Olvasási idő: 
11 perc

Így lett egy pályázatból egy egész osztály programja

KID-program Veszprémben

Amikor a szülők iskolát választanak gyermeküknek, választásukat befolyásolja az az információ is, hogy az adott iskola milyen tagozatokkal, programokkal rendelkezik. Már általános iskolák között is találunk angol, német, matematika, vagy éppen sporttagozatos intézményeket, melyek rendszerint már a gimnáziumokra készítik fel a diákokat. Van azonban egy olyan iskola Veszprémben, ahol egy egész program épült arra, hogy a gyerekek erősségeire alapozva fejlesszék a gyengeségeiket, és mindezt legfőképpen társasjátékokkal teszik. Fülöp Krisztinával, a KID-program megalkotójával, a Hriszto Botev Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola igazgatóhelyettesével és tanítójával beszélgettünk arról, hogyan lett egy harmincórás pályázatból az iskola „b” osztályának programja.

„Beszélgess, játssz és élvezd!” – felelte a Hriszto Botev Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola igazgatóhelyettese arra a kérdésre, hogy mi a KID-program mottója. Természetesen ez a program sokkal több, mint három szó. Tizenhárom éves múltra tekint vissza, melyet Fülöp Krisztina dolgozott ki. Egy tehetséggondozó műhellyel indult, mára egy egész osztály profilja épült rá, megmutatva ezzel azt, hogy egy pedagógus elszántságának mekkora ereje van, hogy a gyerekek számára egy egyszerű játék is milyen nagy segítség lehet. Ha pedig támogató közösség és vezetés van egy intézményben, még az is megvalósítható, hogy az iskola legkisebbjei a sok tananyag elvégzése mellett hetente több órában is játékok segítségével fejlődjenek.

A KID-program története 2011-ben kezdődött, amikor Krisztina Rektor Dóra kolléganőjével együtt kidolgozott egy programot a Nemzeti Tehetség Program pályázatára. Ez a harmincórás tehetségműhely azt a célt szolgálta, hogy a gyerekeket fejlesszék azáltal, hogy megismerik az erősségeiket, és azokra építve fejlesztik a gyengeségeiket. Bár ez a program rövid és lényegre törő volt, a tapasztalatok sokkal messzebbre mutattak, mint azt akkor gondolták. A tapasztalatait, melyek később arra sarkallták, hogy tehetséggondozó szakvizsgát is tegyen, Krisztina így fogalmazta meg: „Akkor jöttem rá, hogy mekkora erő van abban, hogyha kisebb létszámmal, blokkokban gondolkodva dolgozunk. A játékok segítségével nagyon szép eredményeket értünk el, ami a csoportdinamikára is hatással volt. A foglalkozás végén senki nem fáradt el, pedig kisgyerekekkel dolgoztunk, mégis mindenki feltöltődve jött ki.” Ezen tapasztalatai alapján érezte azt a tanítónő, hogy ezt a vonalat folytatni kell, ezért tovább is képezte magát, letette a tehetséggondozó szakvizsgát. Amikor az iskola vezetése úgy döntött, hogy a b osztály pedagógiai programját módosítják, a korábbi dr. Benda József-féle Humanisztikus Kooperatív Tanulás helyett kidolgozták a KID-programot, amely elsősorban kisebbekre íródott, de a későbbiekben a felső tagozaton is folytatódott. Maga a KID szó nemcsak angolról magyarra fordítva jelent gyermeket, hanem mozaikszóként is funkcionál: K mint komplex, I mint Innováció és D mint digitalizáció. És tényleg komplex, hiszen a gyermekek fejlődésének több területét is érinti; a beszédet, a mozgást, hatással van a szociális és értelmi funkciókra, valamint megkönnyíti az óvoda-iskola közti átmenetet is a gyerekek számára. Innovatív, hiszen egy teljesen új program, a digitalizáció pedig nem azt jelenti, hogy informatikaórák vannak, hanem hogy digitális eszközöket használnak. Ezzel kapcsolatban Krisztina kiemelte: „Soha nem volt célom, hogy egy órát, vagy akár egy informatika-szakkör terhét még pluszba rátegyem a gyerekekre a napi feladataik mellett, hanem mindig úgy gondoltam, hogy egy ilyen plusz órának élvezetesnek, kötetlennek, játékosnak kell lennie.”

Ezen elvek mentén dolgozták ki tehát a tematikát. Az azonban, hogy ez a program a mai napig működik, nemcsak az ő érdeme, hanem azoké a kollégáké is, akik az órákat tartják a gyerekeknek minden héten, minden hétfő reggel. A programnak egy elmaradhatatlan eleme a „7kezdő” óra. A szülőknek és a gyerekeknek is igényük volt arra, amikor felső tagozatosok lettek a tanulók, hogy ezek a beszélgető alkalmak megmaradjanak, így ez folytatódik felső tagozaton is, csak ott már Fórumnak nevezik. Ezek a foglalkozások arról szólnak, hogy a gyerekek meg tudják beszélni a hétvége eseményeit, az aggodalmaikat és a héten rájuk váró feladatokat. Lehetőség van „passzolni”, és felső tagozaton már konkrét, aktuális témákról is beszélgetnek, mint a koronavírus-járvány vagy a háborús helyzet. A gyerekek kérhetnek négyszemközti beszélgetést is, az ott elhangzottakkal kapcsolatban pedig titoktartás kötelezi a csoporttagokat, ugyanakkor kérhetnek hatszemközti beszélgetést is, amikor egy konfliktushelyzetben külső segítségre van szükség. Az igazgatóhelyettes így fogalmazott a Fórum hasznosságával és helyénvalóságával kapcsolatban: „A mai gyerekeknek nagy az igényük arra, hogy beszélgessenek velük, és az iskolákban kevés erre a lehetőség, így a program ezt is pótolja.”

