Olvasási idő: 
13 perc

Huszonhat hektáros gyöngyszem az erdő közepén

Bemutatkozik a Vackor Vár Erdei Iskola

Hetényegyházától ötkilométeres földút vezet a Vackor Vár Erdei Iskolába, mely már húsz éve szervez táborokat a Nyíri-erdő közepében. Térerő alig van, íjak és nyílvesszők viszont annál több. Huszonhat hektáros területen barangolhatnak biztonságosan a gyerekek nappal és gyakran éjszaka is. Tanév közben a pedagógusok hozzák el ide a diákokat, nyáron pedig ötnapos táborban ismerhetik meg a gyerekek ezt a teljesen más világot. Az iskola programjairól, egyediségéről és varázsáról beszélgettünk Piszó Lászlóval, az erdei iskola vezetőjével.

Mióta működik a Vackor Vár Erdei Iskola, és milyen céllal hozták létre?

A Vackor Vár Erdei Iskola 2002-ben épült a „semmiből”, tehát nem egy munkásszálló vagy más erdészeti épület átalakításával, hanem kifejezetten erdei iskolának. Az épületek tervei Makovecz Imre közreműködésével jöttek létre, maga az erdei iskola 2003 májusától üzemel. A cél egyértelműen az volt, hogy minél több gyermeknek − és persze felnőttnek is − bemutathassuk a Nyíri-erdőt, a Duna-Tisza közének egyik legszebb homokpusztai tölgyes ligeterdejét. A gyermekek itt nem csak az erdészek és vadászok munkáját, a csodálatos erdei flórát és faunát ismerhetik meg, hanem számtalan élménnyel gazdagodva térhetnek haza. Az iskolai programok legfontosabb alapelve, hogy „erdei tempóra” lassulva, kizökkenve a hétköznapok felgyorsult világából, betekinthessünk a természet csodáiba. Ezeket az élményeket csakis ráhangolódva, a természet minden rezdülésére odafigyelve élhetjük át, a megélésükben pedig segítenek a változatos programok, mint a tanösvénytúrák és az erdészeti, vadászati ismeretek.

Mióta Ön a vezetője az iskolának? Kik segítik még a munkáját a tanévben, illetve a nyári táborozások során?

2022 tavaszán vettem át az erdei iskola vezetését. 2016 óta foglalkozásvezető beosztott erdészként dolgoztam itt, korábban pedig erdészkerületekben dolgoztam, ahol rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, így első kézből tudok beszámolni a gyermekeknek az erdészek és vadászok munkájáról. A segítség itt bőven elkél, mivel egy szezon alatt – áprilistól novemberig – átlagosan háromezer vendég fordul meg nálunk. A takarításban és a melegítőkonyha kiszolgálásában négy asszony dolgozik megfeszített tempóban. Ők az egyik alappillérei az iskolának, mert hiába a sok tartalmas foglalkozás és élmény, ha nem élhető a belső környezet, vagy nincsenek minőségi ételek az asztalon.

A programok lebonyolításában két foglalkozásvezető segít, valamint én is aktívan bekapcsolódok ebbe a munkába. Ezt a részét ki nem hagynám a világért sem, mert ez az erdei iskola lényege, számomra ez szerez igazán örömet, ez lendít tovább a kilátástalan adminisztráció és szervezés tengeréből. Hármunkon kívül vannak még erdész és vadász kollégák, akik időnként kisegítenek bennünket, ha már nem győzzük a munkát, amikor mondjuk négy csoport, 70-80 fő érkezik egyszerre. A nyári táboroztatás idején pedig a visszatérő, idősebb táborozóink segítenek a szabadidő alatt is szórakoztatni és lekötni a gyermekeket, illetve nagy segítséget nyújtanak a foglalkozások alatt is.

Melyek az erdei iskola fő tevékenységi körei?

Iskolaidőben, tehát áprilistól június közepéig, valamint szeptembertől novemberig főképpen iskolás osztályok érkeznek 3-5 napos erdei iskolai programokra. A májusi, júniusi és szeptemberi időszakban majdnem minden hétköznapra jut egy-egy, csak egy napra érkező kirándulócsoport is. Hétvégéken pedig jelentős számú felnőtt csoport látogat el hozzánk, akiknek szállást biztosítunk. A nyári szünet időszaka a táboroztatásé. A nyár minden hetében – rendszerint június közepétől augusztus végéig – tartunk táborokat. Ez idő alatt saját szervezésű vagy iskolák, vállalkozások által szervezett nyári táborokat bonyolítunk le itt a Vackorban. Sokan gondolják, hogy a tél a mi pihenőidőnk, de ez nem teljesen igaz. Novembertől áprilisig valóban kevés diákcsoportot fogadunk, pedig az épület alkalmas lenne rá, mégis kevesebb, szinte kizárólag felnőtt vendégek érkeznek ezekben a hónapokban. Nagyobb részük vadászvendég, akik a Nyíri Vadaskertben, vagy a külső vadászterületen vadásznak, illetve egy-két napra érkező szállóvendégek is gyakran jönnek télen.

