosságra a 2015-ös PISA-felmérések eredményeit, amelyek sajnos beigazolták az előzetes félelmeket: a magyar diákok teljesítménye a matematikai műveltség területén stagnált, a szövegértés és a természettudományos műveltség területén pedig jelentősen romlott. A Magyar Tudományos Akadémia 2017 februárjában a szakma jeles képviselőinek részvételével konferenciát szervezett, amelyen a negatív eredmények okainak elemzése mellett szó volt a PISA-felmérések módszertanáról és a lehetséges megoldások irányairól is.

A konferencia videofelvétele megtekinthető az MTA honlapján: mta.hu/mta-video; goo.gl/iAsn1d

Lovász László, az MTA elnöke bevezető előadásában az Akadémia felelősségét hangsúlyozta a tudományos eredmények oktatásban való megjelentetésében, beleértve a tantárgy-pedagógia eredményeit is. A PISA-eredményekről szólva elmondta: még ha valaki kritikusan viszonyul is a felmérésekhez, a mért paraméterekben megnyilvánuló romló tendenciát nem lehet figyelmen kívül hagyni, az okok feltárásához és a következtetések levonásához azonban tudományos elemző munkára van szükség. Felhívta továbbá a figyelmet az MTA Tantárgy-pedagógiai Kutatási Programjára, amellyel az Akadémia az oktatás megújításhoz szeretne hozzájárulni.

Csapó Benő, az SZTE egyetemi tanára átfogó előadásában a PISA-felmérések történetét, szervezeti kereteit és módszertanát, a tesztek készítésének, lebonyolításának menetét tekintette át, valamint a magyar diákok teljesítményét meghatározó főbb tényezőket. Kitért a „TIMSS-PISA paradoxon” jelenségére (azaz, hogy míg diákjaink a hagyományos, lexikális tudást mérő teszteken viszonylag jól szerepelnek, a tudás alkalmazási képességét vizsgáló PISA-teszteken egyre rosszabbul teljesítenek), és a háttérváltozókból nyerhető információk fontosságára. Utóbbiak közül kiemelte a magyarországi oktatás nagyfokú szelektivitását és a családi háttér erős hatását. Előadása végén konkrét ajánlásokat fogalmazott meg az oktatási rendszer egészére vonatkozóan.

Ezt követően a három műveltségterület oktatástudományi szakértője egy-egy hasonló felépítésű előadásban értékelte az adott területen elért eredményeket: elsőként az adott műveltségterület meghatározásának szempontjait, esetleges változásait vázolták fel, majd ismertették az aktuális, 2015-ös felmérés jellemzőit, azon belül a magyar diákok eredményeit, végül a romló magyar teljesítmény mögött meghúzódó okokat elemezték, és felsorolták a fejlesztendő területeket, lehetőségeket.

A reading literacy (’szövegértés’; ’olvasási kultúra’) fordításakor ütközünk magyar nyelven a legnagyobb nehézségbe – mondta Steklács János, a Pallasz Athéné Egyetem professzora –, s a definíció változása leképezi az olvasástanítás fokozatos átalakulását is. A szövegértés műveltségterülete azért is speciális, mert nincs tantárgyhoz kötve, a készség a nyelvi viselkedés része, minden más tudás befogadásának feltétele, s ezért is riasztó a funkcionális analfabétának tekinthető, leggyengébben teljesítő hányad magas aránya. A szövegértés fejlesztése jellemzően tantárgyakon átívelő feladat, minden óra része kellene hogy legyen. A javaslatok között elhangzott az olvasástanítás alapozó szakaszának meghosszabbítása, az olvasási stratégiák tanítása, az olvasási profil meghatározása és a szövegértés tantárgyakba integrált oktatása magasabb életkorban is. Steklács János egy érdekes adatot is bemutatott, ami jól példázza, hogy a háttérváltozók olyan nem várt összefüggésekre is ráirányíthatják a figyelmet, amelyek módszertani konzekvenciáit érdemes megfontolni: míg a többi területen a nemek teljesítménye nagyjából kiegyenlített, a szövegértés területén a lányok kivétel nélkül minden országban szignifikánsan jobb eredményeket értek el.

