Olvasási idő: 
13 perc

Húsz éve a középiskolás tehetségekért – az Arany János Programok

Interjú Tomasz Gábor oktatáskutatóval

Az idén húszéves Arany János Program joggal nevezhető a magyar középiskolai tehetséggondozás zászlóshajójának. Az évek során kollégiumi, illetve kollégiumi-szakiskolai lábbal kibővült programok kiemelt célkitűzése – az érettségi vagy szakma megszerzésének biztosítása mellett – a lemorzsolódás, illetve a korai iskolaelhagyás arányának csökkentése. A programok működéséről, valamint a 2020-as év kihívásairól Tomasz Gábor oktatáskutatóval beszélgettünk.

Az Arany János Tehetséggondozó Program húsz éve, kísérleti jelleggel jött létre. Mára kimondható, hogy a program beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az indulás óta eltelt évek alatt mennyiben változott a program módszertana és a lebonyolítás menete?

Az Arany János Tehetséggondozó Program 2000-ben valóban kísérleti jelleggel indult el, 2010-től azonban már kerettantervek szabályozzák a programok működését. A kitűzött cél az volt, hogy minél több, kistelepülésen élő diák tudjon gimnáziumban érettségi vizsgát tenni, majd pedig a felsőoktatásban továbbtanulni. Az adatok már akkor is azt mutatták, hogy a felsőoktatásban sokkal kisebb arányban vannak jelen a kistelepülésekről származók. Az első két-három évben pályázhattak az intézmények, így rögzült a mára 23 intézményből álló kör. A programba elsődlegesen megyeszékhelyekről, megyei jogú városokból kerültek be gimnáziumok, kollégiumok. Intézménypárokról érdemes beszélni, hiszen a középiskolák egy-egy kollégiummal együttműködve valósítják meg a programot. Az Arany János Program rövid idő alatt sikeressé és népszerűvé vált, olyannyira, hogy idővel megnyitották a jelentkezés lehetőségét az ötezer főnél nagyobb lélekszámú településekről érkező hátrányos helyzetű fiatalok számára is. Még szélesebbre nyílt az olló, még több hátrányokkal küszködő diákot sikerült bevonni, miután bevezették először a 2004/2005-ös tanévben az Arany János Kollégiumi Programot (AJKP), majd a 2006/2007-es tanévben az Arany János Kollégiumi-Szakiskolai Programot (AJKSZP).


AJTP


AJKP


AJKSZP

Az AJKP esetében is a sikeres érettségi, illetve a továbbtanulás a cél, azonban itt már a szakgimnáziumi végzettség és egy OKJ-s szakma megszerzése is pozitív eredménynek számít. Emellett hangsúlyosabban jelennek meg a szociális támogatások, valamint a módszertan is inkább a felzárkóztatásra, esélyegyenlőségre koncentrál. A Kollégiumi-Szakiskolai, illetve ma már: Kollégiumi-Szakközépiskolai Programba járnak a leginkább hátrányos helyzetű, legnehezebb családi körülmények között élő tanulók, és kapnak tanulási, bentlakási lehetőséget, illetve szakmai, pedagógiai és emberi segítséget a szakmaszerzését. Különösen a két új alprogramban kiemelkedő a kollégiumokon belül szervezett foglalkozások, a különböző programok jelentősége.

A Tehetséggondozó és a Kollégiumi Program egy előkészítő évvel indul, így ezek a programok öt éven keresztül kísérik a fiatalokat. E két programban részt vevő diákok így az átlagnál csak egy évvel később tehetik le az érettségit, azonban úgy tűnik, szükséges ez a plusz egy év, nélküle nem sikerülne a felzárkóztatás.

Milyen feltételeknek kell megfelelnie az intézményeknek ahhoz, hogy a program partnerévé válhassanak? Hol működnek partnerintézmények?

Az évek során kialakult azoknak az intézményeknek a köre, amelyek részt vesznek a három program egyikében. Egy-két esetben fordult elő olyan helyzet, hogy egy iskola vagy kollégium lecserélődött. A tehetséggondozó program valóban országos lefedettségű, hiszen minden megyében, illetve Budapesten található legalább egy partneriskola. A kollégiumi program tizenegy intézményben, míg a kollégiumi-szakiskolai program csak a Dunától keletre, összesen hét településen működik. A programok struktúrája elég merev, rugalmatlan, nincs átjárás a programok között, pedig volt már olyan eset, ahol felmerült ennek az igénye.

Milyen társadalmi, szociokulturális környezetből érkeznek a részt vevő diákok?

