Kalauzok a zenevilág labirintusában

Rajzos zenetörténet

Bernard Deyriés – Denys Lemery – Michael Sadler: Rajzos zenetörténet az őskortól napjainkig
Zeneműkiadó, 1985

Akinek kezében gyerekként megfordult ez a mára csak antikváriumokban és könyvtárakban föllelhető (interneten pdf-es változatban azonban elérhető/letölthető), elragadó kötet, soha nem feledi a visongó csimotái közt fúgát komponáló Bach, a bokáig könnyekben tocsogó Puccini-hősnők, a kóristafiúságból kimutáló Haydn, a fenékbe billentett Mozart, a trojkák és vodkák szédületében komponáló, félbarbár orosz zsenik vagy a karmesteri botjával önmagán sebet ejtő, parókás Lully képét. A hozzájuk tartozó zenetörténeti kalandokkal és stiláris jellemvonásokkal, karakteres rajzokkal együtt mélyen bevésődnek emlékezetünkbe. Három alkotó briliáns összmunkája a végeredmény, amely következetesen és izgalmas módon adagolja a zenetörténet legfontosabb tényanyagát, miközben ízlésre és élményszerű zenefogyasztásra nevel. Kis kritikai beütéssel: a dorongját püfölő ősember és az elektronikus gitárját nyaggató rocker képi párhuzama többet ér akárhány kultúrakritikánál.

 

Legyőzzük a sárkányt!

Tóth Péter – Bognár Róbert – Schlanger András – Várady Szabolcs:
Árgyélus királyfi
Daljáték gyermekeknek (és felnőtteknek) két felvonásban
Szegedi Nemzeti Színház
www.szinhaz.szeged.hu

Alighanem ez a mesebeli célkitűzés lebegett Tóth Péter zeneszerző, Bognár Róbert író, Schlanger András író-rendező és Várady Szabolcs költő szeme előtt, amikor családi operát komponáltak Árgyélus királyfi történetéből. A jóság és a gonoszság párviadalának ősi toposzai jól követhető történetmondással, nemes zenei anyag révén, lenyűgöző látványvilággal jelennek meg a Szegedi Nemzeti Színház ősbemutatóján, amely bátran szembeszáll az opera létjogosultságát kétségbe vonó vélekedésekkel. Tóth Péter igényes és ötletes muzsikája szinte észrevétlenül vezeti el legifjabb nézőit az opera (b)irodalmába: zenei karakterei fölismerhetően kifejezik rokonságukat Mozart, Donizetti, Erkel vagy Csajkovszkij hőseivel, de a magyar népdal és népballada tónusaiban is jártasak. És lássatok csodát: a nézőteret megtöltő, operai előismereteket nélkülöző közönség tomboló tetszésnyilvánítással fogadja a minden ízében modern operaprodukciót. A darab, amely a Ránki György Pomádé királya óta várt folytatást testesíti meg, méltó volna rá, hogy megjárja a többi operaszínpadot is. Sokat segítene abban, hogy lelkes rajongói 15-20 év múlva is az operaműfaj értő és hűséges befogadói maradjanak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Zene és közösség

Hétköznapi mennyország (Kay Pollak filmje, DVD)
Zenekari próba (Federico Fellini filmje, DVD)
Kvartett – A nagy négyes (Dustin Hoffman filmje, DVD)

Kay Pollak romantikus filmdrámája, a Hétköznapi mennyország elsőrangú bevezetés a közösségépítés témájában tartandó osztályfőnöki vagy etikaórákhoz is. A világhírű karmester hazatér szülőfalujába, ahol akarva-akaratlan élére áll a helyi templomi kórusnak. Kicsinyesség, féltékenykedés, falusi pletyka, devianciák és intrikák nehezítik a közös munkát, súlyosbítva a művészlétet övező értetlenséggel, mégis: a közös cél és az együtt muzsikálás legyőzi a széthúzást, és egybekovácsolja a dalárdát, amely a végén nemzetközi fesztiválokat is meghódít.