Csíkos Csaba, az ELTE docense a matematikai műveltség definíciójának alakulását, illetve mérésének szempontrendszerét, a gondolkodási folyamatoknak (problémamegfogalmazás, alkalmazás, értelmezés), a matematika tudásterületeinek és a kontextusnak a mérésekben játszott szerepét ismertette. Részletesen beszélt a szöveges feladatok típusairól, funkcióiról, amelyek közül az alkalmazási készség fejlesztése szempontjából a valóság matematikai modellezését lehetővé tévő feladatok lennének a leghatékonyabbak. Kitért a tanulást befolyásoló – és a matematika terén még erőteljesebben jelentkező – egyéb motívumok nem elhanyagolható szerepére is, mint a tantermi hangulat, a kulturális hagyományok vagy az adott tárgynak az életben betöltött használhatóságáról alkotott értékítéletek.

A 2015-ös felmérésen kiemelten vizsgált természettudományos műveltségterületet Korom Erzsébet, az SZTE docense elemezte. Elsőként ő is a természettudományos műveltség fogalmának bővülését emelte ki: a hagyományos értelemben vett természettudományos tudáson kívül (fizikai és élő rendszerek, a Föld és a világegyetem) ez magába foglalja a természettudományról való tudást, azaz mindazt az ismeretet, ami a kutatásmódszertannal, a kísérletek tervezésével, az adatok értékelésével, a következtetések levonásával kapcsolatos. A magyar diákok teljesítménye különösen ez utóbbi területen rossz, így a motiválatlanság és a természettudományokkal szemben megmutatkozó csökkenő érdeklődés mellett ennek javítása lenne a beavatkozások kívánatos iránya. Ez leginkább a már az óvodáskortól bevezetett, aktív, kutatás-, tevékenység- és problémaalapú tanulás során valósulhatna meg, mikor a gyerek tapasztalatai alapján maga konstruálja meg a tudását.

Szöveg: Sallai Éva

Emlékezzünk Irinyi Józsefre, a 12 pont megszövegezőjére!

A Magyar Emlékekért a Világban Egyesület a határon túli magyar területek magyar vonatkozású emlékeit, más népekkel közös örökségét kutatja és mutatja be. Munkájának célja, hogy tanulságos művelődéstörténeti előadások, tárlatok keretében egyre szélesebb körben tegye ismertté a már jelölt – és a még jelöletlen – magyar emlékeket, a külhoni magyar emlékhelykutatás fontos és más nemzetek emlékeihez is kapcsolódó ügyét. Havi rendszerességgel tartott előadásain – amelyeken a részvétel ingyenes – a jeles magyarok nevét viselő középiskolák diákjai is bemutatkozhatnak (www.magyaremlekekert.hu).

Az Egyesület legutóbbi, március 7-én tartott estjén dr. Hermann Róbert történész, publicista A két Irinyi szerepe a szabadságharcban címmel tartott előadást, amelynek középpontjában Irinyi József, az 1848-as forradalom és szabadságharc 12 pontja megszövegezőjének a tevékenysége állt. Irinyi József bátyja, Irinyi János a zajtalan és foszforos gyufa egyik feltalálójaként vált híressé.

Az előadó rávilágított, Irinyi József az 1848-as forradalom és szabadságharc kevéssé ismert és méltatlanul elfeledett alakjai közé tartozik, pedig a márciusi ifjak között az egyik legérdekesebb, legkomplexebb személyiség. Irinyi nemcsak íróként, útleíróként, hanem politikai publicistaként is maradandót alkotott, emellett jelentős műfordítói tevékenység fűződik a nevéhez. Első írása 19 éves korában jelent meg az Athenaeum hasábjain. Húszéves korában hosszabb nyugat-európai útra indult. Az átalakuló nyugat-európai gazdaságról és társadalomról úti jegyzetekben számolt be a lapban, de írásai eltértek a többi hasonló reformkori útleírástól. Őt főként a nyugat-európai társadalmak működése, berendezkedése érdekelte. Látta a kiépülő kapitalista gazdaságból fakadó ellentmondásokat is, így a gyermekmunkát, a proletarizálódást, a modern értelemben vett ipari társadalom nyomorát. Hasonlóan Petőfihez az ő eszménye is a francia forradalmi köztársaság volt.