Az Arany János Programokat szabályozó dokumentumokban pontosan le vannak fektetve a programba kerülés feltételei, de megállapítható, hogy a programok elsősorban olyan fiatalok számára indultak el, akik nem, vagy csak aránytalan nehézségek mellett tudnának középiskolai végzettséget, illetve szakmát szerezni, vagy a felsőoktatásba bekerülni. Mindhárom programban magasabb a hátrányos helyzetű, illetve halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok aránya, mint a programban részt nem vevő iskolák esetében.

Rendszeresen monitorozzák, figyelemmel követik a program megvalósítását. Milyen eredményekről tudnak beszámolni az előző tanévből?

A három program hivatalos monitoringvizsgálatát 2011 óta az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet készítette, az idei évtől kezdve pedig az Oktatási Hivatal. A vizsgálatok keretében eredetileg minden intézménypárt személyesen kerestek fel a vizsgálatot végző kutatók, azonban 2018-ban az addigi tapasztalatok és módszertan alapján elkészítettünk egy online kérdőívet. Az online kérdőív mellett az intézmények egy részét személyesen is felkeressük. Tavaly 14, idén 10 intézményt választottunk ki erre a célra (ötöt a Tehetséggondozó, hármat a Kollégiumi, kettőt pedig a Kollégiumi-Szakközépiskolai Programból). Természetesen a koronavírus-járvány miatt ezek a személyes találkozások is az online térbe kerültek át. Ezeken a „látogatásokon” ezúttal elsődlegesen a tavaszi járványhelyzettel, annak hatásával foglalkoztunk, illetve már a kérdőívünk is kiegészült egy, a tantermen kívüli, digitális munkarend tapasztalatairól szóló blokkal.

A monitoringvizsgálatok szomorú tapasztalata, hogy a program kezdetétől fogva, folyamatosan csökken a részt vevő diákok száma, ami természetesen összefüggésben áll a különböző demográfiai mutatókkal. A hátrányos helyzetű családok számára rendkívül sokat számíthat a beiskolázás kérdésénél, hogy a programban plusz egy évet kell az iskolába járni az érettségi vagy a szakma megszerzéséhez. Az idei tanévben a programokban részt vevő intézmények is ugyanazokkal a kihívásokkal találkoztak, mint a magyar köznevelés egészére. Hirtelen jött egy változás az oktatás rendjében, amire gyorsan kellett reagálni. A kezdeti időszakban a pedagógusok általában ahhoz a platformhoz nyúltak, amelyet már korábbról ismertek, esetleg használtak, és igyekeztek a módszereiket valamiképp adaptálni az online térbe. Ez sokszor megnehezítette a diákok dolgát, hiszen jóformán ahány tanár, annyi különböző platformot kellett használniuk. Itt említem meg, hogy néhányan a pedagógusok közül az Oktatási Hivatal által nyilvánosságra hozott módszertani segédletre támaszkodtak.[1]

A megváltozott helyzettel szembeni megküzdés lehetőségeiben is különbség mutatható ki a három program között. A tehetséggondozó programban a számítógépes ellátottság nagyjából megfelelőnek mondható, vagy, ahol nem volt otthon eszköz, ott az intézmény tudott a diákoknak kölcsönözni. A kollégiumi program esetében azonban már több diáknál is előfordult, hogy nem volt az otthonukban számítógép vagy laptop, hanem csak okostelefonnal tudtak bekapcsolódni a tanórákba. A kérdőívre adott válaszok alapján ebből azért volt probléma, mert bizonyos feladatokat nem tudtak az okostelefon kezelőfelületén megoldani a tanulók. A kollégiumi-szakiskolai programban pedig olyan diák is akadt, akinek egyáltalán nem volt okostelefonja, vagy egy eszközön osztoztak a családban élő testvérek. Ezeket a helyzeteket a legkülönfélébb módokon próbálták megoldani az iskolák és a családok: volt, akinek az iskola postázta, volt, akinek pedig a szociális munkás vagy egy ismerős vitte el a feladatokat. Számos olyan esetről is hírt kaptunk, ahol az iskolába járó fiatalnak el kellett mennie dolgozni, hogy enyhítsen a családjában kialakult szorult helyzeten. A programban részt vevő intézmények próbálták rugalmasan kezelni a helyzeteket, kompromisszumos megoldásokra törekedtek a diákokkal.

Milyen módszerekkel, foglalkozásokkal segítik a programban részt vevő diákokat a korai iskolaelhagyás elkerülésére?

