A jog nyelvét az idegen nyelvekhez hasonlóan nem lehet néhány óra alatt megtanulni. A jurátusok évekig tanulmányozzák a jogszabályokat, oldanak meg jogeseteket, mire elsajátítják a jogi szövegek értő olvasását, vele összefüggésben a jogi gondolkodásmódot. Mindebben a „nyelvet” magas szinten birtokló egyetemi oktatók vannak a segítségükre.
Mire vállalkozhat mégis az iskola? Egyrészt talán a mindennapi élethez legszükségesebb jogi fogalmaknak – realisztikusan szemlélve: közülük is csak néhánynak – az elsajátíttatására. Másrészt annak megmutatására, hogy az ember hol talál információt, vagy hová fordulhat segítségért, ha jogi szövegekkel kell megbirkóznia. Megfelelő módszerrel – és a „kevesebb több” elvének szem előtt tartásával – annyi legalábbis elérhető, hogy a tanulókban megszülessen némi önbizalom és érdeklődés a jogi szövegekkel kapcsolatban, ami később segítségükre lehet az értelmezésükben.
A 11–12. évfolyam számára kidolgozott gimnáziumi és szakközépiskolai kerettanterv a történelemtanárra rója – mintegy pars pro toto, a jogrendszer egészének képviseletében – a munkajog tárgyalását, bár szerintem legalább ennyire indokolt lenne megízlelni a Polgári Törvénykönyv bevezető rendelkezéseit (elvárható magatartás, jóhiszeműség és tisztesség, joggal való visszaélés), a köz- és magánokiratok vagy az öröklés jogát (ez utóbbi persze tagadhatatlanul távol áll a tanulóktól). Hogyan fogjunk ezekhez? Hosszabb jogszabályok vagy szerződések feldolgozásával aligha, mivel ezek túlságosan bonyolultak és diákszemmel meglehetősen unalmasak. Járhatóbb útnak tűnik, ha a tanulók didaktikai céllal egyszerűsített jogi szövegekkel dolgoznak: olyan jogesetekkel, amelyek egy vagy néhány fogalom megtanítását szolgálják, és lehetőleg a tanulók életéhez kapcsolódnak (pl. a diákmunkára vonatkoznak). Ez a tevékenység érdekessé és érthetővé tehető számukra, feltétele persze a fejlett általános szövegértési és logikai készség, ezért főképp a középiskolában valósítható meg.
Ami a másik területet illeti: akár házi feladatként begyakoroltatható az internetes jogszabálykeresők használata, noha előtte érdemes tisztázni olyasféle fogalmakat, mint például: jogszabály, törvény, rendelet. Hasznos átadni végül néhány információt a fogyasztóvédelemről, a jogsegély-szervezetekről és a bírósági szervezetről – ha van rá idő, ez utóbbi megvalósítható az Országos Bírósági Hivatal által működtetett „Nyitott bíróság” program keretében is.
A történelemtanárnak nem kell mindehhez eleve értenie. A szükséges ismeretek átadhatóak, a jogesetek közösen feldolgozhatóak egy továbbképzésen, véleményem szerint körülbelül egy munkanap alatt. Mindezt persze nyilván a tanárképzésbe kellene (jobban) beiktatni. Ha valaki önálló felkészülésre kényszerül, hasznos segítséget nyújt hozzá Falus Irén – Halász Katalin Jogi esettanulmányok című kötete, különösen annak jogesetei.
A fentiekben arról volt szó, hogyan biztosíthat az iskola némi alapot jogi szövegek olvasásához a mindennapi életben. Ezt is szolgálja, de a fentiektől eltérő tudást és alighanem más módszereket igényel a jog természetével kapcsolatos kérdések, az állampolgári ismeretek és a pénzügyi-gazdasági ismeretek oktatása (történelem-kerettanterv, 7–8. és 11–12. osztály).