Fellini klasszikusa, a Zenekari próba inkább zenei közegbe helyezett parabola: látlelet az emberi típusokról és viselkedési mintákról. A próbateremben játszódó, Fellini módján egyszerre szeretetteljes és ironikus szemmel láttatott bonyodalmak fölött a közös cél: az erők és adottságok különbségeinek összehangolásából létrejövő harmónia lebeg – a társadalom számára oly fontos kooperatív szemlélet példázatául.

Dustin Hoffman Kvartett – A nagy négyes című filmje ugyancsak zenei példázatba öltözteti az egymásra hangolódás fontosságát. A nyugállományú operaénekesek otthonában játszódó, édesbús movie társas lényi mivoltunk, illetve társtalanságunk, összetartozásunk kérdéseit boncolgatja népszerű, papírzsebkendő-előcsalogató, mégis szeretetre méltó formában. Életük alkonyán járó szereplői Verdi Rigolettójának nagy négyesére készülnek, miközben szerelemek szövődnek (újra), félreértések tisztázódnak (és keletkeznek), és évtizedes szakmai intrikák válnak súlytalanná. Hisz sohasem késő. Egyszer mind fölismerhetjük, hogy az együtt éneklés, azaz a kvartett értelme az, hogy mind kilépünk saját énünk fogságából.

 

Anekdoták, aforizmák

Norman Lebrecht: A komolyzene anekdotakincse. Európa, 2002
Márkus János (szerk.): Muzsikusanekdoták.
Rózsavölgyi, 2009
Márkus János (szerk.): Zenei anekdoták, aforizmák és viccek. Rózsavölgyi, 2011

 

 

 

 

 

 

 

 

E zenetörténeti morzsákból egybeszedegetett gyűjtemények nagy előnye, hogy a zenetörténet távolságtartó pátosza helyett emberközelbe hozzák a tankönyvek lapjairól ismert nagyságokat. Ha megtudjuk, hogy Händel mérgében kilógatott az ablakon egy hisztiző primadonnát, hogy Haydn miként játszott össze muzsikusaival a megérdemelt vakáció kicsikarásáért, vagy hogy Bach hogyan vasalta be jogos járandóságait, és hogyan vágta hozzá parókáját egy tehetségtelen orgonistához, talán zeneműveik mögött is könnyebben pillantjuk meg az embert. Remek adalékok a tananyag élvezetesebbé tételéhez, a diákok motiválásához egyéni fölkészülésük során.

 

Marionettszínház

W. A. Mozart: The Marriage of Figaro; Don Gio­vanni; Così fan tutte; The Magic Flute. The Salzburg Marionette Theatre. Weton-Wesgram, 2006
www.marionetten.at

Salzburgban is, Prágában is kihagyhatatlan élmény Mozart operáinak marionettszínházi előadása. Ezt az élményt teszi elérhetővé a Salzburgi Marionettszínház Varázsfuvola-, Figaro házassága-, Don Giovanni- és Così fan tutte-előadásainak felvétele. A korhű jelmezeket és a Mozart-kori színház kulisszáit megelevenítő keresztmetszetek kiváló lehetőséget teremtenek, hogy gyerekközelbe hozzuk a szövevényes mesék főalakjait. A gyerekek ráadásul, miközben Papageno vagy Leporello csetlés-botlását figyelik, a legkiválóbb operafölvételek hangját élvezhetik.

