Iskola ünneplőben

Több mint 30 éve dolgozom magyar–történelem szakos tanárként; jelenleg egy hatosztályos gimnáziumban tanítok. Pályám során a kezdetektől feladatom volt az iskolai ünnepségek megszervezése. Ez idő alatt rengeteg tapasztalatra tettem szert. Ezeket szeretném most megosztani pedagógusokkal, programszervezőkkel és mindenkivel, aki ilyen jellegű munkát kap feladatul.

Azzal kezdeném, hogy az iskolai ünnepségekkel nem az a baj, hogy kötelezőek. Az ünnep fontos, szép, és értéket hordoz, de csak akkor, ha tartalma mindenkihez elér, megérinti a szíveket, megérinti a lelkeket. Észre kell vennünk, hogy a mai diákok mások, mint mi, nagyon sok mindenben „leköröztek” minket. Az Y-, Z- és Alfa-generáció világszemlélete, érdeklődése, „munkamódja” a világ változásával együtt gyökeresen átalakult. Bár a tantárgyak tekintetében, hála istennek, egyre nagyobb teret kap a kooperatív tanulás, a kompetenciaalapú didaktika, az oktatás e szeletében még mindig kísért a vigyázzállásos, letudandó kötelességgé szegényedett ünneplés. Ezt csak egy új eszköztárral lehet megváltoztatni, a magunk eszközeivel, a magunk innovációjával és nem utolsósorban a magunkban megteremtett bölcsességgel, rugalmassággal, hittel és optimizmussal. A mi dolgunk és kötelességünk a gyermek szemléletformálása, eszményeinek, ideáljainak okos, értő alakítása.

Tapasztalatom szerint igen nagy az ünnepségszervező pedagógusok igénye arra, hogy változtassunk az ünnepekkel kapcsolatos szemléleten, és új ötletekkel, szellemes és hatásos megoldásokkal adjunk megújult formát és tartalmat ünnepeinknek. Erre az igényre reagálva írtam azonos című dolgozatom, amely – reményeim szerint – könyv formában is elérhető lesz, így e hasábokon „csak” összefoglalom a könyvben részletesen kifejtett forgatókönyvek, projektleírások szakmai hátterét. Remélem, az itt közzétett módszerek, fogások, ötletek újabbak megalkotására, kigondolására sarkallják kollégáimat.

Az ünneplés különböző, megújított munkaformáit mutatom be, nevezetesen azt, hogy tartalmilag-formailag melyiket hogyan lehet előkészíteni, megrendezni; mi a szellemi-fizikai-esztétikai hátterük, mik lehetnek a buktatóik, és hogyan ajánlom a megvalósításukat. 

I. Az ördög a részletekben rejlik, avagy hasznos tanácsok az ötlettől a megvalósulásig

I.1. Szempontok

Alapelvem, hogy egy ünnepély még csírájában sem kerülhet közel az aktuálpolitikához, és ez sokat segít, hogy megemelje, mintegy időtlenné tegye az ünnep üzenetét szervező és befogadó számára egyaránt.

Ami az egyes korosztályokat illeti, egy nagy iskola különböző korú és ismeretanyaggal rendelkező diákcsoportjai nem feltétlenül kell, hogy együtt ünnepeljenek. Nagyon nehéz olyan tartalmat találni, ami mindenkihez egyformán szól; ha túl sok a mondandó, a kicsiknek érthetetlen, ha túl kevés, a nagyoknak unalmas, tehát nem érheti el igazi célját az ünneplés. Mellesleg sokkal hatékonyabb is lehet, ha a korosztályok elkülönülnek a nekik megfelelő tartalmi-formai megoldások szerint.

Ahol mégis különböző korosztályok ünnepelnek együtt, ott egy nagyon rövid ismertetés előzze meg a nevezetes évforduló tényleges ünneplését. Ez természetesen nem lehet mini-történelemóra, hiszen az ünneplés éppen a megelőző megismerési folyamat betetőzése.

Nem kell mereven ragaszkodni ahhoz sem, hogy egyszerre több száz diák ünnepeljen együtt, főleg az iskola színpadi előadásra alkalmatlan tereiben (pl. tornaterem). Lépjünk ki nyugodtan az iskolaépületből, és engedjük meg, hogy a korosztályi csoportok a maguk szintjén ünnepelhessenek, akár a település lakossága előtt vagy vele együttműködve.

I.2. Felkészülés

A munkaformák részletezése előtt el kell mondanom, hogy ezek az ünneplési formák sokkal több tanári és tanulói előkészületre, komoly szakmai összefogásra építenek, mint a régiek, de megérik a fáradságot! Már a tanév végén érdemes végiggondolni, ki(k) mikor milyen formában készíti(k) el ezeket a projekteket, hogy a nyár folyamán alaposan fel tudjanak készülni.

Ha ezeket a műsorokat kis színházi előadásoknak tekintjük, látjuk, hogy a színházhoz hasonlóan komplex tanár-diák apparátust mozgatnak. Ennek a munkaformának óriási előnye az az érzelmi azonosulás, mellyel a team saját magát és a diákokat is „felkészíti” az ünnepre.

Óriási segítség, ha van az iskolában képzett drámapedagógus, programszervező, rugalmas ének- és zenetanár, ötletes és teherbíró rajzpedagógus, hiszen a programok olyan összetettek, hogy valamennyiük közös munkájára szükség van.

