Jellemfejlesztő vagy inkább teher a siker?
Néhány évtizeddel ezelőtt teljesen más dolgok jutottak eszünkbe, mikor azt hallottuk, sikeres valaki. Maga a siker szó kimagasló eredményeket, jó munkahelyi beosztást, presztízst, esetleg nagy családot jelentett. Napjainkban már a közösségi médiában való magas követőszám is okot adhat arra, hogy valaki sikeresnek érezze magát. Jelenleg a köznevelésben és felsőoktatásban tanulókat, de még a felnőtteket is teljesen más dolgok motiválhatják a siker felé, mint a korábbi generációkat. Ugyanakkor a sikert – függetlenül attól, hogy mit jelent az egyén számára – ma is nehéz elérni; ha pedig elértük, nehéz feldolgozni, jól kezelni. Dr. Hollósy-Vadász Gábor pszichológussal beszélgettünk arról, mit jelent a siker, milyen lépéseket kell megtennie annak a diáknak és felnőttnek, aki sikeres akar lenni, ha pedig elérte, mire kell odafigyelnie.
Hogyan lehet értelmezni a siker kifejezést?
A siker kifejezést legegyszerűbben az egyén szintjén érdemes értelmezni. Azt kell megvizsgálni, hogy az egyénnek mit jelent pontosan a siker. Ilyen kontextusban nagyon sokféleképpen lehet értelmezni, mert egyénként gondolhatom magam sikeresnek a párkapcsolatomban, a szakmámban vagy az élet bármely területén. A sikerre vonatkozóan konkrét, objektív definíció nincs, mert azt mindig az egyén szintjén határozzuk meg, bár a televízióban és a közösségi médiában próbálják nekünk megmutatni, hogy mi számít sikernek. Ha megnézzük az Instagram-profilokat, azt láthatjuk, hogy ott mindenki sikeresnek tűnik, de a hétköznapokban érdemes arra koncentrálni, hogy legyen az életünkben egy-két olyan terület, amelyben sikeresnek tartjuk magunkat. Ugyanakkor legyenek olyan területek is, ahol elfogadjuk, ha nem száz százalékosan teljesítünk. Tehát a siker valójában azt jelenti, hogy az egyén kitűzött magának egy célt, és azt elérte. De fontos, hogy az a cél reális legyen.
Kire mondják általában, hogy sikeres? Milyen helyzetben használjuk ezt a szót valakire?
Ha a közösségi médiát nézzük, azt tapasztalhatjuk, hogy azokat tartják sikeresnek, akik úgymond „mini sztároknak” tűnnek, akik azt tükrözik magukról, hogy mindent elértek. A való életben azonban legtöbbször azokra használjuk, akik az élet bizonyos területein kimagasló eredményeket értek el, mint néhány elismert tudósunk, sportolónk vagy nemzetközi eredményeket elért művészeink.
Hogyan válhat valaki sikeressé? Mekkora szerepe van az önelfogadásnak abban, hogy sikeresnek érezze magát valaki?
Az első lépés az, hogy az egyén reális célokat tűz ki maga elé. A második lépés, hogy rendelkezzen önismerettel, tudja, hogy miben igazán jó, melyek azok a területek, amelyek illenek hozzá. Fontos, hogy tisztában legyen a saját képességeivel, kompetenciáival. Ha valaki eljutott eddig a felismerésig, és az önismerete is rendben van, akkor a következő lépés, hogy rendelkezzen azzal a képességgel, hogy felül tudja vizsgálni saját tetteinek súlyát, és hogy jó-e az a cél, amit kitűzött maga elé. Ha nem jó, akkor képesnek kell lennie rá, hogy korrigálja saját céljait, vagy ha szükséges, fejlessze magát. Nagyon fontos az egyén szempontjából a cél elérésében a motiváció is, mert hiába tehetséges valaki egy adott területen, ha nem motivált és nem kitartó, akkor soha nem lesz sikeres, a tehetség önmagában nem elég. A siker vonatkozásában az értelmi és az érzelmi intelligencia is nagyon fontosak, de mindennek az alapja az önismeret és a kitartás, és persze az önelfogadásnak is fontos szerepe van a siker elérésben, mert attól, hogy valaki nem tud szépen olvasni, a családi életében és a hobbijában még lehet sikeres.