Amikor a szülők beíratják a gyerekeket az iskola b osztályába, azzal vállalják, hogy a gyermekük részt vesz a KID-programban, ami alsó tagozaton heti kettő, felső tagozaton heti egy órát jelent. Persze ezek a heti egy órák nem az osztályfőnöki órákat takarják, hanem a program egyik elemét képezik, emellett minden osztálynak van külön osztályfőnöki órája is.

Tudatosan, átgondoltan építették fel a program tematikáját, mely elsősorban a gyerekek igényeit, fejlesztési lehetőségeit veszi alapul. Első osztályosoknál a legfontosabb cél, hogy a tanítók megismerjék a gyerekeket és megkönnyítsék az óvoda-iskola közötti átmenetet, második osztálytól pedig már a játékokon keresztül fejlesztik a tanulókat. Először a régmúlt játékait veszik elő, majd logikai és fejlesztő játékokat. Többek közt olyan játékokkal is játszanak, mint a Kék Nílus vagy a Róka és Libák. Az igazgatóhelyettes büszkén mesélte el, hogy az iskolának egy közel kétmillió forint értékű, 113 fajta játékból – egy játékból esetenként akár 3-4 darab is van – álló Botev Játéktára van, melyet bárki használhat akár a szakkörön, akár osztályfőnöki órán. Ez a legfőbb eleme a foglalkozásoknak alsó tagozaton. Minden alsós évfolyamon 6 blokk van, a blokkokban pedig 6 téma, így fedik le a 36 hetes tanévet, ahol téma például a kreativitás, a kommunikáció vagy a dobókockás játékok. A tanítónő elmesélte, hogy a kreativitás blokk egyik foglalkozásán mindig bevisz egy képet a kisiskolásoknak és azt a feladatot adja nekik, hogy „Lássatok, ne csak nézzetek!” Ennek kapcsán a gyerekek elkezdik először sorolni, mit látnak a képen. Ő addig kérdezgeti őket, amíg valaki nem mond egy olyan dolgot, amire következtetett, de nincs konkrétan a képen. Ezután már a többi gyerek is hozzáteszi a következtetéseit, az összefüggéseket. A tanítónő ezt így fogalmazta meg: „Olyan ez a pillanat, mintha a gyerekek szeméről levennék a szemkötőt.” S hogy mi ennek a feladatnak a hozadéka? Nem a jobb rajzkészség vagy a színesebb képek festése, hanem mindez nagy segítség akkor, amikor a fogalmazást tanulják, hiszen lesz már tapasztalatuk, hogyan kell egy alapinformációhoz hozzátenni, következtetéseket levonni, gondolataikat megfogalmazni. A 7kezdő foglalkozásokon együtt van az egész osztály, de a másik órán csoportbontásban dolgoznak. Minden alkalmat Gőbel Orsolya Varázsjátékaival zárnak. A tematikában – a záráson kívül – azonban szabad kezet kapnak a pedagógusok azért, hogy az ő kreativitásuk is szárnyalni tudjon.

A Botev iskolában az értékelési rendszerbe is új dolgot vittek, ugyanis a gyerekek a ClassDojo honlapon keresztül napi szinten pontot is tudnak gyűjteni, vagy épp veszíteni. Kis avatárt kapnak egy online osztályteremben, amit tudnak módosítani is akár. Azt, hogy miért jár pont, vagy miért vonnak le, a gyerekek közösen találják ki a KID-órákon. A programhoz, a pontjaikhoz nemcsak a gyerekek és a tanító fér hozzá, hanem a napközis pedagógus és a szaktanár is, ők is tudnak pontot adni vagy elvenni ugyanazon a felületen. Ha pedig a szülő letölti a telefonjára az alkalmazást, akkor ő is kap róla értesítést. Krisztina a ClassDojo hatékonyságával kapcsolatban így fogalmazott: „Mivel teljesítményükért, magaviseletükért akár pontlevonás is járhat, ezért a kicsik igyekeznek egy-egy pontlevonás után valami olyat tenni, amiért tudják, hogy plusz pont jár. Ezzel az a célunk, hogy a fejükben a helyükre kerüljenek a dolgok azzal kapcsolatban, hogy ha hibáznak vagy valami rosszat tesznek, azt helyre lehet hozni, ezzel szemben egy fekete pont ott marad.” Minden hónap elején törlődnek a pontok, és tiszta lappal indítják a gyerekek a következő hónapot a pontgyűjtésben.

Minden pedagógus őriz a gyerekekkel töltött időből vicces vagy épp könnyfakasztó történeteket. A tanítónő erre a kérdésre mégsem egy esetet mesélt el, hanem elmondta, hogy számára az jelentette az igazi pozitívumot a KID-program kapcsán, amikor a gyerekek azt kérték tőle, hogy pótolják be az elmaradt órát. Első olvasatra talán nem tűnik nagy dolognak, mégis az, mert a gyerekek azt az egy órát nem az udvaron játszva vagy a számítógép előtt ülve, nem is barátokkal szerették volna tölteni, hanem játszani akartak a pedagógussal és egymással a tanteremben. A gyerekek mindig adnak visszajelzést arról, ahogyan a felnőttek viselkednek velük és azokról a tevékenységekről is, amelyeket a hétköznapokban az iskolában csinálnak. Ha ezt egy pedagógus meghallja és erre reagál, akkor abból máshol is akár olyan nagyszerű programok jöhetnek létre, mint a KID-program Veszprémben.