Kicsiknél (alsó tagozatosoknál) szerencsés, ha a tanítók már korábban, osztályszinten felkészítik a diákokat arra, mit fognak látni, hallani, csinálni. Ennek formái lehetnek miniprojektek csoport- vagy páros munkában. Tablók, plakátok, tárgyak, installációk készülhetnek így. Az alsós tanító nénik eszköztára kifogyhatatlan a tartalmi és formai megoldásokban egyaránt, így bátran támaszkodjunk a kreativitásukra. Nyugodtan emeljünk át a nagyok megemlékezéseibe hangulatos, mozgósító jellegű elemeket pl. a dekorációt a színpadtér kialakításában.

Az alsós tanulóknál a legjobban bevált előkészítő munka vagy akár maga az ünnepnap is a játszóház. Ebben a tanítónők nagyon ügyesek, kreatívak, és látványos alkotásokat tudnak kiállítani már az ünnep előtti időszakban. A kisdiákok esetében különösen igaz, hogy maga az ünnep nem mini-történelemóra, hisz épp nekik nem kell még tudniuk az események adatsorát, lexikális ismereteit. Annál inkább fontos számukra az ünnephez kapcsolódó érzelmi kötődés; a kor embereinek szokás- és hagyományrendszere, mindennapi életük, az események során átélt érzelmeik megismerése.

I.3. Munkaformák

Mivel mindenki másban jeleskedik, több munkaformát is beépíthetünk a műsorba vagy annak előkészületeibe, így mindenki kedvére találhat hasznos elfoglaltságot, és általa részesévé válhat az ünnepnek, ünneplésnek – ami végül is a célunk.

Képzőművészek

• Plakát készítésekor a mechanikus képkivagdosások és a szövegek ötletszerű ragasztgatása helyett adjunk érdekes témákat a képi megjelenítéshez. Kiválóan bevált például a „Nők/gyerekek/öregek a forradalomban/szabadságharcban/stb.” című téma, mely mindegyik ünnephez érdekes gyűjtőmunkára ad lehetőséget.
   
• A grafikát-festészetet tanulók készíthetnek illusztrációt egy-egy műhöz.
   
• A digitális képalkotás korában fotó-, film-, animáció-, Power Point- és Prezi-bemutatót is készíthetnek a diákok.
   
• Különösen érdekes előzetes feladat az ügyes kezű diákoknak a makettpályázat, mely kapcsolódhat pl. a március 15-i események színhelyeihez vagy a szabadságharc kapcsán a csatákhoz. Bármely témához ki lehet írni hasonló pályázatot; a gyerekek rendkívüli alkotóerejét mutatja, nem beszélve a szemléletességről és a hangulati előkészítésről. Készülhetnek terepasztalok, hidak, vármakettek.

Írópalánták

• Hasznos lehet, ha az ünnephez kapcsolódó eseménysort az idősebb diákok által írt fiktív napló, levél formájában ismertetjük meg a kisebbekkel. Bevált formák például: „Ha most feltámadna, s eljőne közétek”; „Egy kisdiák naplójából”; „Képzelt riport …-val”. Erre írjunk ki előzetesen irodalmi pályázatot, és a legjobb alkotás kerüljön az ünneplők elé.

Zenészek, táncosok

• Nagyon sok diák tanul mostanság zenét. Nagy sikere lehet, ha a korszak egy-egy irodalmi alkotásának megzenésítésére írunk ki pályázatot, és a szerző saját maga adja elő a művét. Különösen érdekes lehet, ha a mai kor zenei stílusában írják meg a feldolgozást.
   
• Az iskolákban remek tánccsoportok működnek. Gondoljuk végig, hogy hogyan és hova tudnánk beépíteni egy-egy táncbetétet a műsorba, mely jellegében felerősíti a mondanivalót, egyben értékes és érdekes része lehet a programnak. Természetesen nem lehet erőltetett, mesterkélt, „jobb híján” jellegű, mert azonnal kilóg a lóláb, és visszafelé sül el a próbálkozás. Legyünk tisztában azzal, hogy a táncnak az ünnep tartalmi részét kell felerősítenie, így nem mindegy, hogy milyen stíluselemeket tartalmaz. Arra is ügyeljünk, hogy úton-útfélen ne perdüljenek táncra a csoportok, találjuk meg az egészséges arányt a prózai és énekes-táncos részek között, a mondanivalót nem szabad mindig feloldani a tánc könnyedségében. Elsősorban néptánccsoportokban gondolkodjunk, hiszen nekik a legnagyobb a létjogosultságuk a történelmi megemlékezéseken. A bátrabbak ugyan megpróbálkozhatnak a modernebb, stílusukban távolabb álló műfajok – mazsorettek, szertorna – műsorba való integrálásával, de megvan a veszélye, hogy ezzel nehéz helyzetbe hozzuk a gyerekeket: nem fogják érteni, hogy a sok gyakorlás után bemutatott produkció miért nem ért el nagyobb hatást.

Médiások

• Elég sok iskolában van már iskolarádió, iskolatévé. Bátran használjuk (ki) az ebben rejlő lehetőségeket. A szerkesztőbizottságnak külön is adhatunk olyan feladatot, amit szívesen dolgoznak fel, hogy érezzék saját fontosságukat. Készíthetnek akár komplex ünnepi megemlékezést, de lehet a műsor betétrésze is egy-egy hanganyag bejátszása vagy a felvételek levetítése. Nagyon változatos formában lehet beépíteni a megemlékezésbe ezeket a műfajokat – képzelt riport, narrációs szöveg, iskolavetélkedő, rádiós hangjáték, aláfestő zene formájában. Mivel a rádiónak mozgósító funkciója és lehetősége van az ünnepre való ráhangolódásban, szánjunk nagyobb szerepet neki. Már az ünnepet megelőző napokban szólhat a korszakról készült zenei összeállítás, netán kvízjáték.