Mióta tartanak az iskolában nyári táborokat, és milyen táborokra lehet jelentkezni?

Mióta az erdei iskola működik, minden nyáron tartunk saját szervezésű vagy mások által szervezett nyári táborokat. A 2023-as évre öt tábort szervezünk. Ezek tematikus táborok, az ország bármely pontjáról lehet jelentkezni rájuk. Idén lesz Túlélő-, Íjász-, Vadász- és Kalandtábor. Az összes tábor gerincét a Vackor Vár szokásos programjai alkotják, de a tematikának megfelelően hangsúlyosan többet foglalkozunk például a vadászattal, vadgazdálkodással, vagy éppen túlélési ismeretekkel, bunkerépítéssel színesítjük a programokat, esetleg a hét minden napján tartunk íjászfoglalkozást, távlövészettel és éjszakai íjászattal.

Hány éves gyerekek vehetnek részt a táborokon?

A táborok alsó korhatára a betöltött nyolcadik életév. Erre azért van szükség, mert a foglalkozások időtartama legalább egy, de néha másfél vagy kétórás is lehet, tehát mindenképp szükséges az, hogy a gyermekek legalább az első osztályt elvégezve, képesek legyenek több ideig koncentrálni az adott feladatra, foglalkozásra. Emellett több olyan foglalkozás is van, amihez az írni és olvasni tudás – legalább egy elsős szintjén – szükséges.

A mai digitalizált világban mennyire jelent kihívást Önnek, illetve a gyerekeknek az, hogy egy héten át az erdőben töltik a napjaikat?

Ez a kihívás nagyon is valós és aktuális. Szerencsére az erdőben nagyon gyenge a térerő, ez óriási segítség nekünk. Mint említettem, a foglalkozásokra való ráhangolódás és az erdei tempóra való visszalassulás nagyon fontos alapköve annak, hogy belelássunk, legalább részben megismerhessük a természet értékeit. Ez nem megy úgy, hogy folyton a telefont nyomkodom, vagy videókat nézegetek, esetleg üzeneteket írogatok. A foglakozások során természetesen használunk digitális szemléltetést, de ezt irányított formában tesszük. A legtöbb pedagógus nem is engedi elhozni a telefonokat vagy a nap legnagyobb részében beszedi a gyermekektől. Sajnos a táborok alatt ezt mi nem tehetjük meg, de a foglalkozások során nem engedjük a mobilozást. Az, hogy a szabadidőben ki és mit csinál, az már a magánügye, de szerencsére a legtöbb esetben elő sem szoktak kerülni a telefonok, mert annyira magával ragadó az erdei környezet, annyi élmény és újdonság kerül a gyermekek elé, hogy teljesen megfeledkeznek a digitális kütyükről.

Vannak olyan tevékenységek, programok a tábor során, melyek az erdei iskola sajátosságai, amelyek megvalósításához nélkülözhetetlen az erdei környezet?

Az erdei környezet, úgy gondolom, elengedhetetlen, és nálunk ez nemcsak egyszerűen szép, hanem egyenesen lenyűgöző. A homokpusztai mogyorós tölgyes erdőállományunk szinte egyedülállóan szép környezetet biztosít, élmény itt bármilyen erdei foglalkozást tartani. A legtöbb programunk az erdőben, természetben zajlik. Igyekszünk bemutatni ezt a mesés környezetet, ezt a kis ékszerdobozt, ami körülvesz minket. A programjaink nagy része megtalálható más erdei iskolák foglalkozásai között is, gondolok itt egy tanösvénytúrára vagy vadászati ismeretekre, esetleg kenyérsütésre. De nem mindegy, hogy ezeket a programokat ki és hogyan tartja. Nálunk minden foglalkozásvezető felkészült, a gyermekek nyelvén értő és jól beszélő, szakképzett munkatárs, akik a legmagasabb színvonalon tartják foglalkozásaikat. Úgy gondolom, a hozzáadott plusz érték az, ami meghatározó egy erdei iskola esetében. A mi iskolánk sajátossága, hogy egy huszonhat hektáros parkerdő bekerített területén helyezkedik el, ami teljes biztonságot garantál. Itt nem kell félni attól, hogy a gyermek elcsavarog és valami baja esik. Bátran elengedhetjük őket az erdőbe, nem kell félni tőle, hogy bajba kerülnek.