Ha valaki sikeresnek szeretné érezni magát, mi az, ami nélkülözhetetlen az útja során?
A legfontosabb tehát az önismeret és az önelfogadás, hogy reális célokat tűzzön ki maga elé az egyén, hogy tudja, mit akar elérni az életben. Nélkülözhetetlen a motiváció folyamatos fenntartása is. Döntő jelentőségű, hogy fenn tudja-e tartani valaki a motivációját a célja eléréséig, hogy ne fogyjon el az első nehézségnél; kell, hogy folyamatosan lássa a végcélt. Az is segíthet, ha részcélokat fogalmaz meg magának az ember, ha az útja közben adódnak kisebb akadályok, amelyeket meg kell oldani, akkor is végig holisztikusan fog a végcéljára tekinteni, mert a sok részcél teljesítése vezet a sikerig. A siker szempontjából az sem mindegy, milyen közegből jön az illető, hogy támogató szociális hálót alakítson ki maga körül. A középiskolában még fontosabb, mint az egyetemi évek alatt, hogy olyan diákokkal töltsék a hétköznapjaikat a fiatalok, akik inspirálják őket, akikre felnézhetnek.
A siker és a sikerélmények hogyan függenek össze?
A sikerélmény egyfajta ceremónia, megünneplése annak, hogy valaki elérte a kitűzött célt. A siker és a sikerélmény összefüggnek, mert maga az élmény akkor jelentkezik, amikor eljutott az illető odáig, amit ő sikernek tart – amit persze rengeteg munka előz meg. A másik kérdés, hogy az adott egyén a sikerélménnyel hogyan küzd meg, hogyan éli meg és hogyan dolgozza fel. Nem véletlen, hogy akadnak olyan zenészek vagy színészek, akik drogfogyasztók, szerhasználók, mert a sikert, a siker élményét nem mindenkinek könnyű feldolgozni.
Mennyire könnyű vagy nehéz elfogadni és feldolgozni a sikert?
Magát a sikert nem olyan nehéz feldolgozni, sokkal inkább a sikerrel járó hírnevet és az életmódbeli változást nehéz kezelni. Ha valaki például egy kisközösségből származik, és mondjuk cégvezető igazgatóvá vagy egyetemi tanárrá válik, teljesen más lesz az életstátusza, akár a problémakörei, mást fog gondolni az életről, ezért másként fog beszélni azzal a közösséggel, ahonnan származik. Emiatt pedig szakadék keletkezhet a szűkebb vagy tágabb közössége és őközötte, mert nem fogják egymást megérteni. És az sem mindegy, mennyire lesz az adott egyén híres – mert fontos kérdés, hogy mennyire jár a siker hírnévvel. A népszerűség által akár több millió emberre is hatással lehet valaki, amit nem könnyű feldolgozni, mert nyomást helyez az egyénre azáltal, hogy igyekszik megfelelni.
Csak a felnőttekre jellemző a siker érzése vagy a kisgyerekeknél is ugyanúgy megjelenik ez az élmény?
Az óvodásokra és a kisiskolásokra nem igazán jellemző, a kamaszok csoportja viszont az a korosztály, amikor kialakul a sikerérzet. A kisebbek nem igazán értik a sikert, nem tudnak mit kezdeni vele, ezért lehet az is, hogy alsó tagozaton nem érdemjegyeket, hanem szöveges értékelést kapnak a gyerekek. A kisebb korosztály a sikert úgy élheti meg, hogy ha megoldott valamit, ami neki fontos volt – például focizás közben egy gólrúgás.
Milyen sikerélmények érhetik a kamaszokat, és milyenek az egyetemistákat?
A sikerélmény legtöbbször a tanulmányokhoz kapcsolódik mindkét korosztálynál, de a kamaszoknál és az egyetemistáknál a sikerélmény teljesen más lehet, hiszen más az, ha leérettségizik valaki, mint ha letesz egy szigorlatot. Természetesen nem mindenki megy egyetemre; a szakma elsajátítása is lehet egy sikerélmény, vagy ha a fiatal elkezd dolgozni valahol.