Nagyon fontos, hogy minden alkotás kapjon valamilyen elismerést, díjat; ösztönözve a diákokat a későbbi próbálkozásokra.

I.4. Külsőségek

Fontos, hogy minden ünnepen ügyeljünk a külsőségekre is. Ha az iskolának hagyományos ünnepi öltözéke van, egészítsük ki egy olyan apró szimbólummal, ami csak annak a napnak szól. Például október 23-án egy középen kivágott nemzetiszínű szalaggal, október 6-án egy fekete szalaggal, rajta egy, a diák számára különösen jelentős személy aranybetűs monogramjával. Ha az ünnepség színpadi megemlékezés, ez az ünnepi viselet is jelentheti az azonosulást. Egyéb megemlékezési formánál sincs megtiltva más jellegű öltözék.

Ha azt akarjuk, hogy a programot látványában is megemeljük, akkor felkérhetünk egy osztályt, hogy készítse el az ünnepi installációt. Erőteljes hatást érhetünk el nagy felületek dekorálásával vagy kifejezetten tematikus installációval (pl. a költészet napján egy költői szobabelső kialakítása írógéppel, összegyűrt papírokkal, karosszékkel vagy az 56-os megemlékezésen a korszak jellemző ruháiba öltöztetett kirakati babák).

A megbízott osztályok nagyon szoktak örülni ennek a feladatnak, mert szabad kezet kapnak az alkotásra. Ha nincsenek meg hozzá a szükséges eszközök, forduljunk bátran a múzeumokhoz, amelyeknek bőven vannak kölcsönadható tárgyaik, demonstrációs anyagaik, de a szülők által beküldött tárgyak is igen értékes részei lehetnek egy ilyen bemutatónak. Volt példa rá, hogy egy egész osztálytermet fel tudtunk „díszíteni” az otthonról elhozott ötvenes évekbeli tárgyakkal. (Jó tanács: Mindegyik tárgy aljára ragasszunk matricát a tulajdonos nevével, hogy az ünnep elmúltával biztosan visszakerüljenek a gazdájukhoz. Külön érdekesség, ha a tárgyak eredetéről, történetéről az a diák mesél a „látogatóknak”, aki behozta. Így nagyon személyessé tehető a bemutató.)

 

II. Műfajmustra

Az alábbi megemlékezési formák változatos alkalmazásával dolgozom kollégáimmal már évek óta (épp azért, hogy még az ünneplési forma is meglepetés legyen a diákoknak). Természetesen az adott ünnep jellege is meghatározza, melyiket hogyan ünnepeljük.

II.1. Milyen legyen a szerkesztett műsor?

A tanulók teherbíró képességét figyelembe véve és a „kevesebb néha több” elve alapján az ilyen jellegű műsoroknál 25-35 percnél hosszabb terjedelemben nem érdemes gondolkozni. Pszichikailag sokkal nagyobb a hatás, ha a gyerek szívesen nézte volna még a műsort, mint ha az óráját nézve ásítozik. Ennyi időbe bele kell hogy férjen az eseményre vonatkozó igényes versek, versrészletek, prózarészletek előadása.

Nem kell egy ünnepély alkalmával „megváltani a világot”, főleg úgy nem, hogy a játszókon kívül senkit nem tud megszólítani a rendező-szervező. Láttam olyan ünnepi műsort, ami hatalmasat markolt: a forradalom napjától a szabadságharc utáni időkig mindent be akart mutatni verseken keresztül. Amikor a 12. nehéz vers megszólalt, már határozottan elöntötte a nézőteret az unalom, a közöny és a türelmetlenség. Pedig szép versek voltak önmagukban, de meggyőződésem, hogy inkább szólóestre, monodrámára valók, ahol a néző pontosan tudja, hogy ezeknek a verseknek a művészi tolmácsolására vett jegyet.

Minél több diákot vonjunk be, leginkább valamilyen, a vers szövegéhez és üzenetéhez kapcsolódó virtuális szerepben. Bátorítanám a más szakos kollégákat, hogy a javasolt munkaformákból választva, töltsék meg a műsort bátran a szakjukhoz közel álló témával. Nagyon érdekes lehet az ünneplendő események sorában egy-egy korszak tudósainak, felfedezőinek a bemutatása (pl. Irinyi János, a robbanásmentes gyufa feltalálójáé).

A kiadványpiacon található forgatókönyv- és műsorgyűjteménynek aposztrofált műsorkönyvek (tisztelet a kisszámú kivételnek) saját tapasztalatom szerint inkább szöveggyűjtemények, és vajmi kevés közük van a gyerekkorosztályok értelmi és érzelmi befogadóképességéhez. Többségük vagy nagyon sematikus, irodalmilag erősen kifogásolható, vagy nagyon nehéz, még felnőtt színészt is próbára tevő verseket, szövegeket tartalmaz. Általában a kitűnően szavaló gyerekek szintjéhez mért (de számukra is sokszor befogadhatatlan) irodalmi anyagok ezek, ami eleve kizárja, hogy a gyengébb képességű tanulók is bekapcsolódhassanak a műsorba résztvevőként. Ezért ajánlom, hogy inkább egy-egy igényes irodalmi műrészletre vagy verscsoportra építsük a műsort.

