Innovatív pedagógia

„Erdő, erdő, meseerdő. Benne mese tizenkettő. Itt kopogtat most is egy, gyere gyorsan, hallgasd meg!” − hangzik fel ez a kedves versike sok magyar óvodában és iskolában, amikor a pedagógus mesére hívja a gyerekeket. De nem így történik a mesélés, amikor Kutasné Bihácsi Györgyi mesél. A tanítónő elmondta, hogy 2015 óta tart meseterápia-órákat a sávos oktatás keretében. Hetente egy napon, egyéb választható tantárgyak mellett van lehetőségük az első, második és harmadik évfolyamos diákoknak részt venni ezen az órán. Az iskola Akkreditált Kiváló Tehetségpontként működik, így tudták beépíteni az órarendbe a meseterápiát. Az előzménye ennek a folyamatnak pedig az volt, hogy a tanítónő elvégezte Dr. Boldizsár Ildikó három kurzusból álló érzékszervalapú Metamorphoses Meseterápiás Módszerének alkotó-fejlesztő meseterápiás képzését.

Az órák alatt a diákok nemcsak élőszavas népmeséket, hanem műmeséket és kortárs meséket is hallhatnak attól függően, hogy Györgyi néninek mire esik a választása. A mese örömforrás. A választása összefügg azzal is, hogy éppen milyen élethelyzetben vannak a gyerekek, éppen adódott-e valamilyen probléma közösségen belül. Ilyenkor megnézi, hogy az adott mesének mi a konfliktusa, és miben fejlődött a főhős; ez alapján dönti el, hogy melyik mese legyen soron. De emellett sok olyan témát is feldolgoznak, amelyek a gyerekeket a hétköznapokban foglalkoztatják, mint a felelősségvállalás minden élőért, testvérkapcsolat, a válás, a szorongás, az önbizalomerősítés és a mások elfogadása. Illetve sokszor kapcsolódik egy-egy jeles naphoz is a meseválasztás. Mindehhez a tanítónőnek gazdag eszköztára van, ámulatba ejtően szép illusztrációkkal dolgozik. A népmesék mellett Boldizsár Ildikó mesekönyveit is sűrűn használja, de gyakran előkerül a Csimota Gyerekkönyvkiadó Papírszínháza, Maros Krisztina Csendeskönyve, Göbel Orsolya játékgyűjteményei, sőt a Dixit társasjáték kártyái is a mesei térbe léptetés eszközeként.

Arra a kérdésre, hogy miként zajlik a gyakorlatban egy meseterápiás óra, a tanítónő elmesélte, hogy amikor megérkeznek a gyerekek, először beléptetés történik, egyfajta rituálé, egy koshi nevű hangszerrel. Ekkor elmondja az „Ez a kapu nem kapu, hanem Meseország bejárata. De itt csak az léphet be, aki vállalja a próbát” kezdetű versikét. Ezt követően, ha a gyerekek vállalják és kiállják a próbát, akkor leülhetnek a mesekörbe. Ez után valamilyen népköltészeti mondókával, találós kérdéssel, népdallal, a mese kistestvéreivel történik a ráhangolódás, a bevezetés a mesébe. Ám a mese még itt sem kezdődik el, még van egy nagyon fontos lépés: az érzékszervek tisztítása, a test tudatosítása. Ennek az a legfőbb célja, hogy a gyerekek tényleg megérkezzenek, jelen legyenek. Ezután valamilyen meseváró mondókával folytatják, és csak ez után következik maga a mese.

„A meseterápia ezen szakaszát nem lehet megszakítani, mert akkor nincs mesehallgatási transz. Ezt tudják a gyerekek és a felnőttek egyaránt” – emelte ki a tanítónő. Megerősítésként hozzátette: „amikor egy kolléga benyit és látja, hogy épp mese van, azonnal vissza is csukja az ajtót”.

