IX. Nemzeti Tanévnyitó

Szeretettel köszöntöm kedves mindnyájukat a határon innen és a határon túl! Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Erdő Péter bíboros urat, esztergom-budapesti érseket. Megkülönböztetett szeretettel köszöntöm a diákokat, pedagógusokat és a szülőket.

Az idők rostáján visszavonhatatlanul követik egymást az évek, benne az évszakok. Ismét lepergett egy önfeledt nyár, és kezdődik egy újabb tanév. A tudás évszaka új és gyönyörű világra nyit ajtót, feltárul az ismeretek birodalma.

Kedves Diákok!

Az iskola kapuján beléphettek, összegyűjthetitek és élvezhetitek a tudás gyümölcseit, amelyeket évezredek generációi halmoztak fel. Meg kell ismernetek az értékeket, meg kell tanulnotok gondolkodni. Hogy el ne tévedjetek, egyértelmű fogalmakat kell használnotok. Különböztessétek meg a jót a rossztól, az emberit az embertelentől!

Egy tanév sokkal többről szól, mint az iskolai tananyagról, házi feladatokról és dolgozatokról. Amit az iskolában kaptok, azt sosem fogjátok elfelejteni, és úgy emlékeztek életetek delén, hogy fontos volt minden itt töltött perc.

Gyönyörködjetek a magyar kultúrában. Legyetek világhírű művészek, sportolók, ha tehetségetek és szorgalmatok lehetővé teszi, a diákolimpiák matematikai, kémiai, fizikai, földrajzi versenyeinek győztesei. De ez nem mindig lehetséges. Az igen, hogy testben és lélekben emelkedjetek. A gondolatok, az érzések, az emberi szellem és kultúra örök változásai között találkozhattok az örök értékekkel, amelyek fennmaradtak a változó korok divatjain, talmi és értéktelen áramlatain. Így lesz életszemléleteteknek rendíthetetlen alapja, amire építkezhettek.

Mindezeket fellelhetitek a családok, közösségek, nemzetek emberi vagy emberekhez méltatlan sorsában, azaz a történelemben. Nemcsak a történelem eseményei és sorsfordulói fontosak, hanem annak a megértése is, hogy mi miért következett be, és minek mi lett a következménye. Figyeljetek, gondolkodjatok, és aszerint éljetek! Fogadjátok szeretettel az először iskolába jövőket, segítsétek át őket a kezdeti nehézségeken, társaknak tekintsétek őket, miként ők is ezt teszik majd az utánuk jövőkkel.

Ifjú Barátaim!

A 21. században már szinte mindent meg lehet találni az interneten. De van valami, amire az internet nem tud megtanítani. Ez pedig az, hogyan kell gondolkodni, értékesen élni! Nem ér semmit, ha megtanuljátok Vörösmarty Mihály verseit, de nem érzitek át annak valódi művészi szépségét, gondolatait. De ha megértitek Radnóti sóhaját: „ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály”, akkor megértitek azt, hogy Vörösmarty szellemisége, gondolatai tovább éltek, és erőt adtak a másik géniusznak, és ha megértitek, nektek is erőt adnak.

Önmagában kevés az, ha megtanuljuk, hogy Szent István 997-től uralkodott, és hogy szuverén keresztény államot és egyházat hozott létre. Tudnotok kell, hogy miért hogyan, és mi lett az eredménye, miért maradt fenn a mai napig. Tudnotok kell, hogy a kereszténységgel emelkedett szakrális magasságokba ősi kultúránk, belőlük alakult ki életszemléletünk, küldetéstudatunk, jogrendünk. Ma is magyarként élhetünk, miközben államok alakultak és szűntek meg körülöttünk. Rajtatok múlik, hogy a napjainkban ismét emelkedő nemzet újra betöltse hagyományos küldetését, a Kárpát-medence népeinek békés együttélését és fejlődését.

Nem elég, ha megtanuljátok a természet alkotóelemeit és az élőlények szerveit, de tudnotok kell, hogy az ember több, mint egy élőlény, mert gondolkodik, lelke és hite van.

Arra kérlek titeket, hogy igyekezzetek mindig a dolgok és események mögé látni, felfedezni a sokszor nem nyilvánvaló összefüggéseket!

Tiszteljétek és nagyon szeressétek szüleiteket, hiszen az életet köszönhetitek nekik! Tiszteljétek tanáraitokat, mert ők a tudást, a szebb életet nyújtják át nektek! A kormány is hálás nekik, és köszöni az ország nyilvánossága előtt, hogy az egyre magasabb támogatással jól sáfárkodnak, a változó értékű pénzt örök értékekbe és a jövőnkbe fektetik. Szeressétek a magyar nemzetet, a hazátokat, mert belőle lettetek, benne éltek, benne teljesedtek ki, legyetek hívei rendületlenül!

Kedves Pedagógusok!

Önök rendkívül nehéz, de nagyon felemelő hivatást választottak. Arra tették fel az életüket, hogy a világra csodálkozó gyermeki érdeklődésre nem lankadó szeretettel pontos válaszokat adjanak, az ifjúság tudásszomját kielégítsék, gondolatvilágukat a tudomány ismereteivel töltsék meg, szemléletüket az európai, keresztény és magyar hagyományok, kultúra, életmódjukat az emberhez méltó, embert nemesítő életforma irányába segítsék.