A kamaszoknál még nem annyira jellemző, a fiatal felnőtteknél annál inkább kialakulhat sikerélmény a párkapcsolat területén is: ilyen lehet az egyén első párkapcsolata vagy az összeköltözés lehetősége, a közös albérlet a párjával. De az is sikerélmény lehet valakinek, ha sikerül a szüleiről leválni, és elköltözni otthonról. És persze kifejezetten jelentőségteljes sikerélmény lehet mindkét korosztály számára a sport: vagy úgy, hogy az illető kitűz magának célként 10 kilométert, amit aztán lefut, vagy úgy, hogy amatőr vagy profi sportoló lesz.
Mit tehetnek a pedagógusok és a szülők azért, hogy a gyerekek sikeresnek érezzék magukat, hogy kiegyensúlyozott felnőttek legyenek?
Nagyon fontos, hogy a szülők támogató közeget biztosítsanak a gyerekeik számára. Ha egy gyereknek nem megy a matematika, akkor a szülő ne mondja azt neki, hogy milyen rossz, hogy nem megy neki a matek, de még azt se mondja, hogy milyen kellemetlen helyzetbe hozza ezzel őt; ne a saját igényeit akarja megvalósítani a gyerek által, hanem támogassa őt. Kérdezze meg, mi az, ami konkrétan nem megy neki, próbáljon segíteni – vagy ha ő nem tud, akkor keressen valakit, aki tud. Fontos, hogy olyan bizalmi közeget biztosítson a szülő, amelyben a gyerek elmondhatja, mi az, ami frusztrálja vagy akadályozza. Nem érdemes – főleg kisgyermekkorban – teljesítménynyomást helyezni a gyerekre. Nem szabad, hogy azt érezze, kevésbé szeretik, ha csak négyest hoz haza az iskolából, nem pedig ötöst. Sok esetben még azon is érdemes elgondolkodni, hogyha valami nagyon nem megy a gyereknek, akkor nem érdemesebb-e másik intézménybe átmenni. Célszerű végiggondolni, érdemes-e az adott intézményt erőltetni? Ha egy gyereket beíratnak a legerősebb gimnáziumba, ami neki nem biztos, hogy menni fog, akkor folyamatos kudarcélmények fogják érni, tehát el kell gondolkodni egy olyan intézményen, amely nem annyira nehéz számára, ahol folyamatosan sikerélmények, nem pedig kudarcélmények érik. Érdemes a választás jogát meghagyni a gyereknek, például a fakultáció vagy szabadon választható szakkörök esetében. A szülőnek engednie kell azt, ami a gyereket érdekli, amihez tehetsége van, mert ezek határozzák majd meg azt, hogy felnőttkorában hogyan gondolkodik magáról, ami által az is kiderül, hogyan fogja tudni kezelni a sikert.
A pedagógusok részéről pedig – ha egy tehetséges tanulóval találkoznak – nem célszerű, hogy extra nyomást helyezzenek rá. Sokkal célravezetőbb, ha megbeszélik a szülővel és közösen támogatják – esetleg bevonják egy tehetséggondozó programba –, amiben a gyerek megélheti a saját maga sikerét. Abban az esetben, ha a pedagógus azt látja egy diákon, hogy nagyon nem megy neki egy adott tantárgy, akkor a szülővel érdemes először beszélni, majd utánajárni az okoknak. Amikor tud segíteni a pedagógus, akkor mindenképpen segítsen a gyereknek; akár azzal, hogy nem írásban, hanem szóban felelteti, ha attól könnyebb a diáknak.
A sikert gyakran definiálják úgy, hogy valaki százszázalékosan teljesít az élet akár több területén. Vannak ennek árnyoldalai is?
Vannak emberek, akik így élik az életüket, minden területen száz százalékosan teljesítenek, mindent beleadnak, de nekik is vannak félelmeik: az egyik például a kudarctól való félelem, hogy elveszíthetik a sikerességüket, mindezzel együtt pedig az egzisztenciájukat, a lakásukat.
A sikeres emberek jelentős része nagyon sokat dolgozik, nagyon sokat tesznek a sikerért. Ha valaki ennyire sokat dolgozik, folyamatosan száz százalékon teljesít, annak az életében valószínűleg borulni fog az egyensúly a munka-család relációjában, amely akár kiégéshez is vezethet. A sikerességnek éppen úgy, mint a sikertelenségnek, vannak árnyoldalai is, ezért nagyon fontos, hogy a sikert fel tudják dolgozni, a sikerélményt pedig kezelni tudják azok, akik kimagasló eredményeket érnek el mind a munkájukban, mind a magánéletükben.