A népmeséket nem kell megmagyarázni, ugyanis a népmesék sajátossága, hogy egy ősi tudást hordoznak, ami a tudatalattinkban is benne van. A gyerekek maguktól is értik a népmeséket, csak felszínre kell hozni ezt a tudást. A népmesék a képi gondolkodás eszközét használják: külső képek helyett belső képek kerülnek előtérbe. Ezzel ellentétben a műmesék és a kortárs mesék mesélési folyamata teljesen más. Ezeknél nem tudjuk rábízni magunkat az egylényegű világképre, mert nincs általános érvényű igazságuk, mindenkinek mást mondanak. Itt is megtörténik a középpontba helyezés, de itt olyan gyakorlatok segítségével, amelyek a testet dolgoztatják. A beléptetés itt kortárs irodalommal történik. A mese alatt pedig megállhatnak, beleszólhatnak, sőt gyakran hangszereket is használhatnak a gyerekek.

A lezárás már minden esetben ugyanúgy zajlik. Levezető játék van, majd a tanítónő kilépteti őket a mesei térből, keretet adva ezzel az órának.

Sokakban felmerülhet a kérdés, mit tud ez hozzátenni a pedagógiához, a napi oktatáshoz vagy egyáltalán a gyerekek életéhez? Erre válaszként a tanítónő így fogalmazott: „Elsősorban nem tananyagot tanítok, hanem gyerekeket. A mese tízféle intelligenciaterületet fejleszt, melyek olyan tulajdonságokat erősítenek, amelyek nélkülözhetetlenek az egyes tantárgyaknál, a tanulási folyamatban. A hozott készség képességgé fejlődik a mese segítségével. De fejlődik a mese által az anyanyelvi kompetencia, a szókincs és a problémamegoldó gondolkodásuk is. Nagyon fontos, hogy már az olvasástanulás megkezdése előtt halljanak a gyerekek mesét otthon. Sőt, az óvónők munkája is kiemelkedően fontos, híd az iskolai tanulás irányába. A hallgatott mese előkészíti az írott szöveghez való kapcsolatot, azaz az olvasást és az olvasóvá nevelést. Hatéves korig nem lehet túlsúlyban a nézett mese a hallott meséhez képest. Az olvasóvá nevelés otthon kezdődik és kihat az iskolára, az iskolában pedig a meseterápia jótékony hatással van az egyes tantárgyakra is.”

Emellett ez a módszer a tanítónő munkáját is segíti a hétköznapokban. Ahogy a népmesében is: van egy konfliktus, a rend megbomlik. A hős elindul az útján, megoldást keres, és talál is. Ezáltal a gyerekek megoldási technikákat kapnak az adott problémára. Ezt elő tudják hívni másnap vagy harmadnap is. Ilyenformán nagy segítség ez a nevelőmunkában. „A meseolvasást előkészítő rituálénak is az a célja, hogy a problémákat kint tudják hagyni, el tudják engedni, hiszen a meseterápiás órákon nem az iskolába, hanem Meseországba érkeznek meg. Régen minden élethelyzetnek volt egy mesebeli párja, össze lehetett kapcsolni egy problémát egy mesével. Ez így van ma is. A mese verbális bájitalként hat a gyerekekre, hogy jobban érezzék magukat. Rengeteg kapcsolódási zavart képes megelőzni, mégpedig úgy, hogy didaktikus eszközök és szándékok nélkül segít és fejleszt.” – fogalmazta meg a tanítónő.

A meseterápia tehát nem ad közvetlen tárgyi tudást, nem készít fel az érettségire, nem tanulnak meg általa hangszereken játszani a gyerekek. De itt megtanulhatják kifejezni magukat, megtanulnak helyzeteket kezelni és azt, hogy a rossz dolgok el fognak múlni. A mese által átélik, hogy a vándornak mindig van segítsége, hogy a herceg végül csak legyőzi a sárkányt, és kiállja a próbát.