Önök nehéz helyzetben vannak, hiszen hazánk utolsó 100 éves történetében legalább öt véres fordulat következett be, legalább ötször döntötték romba gazdaságunkat, csonkították meg országunkat és népünket, legalább ötször kényszerítettek ránk idegen ideológiákat. Nemzetünk egy részének nem adatott meg Tamási Áron vágya, hogy azért legyen a világon, hogy valahol otthon legyen benne.

Sokszor hoztunk áldozatot magunkért és Európáért, a magyar és az egyetemes értékekért és a kereszténységért. Sokszor kivéreztünk, fogytunk, de Márait megidézve „mindig új élet lesz a vérből”. A múlt század izmusainak brutalitása és az elmúlt évtizedek tétova útkeresése, bizonytalanságai után 2010-től kiteljesedett politikai önállóságunk, 2014-től gazdasági emelkedésünk. A legnehezebb feladat még ránk vár. Nemzeti szuverenitásunk tőlünk várja saját hagyományaink, kultúránk arányos gyakorlását, továbbfejlődésének és virágzásának biztosítását.

A magyar kultúra – hasonlóan a nemzethez – sok gyökérből táplálkozott, minden értéket befogadott, és ezáltal lett az egyetemes kultúra jellegzetes kincse, nem pótolható drágaköve. Tanítani megterhelő öröm. Nevelni nehéz, ha foglalkozásnak tekintik. Én arra kérem Önöket, hogy hivatással tanítsanak és neveljenek! A gyermekek, akiket Önökre bíztak, a mi jövőnket jelentik. Ők a jövő magyarsága, közülük kerülnek ki a jövő munkásemberei, kimagasló tudósai, művészei, mesterei, az odaadó családanyák és családapák, az idősödő szüleikről gondoskodó gyermekek. Az Önök küldetése az, hogy a tehetség irányultságát és minőségét felfedezzék, segítsék szárba szökkenését.

Önöknek példát kell mutatniuk hitből, hazaszeretetből, ember- és családszeretetből, emberi tartásból, felelősségtudatból, erkölcsből, problémafelvetésből és megoldásból.

Kedves Pedagógusok!

Mindig idézzék meg Szabó Dezsőt: „minden magyar felelős minden magyarért”, bárhol és bárhogy éljen, bárhogyan gondolkodjon, bárhonnan származzon. Az Önök igazi elismerése tanítványaik tisztelete és szeretete, amit Önök elnyerhetnek. Az igazi öröm tanítványaik kibomló és kiteljesedő értelme, igazi eredménye tanítványaik értékes és emberhez méltó élete, nemzetünk ismételt felemelkedése. Ezt várjuk a Nattól. A legkiválóbbak készítették elő a szakmai javaslatot. Mi észrevételeinkkel, javaslatainkkal, elvárásainkkal, Önök szakértelemmel és tapasztalattal, erkölcsi támogatással járulnak hozzá. Így mindnyájan alkotótársak lehetünk.

Nem feledkezem meg az iskolai dolgozókról, a titkárokról, szertárosokról, könyvtárosokról, takarítókról sem, mert ők teszik lehetővé, hogy egy iskola működhessen.

A kormány az oktatás tárgyi feltételeit folyamatosan javítja, az idei tanévben 190 milliárd forinttal többet költ erre a célra. Az oktatás tartalmát azonban Önök határozzák meg.

Kedves Szülők!

Az elismerés és a köszönet az első szavam Önökhöz. Önök vállalták a felelősséget, nehézségeket és a pótolhatatlan örömöt és boldogságot, hogy isteni parancsból és szép emberi vágyakból egy új minőséget hozzanak létre. Az idők végtelen mélységétől a jelenig generációk hosszú sora teljesítette be sorsát és küldetését. Az Önök szövetsége, a család a legértékesebb szövetség, mert belőle épül fel a nemzet, mert benne fogan és születik meg a jövő.

A magyar nép családszerető. Egyedülálló, hogy 1100 év alatt megharmincszorozta önmagát, és ma is a Kárpát-medence legnépesebb nemzete. Megértette a család fontosságát és értékeit. Óvta és vigyázta a család szentségét, ha kellett, tízezrek és százezrek áldozták életüket gyermekeikért és a családokból képződő jövőért, a magyar nemzetért.

Csak a családban képes a gyermek feloldódni a biztonságban és az önfeláldozó szeretetben. Így tapasztalja meg, hogy a szeretet mindent megbocsát, mindent eltűr, és soha nem szűnik meg. A családi szeretetből kristályosodik ki és szilárdul meg a minden ártó befolyással dacoló biztonság, alakul ki a jellem és az emberhez méltó identitás.

Kedves Szülők!

Minden további új élet újabb boldogság. Az élet alkonyát nem a vagyon, az értéktelen hatalom, az elmúlt dicsőség vagy az élvezhetetlenné vált élvezetek, hanem a szép és boldog életet élő gyermekek látványa és a tágra nyílt szemekkel kérdező unokák nyüzsgése koronázza meg.

Kedves Mindnyájan!

A kormány egyetlen feladata és célja, hogy az egész magyar nemzet érdekeit képviselje, fennmaradását biztosítsa, a nép jólétét emelje, szellemi felvirágzásának körülményeit biztosítsa. Szunnyadó szellemi energiáink szabad kifejtésének lehetősége biztosított, alapja rendíthetetlen. De minősége nem a kormánytól függ. Elsősorban gyarapodó családainktól, elhivatott pedagógusainktól és reményteljes ifjúságunktól függ. Csak rendületlenül oktatni, óvó szeretettel nevelni és rendületlenül tanulni kell.

Ora et labora! A nemzet javára, a Teremtő és teremtmény dicsőségére.

Fotó: kormany.hu