Március 15. megünnepléséhez kiválóak például a részletek Petőfi naplójából, de akár Jókai feljegyzései is. Pici jelzéses díszlettel berendezhető Petőfi szobája, ahol a naplóját írja. Megjelenhet Szendrey Júlia is saját szöveggel (pl. korabeli, Petőfihez írt levelezése), de beépíthető Jókai, Vasvári, Irinyi alakja is korabeli forrásokból kivett prózarészletekkel. Ezek okos (akár tematikus, akár stilisztikai) szerkesztésével, a szereplő gyerekek valamiféle stilizált szerepbe állításával színes, megkapó összeállítás készíthető.

Nagyon fontos a zenei aláfestés. Itt kaphat nagy szerepet az énekkar. Énekelhetnek igényes klasszikus vagy modern zenei betéteket. Pl. Petőfi visszaemlékezik vers- és naplóírás közben a tömegjelenetre, és a reformkori ruhás énekkarosok elénekelik a Nemzeti dal vagy a Föltámadott a tenger… megzenésített változatát.

Nagyon fontos, hogy egységes íve legyen a játéknak, s hogy a vége mindenképpen élményszerű legyen (de nem feltétlenül gyászos). Legyen egyértelmű, milyen üzenetre helyeztük a hangsúlyt.

Az ilyen jellegű műsorok megengedik a más művészeti ágak hangsúlyosabb jelenlétét is. Beépíthető a tánccsoport (előre felkészülve, autentikus tánccal), de kiválóan használhatók pl. klasszikus filmek részletei is (projektorral kivetítve): A kőszívű ember fiai, A szalmabábuk lázadása, Sorstalanság, Szabadság, szerelem, Schindler listája, A csíkos pizsamás fiú, 80 huszár stb. Érzelmileg és vizuálisan is erősítik a korszakkal való azonosulást.

Ha ragaszkodunk a verses összeállításhoz, akkor feltétlenül olyan homogén, egységes gondolati ívben gondolkodjunk, olyan műveket válasszunk, amelyek nemcsak „szavalásra” alkalmasak (ezeket általában nem értik a diákok, csak becsületesen bemagolják anélkül, hogy különösebb hatással lennének rájuk), hanem igazi, talán soronként is jól értelmezhető üzenettel bírnak (pl. Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse). A kollégák szíves figyelmébe ajánlom a Kincskereső című gyermekirodalmi folyóiratban, a Költögető, a Csodaceruza, az Író Cimborák, a Könyvmutatványosok című internetes folyóiratokban, blogokban megjelenő verseket, novellákat, melyek értékes alapanyagul szolgálnak az irodalmi jellegű összeállításokhoz.

Ha a bemutatandó korszak egy-egy híres költőjét, íróját tanulmányozzuk, akkor írásaik vagy kronológiai áttekintést nyújtanak, vagy egy témaláncra felfűzve szoros kapcsolatot hoznak létre az események és azok átélői között. Hatásos kiegészítőjük lehet a háttérben egy erre a célra készített animáció vagy videoklip.

Az 1956-os forradalom, a holokauszt, a kommunizmus áldozatainak emléknapja szerkesztett irodalmi műsor formájában szintén komoly átgondolást igényel. Mindhárom ünnep nagyon közel van történelmileg, sok érzelmet kelt még ma is. Nagyon sok visszaemlékezés, prózai szöveg és vers található az interneten; ezekből gondosan válogatva, a próza és a vers észszerű arányait szem előtt tartva szép előadásokat tudunk létrehozni.

Javaslom, hogy ezeket az ünnepeket elsősorban a felső tagozatosok és/vagy gimnazisták számára hangsúlyozzuk, hiszen a kicsik értelmi és érzelmi befogadóképessége itt korlátozott. Őket bátorítsuk arra, hogy vegyenek részt családjukkal a központi vagy a lakóhelyükön szervezett ünnepségen, melynek formaságai megérinthetik őket (koszorúzás, mécsesgyújtás stb.), vagy kis zászlócskákat tűzzenek az emlékmű virágágyásába.

A holokauszt emléknapjának megszervezése még nehezebb. Bonyolultsága, összetettsége miatt kell épp az egyszerűségre és az érzelmi megérintésre törekedni. Katartikus és amatőr színjátszók számára inspiráló élmény volt Kelemen István színművész előadása e témában: Radnóti verseire felépített, hegedűszólókkal kísért, megrázó program a munkaszolgálat és a lágerélet szörnyűségeiről. Ebben az előadásban a legfőbb rendező erő a vers volt. Ebben a témában az érintett korosztály számára talán a legizgalmasabb és legbefogadhatóbb drámai mű Balázs Ágnes A piros bicikli című egyfelvonásosa, illetve a Versszínház Faludy-műsora.

Műfajilag e témához még a minidráma, a monológok, a drámai hatású párbeszédek illenek leginkább. E témakörben született a legtöbb megrázó film, melyek gondos, hatásvadászatot kerülő, visszafogott válogatásával érhetünk célt.

A kommunizmus áldozatainak emléknapja megünneplésére szintén a fenti módszereket ajánlom. Tapasztalatom alapján nagy hatású még a budapesti Terror Háza Múzeumba szervezett kirándulás, ahol a profi idegenvezetés, a hazahozható ismertetők, a multimédiás bemutatók élő történelemórává varázsolják a megemlékezést. Ide elsősorban a felső tagozatostól (7. osztálytól) az érettségiző korosztályig érdemes tanulókat szervezni, akár több napon is, hogy minél többen láthassák. Azon a településen, ahol van erre emlékező szobor, látogassuk meg a csoportokkal, helyezzünk el egy szál virágot, hangozzon el egy szép vers- vagy prózarészlet.