1843-ban tért haza, 1844-re összeállította úti élményeiről írt könyvét, de a cenzúra nem engedte megjelentetni, ezért Halléban nyomtatták ki 1846-ban (Német-, franczia-, és angolországi úti jegyzetek). A könyve elejére nyílt levelet írt az akkori magyar kancellárnak, gróf Apponyi Györgynek, amelyben tiltakozott az ellenzéki politikusokat sújtó cenzúra ellen. Úti jegyzeteivel bizonyítani akarta, hogy a Monarchia akkori berendezkedése korszerűtlen, felülvizsgálatra, akár forradalmi úton való változtatásra szorul. Könyve – amelyet az irodalomtörténészek ma is az egyik legjobb reformkori útleírásnak tartanak – volt a belépője a politikai életbe.

1848. február végén, március elején úgy tűnt, kevés valósult meg azokból a programpontokból, amelyeket a polgári átalakulás főbb követelményeiként az Ellenzéki nyilatkozatban csaknem egy évvel korábban megfogalmaztak. A pesti Ellenzéki Körben felvetődött, hogy aláírásgyűjtő akciót kellene hirdetni, hátha hatással lesz a pozsonyi országgyűlésre, ha több tízezren aláírják. Az Ellenzéki Kör követeléseinek rövid, tömör pontokban való megfogalmazását az éles stílusáról ismert Irinyi Józsefre bízták. A szöveg pontokba foglalása március 9. és 12. között történhetett meg, és ebben valószínűleg szerepet játszott bátyja, Irinyi János is, aki ekkoriban érkezett Bihar megyéből Pestre. Irinyi József március 12-én mutatta be a 12 pontot az Ellenzéki Körben. A szöveget elfogadták, a kérdés az volt, azonnal megkezdjék-e az aláírásgyűjtést a fővárosban és országosan, vagy várják meg Pesten is március 19-ét, a József-napi vásár időpontját. Ahogyan közismert, a bécsi forradalom hatására döntötték el a Pilvax ifjai, Petőfi, Jókai, Vasvári és Irinyi, hogy március 15-én cselekedni fognak.

Dr. Hermann Róbert előadásában kiemelte, hogy március 15-én Irinyi József mindvégig jelen volt a pesti eseményeken, és Petőfivel, Jókaival, Vasvárival csaknem egyenrangú szerepet játszott. Irinyi volt az, aki a Landerer és Heckenast nyomdában rátette a kezét a nyomdagépre, mondván: „Ezt a nyomdát a nép nevében lefoglalom!”, valamint több helyen szónoklatot is tartott. A márciusi ifjak közül Irinyi azon kevesek közé tartozott, akik bekerültek az 1848. júniusban megválasztott és júliustól ülésező népképviseleti országgyűlésbe is.

A szabadságharc leverése után Irinyi József Nyugat-Európába akart menekülni, de Grazban elfogták, Pestre az Újépületbe vitték, majd halálra ítélték. Haynau táborszernagy, a magyarországi császári királyi csapatok főparancsnoka, értesülve a Bécsben előkészített amnesztiáról, intézkedett, hogy azokat a képviselőket, akiket első fokon halálra ítéltek, részesítsék amnesztiában. Ezért Irinyi József röviddel a halálos ítélet kimondása után többekkel egyetemben megkapta a teljes amnesztiát, börtönbüntetésre sem ítélték. Az 1850-es évek közepéig rendőri felügyelet alatt állt, politikai szerepet nem tudott játszani, hiszen ekkor nem volt politikai élet Magyarországon. A szépirodalomban keresett és talált vigaszt, főként műfordítóként szerzett elismerést. Tőle származik Harriet Beecher-Stowe Tamás bátya kunyhója című regényének első magyarra való átültetése, valamint ő fordította le ifj. Alexandre Dumas A gyöngyös hölgy című regényét is. 1859-ben egy hirtelen támadt betegségben hunyt el 37 éves korában, sírja a Kerepesi temetőben található. Megérdemelné, hogy róla is megemlékezzünk március 15-én.

Dr. Hermann Róbert történész Irinyi József életútjáról tartott előadásához kapcsolódó könyvei: Megtorlás az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után (1999); 1848–1849. A szabadságharc hadtörténete (2001); Kossuth Lajos és Görgei Artúr levelezése 1848–1849 (2001); Kossuth Lajos élete és kora (2002); Forradalom és szabadságharc 1848–1849 (2009).