A tanárokat irigylik a nyári szünidőért. Hiszen nekik olyan hosszú. Hiszen nekik olyan pihentető. Hiszen nekik az egész nyár szabad!
A tanárok viszont nem irigyelnek másokat a kivehető szabadságért. Pedig azt tényleg bármikor ki lehet venni. Például az első májusi, meleg hetekben. Amikor a tanárok az utolsó témazárókat készítik és a mindig új érettségizőket kísérik. Vagy szeptemberben, az aranyló nyárutóban, a kedvezményes utószezonban. Akkor, amikor a tanárok a tanévet alapozzák meg az első, nagy erőfeszítéssel előkészített óráikon.
Vannak kultúrakutatók, akik azt állítják, a civilizált emberiség nyári szabadsága megfordította az egészséges rendet. A régiek bölcsessége szerint ugyanis ekkor kellene a legtöbbet dolgoznunk, hiszen süt a nap, tele vagyunk tetterővel, mehet az építés, a vetés, az aratás. Helyette az ünnepekkel telített tél és kora tavasz idején volna jó lassítani, visszahúzódni, töltekezni, elcsöndesedni. Mi a hangos nyarat választjuk a csendhez és pihenéshez, és a halk telet a sok munkához és hangoskodáshoz. Hiába, a kultúra bioritmusát is át lehet állítani, nem csak a modern emberét.
A tanár tehát mindig főszezonban nyaral. Akkor, amikor minden a legdrágább és a legforgalmasabb. Akkor, amikor minden vízpart tömött, minden fesztivál dübörög és minden hegyoldal túrázóktól tarkállik. Ő akkor nyaral, amikor a főutakon a legnehezebb elindulni, és akkor, amikor az akciós szállodacsomag-ár is kétszer annyi, mint októberben.
Ezért a tanár, ha ismeri a töltekező nyaralás titkát, tudja, hogy nem kell messzire menni. A szórakozás és kikapcsolódás parancsára ő az idő ajándékának örömével válaszol. Tudja, hogy a jó szünidő nem távol visz, hanem közel hoz. Megértet, elmélyít, időt enged. És az idő a legnagyobb kincs. Ezt azok tudják a legjobban, akik a csengőszó könyörtelen pontosságához igazítják gondolataikat.
Egy korban, amelyben a Marsra szerveznek egyirányú utazást, és önkéntesek jelentkezését várják, akik majd benépesítik a vörös bolygót, ebben a korban közel maradni sokkal nagyobb rekord. Nagyobb út, mint messze menni. Utazni jó, ki vitatná, de maradni sokszor ugyanolyan szép.
Jó elvándorolni egy régi parkba. Kitakarítani a konyhaszekrényt. És elolvasni azt a sok-sok-sok könyvet. Kertmoziba menni és vásárokban szódát inni. És talán nem csak szódát. Beszélgetni és nem megijedni, hogy másnap már nyolctól... Visszautazni a múltba. Kikerülni a holnapot. Hazaérkezni.
Apropó, van a Marson konyhaszekrény?