Komoly és sok előkészületet igényel a Trianon-emléknap. Ha az iskola finanszírozni tudja, érdemes meglátogatni a várpalotai Trianon Múzeumot. Ha az iskolában tartjuk az emlékünnepséget, a fentieket érdemes figyelembe venni.

Természetesen minden alkalomra készülhet minőségi Power Point, Prezi, de igényesen megszerkesztett memoárrészletek is nagy hatást keltenek. Ha van a településen ilyen jellegű emlékmű, érdemes fáklyás felvonulást tartani. Gimnazistáknak, nagyobb diákoknak maradandó élményt nyújthat a Te rongyos élet, az Eldorádó, a Szabadság, szerelem, A Nap utcai fiúk, a Mansfeld vagy a Tanú című film, valamint a korszakról készült nagyszámú dokumentumfilm megnézése, értő, igényes és érzékeny megbeszélése.

II.2. Ha dramatikus játékokat, színjátékos feldolgozást vállalunk...

Egy-egy osztály vagy művészeti csoport rendezői-dramaturgiai segítséggel olyan kisebb színpadi művet hozhat létre, mely elsősorban az abban a korban élt hétköznapi emberek életén keresztül világítja meg a politikai-hadi események hatását, ezzel közelebb hozza, és erős érzelmi azonosulást kiváltva segíti a kor történéseinek megértését.

Március 15-ével kapcsolatosan gazdag irodalomból válogathatunk: A kőszívű ember fiai részletei, Gárdonyi Géza Emlékezetes napok a magyar történelemből, Móra Ferenc Kuckó király, A furulya, Kevély Kereki című írásai, valamint sok-sok helyi népmonda a szabadságharc kicsi hőseiről, melyek színjátszós feldolgozásával erős érzelmi hatást válthatunk ki, mivel a korosztályi azonosság nagyon fontos a megértésben.

Október 6-án előadhatunk egy részletet A kőszívű ember fiai híres Haynau-jelenetéből vagy egy képzelt történetet a vértanúk és látogatóik találkozásáról a börtönben. Megrázó hatású lehet egy-egy család kivégzés előtti vagy utáni óráinak eljátszása.

Október 23-át több esetben is feldolgoztam dramatikus játék formájában. Mindegyikben kínosan ügyeltem arra, hogy kizárólag korabeli, eredeti újsághírek, akkor keletkezett irodalmi művek alapján szerkesszem és írjam meg a szöveget. Törekedtem arra, hogy mindegyik forgatókönyvben az akkor élt gyerekek, felnőttek szemszögéből láttassam az eseményeket, sőt a korabeli újságcikkek dokumentumként való felhasználásával valós, megtörtént eseményeket, történéseket mutassak be. Ennek egyik előnye, hogy senkinek az érzékenységét nem sértjük, mert a tények magukért beszélnek. Különösen fontosnak tartom akár tanárok, akár felnőtt színjátszók bevonását a játékokba. Egyrészt a játszó gyerekeket erősíti a hitelességben, másrészt a nézőket is megfogja az életszerű ábrázolásmód.

Érdekes ünneplés, ha az aradi vértanúk utolsó mondatait megtanulják a diákok, és így mennek az előadásra. Ott kapnak egy feladatlapot, majd az előadás közben megfigyelik és feljegyzik, hogy milyen sorrendben szólaltak meg a szereplők. A legpontosabb feladatlapot összeállítók olyan jutalmat kapnak, ami szorosan kötődik az ünnephez, pl. kokárdaalakú tortát vagy a vértanúk aláírásával ellátott oklevelet.

II.3. Manapság talán a legnépszerűbb formája az együtt játszásnak, együtt gondolkodásnak az interaktív játék

Ezt a formát is szeretettel ajánlom, bár megjegyzem, az egyik legmunkaigényesebb módszer. A történelmi események gazdag, változatos cselekménysora óriási válogatási lehetőséget ad a rendezőnek. De mindenképpen fókuszáljunk a konkrét eseményre, hiszen ezzel érjük el a legerősebb hatást.

A játékok lényege az egyes események helyszínekre bontása, s azokon az előre felkészített „játékmesterek”, animátorok (felnőttek és gyerekek) egy-egy csoportnyi, osztálynyi gyerekkel mintegy eljátsszák: mi is történhetett ott és akkor.

Ez a jelenidejűség adja ennek a formának a legnagyobb hozadékát: minden résztvevő úgy érzi, az időgép visszarepítette a múltba, és ő is formálhatja, alakíthatja az eseményeket, úgy, ahogy az akkor élt felnőttek és gyerekek tették.

Saját példaként csak a március 15-i interaktív játékot említem („Egy nap a forradalmárokkal”), ahol a nap legfontosabb helyszíneit rendeztük be korhű díszletekkel, jelmezes szereplőkkel (Pilvax, nyomda, egyetem, Nemzeti Múzeum, Táncsics börtöne, Nemzeti Színház). Egy-egy osztály (ez természetesen függ az adott iskola létszámától, lehet egy évfolyam is) tanulóit az animátorok idegenvezetőként helyszínről helyszínre vezetve közösen eljátsszák a nap eseményeit. Minden helyszínen rövid színjátékban van részük, igazi szereplőkkel, akik bevonják a játékba a nézőket, majd továbbviszik őket a következő helyszínre. Bátran alkalmazható bármilyen körülmények között, csak komoly előkészítést igényel. Trencsényi László hasonló jellegű interaktív játékairól több kiadványt jelentetett meg.