 

A beszélő zene

Leonard Bernstein: Hangversenyek fiataloknak. Zeneműkiadó, 1974
youtube.com/watch?v=nxWwPK_cgSk
Leonard Bernstein: What is Folk Music?
youtube.com/watch?v=F1kyhQHyuGg#t=247

 A televíziózás egyik leghatásosabb zenei ismeretterjesztője, Leonard Bernstein előadásai nagy segítségére lehetnek a zene megkedveltetésének hatékony módszereit kereső pedagógusnak. Bernstein, korának egyik legkarakteresebb karmestere, maga is zeneszerző meghökkentően eredeti példákkal vezet be a klasszikus zene sokak szemében megközelíthetetlen kulisszái közé. 1961-ben a Carnegie Hallban rögzített előadása a népzene nyomait mutatja ki a koncertrepertoáron. „A népdalok és néptáncok képezik a komolyzene szívét és kezdetét” – jelenti ki, ami sok ellenérzést hatástalanít a koncertműfajokkal szemben. Az egyes népek zenéjében minden másnál inkább megmutatkozik sajátos karakterük, lelkiségük. Ez a magyarázata, hogy Csajkovszkijt orosz, Verdit olasz, Gershwint amerikai hangvétel jellemzi. Miután bemutatja egy Mozart-szimfónia népdalszerűen egyszerű részleteit, Bernstein magyar példákkal sem marad adós: a „Jöjjön haza, édesanyám” és Bartók példájával igazolja, hogy a hangsúlyt az első szótagra helyező magyar nyelv minden mással összetéveszthetetlen karaktert kölcsönöz népzenénknek. Francia népdaléneklése, ha lehet, ennél is magával ragadóbb: e kiegyenlített, visszafogott nyelv természetes szülötte Ravel szimfonikus zenéjének fátyolossága. Zenei példáit bárki saját bemutatókkal válthatja élő előadásra, amiben nagy segítségünkre lehet, hogy előadásainak szövege magyar nyelven is megjelent.

 

Igazi komédia

Ötven év egy órában:
www.youtube.com/watch?v=Ua7Bnpvw14k

Happy Birthday többféle komolyzenei stílusban:
youtube.com/watch?v=hkkHz8xq7lE,
youtube.com/watch?v=qf2NnqwzBYw,
youtube.com/watch?v=t8mcYFqs5g4

Mozart-opera rövidítve:
youtube.com/watch?v=3JOUoCfjV04

Ha a tananyag megtanítását követően marad még pár percünk az órából, új barátokat szerezhetünk a komolyzene számára Victor Borge egy-egy felvételének megismertetésével. Borge nehezen besorolható jelenség: zongoraművész, humorista, pantomimművész, zenebohóc és – népművelő. Fölvételei könnyen hozzáférhetők az internet segítségével, és kiváló alkalmat nyújtanak arra, hogy a komolyzenei előadásokat jellemző pátosztól mentesen ismerkedjünk meg a zeneirodalom olyan alapműveivel, mint Beethoven Holdfény-szonátája, Liszt Magyar rapszódiái, Brahms, Grieg és Debussy szerzeményei vagy Mozart operái. Utóbbiakból Borge egyszemélyes színházi parádét kreál a zongora mellett. A szerzőkre jellemző zenei fogások, karakterek rövid, elmés és sok esetben parodisztikus bemutatása szórakoztató módon vezet be a zeneértés alapjaiba. Ugyanilyen tanulságos azonban, amikor olyan mellékes körülményeket tesz meg komikus jelenetei főszereplőjévé, mint a zongorista lapozója. Borge kalauzolásával a komolyzene izgalmas, sokszínű, olykor bonyodalmas, máskor különös emberi tevékenységként tűnik föl előttünk. Mivel a humor szerepe a klasszikus zenében méltatlanul alulreprezentált a közbeszédben, Borge sziporkái számos alaptalan tabut oszlathatnak szerte.