A foglalkozásokon mindenki aktívan részt tud venni. Gondolok itt például az íjászfoglalkozásra: jelenleg 20 lőállásunk van, és jóval több íjunk, emellett több száz nyílvesszőnk, így egyszerre húsz gyermek is tud íjászkodni, és nem csak egy-két lövést tehet egy óra alatt, ami alapvetően semmire se lenne elég, hanem nálunk szépen fokozatosan, 1−1,5 óra alatt tényleg elsajátíthatja az íjászat alapjait. Sajátosságunk még a parkerdő területén található 1848-49-es gyűjtemény is, ami Szulyovszky László néhai erdész gyűjtőmunkásságának az eredménye. Az 1905-ben épült erdészházba gyakran elvisszük a gyerekeket, ahol izgalmas, élő történelemi és néprajzi foglalkozást is tartunk nekik. Valamint az iskola területén található a Szent Hubertus kápolna, mely előtt egy hatalmas mező terül el. Ilyen sincs minden erdei iskolában.

A Vackor Vár Alapítvány milyen céllal jött létre, és miben segíti az iskola működését, illetve az oda látogató gyerekeket?

A Vackor Vár Alapítvány elsődleges célja, hogy támogassa a rászoruló gyermekeket, csoportokat, hogy ők is eljuthassanak az erdei iskolába és megélhessék ezt a páratlan élményt. Sajnos a nonprofit módon működő alapítvány elég nehéz helyzetben van, nagyon kevés támogatás érkezik, de ami tőlünk telik, mindent megteszünk, hogy továbbra is támogatni tudjuk a rászorulókat. Az alapítvány továbbá lehetőséget nyújt a középiskolás diákoknak is, hogy a kötelezően letöltendő 50 órás közösségi szolgálatukat itt tölthessék az erdei iskolában. Ez nagy segítség nekünk is, akár a táboroztatás idején, akár a tanév során.

Mesélne néhány emlékezetes pillanatot, különleges történetet, melyek az erdei iskolában történtek?

Nagyon sok szép és szerencsére sokkal kevesebb rossz emlékem van a Vackorral kapcsolatban. Emlékezetes eset például, amikor körülbelül száz gyermek volt egyszerre az erdei iskolában, akiknek úgynevezett Erdei akadályversenyt terveztünk. Ezzel még nem is lett volna probléma, csakhogy azon a napon kérlelhetetlenül és könyörtelenül esett az eső. Nem volt mit tenni, az akadályversenyt meg kellett tartani, mivel ennyi gyereket egyszerre foglalkoztatni másként lehetetlen. Csupán a szállásépület körül, az eresz alatt mint stációkat járták végig a csapatok az állomásokat. Napos időben ezt a programelemet rendszerint a huszonhat hektáros erdőben, az 1848 méter hosszú tanösvényen tettük volna meg. Szintén nagy kihívás volt az is, amikor egy teljes iskola – elsőtől nyolcadik évfolyamig – plusz az egész tanári kar látogatott el hozzánk, ez körülbelül háromszáz főt jelentett. Őket elhelyezni és foglalkoztatni ugyancsak nem volt egyszerű feladat. A már említett és jól bevált erdei akadályversenyt hívtuk segítségül, de a nyolc osztálynak nyolc állomás kellett, viszont foglalkoztatók csak öten voltunk, így végül három vezető nélküli állomással valósítottuk meg az akadályversenyt. Ez is emlékezetes nap volt!

A legmeghatóbb mozzanat mégis talán az volt, amikor az egyik, nevelőszülőknél lévő gyermekeket támogató alapítvány egy hétre elhozott ötven gyermeket táborozni. Meg kell mondanom, hogy nagyon nehéz volt velük. Elképzelhetetlenül rossz, elborzasztó sorsokat ismerhettem meg. A gyermekek legtöbbje lelki sérült volt, sokan valamilyen viselkedészavarral, beilleszkedési nehézséggel, túlzott agresszivitással, figyelemzavarral is küzdöttek, tehát el lehet mondani, hogy nem volt egy egyszerű csapat. Mégis a tábor végén úgy búcsúztunk el, hogy a „legvásottabb”, „legrosszabb” gyermek is csillogó szemmel ölelt át minket, és hálálkodott az itt eltöltött időért, nem szerettek volna hazamenni. Nem vagyok egy érzelgős típus, de amikor teljes szívből öleltek és éreztem, hogy ez valódi, akkor bizony nekem is megnedvesedett a szemem, én is kénytelen voltam szipákolni, nátha nélkül orrot fújni. Az ilyen élmények miatt éri meg ezt csinálni.