II.4. A gyerekek nem csak azért szeretik, mert más – rendhagyó tematikus órák szervezése

Rendkívül fontos a diákok számára olyan szakértők, ismert írók, költők, történészek, tudósok látogatása, akiktől még hitelesebben kapnak tájékoztatást egy korszakról, egy fontos történelmi személyiségről.

Iskolánkban soha nem felejtjük el Janikovszky Éva látogatását, akinek dedikált könyveit a gyerekek ma kincsként őrzik. Máskor pedig Varga Domokos bácsi varázsolta el bájosan öreges előadásmódjával, sziporkázó szellemiségével a gyerekeket, és eldicsekedhetünk azzal is, hogy mi még személyesen találkoztunk Lócival (Szabó Lőrinc fiával) a költészet napján. Természetesen tudom, hogy minden iskola őriz ilyen élményeket, és épp azért vagyok lelkes e tekintetben, mert látni, hogy mekkora hatást váltanak ki ezek a rendkívüli személyiségek.

Mindezeket azért említettem, mert a történelmi ünnepségek sorában is helyük van az ilyen találkozóknak. Járt nálunk családfakutató, aki 1848-as személyiségeket talált elődei között. Érdekes meséi közelebb hoztak egy korszakot a gyerekekhez.

Emlékezetes lehet a felsős diákok számára, ha még élő szemtanút hívunk rendhagyó történelemórára (valamelyik kisdiák nagyapját, dédapját), akivel a történelemtanár vagy az ünnepséget szervező tanár beszélget a holokausztról, a kommunista diktatúráról, a kitelepítésről, az 56-os eseményekről stb. Nem tudhatjuk, hogy a holokauszt túlélőinek vagy az 56-os forradalom résztvevőinek meghívása, a velük való beszélgetés pontosan milyen hatást vált ki a gyerekekben, de ha ezt a formát választjuk, mindenképpen lelkileg-emberileg érzékeny, jól felkészült tanári – „riporteri” – munkára van szükség a lelki folyamatok egyensúlyban tartásához.

Még érdekesebb lehet, ha riporterversenyt szervezünk erre az alkalomra, ahol 4-5 (előre felkészült) versenyző teszi fel a kérdéseket a vendégnek. A program után a diákok által megszavazott riportert jutalmazzuk, és alkalmat adunk neki, hogy a honlapon, a helyi sajtóban vagy a városi televízióban bemutatkozhasson.

Erre az alkalomra is érdekes háttér lehet, ha korabeli tárgyakat gyűjtenek a diákok, és abból installációt készítenek. Az 1956-os forradalomra való emlékezést még személyesebbé tehetjük a helytörténeti jellegű részletekkel, melyhez könyvtári kutatómunkával kiválóan használható anyagokat találunk. Ha van ilyen, emlékmenetet lehet szervezni a helyi 56-os emlékműhöz. Ennek formája lehet (főleg kisebb gyerekek esetén), hogy technikaórán minden diák elkészít egy lyukas zászlót, és ezekkel vonul az egész iskola az emlékműhöz. Nagyon szép, látványos, ha ezeket a zászlókat az emlékmű tövébe helyezzük, és ott elhangzik egy-két korabeli vers (pl. Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán vagy Tihanyi Tóth László: Romok között a járdaszélen… című verse) vagy egy szemtanú felnőtt beszéde.

II.5. Ha történelmi-irodalmi „akadályversenyt” vagy „időutazást” készítünk

Időutazás vagy kalandjátékok esetében természetesen a korábbi ünnepformáknál hosszabb a program (akár egy-két tanóra, netán egy egész délelőtt is lehet), de ez azért van így, hogy a nagyszámú érdekes, a diákokat többféle képesség- és tudássíkon foglalkoztató „állomáshelyen” az ünneplőknek legyen idejük próbára tenni tudásukat, hogy sikerélményhez jussanak.

Ennél a munkaformánál az egyes állomásokon a legkülönfélébb, a korszakkal kapcsolatos feladatokat kell megoldani, lehetőleg minél változatosabb formában (irodalom, zene, képzőművészet, szellemi és ügyességi feladatok), melyek az előzetes felkészülésen alapulnak.

A felkészüléshez a történelmi szakkönyvek, a népszerű ismeretterjesztő könyvek adnak sok segítséget, és jó szívvel ajánlom a Rubicon c. történelmi folyóirat tudományosan megalapozott információinak beépítését.

Nekem nagy hasznomra volt (az időközben pénzhiány miatt sajnálatosan megszűnt) Szemtanú című időutazó folyóirat, mely a mai újságok szerkezetének, rovatainak mintájára mutatott be egy-egy történelmi kort a legszemélyesebb, legérdekesebb információkkal. Görögország, Róma, Bizánc, a kora középkori Magyarország ilyen elevenségű bemutatása ihletett meg egy „időutazó folyóirat”-pályázatra. Talán még fellelhetők példányai könyvtárban, antikváriumban, de mi magunk is készíttethetünk ilyen újságot felsős diákokkal szakkönyvek, internetes anyagok felhasználásával, vagy akár a vetélkedő „beugró” feladata is lehet egy ilyen újság elkészítése.

II.6. Hogy használjuk fel a sulirádiót és a rádiós-televíziós médiaműfajokat?

Érdekes ünneplési forma lehet egy, az iskolarádióban lejátszott, szerkesztett riport jellegű műsor. Eredeti történelmi forrásokból, a szemtanúk, érintettek naplójegyzeteiből és egyéb feljegyzésekből az „utolsó éjszaka” vagy a történelmi eseményről készült „helyszíni riport” élményét adhatjuk így. Feléleszthetjük a régi rádiós hangjátékokat is egy általunk megszerkesztett, dramatizált játékkal. Természetesen itt is szükség van egy bevezető narrátori szövegre, majd a végén egy szép lezáró zenére.