 

 

 

 

 

 

Győző bácsi és a bonbonok

www.bonbonmatine.hu

Magyarország leghíresebb tubása – így is nevezhetnénk Lukácsházi Győzőt, a gyermekeknek szánt zenei ismeretterjesztés legismertebb hazai alakját. Saját bevallása szerint hirtelen ötlet vezérelte, amidőn egy alkalommal a zsebében lapuló bonbonnal jutalmazta ifjú hallgatóságát zenei kérdésekre adott helyes válaszaiért. A bonbonmatinéból azóta műfaj, Győző bácsiból pedig országszerte ismert zenemesélő vált: közvetlen hangulatú zenei ismertetései a koncertteremben és a rádióban is megnyerik a kisebbeket és a fiatalokat a nagy zeneszerzőknek.

 

 

Zenebolondság – nagyon is normális dolog

Oliver Sacks:
Zenebolondok. Mesék a zenéről és az agyról
Akadémiai, 2010

Miért hat ránk megnyugtatóan egyik vagy másik harmónia, tölt el jóleső meghittséggel egy dallam, míg a másik már-már a tébolyba kerget? Kulturális örökségünk függvénye, hogy mely hangrendszerben találunk jelentést, és mit érzékelünk zörejek zűrzavarának, vagy fajspecifikus evolúciós hozadék? S ami a leglényegesebb: miért hat ránk oly intenzíven a zene? Ez az alapos, számos részletében mégis szórakoztató szakmunka a neurofiziológia és -pszichológia nézőpontjából térképezi föl ember voltunk e sajátságos jellemvonását. Az agykutatás arra mutat, hogy a zene élvezete a különféle agyi tevékenységek legmagasabb rendű összmunkájában leli magyarázatát. „A zeneészlelés integrációja az agy sok szintjén történik, és ebből következően az integráció sok szinten meghibásodhat vagy károsodhat.” A zenei fogékonyság korrelál a tér- és az arányérzékkel, a tudati működések egész sor funkciójával. A neuropszichológia összegzése röviden: a zene világa nehezen definiálható, ám aki birtokában van, annak egész világa bizonyítottan gazdagabb.

 

Nyomozás Wolfganggal

Fabian Lenk:
Mozart és a kottatolvajok
Scolar, 2015

Ez a könyvecske kiskamaszok figyelmét megragadó stílusban vezet el a zenetörténet egyik mérföldkövéhez: a bécsi klasszika idejébe. Szerencsére efféle elrettentően méltóságteljes kifejezések, mint mérföldkő, zenetörténet vagy éppen klasszika egyáltalán nem fordulnak elő a műben, amely egy időgép segítségével röpíti ifjú olvasóját a császárvárosba három jó baráttal az oldalán. A könyv hősei bebocsáttatást nyernek a Mozart-házba, majd kisvártatva a Burg fogadótermébe is, miközben lélegzetelállító kalandok közt lelepleznek egy titkos összeesküvést, amely a csodagyermek Mozart ellen szövődik. S ami a legfőbb: mindeközben föl-alá sétálnak a 18. századi Bécs utcáin-terein, magukra öltik a parókás korszak teljes ruhatárát, és olyan színhelyeken forgolódnak, ahol a muzsika természetes létszükséglet és mindennapos gyakorlat. Csembalózni tanulnak, fültanúi egy zenei párviadalnak, karneváloznak a bohócruhába bújt zeneszerzővel, és kevés sikerrel még egy operapartitúrát is megkaparintanak. Igaz, a szerző a cselekmény kedvéért nem csupán összevon valós személyeket, de megerősít jó néhány klisét is – a Salieri-féle ármány vagy a Requiemet megrendelő árnyalak túlságosan is keze ügyében vannak egy Mozart-krimi írójának, hogysem kiaknázatlan hagyná őket, jóllehet a Mozart-kutatás mára mindezt árnyaltabban kezeli – mégis: aki az idődetektívek társául szegődik, ismerősként fordul majd be a Mozartgasséba, ha egy szép napon immár zenetörténeti céllal tér vissza Bécsbe. És talán még egy kis klasszikus zeneszó sem szegi kedvét, hogy folytassa a gyermekként megkezdett nyomozást a zenetörténet egyik legizgalmasabb életművében.