A program legnagyobb erőssége az egyéni törődésben, a kollégiumi foglalkozások és egyéb programok nyújtotta lehetőségekben rejlik. A program keretében sokkal nagyobb lehetőség nyílik arra, hogy az intézmények személyesen odafigyeljenek az egyes diákokra. A programok bizonyos iskoláiban mentorrendszer is működik, aminek keretében dedikáltan tudják egy-egy diák életútját, fejlődését végigkövetni. A programoknak a családlátogatások, a szülőkkel történő egyeztetések is a szerves részét képezik, ezzel is erősítve a már említett egyéni törődést. Az Arany János Programok keretében különböző szolgáltatásokat – ingyenes jogosítványszerzési lehetőség, ECDL-felkészítés, nyelvtanulás – is igénybe tudnak venni a fiatalok, amivel jelentősen javulhatnak a továbbtanulási, illetve munkavállalási lehetőségeik. Nagyon fontos az iskolák és a kollégiumok közti partneri kapcsolat is. Az intézmények azonnal tudnak egymásnak jelezni, ha egy tanulónál tanulási vagy magatartási nehézséget észlelnek, illetve, ha egy diák kimarad az iskolából. Ezekre a problémákra rendszerint az iskolák és a kollégiumok közösen keresnek megoldásokat.

Milyen eséllyel tudnak továbbtanulni, vagy szakmában elhelyezkedni a programokban részt vevő fiatalok?

A Tehetséggondozó Programban részt vevő diákok körülbelül négyötöd része valamilyen felsőoktatási intézményben tanul tovább. Sajnálatos módon arra nincsen intézményesített út, hogy az intézmények a náluk végzett fiatalok felsőoktatási továbbtanulásáról, eredményeiről információt kapjanak. A Kollégiumi Programban végzettek közül nagyon sokan munkába állnak; kicsit kevesebb, mint a diákok fele tanul tovább, a legtöbben valamilyen szakmát adó OKJ-képzésben és csak kevesen a felsőoktatásban. A Kollégiumi-Szakközépiskolai Programból kikerülő fiatalok körülbelül egyharmada szeretne továbbtanulni, ami náluk elsősorban az érettségi megszerzését jelenti. A munkába állók elsődlegesen tanult szakmájukban próbálnak elhelyezkedni.

A korai jelzőrendszer kiépítése elengedhetetlen része a tehetségprogramok működtetésének és a lemorzsolódás csökkentésének. Milyen eszközökkel gondoskodik a program és a magyar köznevelés rendszere arról, hogy minél több, szociálisan sérülékeny fiatal kerülhessen a programok vonzáskörébe?

A programokban részt vevő intézmények igyekeznek minél több, hozzájuk területileg közel álló általános iskolával együttműködő kapcsolatot kialakítani. A középiskolák és a kollégiumok minden évben nyílt napokat tartanak a saját intézményeikben, de emellett rendszeresen meg is látogatják az általános iskolákat, ahol elbeszélgetnek a diákokkal, sőt esetenként fel is keresik a családokat. A mostani – a koronavírus-járvány miatt – megnehezített helyzetben ez komoly problémát jelent, hiszen nem lehet kimenni az iskolákba. Sok intézmény aggódik, hogy így még nehezebb lesz a beiskolázás. Jelenleg leginkább azon törik a fejüket, mivel tudnák helyettesíteni az intézmény-, illetve családlátogatásokat.

Végül egy rossz hírrel kell zárnom. A szakképzési centrum által fenntartott intézmények esetén 2021 szeptemberétől már nem lehet új tanulót beiskolázni az Arany János Programba, ellenben a 2020 szeptemberében tanulmányaikat a programokban megkezdő, illetve a programba már korábban felvételt nyert tanulók a szakképző intézményekben ugyanolyan támogatásban részesülnek tanulmányaik végéig, mint korábban. Így tehát Arany János Kollégiumi-Szakközépiskolai Program emiatt pár éven belül meg fog szűnni. A változás részben az Arany János Kollégiumi Programot is érinti, hiszen ott is találunk szakképzési centrum által fenntartott intézményeket. Rájuk ugyanúgy vonatkozik, hogy helyi szinten csak akkor folytatható a program, ha az intézménypár egyike sem tartozik szakképzési centrumhoz. Elméletileg még akkor is lehetséges a programfolytatás, ha ez nincs így. Ehhez azonban a (nem szakképzési centrum által fenntartott) kollégiumnak rá kell tudnia venni egy közeli gimnáziumot arra, hogy csatlakozzon a programhoz.