Nagyon hatékony forma a rádiós vagy élő riporterverseny, amikor a kompetens vendéggel 4-5 diák is beszélget, interjúformában, és a végén a közönség szavazza meg, ki volt a legjobb, kinek a kérdései, stílusa, hozzáállása, ismeretanyaga volt a legérdekesebb, legértékesebb.

II.7. A legnagyobb előkészületet igénylő és a legtöbb résztvevőt megmozgató tematikus történelmi játékok

Nagyon komoly, sok-sok időt, előkészületet igénylő, az egész tanuló ifjúságot megmozgató játékforma. Nehézsége és komplexitása miatt ilyen játékot két-háromévenként, pl. kerek vagy a településünk szülöttjéhez kapcsolódó évforduló alkalmával, esetleg egy országos szintű megmozduláshoz kötődően érdemes csak szervezni.

Komplett pedagógusi teamre, szülői segítő csoportra, külsős szereplőkre, fellépőkre van hozzá szükség. Mivel egy ilyen játéknak nagyon komoly személyi, anyag- és eszközigénye van, érdemes hónapokkal előbb vagy már a megelőző tanév során betervezni a költségvetésbe.

A színházhoz hasonlóan a szervező teamben is ki kell jelölni a dramaturgot, a rendezőt, a kellékest, a jelmezfelelőst, az ének- és tánctanárt, a drámapedagógust, a technikust, a fotóst és minden egyéb fontos segítőt, hiszen ez olyan összerendezett csapatmunkát igényel, ahol mindennek komoly felelősének kell lennie. Természetesen a felelősök között lehetnek diákok is, de őket inkább a felsőbb korosztályokból válogassuk, illetve olyan munkákkal bízzuk meg, amit szívesen és könnyen el tudnak végezni.

Ilyen nagy formátumú esemény lehet például:

• egy lovagkori játék
• egy honfoglalás kori játék
• egy reneszánsz kori játék
• a pákozdi csata eljátszása.

II.8. Vetélkedni jó, azaz a tematikus vetélkedők módszertana

Ehhez a munkaformához csupán néhány ötletet kínálok, hiszen nincs olyan iskola, ahol ne tudnának a kollégák színvonalas, igényes vetélkedőket összeállítani. A vetélkedők izgalmasabbá tétele azért nagyon fontos, mert csak úgy lehet hosszú távon fenntartani egy téma iránt az érdeklődést, ha a feladatok egyszerre játékosak és komolyak, egyszerre vetik alá szellemi, illetve fizikai próbatételnek a tanulókat. A teljesség igénye nélkül pár feladattípus, mely bármilyen ünnepléshez használható:

• Igaz-hamis
• Totó-lottó
• Ki kicsoda?
• Ki írhatta az üzenetet?
• Ki mondta kinek?
• Barkochba
• Csoportosítás
• Egérrágta szöveg
• Időszalag
• Puzzle
• Kérdésturkáló (egy kalapból az adott témakörhöz  kapcsolódó kérdéseket húznak a  gyerekek)
• Amerikából jöttünk, mesterségünk címere
• Kakukktojás
• Keresd a párját!
• Képturmix (a témához kapcsolódó összekevert képeket  a megadott szempont szerint kell csoportosítani)
• Filmturmix (összevágott filmrészleteket kell sorrendbe tenni)
• Térképesdi (a témához kapcsolódó helyszínek megkeresése vaktérképen)
• Szaladgálós-keresős (a témához kapcsolódó, a játéktérben elrejtett kérdések/feladatok megkeresése, majd megoldása)
• Báb- vagy tárgykészítés adott anyagokból
• Miniszíndarab adott helyszínre, szereplőre, időpontra

A fent felsorolt feladattípusokkal nagyon érdekes, változatos, szórakoztató, ugyanakkor komoly tartalmú vetélkedőket lehet összeállítani. Nagy segítséget jelent, hogy minden iskolában van már interaktív tábla, projektor, így gazdag képvilágú, szemléletes feladatsorokat tudunk készíteni.

Személyes tapasztalatom, hogy amikor a diákokat is bevonjuk a feladatok összeállításába, még jobban érdeklődnek és jobban elköteleződnek a téma iránt. Érdemes őket így motiválni.

Általában nagy sikere van az előzetes feladatoknak, mert bőven hagyunk időt az elkészítésükre, és a gyerekek kreativitását igen erősen megmozgatja egy-egy érdekes feladat. Vonjunk be a vetélkedőbe minél több nem vetélkedő diákot segítőnek, pontozónak, zsűritagnak, és hívjunk minél több gyereket drukkolni, szurkolni. Számukra így nemcsak érzelmi kérdés, hanem ismeretszerzés is a megjelenés.

Azt tapasztaltam, hogy a vetélkedőkre érdemesebb korosztálybeli vegyes csapatokat összeállítani. Azonkívül, hogy nagyszerű terepe a más osztályba járók megismerésének, igen erős motiváló ereje van a csapatmunkában.

Könnyen kialakíthatjuk és fenntarthatjuk az érdeklődést, ha a vetélkedőt megelőző héten, mindennap ugyanabban az időben az iskolarádióban kvízversenyt tartunk (pár kérdéses gyorsverseny) a témában. A helyes megfejtőket már ekkor megjutalmazhatjuk.

Emelhetjük a vetélkedő rangját, ha zsűritagnak hívunk más iskolában tanító pedagógusokat, volt tanárokat, diákokat, helybéli szakembereket, nyugdíjas tanárokat, felsőbb évfolyamos diákokat, érdekes embereket.

Ne feledkezzünk meg a vetélkedő előtti jó hangulat megteremtéséről sem. A témához illő verssel, rövid színdarabbal, bábműsorral, filmrészlettel, zenével, esetleg egy közös, jópofa ismerkedős játékkal oldani lehet a feszültséget, és megteremthető a vidám alaphangulat. A vetélkedő végén, míg a zsűri dönt, szintén bevethető egy kedves játék, egy közös tánctanulás a várakozás feszültségét oldandó.

Figyeljünk arra is, hogy az ajándékok is motiválóak legyenek, illetve illeszkedjenek a vetélkedő témájához. Nem kell feltétlenül boltban vett drága ajándék, ha tudunk olyat készíteni, ami igényes és kedves emléktárgy (pl. a honfoglalási vetélkedőn lehet díj egy korabeli öltözékű, csuhéból készült figura, március 15-én egy kokárdatorta stb., de nagy örömet szerezhet a rajzszakkörösök, keramikusok által készített kis plakett is az adott vetélkedőre kitalált logóval).

II.9. Versenyezzünk, azaz alkotópályázatok (irodalmi, történelmi, képzőművészeti, zenei stb.)

Ezen a területen sok színes, változatos módszer van forgalomban, így én csak egy-két ötlettel szeretném bővíteni a meglévőket. Egy-egy történelmi eseményhez kapcsolódó ünnephez szorosan köthető az adott korszak kultúrtörténete – pl. a március 15-éhez a reformkor, október 23-ához az 50-es évek stb. –, így a legváltozatosabb alkotópályázatokat lehet kigondolni. Olyan pályázatokat érdemes kiírni, amelyekben az irodalomtól a képzőművészeten át a természettudományokig valamennyi diszciplína képviselteti magát.

A pályázatok körének csak a csillagos ég és a pedagógusok fantáziája, illetve teherbíró képessége szab határt: fiktív levél írása, időutazó folyóirat készítése, makettpályázat, fodrászpályázat, ételpályázat, díszlet- és jelmeztervek, fegyver- és eszközkészítés, szépkiejtési verseny, szépíró verseny, vers- és prózamondó versenyek (ezek kifejezetten az ünnep témaköréből merítsenek irodalmi anyagot),  tesztek kitöltése, installációk készítése – mind-mind alkalmas a diákok képességeinek kibontakoztatására, az ünnep hangulatának megteremtésére. Bízzunk a gyerekek fantáziájában, ügyességében, ötletességében, és meglesz az eredménye!

II.10. Flashmob-ötletek

Az emlék- és világnapok megünnepléséhez csupán egy (nem általam, hanem kollégáim által kitalált, de nagyon jó ötletnek tartott) forma: a tanév kezdetén minden osztály diákönkormányzat-vezetője húz egyet a cédulákra írt napokból. Ezután teljesen az osztályok fantáziájára, ötletességére, kreativitására van bízva, hogy hogyan oldja meg mondjuk Szent Flórián bemutatását vagy az űrhajózás napját. Egy kikötés van (a költészet napját kivéve), hogy tanórát nem vehet el. Így született pl. a nagyszüneti lufiűrhajó-eregetés (évszámmal, névvel ellátva, az elsősök által röptetve) egy hőlégballon-bajnok előadásával. A víz világnapján pedig fehér és világoskék pólóban készült vízcsepp-animáció szerzett nagy örömöt.

Kiváló példa még a kollégáim által szervezett március 15-i flashmob: az iskola tanulóit piros-fehér-zöld színű pólókba öltöztettük, majd kokárda alakba rendeződtek, s fentről lefényképeztük őket. A fénykép megjelent a faliújságon, a honlapon, az osztálytermek tábláin, és minden diák megkereshette magát rajta. A kiegészítő program pedig kokárdapályázat, piros-fehér-zöld ételek elkészítése és történelmi akadálypálya volt.

A költészet napján nagyszerű élmény volt az „Ajándékozz verset!”, a „Versdoboz” vagy a „Lufiversek” projektje. Az „Ajándékozz verset!” játékba a település lakóit is bevonjuk: minden diák leírja egy kedvenc versét egy lapra, és kisebb csoportokban sétálva, szétosztják a lapokat a járókelőknek. A „Versdoboz” és „Lufiversek” játékban az iskola egész területén felfüggesztett dobozokon és lufikon a gyerekek kedvenc versei olvashatók. Külön meg lehet jeleníteni a diákok által írt verseket, ha kijelölünk erre egy sarkot, ahova a gyerekek saját költeményeiket elhelyezik. Adjunk rá lehetőséget, hogy mindenki megismerhesse a tehetségek munkáját.

Egy biztos: az így létrehozott demonstrációk, happeningek, flashmobok nagyon emlékezetesek maradnak a diákoknak. Nagy előnyük, hogy nincs többhetes előkészítő munka, az esemény napján a diákok kreativitása kap hangsúlyt – az így spontán létrejövő élmény közösségformáló ereje miatt csak ajánlhatom mindenkinek.

Szívből kívánom, hogy az ünnepek által a gyermeki személyiség fejlesztésében – akár új, akár az Önök számára bevált hagyományos módszerekkel –, érjen el minél több sikert, hogy a diákok is, tanárok is azt érezzék: „Igen! Ez a mi ünnepünk!”